Hét évvel A nyomozó sikere után új filmet kaptunk a rendezőtől, Gigor Attilától, akit nevezhetünk a Balkán Tarantinójának vagy mondhatjuk rá, hogy ő a Coen-fivérek elfelejtett kisöccse, de ezeket a felesleges jelzőkereséseket elfelejthetjük. Sokkal fontosabb, hogy kaptunk egy jó, magyar filmet, amiért érdemes bemenni a moziba.
Épp aznap, amikor a benzinkutas fia megérkezik apjához, aki két éves korában hagyta el a családját, robban le a prostik autója a benzinkútnál. Szerelmi szál, valami homályos csempészügylet.
Amikor ráébredünk, hogy a valódi történet nem az, ami a szemünk előtt játszódik, amit látunk az csupán, magyarázza, ellenpontozza, kiegészíti mint a hasonlító a hasonlítottat egy költői képben, és összerakjuk magunkban a filmet újra, ritka dolgot vehetünk észre.
Nemrég aztán elénk került a mozikban egy izgalmas előzetes a Kút című filmről, amely azonnal felfokozta A nyomozó rajongóinak várakozását: már igen erős képeivel (tikkasztó nyári hőségben szinte elszáradó-elrohadó növények és emberek) meggyőzött arról, hogy látnunk kell Gigor legújabb művét. S bár a teljes film távolról sem tökéletes, elmarad A nyomozótól, mindenképp lebilincselő, egyedi és szórakoztató alkotás.
"Az igaz történetek sohasem lehetnek vidámak" - hangzik el az isten háta mögötti, striciket és épp aktuális kurváikat rendszeresen vendégül látó benzinkút mozgássérült kisegítője, Zoli szájából (Tzafetás Roland azonnal megragadó, manírmentes alakítása), mindez A nyomozóval hét éve a köztudatba robbant, pofátlanul fiatal Gigor Attila következő filmjének elején. És bár a Kút bőven adagolja a (fekete) humort, minden szempontból bizonyítja a fenti tételmondatot. Gigor új, A nyomozónál minden ízében optimistább alkotása az elmúlt évek egyik legjobb magyar filmje.
Gigor Attila második nagyjátékfilmjének, a Kútnak vannak ugyan komoly problémái, de az erényei viszont vannak olyan erősek, hogy hibáit elhomályosítsák: összességében egy szórakoztató és klassz alkotás, amiben azért mindvégig ott marad egy jobb film potenciálja.
A Kút olyan, mintha egy sokkal, de sokkal jobb film kivágott jeleneteit és alternatív befejezéseit néznénk, és amikor ez a gondolat derült égből belém hasított valahol a vetítés felénél, akkor onnantól nem tudtam szabadulni tőle. Végig csak arra tudtam gondolni, hogy amit itt látok, az nem lehet igazi, ezeket a snitteket biztos csak kivágták, és valahol létezik egy sokkal jobb, izgalmasabb, szórakoztatóbb film, aminek most véletlenül a rossz tükörképét látjuk. A Kút azt a benyomást kelti, mintha mindegyik jelenetében csak az első próbáig jutottak volna, és így fejlődött volna tovább az ötlet, de valami miatt mégis ezeket vette fel Gigor Attila rendező.
Gigor Attila éjfekete humorát egyszer már megcsillogtatta A nyomozó című szuper krimiben. Gigor csodálatos érzékkel ír dialógusokat, már az előzetesen is érződött, hogy teli lesz a film igazán jó, emlékezetes dumákkal, és ebben nem is okozott csalódást. Gigor nemcsak jó dialógusokat ír, hanem abban is jó, hogy megtalálja a legjobb színészeket, akiknek aztán a szájába adja párbeszédeit. Érdekes módon nála a legnagyobb színészek (Udvaros Dorottya, Pokorny Lia, László Zsolt) a mellékszerepet kapják, míg a főszerepekben jobbára kevéssé ismert arcok (Jankovics Péter, Kurta Niké, Tzafetás Roland…) brillíroznak.
Gigor Attila filmrendezővel beszélgettünk, aki nyolc évvel ezelőtt A nyomozó című fekete humorú krimivel robbant be a köztudatba. Arról is kérdeztük, miért kellett ilyen sokat várni a második játékfilmjére, a héten a mozikba került Kútra. Iszonyú nagy stresszként éli meg a premier hetét, úgy érzi, hogy ő most csak csalódást okozhat. Meggyőződése, hogy Nemes Jeles László kiállása miatt forgathatott 35 mm-es filmre. A Terápia hatására egy-egy gesztussal akart teljes életutakat felrajzolni, és hiába szabadul el többször is durván az erőszak a filmben, ő nem tartja magát kegyetlenebbnek a valóságnál.
Eredetileg volt egy olyan jelenetünk is, amikor elhagytuk a helyszínt, de ezt végül is kivágtuk. Ez egy hét perces jelenet, amikor Horváth Csaba, karaktere, aki az egyik bűnöző, elviszi a benzinkutast játszó Kovács Zsoltot, hogy nyíltan beszélgessenek, és elmesél neki egy történetet. Végül azért döntöttünk úgy, hogy nem tesszük bele a filmbe, mert így is rengeteg beszélgetős rész volt egymás után. Ez pedig a tábortüzes jelenet előtt következett volna, ahol sok minden kiderül és azt gondoltuk, hogy nem tehetjük meg a nézőkkel azt, hogy eléjük teszünk még egy hét perces jelenetet, ahol ők ketten állnak és beszélgetnek. Pedig a párosuk remekül működik, és rettentő büszke vagyok rájuk, főleg, hogy Csaba koreográfus, színházi rendező és kevésbé gyakorlott színész, mint a többiek. Nagyon izgultam, hogy miként fog beválni, de mégsem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy erre a szerepre ő kell. Van, amikor az ember beleszeret egy fejbe, és amit a Csaba feje tud, azt senki sem tudja megcsinálni. Megérte kockáztatni.