Hidden Figures (2016)

Nagyon különleges történet olyan feltörekvő nőkről akik színesbőrű voltuk ellenére megmutatták hogy érnek valamit

Ezek a nők aztán megmutatták! Zseniális elmék!Ez az csajok!!:)

Gyerekekkel kifejezetten jó megnézni. Ízléses film, történelmi alapokon, mégis kicsit meseszerűen leegyszerűsítve a történetet és a szereplőket. Utólag lettem mégis libabőrös a filmtől, amikor utánaolvasva rádöbbentem, hogy a leglényegesebb részek egytől egyig igazak, és ezek a nők valóban történelmet csináltak.

Mindig is azt vallottam, hogy meg kell lennie a hangulatnak a filmnézéshez. Ma különösen igaz volt ez: mindenféleképpen meg szerettem volna nézni valamit és örülök, hogy A számolás jogára esett a választásom!

Több lettem, mint amikor elkezdtem nézni! Kötelező darab!

8/10

A NASA rész az Igazakban szerintem érdekesebb,a többit is láthattuk már más filmbekben.A WC problémát rögtön a Segítségben...

Megint egy Oscarra készített tematikus film, ezúttal a fekete elnyomás témájában, de most nem jött össze neki. Túlságosan steril és szájbarágós, néhol kifejezetten kilóg a filmből a téma hangsúlyozása. A NASA-s részek nagyon érdekesre sikerültek, de ahogy hazaértek a hölgyek, rögtön átlag alá esett a színvonal.

Igen, megkapta a kellő elismerést. A másik kettő szerintem nem teljesen vetkőzte le a hozzáállását, inkább elfogadták, hogy megváltozott a helyzet, és nem tudnak mit csinálni vele. Ahogy Dorothy is megmondta, nem értette meg Vivian, hogy mi a probléma.
De onnantól indult el egy fajta haladás, hogy a megfelelő ember került a megfelelő helyre. Lásd: Katherine Johnson
Köszönöm, tudom, hogy az USA-ban ez volt szokásban. De ettől még nem kevésbé felháborító ez számomra.

De, a film végén megkapta az elismerést, hiszen kinevezték csoportvezetőnek.

Annak idején az USA-ban az volt a szokásos viselkedés a színesbőrűekkel szemben. Ami akkoriban nem számított bunkóságnak, most már igen.
A film ezt a fajta fejlődést is megjelenítette, amikor a feketék bebizonyították, hogy ugyanolyan értékesek, ugyanolyan okosak is lehetnek mint a fehérek, akik addig lenézték őket.
Az általad idézett karaktereknek pedig szintén a végére sikerült levetkőzni (némi segítséggel) az előítéleteik ezirányú részét.

Szerintem Te értettél félre engem, ugyanis nem a magyar viszonyokról beszéltem. Ezek sajnos nem magyar sajátosságok, univerzális problémák. Hogy konkrétabb legyek, a filmben nem Al Harrisonra értettem, hanem Vivian Mitchellre és Paul Staffordra, akik másokon kompenzálnak személyes érzelmeket, ami igenis a közös cél kárára megy. Dorothy Vaughan pedig nem kapta meg a kellő elismerést és kompenzációt a munkájáért. És ezek a dolgok sajnos ma is ugyanúgy tetten érhetőek, akár Magyarországon, Ausztriában, vagy az Egyesült királyságban.

Bubu! Szerintem félreértetted. Ha olyan főnökök lettek volna a NASA-nál amit a magyar viszonyokra vetítesz, az USA nemhogy a Holdra nem jutott volna el, de most NASA se lenne.

Megint egy jó film. A film címének magyarításáért viszont vascső.

Életrajzi film, az akkori kor körülményeinek hitelesnek tűnő bemutatásával, tökéletesen kiemelve a lényeges részleteket. Nagyon nem lehet mit hozzátenni, meg kell nézni.

Két hete voltunk a moziban rajta, és többször eszembe jutott azóta is - nagyon tetszett - de nem tudom megfogalmazni jól, hogy miért is nagyszerű ez a film. Talán csak a tökéletesen és nagyon jó ízléssel, patikamérlegen összerakott összetevők miatt: mindennapi drámák, kis izgalom, felemelő teljesítmények, jól megfestett karakterek, izgalmas kor. Mindenesetre nem olyan giccses valami, amit egy PC tanmesétől "elvárnánk".

Egy újabb film a szegregációról, ami kicsit más szemszögből mutatja azt, ebben nincsenek nagyon szélsőseges események, hanem szépen finoman tolják az arcunkba a tényeket, amelyek nagyon szomorúak.
Jó volt a film, végig lekötötte a figyelmemet, színészileg nem éreztem benne semmi különlegeset.

Jó szórakozást!

Nekem azért tetszett, mert nem csak a szegregációról szól. Bemutatja, milyen egy munkahely, ahol nem a megfelelő emberek ülnek a megfelelő helyen. Sajnos nem hiszem, hogy legtöbben ezt ne tapasztaltuk volna meg, milyen egy főnök, akinek fogalma sincs a beosztottjai munkájáról vagy kvalitásairól, miközben a saját komplexusait kompenzálja rajtuk. Vagy hogy ellátunk egy beosztást, és csak a megfelelő kompenzációt nem látjuk érte. Addig nem lehet ilyen mértékű haladást várni, amíg a hozzáértőnek nem adott minden feltétel, vagy információ, hogy dolgozhasson, és amíg nem érdeme szerint ismerik el. Nagyon tetszett Dorothy gondolkodása, előrelátása, ahogy elébe ment a problémának, és a hátrányból ezzel előnyt kovácsolt magának.
Elég sokat tanulunk arról, hogy milyen törvények voltak, de teljesen más ezeknek a hatásait így látni. Gondolok most a könyvtáras jelenetre, vagy a szabálykiegészítésre. Minél tanulatlanabb marad a másik, nekünk annál jobb lesz? És persze nagyon szép, amit a főnök tett értük, (vagy inkább a cégért) de sajnos ezzel a globális probléma nem oldódott meg. De legalább tett egy lépést.

Igazi régimódi történetmesélés. Olyan, mint Mark Twaint olvasni. Kellemes a szemnek, ha nem is kerül soha többé az ember képernyőjére, akkor is kellemes percek... legalább egyszer.

Sok ilyen film volt az elmúlt években (The Help, Selma, The Butler), ez se lóg ki a sorból semmilyen szinten. Korrekt, de kicsit steril.

Nincs semmi baj ezzel a filmmel, én mégis kicsit többet vártam - talán a film körüli felhajtás (kritikai és box office siker) miatt. A számolás joga nem hoz se többet, se kevesebbet, mint amit az egymondatos leírása ígér - tűpontosan érkeznek a szegregációval kapcsolatos drámai jelenetek, majd az azok a pillanatok, amikor a szereplők túllépnek ezen; pont akkor aratnak kudarcot a mérnökök, amikor várjuk, és akkor oldódik meg minden, amikor arra számítunk. Hiányzik valami plusz, ami ezt a patikamérlegen kiszámított scriptet kissé megfűszerezné.