Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
Messze nem korszakalkotó, mindenesetre a mai filmek között bőven megállja a helyét, főleg ha valami egyedibb és kedvesen beteg, elborult filmre vágyunk. Ha viszont nem, akkor kihagyható. (A sci fi címke viszont totál fals!) Van íve, aminek üteme kissé talán esetlen, de a végére azért összeáll és tartalmas mondanivalója is, ami egy kalandos, fantasztikus (értsd: nem mindennapi, valószínűtlen, stb.), játékos művészfilm formájában kerül kifejezésre.
A film lényege, hogy konkrétan a főszereplő elméjén, tudatán keresztül látjuk a világot, aki egy művészember (filmrendező). "Te most vagy naiv vagy, vagy teljesen őrült!" - jellemzi valaki, mire ő azt mondja: "Egy művész legyen is őrült!". Tehát egy őrült elméjén zajlik a film cselekménye, nem pedig külső szemlélőként nézhetjük. A valóság keveredik ennek a "naiv őrült" elmének a látásmódjával, és azzal, ahogy próbálja a valóságot és tetteinek következményeit feldolgozni. Ez magyarázza a szürrealitást is. Ezt figyelembe véve kell megnézni, különben tényleg csak csalódás lehet a vége - persze akkor sem biztos, hogy tetszeni fog. Ha viszont erre felkészültünk, akkor egy keserédes, önironikus, szándékosan (!) parodisztikus, szatirikus utazás elébe nézhetünk (hiszen vélhetőleg Gilliam itt egyfajta önkritikát is gyakorol a rendezőiség(é)ről). Mindemellett egy pre-apokaliptikus korlelet is, - apokaliptikus és poszt-apokaliptikus betétetekkel, néhol szinte Mad Max - amiben a filmipar is megkapja a magáét rendesen. A mondanivaló lényegét tekintetve azonban az alkotói lelkiismeret kerül terítékre és az jár kanosszát.
Az időbanditákat sem szerettem, de ennél még az is jobb volt. Talán az univerzum üzenni akart Gilliam-nek, hogy mindenki jobban jár, ha el sem készíti ezt a filmet. Bárcsak hallgatott volna rá.
Sajnálom, ha ez Gilliam élete nagy álma volt, mert számomra kellemetlenül értelemben szürreális és sokszor a rendező kezjegyeinek parodiajava válik.
Nekem bejött a film. Még nem láttam erről a témáról szóló humoros megközelítást.