Fifty Shades Freed (2018) ☆

A szabadság ötven árnyalata

(James Foley)

amerikai dráma, szerelmi történet, thriller

1,8
★★☆☆☆
38 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2018-04-26 12:25:02 ChrisAdam (1) #3

Az előző rész semmitmondó ürességénél azért ez jobb, mármint itt legalább történik valami és mondjuk az egyszavas kommunikáció mellett van egy-két olyan eset, amikor megszólalnak összetett mondatos nyelvbeszédben, amit aztán meg is értenek. Talán ennek titokzatos folyománya az is, hogy néhol a sztori is néha megerőlteti és túlteszi magát a "mennek valahová és szexelnek" örök körforgásán. Persze itt is megvan a jól bevált recept, miszerint egy apró/vagy nagyobb konfliktus megoldása a heves szex, ami után minden rendbe jön. Ja, és végre láthatjuk a filmtörténelem első olyan autós üldözését, amiben nem történik az égvilágon semmi, rettenetesen unalmas és inkább azon van a hangsúly, hogy a hi-tech Audi ilyen-olyan oldalról hogy néz ki különböző környezetben. De persze nem csak az autós üldözés tündököl benne, hanem egy zseniális túszdráma is, melyet hihetetlen feszült képsorokon kísérhetünk figyelemmel, lebilincselő csavarokkal és fordulatokkal, egy igazán rétegzett rosszakaróval, a megoldáskor pedig egyöntetűen veszünk mély levegőt a szereplőkkel és habár a rettenetes feszültségtől kikészült izmaink még olykor meg-megremegnek, békésen dőlhetünk hátra - gondolhatjuk, de hát a film nem ilyen egyszerű, mert hát a megoldás nem maradhat el egy kiadós huncut kéjelgés nélkül, így aztán megint kapunk egy jó nagy adagot a már két részen keresztül megszokott korhatárosnak titulált, ámde rettenetesen érzéketlen, gyenge, sóhajtozós, kamera-prűd szexjelenetből.

Így hát, hölgyeim és uraim, megszületett hivatalosan a filmtörténelem leggyengébb, legbutább, legsutább, legtörténetlenebb trilógiája, Mr. Grey és Miss Steele kalandjai az ágyban, amiből - és hadd mondjam el akkor itt is, harmadjára - egy normális világban egy igen komoly drámát lehetett volna kihozni, mert alapvetően nagyon is fontos témákat pedzegethetne, amik aktuálisak és kevés szó esik róluk, de nem... Az ennek-annak 50 árnyalata inkább választotta a felületes szexuális túlfűtöttséget, a logikátlan "thriller"-kalandot, amit persze majd rágás nélkül önthetünk a torkunkba, hogy aztán egyből szaladjunk is vele a vécére. Szomorú ez, éppen abban a világban, ahol a szexualitás egyre nagyobb teret kap a nyilvánosságban és ennek vonzata a nők elleni erőszak felszámolása, az ilyen-olyan kisebbségek felkarolása, a férfi-nő egyenjogúság és folytathatnám... ebben a világban éppen az a film rendkívül népszerű, ami a férfi és nő közti egyenjogúságot üti hátba baltával, a nők ellen irányuló gátlástalan "nyomulást" festi le arannyal: mert valahol, valakiknek az igazi férfi Christian Grey, az igazi nő pedig Anastasia Steele.

Fals, fals világ. 15%

2018-02-12 21:48:56 BonnyJohnny (1) #2

A második résznél jobb, és Dakota Johnson mellét is többször látjuk, de még mindig olyan konstans kínlódás és szekunder szégyen a film, amit nem lehet nem egyessel honorálni. Az, hogy unalmas, az semmi ahhoz képest, hogy néha már irritálóan gazdag világos, gazdag problémás, trendi, meg zene aláfestős az egész, hogy rossz nézni. És egyszerűen nincsen egy olyan aspektusa sem, ami miatt ketteset érdemelne.

2018-02-08 04:29:56 dittike (4) #1

A Szürke trilógia befejező darabja thrilleresre sikerült ami nem ront az értékén sőt emeli azt mivel így már nem csak az erotikus ls szerelmi szál domborodik ki a filmben hanem egy izgalmasabb aspektusból láthatjuk Mr. Christian Grey múltjának igazán sötét elemeit, melyek kihatnak a jelenre is méghozzá egy személy manifesztálódásának formájában.
Számomra ez a végjáték tette izgalmassá a trilógiát mivel így lett teljes a kép mely eddig csak árnyalt volt.
Mivel olvastam mindhárom regényt ezért kicsit elfogult vagyok a művel szemben de ettől függetlenül úgy érzem ez most egy erős lezárás.