Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
Baromi hangulatos, filozofikus, lírai thriller. Teljesen elvarázsolt az atmoszférája, a párbeszédek, a karakterek.. ha nem nagyon történt volna semmi érdemleges, akkor is jó tetszett volna, de így meg pláne. a Gabin-Morgan páros zseniális volt együtt, előbbire mintha ráírták volna a szerepet.
Igen, Jean Gabin kb. ugyanazt a karaktert hozta mindenütt. :D Ő volt a francia filmek noirhőse, antihőse. De szerintem ez nem baj, jól állt neki.
előzmény: csabaga (#8)
Régebben untam,de most végre ráéreztem a hangulatára.
Azért érdekes,Gabin szerepe mennyire hasonlít a Mire megvirrad c. filmhez.
Ott is beleszeret egy nőbe,a nőt más követeli magának,erre megöli az egyébként aljas alakot.Bár itt van egy másik társaság is és egy eltűnt ember...
Ez a vesztes,de azért indulatos kisember volt szinte a specialitása a nem túl sok eszközzel dolgozó művésznek.
Ez a két ok miatt könnyen kiment a divatból a háború után,de végül talált új szerepeket.
Méltón a címéhez KÖDÖS volt, bezzeg a restaurált változat, de sajnos a magyar kiadású DVD-én nem azt hozták. Annyira más ez a film, mint a korabeli komoly drámának szánt magyar filmek, és nemcsak Gabin-nek és Michèle Morgan-nak, meg az öregnek született M. Simon-nak (ritka eset, hogy rettenetesen ocsmány, negatív alakot játszott) köszönhető, hanem az egész hangulata drámai, sejteni lehet már az elején, hogy tragédiával fog végződni. Micsoda szemei voltak Michèle Morgan-nak! Jó film, méltán klasszikus, de azért nekem vannak sokkal jobban kedvelt filmjeim is.
Szívbemarkoló dráma a kiúttalanságról, a szabadság kereséséről, tönkrement életekről és hiú ábrándokról. Jean Gabin pályája egyik legnagyszerűbb alakítását nyújtja, és persze lehetetlen elfelejteni a Zabel szerepében brillírozó Michel Simon magas, rekedtes orgánumát, torz intellektusát, meghökkentő álszentségét. Feledhetetlen.
Eh.. Gyönyörű.
A globális felmelegedés miatt ma már kevesebbet esik az eső...:)
Hol van ma ez a fajta melankolikus, ködös-esős filmtípus? A noirban és a Melville-filmekben élt egy darabig, de manapság mintha teljesen eltűnt volna.
Igen, tényleg gyönyörű nő. És zseniális film.
Azt hiszem több korai Michèle Morgan filmet kéne néznem, mert ennyire szép nőt nem igen láttam még:) Amugy maga a film se utolsó. Az egész film úgy ahogy van tökéletes, és egyszerűen képtelen vagyok bármibe is belekötni.
Au rendez-vous de la marine
Ha már nem jöttem rá a Játékban (10. forduló), hát megnéztem a filmet, a képek kíváncsivá tettek. Nem bántam meg. A filmmel kapcsolatban hangoztatott lírai realizmust ugyan nem éreztem annyira találónak, a szereplők, a történet inkább stilizált, mint realista. De hangulatfilmnek kiváló („Micsoda idő. Micsoda ocsmány idő.”), ahogy a szereplők is egytől egyik azok. Műfaji szempontból is összetettnek, illetve kevertnek gondolom. Elindul egy lecsúszott embereket mutató – akár realista – filmből, ami a gyönyörű – a környezetébe talán nem is annyira illő – nő megjelenésével noirosodik, majd a végére egyértelműen átmegy melodrámába. Úgy tudom, a filmesek közül is többekre hatott a mű. Nekem nézés közben pl. Tarr Londoni férfija, illetve a Kárhozat ugrott be. Minden eklektikussága ellenére szerethető film ez. Lehet, hogy még javul az osztályzatom.
(A cím - Randevú a tengernél - egy tengerparti kocsma, visszatérő helyszín a filmből)
Magyar szinkronnal itt.