Ernelláék Farkaséknál (2016) ☆

It's Not the Time of My Life

(Hajdu Szabolcs)

magyar dráma

4,0
★★★★☆
176 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2017-02-16 21:42:59 ifj. Ó. Posszum (2) #21

A végén iszonyatosan közhelyes, maszkban nézi végig a család a gyerekek előadását, tyűűű lerohad a tarrfejem sokat markolni akaró, román új hullám-lovaglás. A reális élethelyzet humorral való oldása pedig pont a film gyengesége lesz, nincs szikárság, csak súlytalan kukucskálás egy család életébe. Értettem, értettem mit láttam, de sajnos csak agyban dőlt el.
Hajdú és Török Illyés Orsolya fantasztikusan jók, a kettősük lendítette tovább a sokszor lankadó figyelmem. Talán észre kellett volna vennie Hajdúéknak, hogy ez csak Eszter és Farkas története, semmi keresnivalója ott másnak, még akkor is, ha anno úgy vélték Maladypés próbafolyamatban, hogy kellenek katalizátor karakterek és szituációk. Csak legyőzte a színházi struktúra a filmet...
Sok problémát próbált beletuszkolni egy történetbe és így csak egy vasárnap délutáni Mungiu-szomszédok maradt.

2016-11-20 21:49:15 hhgygy (2) #20

Talán ma nem voltam művészfilmes hangulatban, de semmi érdekeset nem találtam ebben a filmben. A vége meg jól fel is b_ta az agyamat, úgyhogy mérges vagyok.

2016-10-17 23:44:18 MicaHiro (4) #19

Bár bizonyos szempontból felesleges, más szempontból meg értelmetlen, azért megpróbálom megvédeni a filmet.
Először is szögezzük le, teljesen meg tudom érteni a véleményedet. Én nem így gondolom, ennek ellenére teljesen jogosnak érzem azt a kritikát, hogy súlytalan a történet, és nem tart sehová. Valószínűleg azért, mert itt (mint rengeteg más mű esetén is) apróságokon múlik az, hogy mennyire szippant be a film világa.
Ami miatt mégis működik nekem a film, az több dologból áll össze. Egyrészt van egy erős "vonzó hatása" annak, hogy egy lakásban játszódik végig a film. Bensőségesebb lesz tőle a film, segíti a karakterekkel való azonosulást, hogy kvázi a legintimebb környezetükben találkozunk velük.
Ezek a karakterek pedig működnek is. Érdekesek, számomra mind szimpatikusak, vagy legalább érthetőek, azonosulhatóak. Végre egy film, ami tényleg valós problémákról szól, olyanokról, amikkel a mindennapokban is szembesülhetünk. És jogos a ki nem mondott kritika azzal kapcsolatban, hogy ezen kérdésekre nem ad választ, mert tényleg nem. De elgondolkoztat, a szereplők érezhetően elindulnak egy úton, aminek a végén ott lesznek a válaszok a gyötrő kérdésekre. Ettől is élethűbb az egész: nem látjuk egyből a megoldást, csak a problémákat, amik bizony nem rögtön oldódnak meg, ahogy sajnos a valóságban sem szoktak. Viszont amit fontos még megjegyezni, hogy ezek a problémák egészen részletesen és okosan ki vannak bontva, nem lógnak a levegőben, mindnek érezteti az eredetét a rendező, és minden jellembe kisebb-nagyobb mértékben nyerünk bepillantást. Ja, és a vége úgy boldog vég, hogy nem tipikus happy end, csak felcsillan a fény az alagút végén. Nem tolakodóan, csak szépen, kedvesen.
Mindehhez jön még a technikai megvalósítás. A színészek mind remekelnek; és a technikai megoldások közt is vannak igen kreatívak, ennek leglátványosabb példája talán a Transformers-szemüvegen keresztül felvett jelenet, de volt több más ehhez hasonló, kis vizuális ötlet.
Szóval én ezért lelkesedem érte.

ui.: Abban is egyet tudok érteni, hogy mint kamaradarab, ez tényleg nem az igazi, vagy legalábbis nem megszokott. A minap gondolkoztam azon, hogy a hagyományos kamaradaraboktól eltér abból a szempontból, hogy azokban többnyire feszültségkeltő eszköz a bezártság, itt erről szó sincs, sokkal inkább )jól használt) körülmény ez, mint fontos elem a történetben.

előzmény: Dió (#18)

2016-10-17 20:33:52 Dió (3) #18

Egyrészről pozitívum: magyar filmhez mérten rendben lévő színészi játékok, zárt helyekhez képest igen szép operatőri munka, és a szokásos Hajdú Szabolcsos hangulat. Másrészről... és fáj, hogy ezt kell mondjam... de ez a film nem más, mint másfél óra siránkozás. Ugyanis bár Hajdú Szabolcs a kedvenc magyar rendezőim között van, most a közelében nem vagyok annak, hogy megértsem, ezzel mit akart mondani. Mert ha csak egy lájtos, semmilyen babérra nem törő, reggeli kávé melletti, súlytalan elmélkedést célzó filmecskét akart leforgatni, akkor annak - bár létjogosultságát ez esetben nem értem - nagyjából rendben van. De amikor mindenki elcsattan a tökéletességtől a filmet látván, akkor többet várok!

Az a helyzet az egy térségbe zárt filmekkel, hogy b.szott erős sztori kell, különben visszafele sül el a klauszrofób hangulat. Hajdu új filmje ezzel szemben onnan indul, hogy alig vannak benne konfliktusok. Először is: miért akarnak még mindig - pláne egy egy légtérbe zárt filmnél - azzal eladni egy filmet, hogy a szereplők a nagy büdös magyar rögvalóságon siránkoznak (lásd: VAN). Vagy ha a megromlott házasságot választják konfliktusként, akkor csinálják érdekesebben, mert a sehova sem tartó, "jaj miért vagyunk mi még együtt" féle rezignált siránkozás (vagy az, hogy 10 percig keresnek egy szekrénybe bújt gyereket, majd megtalálják - HÚ!) egy másfél szobás lakásba szorult filmnél kevés. Pláne, ha ezzel semmit nem is kezd a film, csak aztán még félbe is vágja az egészet egy teljesen váratlan 'the end' felirattal, mielőtt valami történhetne, és pláne, ha mindezt a felemás történetet négy olyan karakter vállán pihenteti, akik egytől egyig (talán a főszereplő anyát kivéve) unszimpatikusak. Így csak leszívja az agyat és lelket, mintsem hogy megtöltse azt.

Pedig minden tiszteletem Hajdué, félreértés ne essék (elvégre a számomra legkedvesebb magyar filmet, a Fehér tenyeret, még mindig ő tette le az asztalra), de az Ernelláék esetében elképzelésem sincs, mi ez a hype. Kisebb elvárásokkal és otthon nézve biztos meglenne a négyes. De a moziból sajnos a fentiek tükrében megsemmisítő csalódással jöttem ki.

2016-10-12 12:38:58 zéel (4) #17

Édesanyja, Illyés Kinga erdélyi előadóművésznő, színésznő is kiváló ember volt.
Budapesti fellépései, szavaló estjei eseményszámba mentek a 70-es, 80-as években.

előzmény: Tenebra (#15)

2016-10-12 12:23:44 Singularity8 (5) #16

Talán ezért is sokkal jobb a játéka, mint egy csomó sokat foglalkoztatott színésznek/színésznőnek.

előzmény: Tenebra (#15)

2016-10-12 10:08:49 Tenebra (5) #15

Interjú Török-Illyés Orsolyával:
"Soha életemben nem gondolkoztam színészi karrierben. A saját életemet élem, és ha döntéseket hoz elém a sors, azokat sosem szakmai, hanem emberi kérdésekként kezelem. Mindig azt mérlegelem, hogy az az élethelyzet, amiben éppen vagyok, mennyire visz előre emberileg, és nem azon gondolkodom, mit jelent majd a karrieremre nézve – nem is értem, mit jelent ez a szó. Csak az életemet tudom élni, nem a karrieremet."

Már a film utáni közönségtalálkozón is rendkívül szimpatikus volt mind Hajdu, mind a felesége, az utolsó mondata viszont még inkább azzá tette.

2016-10-09 20:58:32 sleepingdancer (4) #14

egy hajszálnyival többet vártam, de így is igazán remek!

2016-10-07 23:05:06 ryood (4) #13

okt 15-én újra ernelláék farkaséknál a maladype színházban.

2016-10-03 20:40:15 JuhG (5) #12

Ez de jó volt. Húsbavágóan életszerű és pont ezért minden jelenet elgondolkoztat. Öröm volt nézni. A kontraszt a családok között és pont annyi humor, hogy a realitást ne áldozzák fel egy poénért.

2016-10-02 15:11:57 zéel (4) #11

Nagyon jó. Majdnem olyan jó, mint a zseniális Off Hollywood.

2016-09-29 22:05:15 ryood (4) #10

ha nem láttam volna a színdarabot, ami alapján készült a film, adnám rá a szép nagy ötöst, de mivel láttam, így "csak" egy bivalyerős négyes.

2016-09-26 11:32:17 somogyireka (4) #9

Főzzünk abból, amink van, abból nem lehet baj. Nem kell ide amerikai sztárszínész, bonyolult történet, sőt a lakásból sem kell kimennünk, de a legfontosabb, ne menjünk a szomszédba a történetekért. Hozott anyagból alkotni. Ez az, ami kedvembre való. 100%-as hitelesnek lenni ott és abban, amiről a nóta szól, az biztos a másik szívéig ér el.
Régimódi vagyok, vagy inkább klasszikus. Nekem a művészet semmi más, mint kommunikáció szív és szív között. Pontosabban, amikor két szív bármi okán összeér az a művészet maga. Semmi egyéb mutatvány e szó alatt nem érdekel.
A hely, ahol a szív megpihen.
Eléggé lefagyva, kimerülve ültem be a mozira. Kértem, hogy adjon most kicsikét, adjon abból, ami az enyém is, csak épp úgy tűnik fal választ el tőle. Ám valójában sehol semmilyen fal, csak én űzök tréfát magammal.
Adjon abból, ami itt lakozik mindannyiunkban minden történet előtt, de mégis történeteken keresztül átvergődve jutunk el hozzá. Vagyis működjön pontosan úgy, ahogy a művészetnek működnie kell, és nem úgy, mint pl a mai modern múzeumok, ahova az ember lelkesen megy be képet nézni, de kilúgozva, kicsinálva jön onnan ki, mert az alkotások csak kivesznek belőle..
Hajdu Szabolcs nekem rokon, a Délibábnál ismertem rá igazán, ott nehezebben befogadható, nem oly egyértelmű eszközökkel dolgozott, mint itt. De ott sejtettem meg, látja ő, mindez itt csupán egy délibáb, és létezik a csodálatos nevenincs valami, amiből felbukkan. A Délibáb egyetlen határozott erővel e megnevezhetetlen felé lőtte ki magát. Nem is lett sztárfilm, ez a téma igazán ínyencek való, eléggé félre is lett értelmezve. De a Délibáb is Szabolcs volt, a maga hozott anyaga 100%-ban, csak nem ilyen direktben, ennyire a képünkbe tolva mint itt.

Az Ernelláék már sztárfilm lesz/lett. Nem megy át "elvontba", a létező legegyszerűbb eszközökkel dolgozik, mint szeretet, család, mindennapok. Mindenki tud hozzá kapcsolódni, mindenki, aki már élt kicsikét érintett.
És mert őszinte ezért roppantul szerethető. De még sorolhatnék fel rengeteg gyönyörű jelzőt, mely zsenialitását körülírja.

Nekem mégis inkább csak a kedves kategória, ami tényleg felmelenget, simogat, gyógyítgat, lelket önt belém, folytatásra buzdít, mikor épp feladnám, meg ilyenek..de -és ez már az én bajom - mégis nagyon de nagyon a történetbe bezárva tart. Pont olyan mint az a lakás, igaz van ajtaja meg ablaka, a levegő is kintről jön be, de mert iszonyatosan zsúfolt, ezért csak a szobát látom, s nem jut időm a térre, melyben megjelenik. Hozzáláncol az életemhez, nem ad egy pillanatot sem, ahol csak én lehetek mesék, sztorik, ragadványok nélkül..(ja, én vagyok a maximalista, mert nekem a párkapcsolati szeretet is a zsúfolt szoba része)
Épp a múltkor megfestettem én is a zsúfolt szobámat, kerültek rá madarakat is, melyek úgy repülnek át a téren, hogy nem érnek hozzá semmihez sem. Azon tanakodom azóta, ezt ők bizony hogy teszik? Hogyan jutnak előre az erdei akadálypályán úgy, hogy nem törik-zúzzák össze magukat?
Szóval, hogy legyek jelen itt úgy, hogy holott irtóra zsúfolt ez a tér, miként mindannyiunk élete számtalan történettel teli, nem érek hozzá semmihez..Vagyis hogy realizáljam azt, hogy valójában hozzám(Hozzám?) semmi sem ér..(magyarul: hogy én a vászon vagyok, melyre e zsúfolt szoba csak rávetül)
na valahogy így hangzik ez körbeírva.

2016-09-21 21:12:51 Ugor (5) #8

Mit írhatnék... ez valami igennagyonjó volt! Széles vigyor, hála, az utolsó képkockánál spontán taps, lájkjelek a levegőben! Fantasztikus! A számból soha el nem hangzó szavak, az életemben soha elő nem forduló jelenetek és mégis minden kép, szó, az életemről szólt, a jelenről, az útról idáig, a külvilágról, ami bemesélődött ebbe a lakásba, négy vagy több sors felfestéséről, az egész kor felrajzolásáról, a megélt mindenről. Nem emlékszem, mikor láttam ilyen jó színészeket magyar filmben. Ilyen jellemzően magyar helyszínt, ilyen mindenkihez szóló, mindent elmesélő sűrítményt... áá, mit írjak, ünnep! Jó moziba menni, jó átélni ezt, jó hazajönni és leírni...

2016-09-21 12:48:16 zéel (4) #7

Improvizatív. Még a nagy kedvencemnél, az Off Hollywoodnál írtam:
... a konkrét forgatókönyv úgy készült, hogy minden jelenetet (amikoris csak a helyzetet, a szituációt vázolta fel a rendező, HSzabolcs!) a színészek a saját szavaikkal, kamera előtt improvizálva játszottak el. A felvett jelenetek szövegét éjszakánként HSzabolcs felesége (Török-Illyés Orsolya, aki ugye a filmbeli rendező!) leírta. Másnap ebből írta meg Hajdu Szabolcs a végleges verziót, amit aztán a színészek már szigorúan, ez utóbbi, végleges verzió alapján játszottak el! És ez került a nézők elé!
Lehet, hogy itt is valami hasonló módon dolgoztak.
(A filmet még nem láttam, "csak" a színdarabot. Szobaszínházban.)

előzmény: Tenebra (#6)

2016-09-21 01:22:54 Tenebra (5) #6

Sikerült ma ezt is megtekintenem, és valóban jár az elismerés Hajdu Szabolcséknak ezért a filmért. Nincs benne semmi olyan, amit korábban ne láttunk volna (John Cassavetes és Ingmar Bergman is csináltak ilyesmit), mégis nagyon emberi, éppen ezért nagyon betalál. Sokkolt, mikor a film után Hajdu Szabolcs elmondta, hogy a dokumentarista stílus ellenére mindez nem improvizáció volt, hanem mindent pontosan kidolgoztak, hogy improvizatívnak tűnjön.

De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ez tényleg nagyon életszagú, és néhány mesterkéltebbre sikerült dialóguson kívül megdöbbentően hétköznap is. Mély és könnyed egyszerre. Képileg is érdekes, a hosszú beállítások profi munkák, habár operatőrszakos hallgatók munkája.

Hajdu Szabolcs bevallása szerint ez volt az első filmje, amit stressz nélkül, élvezetből csinált. Nos, ez nagyon érződik rajta, mert a tervezettség ellenére szertelenség, jó hangulat, életigenlés sugárzik ebből a családi drámából. Melyből persze a humor sem hiányzik, sőt ez szerves része a sztorinak. De az élet is ilyen: nem tudod sokszor eldönteni, hogy röhögj vagy bosszankodj, vidám legyél vagy szomorú.

És hát a színészek, legyenek azok profik (Török-Illés Orsolya pl.), Hajduék gyerekei, vagy maga a rendező. Mindenki persze kicsit magát alakítja és nem is. Olyan, mint Tarr Béla Családi tűzfészek című filmje.

Engem nagyon megfogott, és örültem, hogy a zsákutca Délibáb után ezzel vissza tudott térni Hajdu Szabolcs a nagyvászonra.

Tuti megnézem a színdarabot is!

2016-09-20 22:32:18 ryood (4) #5

elvileg lesz újra a színdarab is a maladype-ben.
nagyon ajánlom!

2016-09-20 22:21:40 Ugor (5) #4

Holnap ott a helyem! (Cortex & Metropolitan)

2016-09-20 22:00:00 Polonkai Ákos (5) #3

Miskolcon, a Cinefesten is elvitte a közönségdíjat, óriási ünneplés volt, teljesen megérdemelten

nagyon mai, nagyon tetszett

2016-07-10 00:39:06 ryood (4) #2

A Fődíj és a Legjobb színész díja is Ernelláék kezébe került
GRATULÁCIÓ!!!
(Tényleg kíváncsi vagyok már a filmre, mi újat ad majd még a színházi előadáshoz képest!)

2016-07-08 09:04:29 zéel (4) #1

Bemutató - állítólag - ősszel.
Kíváncsian várom. (A szobaszínházi változatot láttam Maladype műsorán.)
Ajánlom még a Prizma 13. számát, mely Hajdu Szabolcs munkásságával foglalkozik. (Én az Írók Boltjában találtam.)