Kritikák, elemzések
[efesasanisimasa.wordpress.com] A kairói eset (The Nile Hilton Incident, 2017)
A kairói eset jó kis krimi, de ennél több is: remek, tanulságos film.
Tarik Saleh író-rendező rendkívül ügyesen mutatja be Kairó életét, jellegzetes figuráit, fókuszban az élet, halál és az arab világra (is) jellemző utcai élet, piac és üzlet uraiként működő rendőrséggel. Saleh szemléletmódja leginkább a ma már kultikusnak számító Drót című sorozatot prezentáló David Simon szinte szociografikus alaposságát idézi. Egészen ügyesen rajzolja fel néhány pontos jelenetben Noredin kapitányságán meglévő hatalmi viszonyokat, valamint azt a szemérmetlen, magától értetődő természetességgel minden pillanatban folyó zabrálást, harácsolást és korrupciót, mely gyakorlatilag egyetlen hatalmas erőként tartja össze és működteti ezt a rohadt és bűnös rendszert.
[revizoronline.com] LOJÁLIS GYILKOSOK A TAHRÍR TÉREN - A kairói eset
Merész ötlet "skandináv" krimit forgatni Egyiptomról. A történet és a film felépítésében egyértelműen érezhető a rendező, Tarik Saleh skandináv mivolta, a magányos, rosszarcú, életmódjában és morálisan züllött főhős mintha egy skandináv krimiből lépett volna elő. A kairói rendőrség mocskos üzelmei azonban sokat elárulnak az összeomlás előtt álló Mubarak rendszer működéséről is.
[nepszava.hu] Kairó szerepében Casablanca - A kairói eset (The Nile Hilton Incident)
Még a magyar néző is, aki tapasztalt már egyet s mást, lélegzetelállítóan tragikusnak érzi a korrupciónak azt a töménységét, társadalmi beágyazottságát, amit Tarik Saleh (a svéd mama és egyiptomi papa házasságából született svéd rendező) kemény következetességgel mutat. Ez a művészi kiállás magyarázhatja, miért tiltották le az utolsó pillanatban a film kairói forgatását, ami miatt több jelenetben Casablanca játssza Kairó szerepét. Szerencsére addigra már egy sor képben megörökítették az egyiptomi metropolis érdes felének lestrapál, szemetes utcáit, piaci nyüzsgését, egy megváltásra váró világ hiteles kulisszáit.
[popcornproject.hu] A kairói eset kritika
A moziteremben töltött másfél óra meggyőzött arról, hogy a Sundace fesztivál zsűrije nagyon is jól döntött. Egy olyan filmről van szó, valóban megragadja az embert, érzelmeit, de közben az agytekervényeket is mozgásra készteti. Ez különösen a befejezésre igaz. A történelmi szál és a rendőrtiszt története párhuzamosan halad, majd a legvégső jelenetben összefonódik. Nehéz eldönteni, hogy a ténylegesen megtisztító katarzist, vagy éppen annak szükségszerű elmaradását látjuk-e.