Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
Nem különösebben fogott meg a története bár visszagondolva rá a vége felé már izgalmasnak találom. A hangulat megkapó és a Joan Crawford alakítása úgy vélem a legerősebb pontja a filmnek. A többi színész alakítása is szerintem egyáltalán nem rossz. Négyes értékelést adok rá.
Nem vágott igazából a földhöz: Mildred története megkapó és izgalmas, viszont ez a noir keretezése a sztorinak meg meglehetősen erőltetett volt. A cselekmény és a karakterek döntéseinek logikáját itt feláldozták a hatásvadászat oltárán, ugyanis itt nem a rejtélyre, hanem sokkal inkább a karakterkapcsolatokra és a drámára kellett volna kikerekíteni a befejezést. Szóval bármennyire is jól felépített helyenként, szép képi világú és kiválóak benne a színészek (főleg Crawford), ez most csak egy (erős) hármas.
Abszolút jó film, csak egy dolgot nem értek. Amikor Mildred már tudja, hogy Veda megölte Monte-t és utána öngyilkos akar lenni (be akar ugrani a tengerbe, csak a rendőr lebeszéli), akkor mégiscsak Wally-ra akarta kenni az egészet? Wally ugyanis meglátja a tengerparton, behívja a bárjába, majd ezután szól neki Mildred, hogy jobb piák vannak a tengerparti házában (ahol ugyebár Monte fekszik holtan). A tengerparti házban aztán Mildred voltaképpen bezárja Wally-t és elmenekül onnan, Wally meg ottmarad a hullával egy házban. Ez a filmben nincs kifejtve, hogy ezt mégis hogyan gondolta Mildred? Mert ezt szerintem nem a kétségbeesés szülte, ez egy terv volt a részéről, amely meglehetősen sete-suta módon sikerült, magyarul sehogyse.
Tegnap volt szerencsém moziban is látni ezt a zseniális noir klasszikust és felejthetetlen élményt nyújtott. Minden elemében tökéletes mozi, ami nőközpontúságával jóval meghaladta a maga korát. Nem is tudok most hirtelen más jelentősebb noirt mondani, ahol a férfiak ennyire háttérbe vannak szorítva. Arról nem is beszélve, hogy van egy (feltételezhetően) leszbikus karakter is a nők között. Egyszerre érzelmes és elgondolkodtató film az anyaságról, az anyai szeretetről és a nők szerepéről a társadalomban. A színészek játéka a legkiemelkedőbb, élükön Joan Crawforddal, aki elementárisat alakított (mint mindig), de nálam így is a Sudden Fear-ben nyújtott alakítása a favorit. Szerintem ez a "női-noir" simán lepipál egy csomó férfi központú noirt...nálam olyannyira, hogy a Sunset Boulevard után ez a második kedvenc ilyen filmem.
Köszönöm. Megnyugodtam.
előzmény: csabaga (#11)
Nem csak nálad.Ha az utolsó 10 perc nem lenne,én is csak közepest adok rá,bár a vége váratlan ugyan,de cseppet sem logikus.
előzmény: Ugor (#10)
Ez a film úgy látszik, csak nálam siklott ki. Egyfolytában próbáltam valamit, valakit szeretni benne, belekapaszkodni valamibe, de nem volt semmi. A végén lett csak fordulatos, érdekes. Odáig meg, hát... ennél sokkal jobb filmeket produkált már a kor.
Hamarosan végre itthon is megjelenik DVD-n.
Hannibál véleményét jogosnak érzem,ezért csak négyes.Crawford sem igazán győzött meg,szerintem jogos volt,hogy kicsit háttérbe szorult B.Davis mellett.Magas,dekoratív nő,de valahogy hiányzik belőle az igazi átütőerő.
Crawford elképesztően zseniálisat alakít,a többiek is jók. Számomra a film egyik legérdekesebb jellemvonása az volt, hogy általában nem voltak külön kidomborítva az érzelmes/sírós jelenetek, amiből azért bőven lehetett volna többet adni. Nem tudom, hogy ez inkább a film noir műfajnak, a még kiforratlan Hollywoodnak, vagy éppen valamiféle enyhe anti-Hollywood szándéknak köszönhető, de végül is tetszett a dolog.
Ez most nem nyerte el a tetszésemet. Noha van valami mélységesen szomorú Mildred sorsában (esete sok tekintetben a Vörös utca Christopher Cross-ának történetét idézte számomra), és a film képvilága is lenyűgöző, ezektől a pozitívumoktól eltekintve Kertész Mihály produkciója nem sokat adott számomra. Nemcsak maga a történet ég végig takaréklángon, nemcsak a három férfikarakter marad súlytalan (szinte össze-vissza tologatják őket az írók), de még a finálé is összecsapott. Úgyhogy sajnos ez betonközepes. Még így is, hogy Crawford alakítása szokás szerint zseniális.
Csillagos ötös! Film noir remekmű egy hazánkfiától, Kertész Mihálytól/Michael Curtiztól - 1945-ből!
Bizony, zseniális - külhonban magyar felirattal kapható a DVD. Warner-film, a kiadást is ők jegyzik. Magyarhonba a helyi képviselet megszűnése miatt már nem jutott el.
előzmény: critixx (#4)
Tökéletesen egyetértek. Zseniális. :)
előzmény: Cesare Gonzago (#3)
Végre DVD-minőségben is élvezhetem Michael Curtiz zseniális noir-ját. Nos, mit mondhatnék, Joan Crawford egyszerűen fantasztikus! Olyannyira illik a jelleméhez az emelt fővel megsemmisülő, de erkölcseit tekintve győztes nagyasszony szerepe, hogy nem lehet eléggé méltatni. Sőt, a dolgozó nő vonásai még keményebben köszönnek vissza Az átkozottak nem sírnak (Vincent Sherman, 1950) című filmjében, ám utóbbi filmben mélyre süllyed a bűn világában az áhított gazdagságért.
A Mildred Pierce atmoszférája valami eget rengetően gyönyörű: a flashback, az árnyjátékok, a részletgazdag tárgyi környezet - mind-mind önmagukért beszélnek.
A történet különlegessége pedig véleményem szerint abban fogható meg, hogy a tipikus femme fatale-szerepet Veda (Ann Blyth) mellett egy férfi játszotta: Mildred második férje, a léha Monte Beragon (Zachary Scott). Nem ismeretlen húzás: Crawford mellett Van Heflin a Possessed-ben (Curtis Bernhardt, 1947) hasonló szerepet játszott.
Summa summarum, irgalmatlanul zseniális film A Mildred Pierce; ha tehetitek, rendeljétek meg külföldről a DVD-t, amely magyar felirattal teszi élvezetessé a filmélményt, amelyet Joan Crawford életéről szóló egész estés dokumentumfilm gazdagít.
Elnézést a széteső írásmódért, de a látottak hatása alatt állva kínszenvedés bármit is leírni...
10*/10
Szerintem is lehengerlő. Minden szerepében, a teljesség igénye nélkül: Grand Hotel, Humoresque, Megszállott, Az átkozottak nem sírnak... Kora egyik legkiválóbb tehetsége volt!
előzmény: [: Azuroo andrew :] (#1)
Joan Crawford lehengerlő...
10/8
Én a sorozatot előbb néztem meg, mint ezt. Viszont mindkettő tetszett. Fura hangulatú film. Engem meglepett, hogy egy 1945-ös filmben mennyire ki vannak mondva ezek a dolgok, mármint amely konfliktusok a filmben kerülnek elő. S megnyugtatott egyben, hogy rengeteg konfliktus örök. Az emberrel jár, sajnos.