King Arthur: Legend of the Sword (2017) ☆

Arthur király: A kard legendája

(Guy Ritchie)

angol akciófilm, dráma, fantasy, kalandfilm

3,3
★★★☆☆
32 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2017-05-18 11:44:36 bambula (3) #10

Jobb volt,mint a híre.Persze még így csalódás.A 175 millió dolláros kiadás meg totál érthetetlen.
A szereposztásba meg simán belefért volna egy-két Guy Ritchies színész,mint például Jason Flemyng vagy Stephen Graham.
David Pöckhem helyett pedig ezerszer jobb lett volna Vinnie Jones(főleg egy Bonjour-ral,hiszen úgyis fantasy a film kategóriája).

2017-05-16 22:30:24 BonnyJohnny (3) #9

Amikor fantasy környezetbe csomagolta a londoni alvilág piti figuráinak mindennapjait, az tetszett. Kár, hogy egy ilyen sótlan (de komolyan, a jó értelemven ripacskodó Law és a lubickoló Gillen kivételével bárki emlékezetes?) és unalmas (súlytalan CGI harcok, futkározás) látványfilmre pazarolta el.
Ritchie vágásai és vizuális megoldásai tartják a közepes szinten. Nélküle Transformers színvonal lenne.

2017-05-16 17:02:52 Jason13 (4) #8

Jó eséllyel az új Arthur király lesz az év egyik legnagyobb anyagi bukása, ezt pedig én nagyon sajnálom.
Engem már a legelső előzetes megvett kilóra, így nem is volt kérdés, hogy a végeredményt moziban nézzem. Ugyan a negatív visszajelzések miatt a lelkesedésemből visszavettem, azonban a vetítőteremből elégedetten távoztam, miközben hatalmas mosoly ült az arcomon.
Guy Ritchie fogta a jól ismert mítoszt és becsomagolta egy rendkívül pörgős kaland-fantasybe, miközben a rá oly jellemző humort és stílust se felejtette ki a fűszerezésből.
Ez a turmix pedig pazarul működött. A sztori hozza a műfaj alapsablonjait, de működőképes és a gengszterfilmjeivel berobbanó direktor biztos kézzel csepegtette hozzá a kézjegyeit.
Az akciók eleinte ugyan kissé nehezen követhetőek, de a játékidő közepétől kezdve egyre magasabb fokon pörögnek és a kreativitás is újra erőre kap bennük. A finálé már egyenesen lélegzetelállító a parádés lassításokkal és a jól adagolt CGI-effektekkel.
Az új Sherlock filmeket idéző humor is beleillik a sztoriba és Ritchie még néhány gengszterfilmes jegyet is belecsempészett a történetbe, amely kifejezetten frissen hatott ebben a fantasy közegben. Gondolok itt elsősorban a montázsokra, melyek igencsak dinamikusak és szórakoztatóak.
És akkor a zenei aláfestés. Daniel Pemberton olyan tételeket írt a képsorok alá, melyek önmagukban is zseniálisak, de magához a filmhez is piszkosul passzolnak. Túlzás nélkül állítom, az utóbbi idők egyik legjobb muzsikáját készítette el.
A színészek is hozzák a formájukat. Charlie Hunnam kellően karizmatikus és laza az utcán felnőtt Arthur szerepében, de Jude Law is meggyőző gonosz. A mellékkarakterekre szintén nem lehet panasz, bár talán egy kissé sok van belőlük, így nem mindegyikük kapja meg a kellő játékidőt a kiteljesedéshez.
Negatívumként még néhány következetlenséget és logikai buktatót tudnék felhozni, bár ezeket felül lehet írni a fantasy elemek jelenlétével, mint például a mágia.
Az viszont zavart, hogy eleinte a sztori kissé széteső, néhol látszott, hogy a produkció átesett több vágáson és utóforgatásokra is sor került, de ez közel sem annyira zavaró.
Mindent összevetve, A kard legendája nem egy világmegváltó fantasy, viszont egy elképesztően látványos, néhol kifejezetten kreatív, pörgős és szórakoztató fantasy, korrekt alakításokkal és zseniális zenei aláfestéssel.
Emiatt én sajnálom, hogy anyagilag megbukott, hiszen simán megnéztem volna még pár hasonló minőségű folytatást.

2017-05-14 12:59:17 zozonagy (5) #7

Szenzációs film, jó zene, látványos képek, igazi mozi. Nem ezt szoktam meg Guy R-től de ezek szerint nem tud hibázni. Jude Law frenetikus bár most kissé elhomályosította az Arthur gyerek. Végre egy film a szó szoros értelmében.

2017-05-12 11:01:15 Tenebra (4) #6

Először nem tudtam beazonosítani, hogy melyik jelenet alatt szólt, de a YouTube-on meglepő módon már vannak fenn rövid klipek a filmből, és megnéztem. Nos, lestem egy nagyot ezalatt a jelenet alatt. :D Mondjuk azt nem tudom eldönteni, hogy gagyi vagy félelmetes, de tény, hogy 3D-ben ez volt az egyetlen érdekes megnyilvánulás technikai szempontból (mert amúgy nem sokat ér a 3D e filmnél sem).

Nekem ez az egyik (már említett) kedvenc képsorom a filmből.

előzmény: Ágó (#5)

2017-05-12 00:08:23 Ágó (3) #5

Az a jelenet, amikor ez a zene megy a háttérben, na, az agyeldobós!

előzmény: Tenebra (#4)

2017-05-11 22:30:07 Tenebra (4) #4

Na, hát én bevállalom, hogy rosszízlésűnek tűnök most, mikor ezt a filmet szarrá oltják, de nekem kifejezetten tetszett. Hogy ez azért van-e, mert eleve nem vártam sokat tőle, vagy épp azért, mert nagyon bírom az Artúr-mondakört, nem tudom. Mindenesetre engem már a nyitójelenet megvett kilóra, jóllehet, a Gyűrűk Ura Király visszatér olifántjai eszembe jutottak. :D De az az erő, ami a film csatáiban van, nagyon tetszett, nagyon megnyert. Utoljára a 300-nál éreztem ezt, hogy igen, roppantmód ostoba és kiszámítható a film történetszinten, azonban akkora hangulatbomba, hogy én nemhogy nem felejtettem el 1 hét alatt, hanem máig visszagondolok egyes jeleneteire. Pl. mikor Artúr kihúzza a kardot a kőből, és a kard ereje elszabadul - zseniális!

Apropó, a kard: VÉGRE! Eddig egyik Artúr-feldolgozásban sem éreztem úgy, hogy az Excalibur több lenne egy csilivili kardnál, még John Boorman eposzában sem nagyon. Itt viszont hiába kicsit bugyuta, hogy csak akkor működik, ha kétmarokra fogják, mégis igazán erős és hatalmas fegyvernek tűnik. Gondolom, azért a készítők láttak már pár fantasy témájú videojátékot (a főellenséget például tuti egy Dark Souls-részből lopták), és megértették, hogy ha sötét fantasy-t csinálunk, akkor nem szolid kis susmusolás kell, hanem egy látványfilmbe látványos összecsapások is. Itt ezt én maximálisan megkaptam. Egyedül az utolsó összecsapás volt bődületesen erőtlen és enervált, mintha Guy Ritchie-nek nem lett volna már kedve tovább csinálni...

Viszont a film atmoszférája és merész mondakezelése tetszett. És bizony nekem bejött Guy Ritchi stílusa is. Pont azért, mert rühellem már a mai fősodor egyen-fantasztikumait, és ezt az amúgy végletesen klisés és leegyszerűsített bosszútörténetet nagyon feldobta az, hogy Ritchie ideges stílusában, kvázi gengszterfilmként mesélte el Artúr mítoszát. :D S igen, már a sajtóvetítésen gondoltam, hogy ezt bizony kurvára utálni fogják nagyon sokan.

Ja, és persze a zene: Daniel Pemberton szerintem is igen remek munkát végzett, nekem jobban bejött, mint egy mai Hans Zimmer-OST. Állítom, az ő ütős, kemény, kreatív dallamai nélkül sokkal gyengébb filmnek láttam volna az Artúrt. Mióta láttam a filmet, nyilvánvalóan az Artúr soundtrackje megy a lejátszómban. :D Persze Tom Holkenborg és Ramin Djawadi is eszembe jutottak (sőt meggyőződésem volt, hogy Djawadi komponált), de sebaj, önálló műként is nagyon ütős Pemberton munkája. Remekül játszik a zihálásokkal, a szünetekkel és a hegedűvel, s örültem neki, hogy mint Tyler Bates a 300-nál, Pemberton is elszakadt a tipikus epizáló fantasy-zenétől, és rockosra-folkosra vette a figurát.

Szóval én vállalom, hogy tetszett. Nyilván kritikusként én is látom, hogy sztoriszinten irtó klisés, és akinek nem jön be ez a posztmodern hangnem- és műfajkeverés, az is joggal utálja. De számomra ez a film ezerszer többet ér, mint Hollywood mai termékei, és azt mondom, hogy egy jobb forgatókönyvvel és többdimenziós karakterekkel ebből még egy kifejezetten zseniális alkotás is kikerekedhetett volna. Így viszont megmarad számomra egy hangulatos dark fantasy-látványmozinak.

2017-05-11 20:12:58 Umberto (3) #3

Annyira tucattermék, hogy mire hazaértem, már el is felejtettem a film nagy részét. Ha nem moziban láttam volna, valszeg kettes lenne az a hármas.

2017-05-11 16:49:19 Ágó (3) #2

Nagyon kettős a megítélése. Külföldön úgy látom, eléggé lehúzzák, itthon inkább szeretik vagy erős közepes pontszámokat kap.
A film zenéje csillagos húszas. Néhány szövegelős jelenetnél valóban érzékelhető, hogy egy Guy Ritchie nevű fickó ült a rendezői székben, egyébként csak egy marha nagy vizuális erődemonstráció az egész. Amit helyenként sajnos izzadságszag is áthat. Ritchie a Sherlock Holmes-féle vonalon megy tovább, végleg búcsút intve annak a srácnak, aki még a Blöff dialógusait írta. A szórakoztatási faktort persze magasra tolja, a vetítés végén körülöttünk "ezt így kell csinálni!" "KIRÁLY volt!" "Na, ez egy k*rva jó film!" -felkiáltásokkal hagyták el a nézőteret a delikvensek. Kollégámnak is nagyon tetszett, akivel megnéztem. Valószínűleg tehát bennem van a hiba...

2017-05-11 08:12:43 Bogyó (1) #1

Imádom Guy Ritchie-t, miatta keveredtem bele ebbe a filmes sztoriba, de ez most...háááááááát, izééééé. Lehet, hogy csak nekem nem jött át a dolog, de bődületes csalódás az egész.