Call Me by Your Name (2017) ☆

Szólíts a neveden

(Luca Guadagnino)

amerikai-francia-olasz dráma, szerelmi történet

4,0
★★★★☆
162 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2018-05-01 16:59:17 cinemagi (3) #24

:)

előzmény: somogyireka (#23)

2018-04-03 00:43:08 somogyireka (5) #23

Igazad van,meséltem is gyereknek reggel, ki is gúnyolt,hogy túlreagàlnám ezt is..naja..hol àrulják bölcsességet?

előzmény: cinemagi (#21)

2018-04-02 23:31:29 betti (?) #22

Nem láttam a filmet, de imádtam olvasni ezt a kommentedet. Fantasztikus, ahogy írsz a szerelemről. És - mivel anya vagyok én is - számomra fantasztikus az is, ahogy a gyerekkel való viszonyról írsz.
(És - bár ez tök véletlen, és tényleg, tényleg nincs semmi jelentősége - de én is vhogy így éreztem a férfiszerelemmel kapcsolatban. Amikor anno a Túl a barátságon-t láttam, nem értettem a bármelyik oldalról érkező pozitív/negatív megjegyzéseket a homoszexuális kapcsolatról, hogy kell-e ezt ábrázolni, így kell-e, helyes-e... én nem láttam homoszexualitást, nem láttam abnormitást (?), csak szerelmet és vágyat, gyarló embereket, küzdelmet, odaadást és önmegtagadást... mindent, amit én is ismerek, heteróként, ha jelent bármit ez a szó).

előzmény: somogyireka (#19)

2018-04-02 23:02:22 cinemagi (3) #21

Szerintem felismerte a mama az izzast, csak lehet, hogy bolcsebb, mint te, es nem akart csamcsogni rajta. :)

Nehezen tudom maskepp kepzelni, mint hogy ez a film mindenki elso (vagy utolso) szerelmenek az emleket feleveniti, a ferfi szereploktol abszolut el lehet vonatkoztatni. De, amig a valo eletben minden tortenes magaval ragado, nem tudott nem feltunni, hogy ez a film nagyon hosszu.
A gyonyoru helyszineknek viszont mindent meg lehet bocsatani.

előzmény: somogyireka (#19)

2018-04-02 04:20:37 TomPowell (5) #20

Ha lehetne lájkolni kommentet, akkor tőlem százat kapnál, vagy ezret.:)

előzmény: somogyireka (#19)

2018-04-01 22:22:31 somogyireka (5) #19

Imádom a szerelmet, mert nem ebből a világból való, keresheted okát, eredőjét, de úgysem leled, aki pedig valami hormonban vagy kémiai vegyületben keresi azt, hát vessen magára. Imádom, mert abszurd utakat tör, ott ás árkot, ahol brutálisan kemény a föld, s zubogó folyamok kis szigeteire építi házait. A sokszor látszólag össze nem illőket kapcsolja egybe, jól bebiztosított idillkéket tör darabjaira. Rombol, képmutatást tarol le, szétfeszíti azt, ami emberszőtte és jól megtervezett.

És imádom a férfiszerelmet, egész régóta lenyűgöz, ami csak férfié, már írtam róla sokat, ahogy innen a partról állva csodálom és irigylem azt, ahogy ők szeretik egymást, és amikor előfordul, hogy barátságból szerelem lesz na az meg az abszolút 10 pont nekem. Már majdnem androgün..Ebben a filmben meg pláne egy instant gyönyörűség az ő ölelésük, ja még a végén kedvem lenne egy férfi testre "egy újabb körre"..

Több, mint kétórányi tömény szenvedély, jól befűtött nekem. És igen, szinte "vontatott" az eleje, túlfeszített, de annál nagyobb megkönnyebbülés, mikor végre egymáséi lesznek..

És soha egyetlen egy napig sem neveltem másként a mindjárt 17 éves fiam, mint ahogy a filmen láttam, ebben a színtiszta egyenességben, a másiknak teljes testszélességgel drukkolva, a magam élethelyzeteit maximálisan feltárva, és reménykedve, mélyen és nagyon, hogy őt is átégeti az igazi szerelem már egyből az út elején, és meg meri adni magát előtte, legyen az akármilyen szokatlan, nem rendszerbe illő, és ha vége van nem zár be, nem szereltet reteszt a szívére, s meri azt hosszan és keservesen meggyászolni. Nem fél fájni, nem fél a szívszakadás kínjaitól, mert van eszköze rá, hogy túlélje..az pedig az, hogy eldönti ennél csak még jobban és jobban fogja eztán megnyitni a szívét. Ha kell sír hetekig, hónapokig, sőt éveken át is, addig amíg fáj, de egyetlen pillanatra sem fojtja el fájdalmát. Csak a kapcsolata a saját szívével megmaradjon, hogy a szív diktáljon ne az ész.

A film kulcsjelenete egyértelműen és csúcsmagasan az apa vallomása a férfiba szerelmes fiának. Ilyen apákat kívánok a fiainknak. Viszont a filmbéli anyuci elég gyengécske, hogy ezt az izzást nem ismerte fel..hála istennek ennél én érzékenyebb mamma vagyok.

2018-03-15 21:48:26 caulfield (5) #18

Talán a Diploma előtt óta nem ragadta meg film ilyen tapintattal a késő kamaszkor útkeresését. Csak ennek nem célja, hogy időnként vicces legyen és nem édeskedik Simon & Garfunkel számokkal, hanem a lehető legtöbb érzelmi erővel igyekszik bevonni a nézőt az álomszerű és tiltott kapcsolat belső vívódásaiba. Komótosan építkezik és hasonlóan, mint a Lady Bird ez is inkább a pillanatok megragadásában érdekelt, ami persze egyenesen következik abból a mozaikszerű látásmódból, amivel egy kamasz rendelkezik. Végig nagyon érzékletesen ábrázolja ezt a gyökeret még nem eresztett, lebegő állapot. És ami fontos, hogy az ebből a forró nyárból való törvényszerű kilábalást, a földet érést is képes hitelesen, ízléssel megjeleníteni. A téli zord világban pislákoló, bármilyen értelemben vett melegség ritkán jelenik meg ennyire átérezhetően.
Michael Stuhlbarg pedig legalább akkora kincs, mint Robin Williams volt.

2018-03-06 21:22:48 ChrisAdam (5) #17
2018-03-06 16:53:46 ryood (4) #16

érdekes, h pont a forgatókönyvet érzem átlagosabbnak (ugye friss oscar nyertes..) ám a hangulat, a miliő, amiben játszódik, az pompás. a színészek is hitelesek voltak, megfogtak a képek is, és az ember szívét valamint intellektusát is képes megszólítani. talá kicsit lehetett volna rövidebb (10-15 perc)

2018-02-18 18:41:43 Sántha Orsolya (5) #15

Nagyon vártam ezt a filmet és nem csalódtam. Fantasztikus. Mindent leírtak már az előttem szólók a szépségről, a romlatlanságról, a lassan folyó, apróságokból kibontakozó történetről, mindennel egyetértek. Meghasadt a szívem.

2018-02-18 12:59:00 Bubu (4) #14

Ha nem biszexuálisok, hanem heterok története lett volna, a kapcsolat nem ér véget, csak mert vissza kell térni a valóságba. Ami azt illeti, akkor már előbb összejönnek. Akkor egyik sem mondja a másiknak, hogy attól fél, egy életre szóló törést okozott benne. Olivernek pedig óriási félelmeken, gátlásokon kell láthatóan felülemelkednie, amik a kora és tapasztalatai miatt nagyon is valósak, és mélyről jövőek. (Mint elmondta, az ő apja javítóba küldte volna egy szó nélkül.) Egy hetero kapcsolatban nem ez az általános. A családi törés Olivernél, a társadalmi reakció megmérgezte, elpusztította volna a szép emlékeket is. Szóval egy teljesen más perspektívát adott ez a történetnek.

Ahogyan a film bemutatja a nagybetűs, világrengető, első szerelmet, azt szeretnénk mind: Annyira szeretni valakit, hogy nem tudjuk, hol kezdődik ő, és hol végződünk mi. Hogy nem tudjuk őt akarjuk, vagy inkább ő akarunk lenni. Hogy a másik egyetlen mosolya, az érintése, egy szava a világot adja még akár évekkel később is. Hogy egyetlen kétely nélkül vállaljuk a veszélyt, hogy teljesen átadjuk magunkat valaki másnak, és örömmel fogadjuk azt a részét is, amit amúgy mocskosnak éreznénk. Olyan tiszta, erős, elemi érzés, ami már egyfajta szentség, amit semmi sem mocskolhat be. Amibe vétek a külvilágot beengedni. Amibe öröm zuhanni, belefeledkezni, és elveszni.
Éltem át ilyen szerelmet, de - bár nem lett jó vége - sosem hittem volna, hogy lesz egy történet tizenöt évvel később, ami felidézi és felkavarja bennem újra. Ez nagyban köszönhető a színészi játéknak. Bár Timothée Chalamet is kitett magáért (és Gary Oldmannek is rég kijárna az elismerés), én mégis szó nélkül Armie Hammernek adnám most az Oscart. A hangulatteremtésben nagy része van a zenének is, ami tökéletesen illik a nyolcvanas évekhez, és a filmben tárgyalt témákhoz is.
Nálam a szakításra a szülői reakció egy mosoly, és egy "Ugye, megmondtam?" volt. A film végi jelenetet az apával ezek után végigbőgtem. Elio édesapjának a reakciója után pedig azt kívánom, minden szülő így nevelje a gyerekét, ilyen értékeket adjon tovább. Pont ez a csodálatos Elioban, hogy a neveltetése és a romlatlansága folytán hiányzik a fiúból az óvatosság és a félelem a társadalmi nyomástól, ami fel tudja oldani Oliver szorongását, és legalább azt a kis időt boldogan tudják együtt tölteni...

előzmény: TheDriver (#3)

2018-02-13 17:39:26 dittike (5) #13

Minden tiszteletem azoké akik fel merik vállalni a homoszexualitást a filmvásznon és ez a film romantikusan szépen árnyaltan fejezi ki az érzések forgatagát melyben a fiatal fiú és a fiatal férfi bolyonganak.

2018-02-10 20:07:14 Ugor (5) #12

Hazafelé a moziból ilyen kis himnuszok zenéltek bennem, tél ide, meg tél oda, kerestem a megfelelő jelzőket, aztán elvetettem, ettem egy vietnami phot, hogy közben továbbgondolhassam, de hát mit mondhatnék, ez a film álomszép! Álomszép a táj, a nyár, ez a kamaszkor, a megvalósítás, az elővezetés, a képek, a szereplők külön-külön és együtt, álomszép a heteroszerelem, meg a homoszerelem is. Na, nem gondoltam volna, hogy ezt valaha leírom így, bár sohasem voltam homofób, mindig elfogadónak, toleránsnak hittem magam minden tekintetben, de ha internetes turkálás közben valami melegpornó ugrott be, azért egy-két évtizede még erős viszolygás fogott el. Nem mintha ezt a filmet pornóhoz szeretném hasonlítani, de a témához való hozzáállásomat jellemzi. De ilyen intelligensen, ilyen szépen mesélni erről… áá, gyönyörű! És a szülők! Ó, egek, ilyen szülőket kívánok mindenkinek, szerte a világon! Bölcs, szép és nyitott embereket! Mindegy, észrevettem, hogy ömlengeni kezdek, leállítom magam, de boldog vagyok, hogy ezt a filmet láttam!

2018-02-09 08:59:16 tomside (?) #11

Engem az sosem érdekelt, de mostmár tuti, hogy ezt megnézem. ;)

előzmény: ChrisAdam (#10)

2018-02-09 00:12:27 ChrisAdam (5) #10

Zsenge koromban történt az exodus, azóta sok mindent én is megéltem, de örülök, hogy így lett. :) Ugyanakkor a Call Me habár sok mindenben azonos a Brokebackkel, hangulatában és hangvételében is teljesen más. Nekem ez jobban is csúszott, de ideje lenne azt újranéznem.

előzmény: tomside (#9)

2018-02-09 00:02:23 tomside (?) #9

Még nem láttam, de az, hogy a néhány év előtti exodusod után te erre ötöst adsz, azt jelenti, hogy nekem is meg kell néznem. Love You Brokeback! ;)

előzmény: ChrisAdam (#8)

2018-02-08 23:58:55 ChrisAdam (5) #8

Nagyon szerettem ezt a filmet, egy csodaszép, napsütéses nyár apró kalandjai, a helyét kereső ifjú sodródása az életben, egy olyan korban, amikor még sok minden máshogy működött. Irigyeltem őket, ahogy az egyszerű, lassú hétköznapjaikban lubickoltak. Elio filmje, az ő ritmusát vesszük fel, ahogy egy nyár alatt egészen megérik. Luca Guadagnino pedig elképesztően szenzuálisan tudja bemutatni Elio apró élet-fejezeteit. Nem feltétlenül csak a barackszexre és egyéb ínyenc jelenetekre gondolok, hanem alapvetően olyan hangulatot teremt filmjével, amit nagyon ritkán tapasztalunk. Egyrészt kitűnően idézi a múlt század gondtalan 80-as éveinek atmoszféráját, főleg ebben a varázslatos észak-olaszországi közegben (nyáron épp errefele mászkáltunk), másrészt a két főszereplő közti kémia nagyon finoman és érzékien van ábrázolva. És olyan szépen fel van építve és lezárva, hogy tagadhatatlanul Oliver és Elio románca szépnek mondható. Nem lobbi, nem tabudöngetés, a film Elio coming-of-age filmje, melyben a szerelmi szál éppen úgy van elmesélve, mintha két hetero karakter közt történne. És pontosan ezzel tudja a filmet közel tudja hozni nézőjéhez Guadagnino, sutba dobja a felesleges művészkedést, drámaiskodást, nagy szavakat és giccset - kellemes egyszerűségével nyer el minket. 90%

2018-02-08 22:11:53 DL (5) #7

Nagyon szerettem Stuhlbargot a Coen-fivérek "Egy komoly ember" c. filmjében is.

előzmény: banana (#5)

2018-02-08 22:09:02 DL (5) #6

Azt is szeretem ebben a filmben, hogy egy olyan értelmiségi, nagypolgári, antik kultúrával átitatott környezetbe ágyazza a történetet, amiben ez nem téma, amiben ki lehet mondani, hogy az érzelem számít, és nem akadnak fenn olyan lényegtelen dolgokon, hogy valaki nőbe vagy férfiba szerelmes, mert csak az számít, hogy micsoda nyarat tölt együtt a két főhős, a biciklizések, a fürdőzések, a közös utazás, nem sulykolja, hogy lám, egyneműek, nem tolakodóan, kényszeredetten téma ez. Szóval engem nem zavart, egyáltalán nem.

előzmény: TheDriver (#3)

2018-02-07 14:23:29 banana (4) #5

Az az egy jelenet nekem 1 pontot húzott a teljes filmen felfelé :)

előzmény: DL (#2)

2018-02-07 13:44:35 limupei (5) #4

És akkor szerinted ugyanez a film lett volna, ugyanezekkel a kérdésekkel, ugyanezekkel a dilemmákkal? Ne viccelj már, ennyiből A víz érintésében is lehetett volna férfi és nő, az E.T.-ben lehetett volna elveszett kiskutya és a Halálos iramban filmekben is lehettek volna biciklik, mert én jobban szeretem őket a kocsiknál és gyanítom a lapos Föld hívőknél meg a Gravitáció verte ki a biztosítékot, míg az ateistáknak biztos nem volt annyira hatásos A passió. Ne vicceljünk már...

előzmény: TheDriver (#3)

2018-02-07 13:25:49 TheDriver (4) #3

Elég ambivalens érzéseim vannak a filmmel kapcsolatban. Az elején leszögezem ezek a melegekről szóló filmek sosem érdekeltek és nem is néztem meg pl a Túl a barátságont és társait, de ez esetben a sok kiemelkedő kritika miatt úgy voltam vele, hogy teszek egy kivételt.

Ami pozitívum az a film hangulata, képi világa, aminek köszönhetően tényleg úgy érezzük, hogy ott vagyunk mi is észak Olaszországban. Az aláfestő zenék baromi jók és rengeteget dobnak a filmen, a két főszereplő színész szintén fantasztikusat alakít (a végefőcím alatti jelenet zseniális), na meg Perlman professzor akinek film végi jelenete valóban nagyon erős, de...
és ami nem tetszett, illetve nem is értem.

Ezt a filmet nem lehetett volna megcsinálni úgy, hogy a másik fél egy NŐ??! Nyilván akkor a barackos jelenet lehet kimaradt volna ( :))) ), de ez esetben engem személy szerint sokkal inkább megnyert volna a film.
Lehet homofób vagyok, de nem bírom nézni és nem is érdekel ahogy két férfi szexel egymással. Én sokkal jobban élveztem volna a filmet, ha egy idősebb nőbe szeret bele főhősünk.
Értem én, hogy ha nem melegekről szól a film, akkor nem fért volna be az Oscar díjra esélyes filmek táborába, és akkor szegény homokosok nem élvezhetnék az alkotást, de akkoris...számomra ez sokat levont a film élvezhetőségéből...

2018-02-04 12:11:45 DL (5) #2

Perlman professzor (Michael Stuhlbarg) szeretetteljes és döbbenetesen őszinte jelenete a film vége felé Elio-val számomra önmagában is elég lenne ahhoz, hogy a kedvenc filmjeim közé kerüljön.

2018-01-02 17:02:03 Morgana27 (5) #1

LG elképesztően szenzuális filmeket csinál. Itt is átjön a képeken a lustán forró mediterrán nyár, a bágyadt szieszta időtlensége, a túlérett gyümölcsök íze, a nyugtalan éjszakák hánykolódása. Kis gesztusokkal mesél, ahol a legkisebb érintésnek is jelentősége van, a várakozás és a vágyakozás elviselhetetlenségig fokozódása oldódik fel a megfelelő tempóban előkészített beteljesülésben. Nagyon szép és érzéki/érzékeny coming-of-age történet, tegnap láttuk és még mindig futnak bennem a képei, jelenetei - olyan mélyen a bőröm alá ivódott, hogy szinte már fáj.