Az állampolgár (2016) ☆

(Vranik Roland)

magyar dráma

4,2
★★★★☆
28 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2017-02-14 16:36:13 Dió (5) #11

Van, amikor lassításokkal és hangos zenével tolják az arcodba a drámát (pl. Ütközések), meg van a művészibb minimáldráma (mint pl. a Manchester by the sea), ami lassú víz partot mos alapon működik. Én mindkettőt szeretem, ám mivel a másodikkal nehezebb átpasszírozni az üzenetet a nézőhöz, nálam mindig betalál, amikor egy ilyen filmnek még a vállalt minimáleszközökkel is sikerül. Ezt teszi az Állampolgár, gyakorlatilag kikezdhetetlen tökéletességgel.

Én „külföldre szorult” magyarként már igazából akkor eldöntöttem, hogy tetszeni fog a film, amikor a legelső jelenetben a film főszereplője, a bociszemű nigériai menekült tört, ám ambíciózus magyarsággal beleszavalja a kamerába a Szózatot a magyar állampolgársági vizsgáján. Vranik Roland rendező nagyon megbízik főszereplőjében, Dr. Cake-Baly Marceloban, és jól teszi: egy remek színész tolmácsolásában követhetjük nyomon ugyanis a karakter felgyülemlő viszontagságait, amint megpróbál a hően szeretett Magyarországának papíron is tagjává válni, és ezért mindent megtesz. A film ezen első felében egyszerűen elképesztő, hogy Vranik Roland filmje milyen éretten megy el minden könnyen leüthető labda mellett (pl. a tanárnő fiai rasszista kommentjei a bőrszín láttán – ilyenekből nem sok van), és ezek megkerülésével is válik középtájt egy tényleg érzékeny, érett és aktuális menekültes drámává. Majd ezen a ponton fordul egyet, és nem mindennapi szerelmi drámává avanzsál, aminek a legnagyobb ütőkártyája – ahogy lentebb is le lett írva – nem más, mint hogy a sok Gosling és Stone között egy végre nem Colgate mosolyú párt láthatunk, akiknél ők viszont még így is ezerszer szebbek, kívül-belül. Mikor pedig a szerelmi rész közepette épp panaszkodni készülnék, hogy a menekültes részben még annyi minden volt, Vranik Roland olyan magabiztossággal köti össze a kettőt, mintha világ életében ezt csinálta volna. Innentől pedig nem más a film, mint egy érzelmi hullámvasút, amiből ezen a ponton már nincs kiszállás. Nem lövök le több poént, csak annyi, hogy piszok nehéz dolgom volt a könnyeim visszatartásával (akinek pl. ez a két menekült búcsú-jeleneténél sikerült, annak gratulálok!). Mindezt pedig minden giccs és felesleges agonizálás nélkül teszi, egy olyan fináléval nyitva hagyva a dolgot és egyben lógva hagyva a nézőt, ami amiatt is ver köröket műfajtársaira, mert az újkori magyar filmgyártás gyerekbetegségei nyomokban sem láthatóak rajta: a fentebb már dicsért rendezés mellett elképesztő kerekséggel és ívvel rendelkezik a forgatókönyv, a színészek pedig végig éretten és naturálisan játszanak.

Érdekességként pedig még annyi, hogy a moziban mögöttem ülő páros az alábbi mondattal állt fel a film után rögtön: „Látod, ezért nem jó, ha különböző kultúrákat összerakunk.” És bár ez így kontextusból kiragadva egy bosszantó komment és világlátás, pont erre világít rá a film is, hogy azért itt semmi sem fekete-fehér, sőt! A játékidő első felében ugyanis remekül mutatja be az Állampolgár, hogy milyen mocsok csőlátásúak vagyunk itt Kelet-Európában... itt egy végtelenül szerethető menekült, aki nem hogy magyarul is megtanult, de bakker még a hét magyar alapító vezért is kívülről tudja... a mi bürokráciánk pedig mindent megtesz, hogy ne tudjon letelepedni, mert... hát mert ez a bürokrácia dolga... vagy mi. De aztán a film végére rájössz, hogy azért nem olyan egyszerű ez mégsem... hiszen milyen közömbös ő is (önzően, lelkifurdalás nélkül túr szét egy házasságot, teljesen önzően egy egészen vállalhatatlan dologra kéri a barátját, stb.), de ez nem a bőrszíne miatt van. Igen, a kultúrában rejlő különbözőségek miatt lehet... de pont a fentebbieken keresztül világít rá mesterien a film, hogy nekünk ennek ellenére is kötelességünk legalább megadni neki az esélyt, különben azzal fizetünk, ami a végén történik... ami persze megint nem az arcodba-tolom-a-tragédiát-féle dráma – de pont ettől hatásos, és pont ettől súlyosabb még azoknál is. Mint ahogy az egész film is. Kötelező irodalom, és természetesen hatalmas ötös!

2017-02-11 21:43:43 hhgygy (5) #10

Teljesen másfajta filmre számítottam, nem olvastam el semmit róla, simán ötös nálam.
Aki még nem látta, hasonló témájú és hangulatú a francia Samba.

2017-02-06 23:12:11 Ágó (4) #9

Igen, összesen már 5500 nézőnél jár a film. Reméljük, még sokan megnézik! :)

előzmény: zéel (#8)

2017-02-06 23:00:25 zéel (4) #8

Most majdnem ugyanannyian nézték meg a filmet, mint a múlt hétvégén. Ez azt jelenti, hogy a terjed a film jó híre, és az érdeklődés még sok héten át a mozik műsorán tarthatja Vranik Roland alkotását.

2017-02-01 13:42:19 zéel (4) #7

De jó, hogy nem csak a norvégok, hanem mi is tudtunk egy normális, korrekt, sőt, jó filmet csinálni ebből a manapság igen kényesnek számító témában.
Hogy aztán a magyar néző mennyire lesz vevő erre a filmre, azt nem tudom.
Bár, amikor én láttam, meglepetésemre, telt házzal ment, de az összesített első heti adatok csak mérsékelt bizakodásra adnak okot.

2017-01-28 10:49:31 ryood (5) #6

ja igen, és még annyit, hogy végre (!) egy szerelmi történet, amiben nem két tökéletes külsejű fiatalt figyelhetünk!

2017-01-28 10:45:28 ryood (5) #5

a film három (vagyis négy..) főhőse nem is lehetne különbözőbb kulturális hátterű, ám mégis a helyzetekben, amikbe kerülnek, ugyanazok az univerzális emberi mozgatórugók irányítják őket, mint minden homo sapiens-t ezen a bolygón.
persze fontos szerepe van a menekültkérdésnek a filmben (a protagonista is egy afrikából idekerült férfi), mégsem igazán "menekültfilm" vranik roland alkotása. én egy rendkívül hiteles, erős emberi drámának mondanám, ahol a főhősök pont annyira önzőek, mint a legtöbb ember, azért alapvetően a jó indulat vezérli őket, azonosulhatóak, és nem is látja egy idő után már (amennyiben az elején még látta..) az ember a különböző bőrszíneket.
szerencsére a konkrét politizálást is kerüli (azért a magyar nép idegenkedése, xenofóbiája megjelenik, de ennyi kell is, mert hát ilyen ez a közeg itt tényleg..) de így is elkerülhetetlen a szomorú végkifejlet, ilyen vagy olyan módon, de a nem magyar állampolgárok továbbállnak..
nagyon szép, szívbe markoló film.

2017-01-14 22:42:48 Adam Taylor (4) #4

Remek film, ami érzékenyen feldolgozása egy érzékeny témának. Féltem hogy túlzottan politizál majd, vagy olcsó közhelyekkel él majd a szarittlenni Magyarországról, de szerencsére nem. Tenebrához hasonlóan a Félelem megeszi a lelket ugrott be nekem is először, aztán persze A látogató. Utóbbi nekem kevésbé tetszett, viszont Vranik remekül megoldotta azt, ami miatt valószínűleg az nem jött be: megszerettem és együtt tudtam érezni a karakterekkel.

2017-01-11 17:04:21 ryood (5) #3

már a trailer is imponált nekem, de most még inkább megjött a kedvem a filmhez!

előzmény: Tenebra (#2)

2017-01-11 15:28:05 Tenebra (5) #2

Én ma láttam, és azt kell mondjam, egészen jól sikerült, elsőre meg is adtam rá az 5-öst, mert annyira hiteles, ugyanakkor gördülékeny és humoros is tud lenni. A főszereben levő fekete civil színész, Marcelo ugye nem hivatásos, a rendező úgy szedte össze az utcáról (szó szerint - tök véletlenül találkoztak), de tökéletesen azonosul a szerepével, és remek karakterré változtatja Wilsont. És amúgy a vetítés után tőle is lehetett kérdezni, és hihetetlenül szimpatikus ember.

Persze a film egyébként nyilvánvalóan legalább annyira szól Magyarországról, mint a főszereplő bevándorlókról. És azért is tetszett annyira Az állampolgár, mert igazából nem embereket hibáztat, hanem emberi történeteket mutat be, és főként az arctalan intézményrendszert "hibáztatja" azért, amin a főszereplőknek át kell esnie.

De amúgy meg ez mégsem egy vádirat, van benne humor és felemelő momentum is bőven. A dráma az a megfelelő időben lép be. Kicsit olyan volt egyébként ez a film, mint Fassbindertől A félelem megeszi a lelket, csak itt azért más miatt történik az, ami. Wilson és Mari ugye nem betegség vagy a rasszizmus miatt megy szét, hanem mert a nő csak meg akarta volna oldani a problémát kicsit naivan, csipetnyi gonoszsággal. De azért mégsem az volt a célja, hogy szerencsétlen Shirint visszaküldjék a lehetetlenbe.

A vetítés után egyik újságíró nehezményezte, hogy nem tudta eldönteni, ez most vígjáték vagy dráma akart lenni. Én viszont azt kérdezem, hogy az élet nem ilyen? Pont ezért rendkívül hiteles Az állampolgár, mert nem egy melodráma vagy egy stilizált pesszimista művészfilm akar lenni, hanem a valóságot ragadja meg, melyben sokszor igen nagy hangnemváltások követik egymást. A poénok így igencsak szépen belesimulnak a cselekménybe, és egyáltalán nem kell erőltetni őket, jönnek azok a szituációból, nyilván itt sokszor a főhős nyelvi nehézségeiből, küzdelmeiből, illetve bizonyos sztereotípiákból, amiket a nyugati ember alkot a Keletről vagy Délről jött emberekről.

Én nagyon ajánlom mindenkinek a film megtekintését, mert úgy beszél egy aktuális problémáról, hogy közben jól is érzed magad, és nem akar lesokkolni vagy minden áron elgondolkodtatni, hanem lassan üt, lassan szívódik fel, és hagyja, hogy elmélyülj a világában. Nagyon pozitív csalódás ez Vranik Rolandtól a Fekete kefe és az Adás után (melyek persze a maguk nemében nem rosszak, de nemcsak nekem nem a kedvenc filmjeim - sőt megkockáztatom, sokan nem is emlékeznek rájuk, Az állampolgárral remélem, nem így lesz).

2017-01-07 20:07:36 ryood (5) #1

ígéretes: Az állampolgár - Előzetes

„Hogy mi történik akkor, amikor valaki túljut a menekült tábor őrületén, és kikerül az életbe, hogyan tud gyökeret ereszteni, hogyan tud újra családot alapítani, megtanulni egy olyan nyelvet, mint a magyar, nekifutni az életnek ötvenévesen. Ezért is választottam menekülteket a szerepre, nem pedig színészeket. Az érdekel, hogy mi történik bennük, nem a sztereotípiák.” -Vranik Roland, rendező.