Fences (2016) ☆ 👁

Kerítések

(Denzel Washington)

amerikai-kanadai dráma

3,7
★★★☆☆
110 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2021-04-13 18:55:02 Rorschach (4) #7

Ugyan én négyest adtam a filmre (méghozzá az erősebb fajtából), azért tagadhatatlanul van igazság abban, amit írsz.

Ahogy a Fences erősségei, úgy a gyengeségei is a színdarab-jellegéből fakadnak. Fantasztikusan jó karaktereket ad a film, viszont az eleje tényleg száraz, amiben párbeszédek se nagyon vannak, mintsem inkább monológ-váltások. Fel kellett volna ismerni, hogy a film vizuálisabb médium annál, minthogy a karakterek szó szerint két díszlet közt tologatva felváltva monologizáljanak, egymást - ha kell - haptákban állva, illendően hallgatva végig.

Mindemellett tartom, hogy a Fences egy jó film. A karakterek mellett isteniek a színészek (Denzel önmagában is jó, de úgy éreztem, valahogy maga fölé emeli a társait), a párbeszédek közt is van, ami kilövi a bullt, illetve hamarosan küldök majd egy alternatív leírást, mert a filmnek sokkal univerzálisabb, magyarként is átélhetőbb tartalma van az itt szereplőnél.

előzmény: Dió (#5)

2017-08-28 23:33:27 pedroalvarez (3) #6

Ha ez a film egy tészta lenne, elérne Japánig úgy szét lett nyújtva. Az egy dolog, hogy egy pittsburgh-i kukás élete nem zárom ki, hogy kurva unalmas, de akkor a semmiből miért hoznak meg egy olyan erejű drámai zuhatagot, amit a film első felében (vagy kétharmadánál?) lehet bealvás veszélye miatt lehet soha nem fedez fel az ember? Mindenféle rendezői véna nélkül, egy filmet teljesen másképp kell felépíteni, mint ahogy egy színházban darabot rendezni. Ugyanúgy, ahogy a néző is teljesen máshogy nézi a kettőt, így olyan mértékű kibontakoztatást, mint a színdarabok esetén, filmnél tilos....Kettest viszont képtelen vagyok adni rá valamiért, megadom neki a későbbi újrafelfedezés lehetőségét.

2017-05-07 21:53:02 Dió (2) #5

Denzel barátunk ezt valóban ott rontotta el, hogy elfelejtette, a színház nem egyenlő a mozival. A film első órájának szófosás-maratonját egyszerűen semmihez nem tudom hasonlítani: ehhez képest még a Steve jobs is egy némafilm (pedig ebben a tekintetben azt is ki nem állhatom), és a legkínosabb, hogy Denzel Washington kínzásig erőszakolt monológjai az első egy órában kvázi sehova sem viszik a filmet tartalmilag. Így pedig, mire a valódi dráma végre megérkezik, a 140 perces (!!!) gyiloktúrában leölt agysejtek már semmit sem képesek értékelni. A legnagyobb őszinteséggel írom: minden elismerésem azon osztályzóké, akik erre ötöst adtak!

2017-02-26 12:55:47 Bubu (1) #4

Na, megnéztem közben én is, és ezt a két órát sosem kapom vissza. Mintha Denzel Washington és Viola Davis elment volna élete meghallgatására, és a magukkal vitt portfóliót végigjátszották volna, amolyan "Várjatok, nincs vége, még ilyet is tudok!" módon. A forgatókönyvnek se füle, se farka, percekig kell várni, hogy a mindenféle "frappáns" hasonlatok között az igazi lényeg is elhangozzon. Nekem nincs annyi türelmem -úgy tűnik- egy filmre, hogy az első felében a hangzatos, ám semmitmondó dzsungelen átverekedjem magam, mire a lényegre térnek végre. Az egész film ettől valahogy hiteltelen önreklámba fulladt. És lehet, hogy színházban rendben van a mimika és a hiszti túltolása, de a filmváltozatban ezt vissza kellett volna fogni. Viola Davist jó színésznőnek tartom, de ez esetben meg lehetne azt is mondani neki, hogy egyesek kiválóan játszottak, és kategóriát sem kellett csalniuk, hogy kiérdemeljék a díjesőt, amit nem kaptak meg.

2017-02-07 17:47:37 Adam Taylor (4) #3

Tudom, hogy a Broadway-n is együtt játszottak, ennek ellenére kellett jó fél-háromnegyed óra megszokni őt. A film ugye egy tipikus színpadi jelenettel nyit: két-három szereplő nagyon hosszan, anekdotázva beszélget, a hosszan elnyújtott sztorizásból pedig kirajzolódik a karakterek világlátása, az alapvető konfliktusok. Sajátos nyelvezet, már-már karikatúraszerűen eltúlzott gesztusok - unalmas, de megint a színházat kell idéznem: mindez ott tök rendben van, filmen viszont hamiskás, kissé kilóg a lóláb. Aztán lassan ezek az üresnek tűnő lózungok megtelnek tartalommal, és Denzel hőbörgő munkása papírmasé figurából hús-vér karakterré válik.

előzmény: Bubu (#2)

2017-02-07 17:12:04 Bubu (1) #2

Ahhoz képest, hogy Denzel Washington és Viola Davis színházban több, mint száz alkalommal játszották együtt ezt a darabot (Tony díjat is kaptak mindketten érte), kevésnek hangzik, hogy Denzel Washington az elején csak Denzel Washington maradt...

előzmény: Adam Taylor (#1)

2017-02-07 01:00:09 Adam Taylor (4) #1

Nem is kellett csekkolnom IMDB-n hogy nyilvánvaló legyen, hogy egy darab átirata a film - olyan az egész, mint egy igazi, tartalmas színházi előadás. Szép lassan bomlik ki a dráma, épp ezért kell idő és türelem is a Fences-hez, viszont ahogy az idillinek tűnő család díszlete lebomlik, a családi tűzhely tűzfészekké változik, szinte elrepül a maradék játékidő. Valahogy szkeptikus voltam a filmmel, de szép fokozatosan szinte teljesen meggyőzött. Kezdetben Denzel Washington is csak Denzel Washington maradt a vásznon, aki, szinte láttam magam előtt, hogy próbál összeizzadni magának egy újabb Oscart - aztán figurájának démonai megjelennek előttünk is, és az egész karakter elkezd élni. És ez igaz a többi szereplőre is: nem mindegyikre jut kellő idő és hangsúly, de az egymáshoz fűződő kapcsolatuk gyönyörűen kirajzolódik. A pókháló középpontjában pedig ott áll Troy Maxson: egyszerre dolgozó kisember, aki nem tud szabadulni skatulyáitól és vasszigorú, mindenkire rátelepedő zsarnok. Szavaiban, ítéleteiben tévedhetetlennek festi le magát, de nagyon is gyarló ember. Fiainak csak a legjobbat akarja, de ezzel megfosztja őket álmaiktól is - kérdés, ezzel végül jót tett-e nekik vagy sem. Nincsen egyértelmű ítélet, nincsenek jó vagy rossz válaszok, csak válaszokat kereső figurák.