Death Note (2017) ☆ 👁

(Adam Wingard)

amerikai horror, thriller

2,6
★★☆☆☆
47 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2017-11-01 19:47:58 tomside (3) #10

Tulajdonképpen nézhető. Na most, hogy ez kinek pozitívum, kinek negatívum, azt odabízom. Igazi langyos víz.

2017-09-11 21:58:21 kwzatz (?) #9

"Az a jelenetük konkrétan zseniálisan cinikus szerintem, amikor nekiállnak smárolni, miközben azt guglizzák, kit öljenek meg legközelebb. A lassított felvételes chipsropogtatások helyett, ilyenek elférhettek volna a rajzfilmben is."
Hála a jó égnek, nem fértek el. Ez, amit leírtál, szerintem nagyon távol van az animéből ismert Yagami Light személyiségétől. Nagyon, nagyon távol.

Rorschach: "Mondjuk az lejött, hogy csak az alapanyag felszínét kapargatja a múvi, és rengeteg kiaknázatlan lehetőség van ebben az egész felütésben,"
Ami az animében történik, azt lehetetlen 100 percbe beleszuszakolni, nem véletlenül mesélték el 37x23 percben. Ugyan ezt a filmet nem láttam, de biztos vagyok benne, hogy rengeteg érdekes mindfuck pillanat maradt ki emiatt ebből a "sűrítményből".

előzmény: guybrush (#7)

2017-09-11 21:14:15 Rorschach (4) #8

Death Note-szűzként elég kellemes szórakozás volt. Mondjuk az lejött, hogy csak az alapanyag felszínét kapargatja a múvi, és rengeteg kiaknázatlan lehetőség van ebben az egész felütésben, de egy száz perces filmbe nyilván nem férhet bele minden.

Kicsit sutácska eresztés, de a színészek és a záró két perc miatt megkapja a gyenge négyest, teljesen nézhető film.

2017-08-30 16:03:49 guybrush (4) #7

Nekem azért (is) tetszik a film, mert a sorozat szereplőivel ellentétben ezek a figurák sokkal inkább hasonlítanak valódi emberekre.
Esetükben egy pillanatra sem éreztem azt, hogy alkotóik idealizálni akarnák őket, hanem esendőnek, defektesnek voltak bemutatva.
Példának okáért Mia és Light együttesének új megközelítése különösen bejött. Ahogy folyamatosan azon ügyködtek, hogy átvegyék a kontrollt a másik felett, tényleg olyan volt, mint egy valódi szétcsúszott párkapcsolat. Egymást húzták le fokozatosan egyre mélyebbre.
Az a jelenetük konkrétan zseniálisan cinikus szerintem, amikor nekiállnak smárolni, miközben azt guglizzák, kit öljenek meg legközelebb. A lassított felvételes chipsropogtatások helyett, ilyenek elférhettek volna a rajzfilmben is.

2017-08-29 05:18:03 SentryD (2) #6

Elöljáróban: jobb volt, mint amire számítottam.
De még így is... hát olyan volt, amilyen.
Előszöris a borzalmas karakterek, és most nem feltétlen a színészek alakítására gondolok. Az elvileg szuperokos Light a film egésze alatt totálisan buta, semmi érdemleges döntést nem hoz, nem esik le neki, hogy Mia nem megbízható, pedig ez nyilvánvaló bárkinek, egészen a történet végén lévő csavarig, ami ügyesnek elég ügyes, de nekem ezek után ilyen "előhúzok valami forfulatot a seggemből" jellegűnek tűnt.
És akkor Mia. A legirritálóbb lány, akit idén filmen láttam, pedig az 300+. Ez még nem is lenne gond, elvégre ilyen a karakter, de egy idő után már teljesen nyilvánvaló, hogy ő csak a Death Notera hajt, az is, hogy ő ölte meg az ügynököket, Light meg még a végén, az utolsó pillanatban is nyomatja a szerelmes szövegeket, amikor a csaj már az ő nevét is beírta... nem jut eszembe jobb szó, cringe.
Majd elérkeztünk L-hez, a legnagyobb baklövéshez. A fandom ugye azon akadt ki leginkább, hogy fekete színész játszotta, holott ez a legkisebb baj, sőt, egyáltalán nem is baj, mert amikor hozza az L-re jellemző karaktert, Lakeith Stenfield játéka úgyszólván remek. De könyörgöm, L ne kezdjen már sírva bőgni, miközben idegrohamot kap. Az elméletileg világ legjobb detektívjeként funkcionáló karakter a film második felében picsog a barátja elvesztéséért, majd végül keresztülszalad a városon egy fegyverrel üldözve Lightot? Végülis beleférne, de ez annyira távol áll az original L-től, mint én az egészséges szociális élettől.
Arról nem is beszélve, hogy akkor Watarinak miért nem tudtak kiötölni egy kódnevet? Meg lenne oldva.
Ráadásul tudtommal a teljes nevet kell a füzetbe írni, Light meg csak annyit körmölt le, hogy Watari...
nem értem.

Node. Mindezek ellenére számomra élvezhető volt a film, csak el kell tekinteni (nagyon nagyon messzire) az alapanyagtól (aminek egyébként szintén nem vagyok a rajongója, mielőtt valaki azt hinné, L haláláig egész jó, utána konkrétan nézhetetlen.) Willem Dafoe valami elképesztő, pusztán az orgánumával lejátszik mindenkit, még ha Ryuk szerintem kicsit gagyin is fest meganimálva. Kár, hogy kevés játékidő juttott neki, mint úgy kb mindennek, mert rohanni kell, mint a bolond, és még a legfontosabb dialógusokat is elhadarni pikkpakk. Ez a legfőbb szívfájdalmam, ez a sztori sokkal, sokkal jobban ütött volna lassabb, melankolikusabb hangvételben, megtartva az eredeti mű zsenik közt lezajló logikai párbajának témáját. Tulajdonképpen pozitív csalódás, mert valami nézhetetlenre számítottam, de még így is a legjobb emlék, ami eszembe jut, az Margaret Qualley szépsége. De azért felnevettem mikor meghalt. Tudom én, hogy ez nem feldolgozás, hanem a sztori újraértelmezése... de szvsz annak sem túl jó.

2017-08-28 23:48:44 kwzatz (?) #5

Ez az anime az eredeti (Death Note), ami az IMDB-n a sorozatok között az előkelő 25. helyen tanyázik jelenleg és a "még eredetibb" manga alapján készült. :) Erősen ajánlott, főleg annak fényében, hogy a film ennyire leszerepel (még nem láttam, de így már kedvem sem nagyon van hozzá).

előzmény: SoZi (#4)

2017-08-28 21:01:19 SoZi (3) #4

Tulajdonképpen melyik az eredeti?

Eléggé sorozathangulata van, de messze nem szar, mint ahogy sokan - nyilván a fanok - állítják. Nekik megértem, hogy furcsa. Nem beavatottaknak egész nézhető.
Az utolsó félórában előtérbe lépő klippesztétikát a 80-as évek zenéivel pedig egyenesen imádtam! Igen, az a Take my breath away!! :D
Aztán ezt a hangulatot ki is nyírja a stáblista a bevágott werkanyagokkal. WTF?! Azzal mi a francot akartak??

előzmény: Gatyamadzag (#2)

2017-08-28 12:47:03 guybrush (4) #3

Tényleg nagy kár volt ezt másfél órába zsúfolni, mert amúgy egész ügyesen, gúnyos fekete humorral amerikanizálták az anime moralitásjátszmáját. Le sem tagadhatná, hogy a Trump-éra szüleménye.
A hangulata pedig egyenesen szuper! A The Guestből ismert, a rendező védjegyének számító newretrowave audiovizualitás rengeteget dob rajta. A '80-as évek nyálslágereinek ironikus felhasználásaival nálam minden alkalommal sikerült betalálnia. A Take My Breath Away majdhogynem sátáni színezetet kapott általa. Rá is függtem a soundtrackre.

2017-08-27 22:50:05 Gatyamadzag (2) #2

Sajnos ez mellément, ami azért igazán bosszantó mert látszott az igyekezet. A film maga kifejezetten szépen nézett ki, egyes jelenetek ötletesen voltak felvéve. Willem Dafoe nagyon jó volt Ryuk hangjaként, az új L is nagyon jól formálta a szerepet.

A két nagy hibája a filmnek a zeneválasztás és a forgatókönyv, sajnos Light karakterét teljesen tönkretették, ami számomra teljesen érthetetlen. Ha valaki nem látta az eredetit, érdemes akár csak 40percet rááldozni és az első két részt megnézni, rögtön megérti majd mennyire eltért tőle. A sorozat egy kiélezett macska-egér játék két géniusz között, akik mindketten az "igazság"-ért küzdenek de annak két oldalán. A film sajnos ezzel szemben ezt az egészet sutba dobja, és helyette kapunk egy papírvékony főszereplőt.

Értem, hogy ez szándékos volt, sajnos viszont az okát nem tudtam felfedezni, nagyon lehúzza a filmet.

2017-08-27 20:59:38 BonnyJohnny (3) #1

Nem tudom. Biztos, mert nem ismerem az eredetit (Mea Culpa), de nekem nem okozott olyan nagy fájdalmat, mint vártam. Persze érezhetően kapkodó és felszínes, de szerintem elmegy. Ahogy egyébként a Ghost in the Shellre is megadtam a közepes osztályzatot, pedig ott ismertem az eredetit és eléggé nagyra tartottam ahhoz, hogy elítéljem az adaptációt.