Breath (2017) ☆ 👁

(Simon Baker)

ausztrál dráma

?,?
 
3 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2018-09-15 10:14:59 Dió (4) #1

Két nap alatt kétszer nézette meg velem magát a Breath, és második nézésre került helyre, hogy ez valójában az ausztrálok "Moszkva tere". Ami egy magyar fiatalnak csobbanás a Balcsi hűs habjaiban, az egy ausztrál tinédzsernek kelés a nap első sugaraival, és rápattanás a szörfdeszkára egy homokos tengerpart robosztus hullámain. És bár nekem legalább annyit jelent a Balcsi, mint egy átlag magyarnak, ezt a filmet látván talán még cserélnék is velük - ezt éri el a nézőnél a Breath. Felnövéstörténet Aussie módra.

A történet nem erőssége a filmnek, de rendben van: két, egy nyugat-ausztráliai "faluban" élő tinédzser unottan tengeti napjait, amikor is betoppan életükbe egy kicsit csavarodott szörfös az amcsi feleségével, és bevezeti őket a nagybetűs Életbe. A két főszereplő gyerek karakterének kontrasztját (az őrült, bevállalós kissrác és a kimért, intelektuálisabb kölyök) jól játsza ki a forgatókönyv, amire a két gyerekszínész fantasztikus alakítása rakja fel a koronát. A film főszereplői viszont nem ők, hanem az ausztrál tengerpart: egymást váltják a látványosnál látványosabb snittek (ennél szebb szörfjeleneteket filmben vélhetően eddig nem láttam), ami alá Harry Gregson Williams szenzációs zenéje tolja az alávalót. Nem tudom, melyik kisujjából ráz ki egy ennyire középszerű zeneszerző egy ilyen scoret, de a gitárok és dobok hallatán Hans Zimmer K2 soundtrackje járt folyamatosan az eszemben, amihez itt a csellófutamok gyönyörű érzelmeket is társítottak. Az egyetlen gondom, hogy a történet az utolsó 45 percben leül és megbicsaklik (az affér túl kiszámítható és klisés volt, a facepalm momenteket okozó underage szexet pedig már tényleg nem tudtam hova tenni), de szerencsére a záró képsorok végül mégis csak visszabillentették ezt az érzékeny történetet oda, ahova kell, hogy végül lelkifurdalás nélkül véshessem fel a coming of age top 10-es listámra.

Nem hibátlan, de így is MUST-SEE mindenkinek, aki szereti a tengerpartot, Ausztráliát, a felnövéstörténeteket, vagy egyszerűen csak az olyan filmeket, ahol a lágy, atmoszférikus zene és a szájtáttató képek kombinációja elviszi a hátán az egész filmet. Ja, és természetesen csak eredeti nyelven illik, hogy hallatszódjon az ékes ausztrál akcentus, a lehető legközelebb hozva a nézőhöz ezeknek a csavarodott vadembereknek az intim, kalandokkal teli mindennapjait.