Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
Olyan, mintha egy Gyurcsány show-t néztem volna.
Elgondolkodtató film a showbusiness-ről, az egy perc hírnévről, a kiugrási lehetőségekről, a mindent megtenni képes pszichopatákról. Robert de Niro itt is zseniális, de azért ez nem meglepő. Szerintem Scorsese ebben a filmben nem hozta a legjobbját, de nem tudnék vitatkozni azzal, ha valaki ezt másképp látja. Örülök, hogy ezt a filmet is láttam és kipipálhattam ennek a két zseninek egy újabb alkotását, még ha ez nem is fog bekerülni a "kedvencek" dobozba. 6/10
A befejezéssel a rendező a Taxisofőrös önmagát ismétli, ott is lehet találgatni...
Az is tetszett, hogy Jerry Lewis saját magát alázza gyakorlatilag...
A figura egyébként viccesebb, mint sok nagy komikus.
Érdemes megnézni az itt elég ismeretlen az Életem a kabaré c. filmet.
Hát, rémes dolog ez, mikor mindenki vicces akar lenni és pénzért vásárolják a humort, ha ugyan azt ott annak lehet nevezni.
előzmény: Jereváni Rádió (#18)
Egészen zseniális film, egy kérdés: a Faith No More a King for a day...Fool for a lifetime lemezük címét innen vette?
Az utolsó jelenethez, nem értek egyet, hogy ez a valóságban játszódna, szerintem ez csupán Pupkin sokadik téveszméje. Nem épelméjű szegényke, onnan látszik, hogy amikor kezdődik a "show-ja" már csak a nevét tudja ismételgetni az általa képzelt tapsvihar közepette.
A filmet erős kettősség jellemzi: miközben egyértelműen jó film, egy erős fináléval és színészi játékkal, aközben brutálisan irritáló és unalmas. De Niro színészi játékát is ez a kettősség szedi szét, miközben egyértelműen kiemelkedően zseniálisat alakít, aközben épp olyannyira nem lehet egy cseppet sem kedvelni és ezzel még nem mondtam el ellenszenvemet a karakter és az ügye iránt.
A kérdés persze az, hogy melyik érzés győz. Bennem a negatív, a finálén kívül a filmet rettenetesen untam és kifejezetten irritált mind a története, mind a főszereplő karaktere (vagy a rajongó női társa), azon túl, hogy egyértelműen látom a film erényeit. Pupkin nagy show-ja remek, pár jelenet kifejezetten jó, de összességében képtelen vagyok hármasnál jobbra értékelni. 50%
tehát Chaplin nem pszichopata
előzmény: Varga Ádám (#15)
a kritikádban van némi pontatlanság
De Niro karaktere egyáltalán nem chaplini, mert chaplin karakterétől távol állnak az ilyen mentális devianciák
előzmény: Bruce94 (#8)
Hát ez egy kiváló film. Érthetetlen számomra, hogy miért nem ismert annyira (itthon), mint Scorsese többi nagy filmje. Nem csupán egy remek (fekete)humorú szatíra a showbuisness világáról, amely nagyszerűen parodizálja ki a celebkultusz jelenségét is, de még Robert DeNiro is élete egyik legnagyobb alakítását nyújtja benne.
De Niro földöntúli zsenialitásáról árulkodik, hogy maximális hitelességgel képes lehozni teljesen ellentétes karaktereket. A nagybetűs színész.
A vége pedig azon egyszerű oknál fogva nem fantázia, hogy akkor elveszne a filmhez annyira passzoló gúnyos/cinikus mondanivaló. Bárki berobbanhat a show business-be csak túl kell jutni a recepción. Pipkim produkciója szerintem ugyanolyan alpári mocsok vagy ugyanolyan emelkedett és szellemes -ezt döntse el mindenki- mint bármelyik öreg motorosé a szakmán belül, egyszerűen csak valahogy képernyőre kellett jutnia és ő meg is csinálta szépen magának az amerikai álmot. Egy szerencsétlen félnótás volt a nagy fellépése előtt és a szabadulása után is csak ugyanaz a senki lép majd színpadra főműsoridőben több millió embert "szórakoztatni", ergo a média senkiket futtat.
számomra egyértelműen nem pupkin fantáziája. ezzel is csak még élesebbé válik a szatíra.
előzmény: Bruce94 (#8)
fantasztikus ez a film. amolyan tragikomédia nagyon maró gúnyos humorral a show-business-ről. nincs kímélet. szerintem mind scorsese, mind de niro élete legjobbja. teljesen elfeledkeztem, hoy egy színészt látok játszani, elképesztő erejű alkotás.
Sok ilyen ember van,de szerencsére nem mind dilis.
előzmény: Bruce94 (#8)
Ez az egyszerű forgatókönyv Scorsese mesteri munkájának köszönhetően vált zseniális darabbá. Persze Robert De Niro színészi tehetsége is jelentősen hozzájárult. Nem értem miért nem ismerik sokan, kitűnő szórakozás, érdemes megnézni! Igaz csak alulról súrolja a lécet, de megérdemli az ötöst.
★★★★★
Hát megnéztem másodszor is, és meg kell mondjam, hogy nagyot tévedtem akkor amikor a 2. hozzászólást írtam. Pedig már akkor is Scorsese rajongó voltam, csak nem tudtam hova tenni A Taxisofőr, a Nagymenők, a Casino és a többi remekmű között. Ez egészen kiváló film, talán az lehetett a baj, hogy én egy vígjátékra számítottam. Ez nem vígjáték, hanem inkább szatíra, melynek nagyon mély mondani valója és komoly drámája van. Hány Rupert Puppkinhoz hasonló ember van, aki nem kapja meg a lehetőséget,pedig nem rosszabb, mint akik a tv-ben vannak. S a kemény médiakritika vonulat is jobban megfogott, az amerikai [vagy bármely] tv néző mennyire képes rajongani egy ilyen Jerry Langford féle pojácáért, csak azéért mert az a tv-ben szerepel. De Niro alakítása szenzációs, karaktere egyszerre szimpatikus és szánnivaló. De a szinte egyfilmes színésznő Sandra Bernhardt is kiváló. Nagy kár, hogy a film megbukott az Usaban, illetve nálunk is kevésbé ismert, mert azt mondhatom: tartalmas szórakoztató, s ugyanakkor picit elgondolkodtató film.
Az lenne a kérdésem, hogy
Az utolsó jelenet vajon a filmbeli valóságban játszódott le, vagy csak Rupert fantáziájában?
10/9
Igen, zseniális film...és bravúros a magyar szinkron is. Máté Gábor pedig egyszerűen szédületes.
Ajánlott kísérőfilm: A tévé és én!
Zseniális film, ami újfent bizonyítja, hogy Scorsese a történetszövés, az igazán eredeti karakterépítés és a színészvezetés mestere. De Niro szintén remekel, ahogy az összes fontosabb szereplő, Pupkin figurája pedig valóban emlékezetes. A komédia királyát mindezek miatt nem csak jó és szórakoztató nézni, hanem képes a már bőven lerágott-csontra hajazó témát érdekessé tenni. Nemcsak méltó párja a Hálózatnak, de hangvételével, finom poénjaival és egyéb nyalánkságaival nálam még talán jobban be is talált.
Finom szövésű, mértéktartó médiaszatíra Scorsesétől. Érződik, hogy a showbiznisz kulisszatitkaiban való vájkálás nem igazán az ő talaja, de a kontúros karakterrajzok, a szubjektív narratíva, valamint a hol diszkrétebben, hol erőltetettebben odamázolt poénok többé-kevésbé olajozottan működnek. A rendező házi kedvence, De Niro pedig ismét egy szeretnivaló, melegszívű átlagember-portréval árnyalta jól ismert karaktertárát.
hat sztem zsenialis film volt:D de ahogy elnézem itt a kt-n nem tulzottan ismert, pedig érdemes megtekinteni !
nagyon jó
előzmény: Bruce94 (#2)
Robert De Niro nagyon jü de a film nem túl nagy szám
egyszer-kétszer nézhető.
Scorsese le sem tagadhatná, hogy ez az Ő műve, annyira a rendező akkori stílusjegyeit hordozza. Sajnos a film nem a legjobbjai közé tartozik, no nem mintha olyan rossz lenne, csak nekem egy kicsit unalmas volt. Viszont néhol elég ötletes, de kétségkívül De Niro viszi a hátán az egész projektet.
Újranézve felkúszott ötösre. Gyilkos humorú, cinikus szatíra, ami egyrészt olyan szemszögből tudja újra elővenni a showbusiness - amúgy sokszor megcsócsált - tematikáját, hogy új aspektusokra tud rámutatni, másrészt pedig kicsit meg is előlegezi az a fajta morbid fekete humort, ami igazából inkább majd a 90-es években lesz a rendező (és más örökösei) sajátja - ugyanis bármennyire tragikus és embertelen a sztorija, nem tudunk nem röhögni az egyre groteszkebbé és bizarrabbá váló eseményeken. Mindezt elegáns rendezéssel, a nagyvárosi dekadenciát remekül megragadó füstös jazzes képi világgal / atmoszférával.
De Niro számtalan látványos alakítása során sokszor volt kiszámíthatatlan és pszichopata is, de ilyen hitelesen még ő is ritkán ragadta meg a figurát - a karaktere olyan szinten nincs köszönőviszonyban a valósággal, hogy a film első fele jórészt a fejében játszódik le. Persze már ez is egy érzékletes látlelet a szórakoztatóipar torzító hatásairól, de igazából a második felében kerekedik ki a szatíra (a felirattáblás rész sírvaröhögős) - a befejezés pedig többértelmű, akárcsak a Taxisofőr esetében
Langford és Bernhard csak asszisztálni tudnak itt, de persze hibátlan az alakításuk. Előbbi amúgy magától egyáltalán nem elszállt, szinte már hétköznapian emberi figurája nagyon jól és érzékletesen demonstrálja azt, hogy egy fénykorában élő TV csillagnak micsoda megpróbáltatásokon kell keresztülmennie, utóbbi kiszámíthatatlan ámokfutása pedig már olyan figurákat vetít elő, mint a Született gyilkosok Mallory-ja.