Nocturnal Animals (2016) ☆

Éjszakai ragadozók

(Tom Ford (VIII))

amerikai dráma, thriller

4,1
★★★★☆
505 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2018-12-06 21:52:46 saatonda (?) #49

ha újra megnézed, felfedezed majd hogy az egész nem teljesen komoly, szatirikus is részben, a provokatív nyitójelenettől jópár megjegyzésen át a gylenhaal legutolsó jelenetéig---bár pont ezek az elemek zavarnak bele abba, hogy a drámát teljesen komolyan lehessen venni és átélni, de másfelől maga a drámai elem elég leegyszerűsítő (balos kultúrharcosok szerint meg nőellenes is) , de még tovább is lehetne menni, elvégre a könyvet a nő olvassa, az ő szemén át látjuk, még abban sem lehetünk 100%-ig biztosak, hogy tényleg az és úgy van benne ahogy látjuk, és a regény lényegében egy manapság divatos, bár lehet hogy remekül megírt ponyva, ha jól tudom az egyetlen amit sikerült magából kiizzadnia a sok év alatt, szóval mégis volt valami abban hogy íróként nem igazán tud megélni ezért ha a pénz is számít, jobb életrevalóbb férfit választani, és így tovább.
vagy gondoljunk bele, hogy is ábrázolja a film a redneckeket ott is van humor ill. a buborékban élő művész-értelmiségi világszemélet kritikája stb

előzmény: chervoice (#48)

2018-12-06 21:18:15 chervoice (3) #48

Pedig reméltem, hogy sikerül átadnom a véleményemet, de azt hiszem az lesz a legegyszerűbb, ha még egyszer leülök és megnézem :) elképzelhető, hogy csupán más jellegű filmre számítottam.
Humor??? Hol???
A befejezés abszolút rendben volt, engem a közepe táján veszített el a film, mikor megkezdődött a nyomozás. Akkor ott nem értettem, hogy hova is tart a film.

előzmény: saatonda (#47)

2018-12-06 19:35:34 saatonda (?) #47

én sem teljesen értelek. ez inkább egy szatirikus dráma-thriller mix volt,nem hagyományos "thriller" a szó szűkebb értelemben vett feszültség nem igazán volt, inkább szorongás, (rém)álomszerűség, némi humor.
a befejezés jó, mert nagyon egyszerű, közhelyes és mégis hatásos, sokszor az egyszerű dolgok a legjobbak:)
sok hibája is van, de azokat most hagyjuk

előzmény: chervoice (#46)

2018-12-06 18:41:04 chervoice (3) #46

Őszintén ahogy néztem a filmet, folyamatosan egy várakozás volt bennem. Nagy mélységekről és borzasztó emberi sötétségről fantáziáltam a cím alapján. És kétségtelen, hogy ezt megkaptam, csak valahogy egy tipikusabb thrillert vártam. Talán emiatt éreztem, hogy "meh", hogy becsaptak. Nyilván ez egy előítélet volt a részemről, és ezen még magam is gondolkozom. A thrillerektől egy mélységes emberi sötétség megmutatkozását várom, és megszoktam, hogy ezt sokszor lendületesen, dinamikusan tálalják. Szájbarágósabbak, explicitebbek az utalások a filmekben megjelenő szimbólumokra, és sokkal nyíltabb az ember morális bukása (pl: Fogságban). Nyersebb szokott lenni a feszültség, itt pedig valahol számomra ez elveszett a jelenetek között. Azt hiszem lassabb és megfontoltabb, mint amihez szoktam, illetve lehet, hogy a színészi játék miatt sem jött át elsőre az a feszültség, amit vártam volna.
Itt a nő morális bukása utólag taglóz le, mert a filmben először csak az explicit erőszakkal találkozik a néző, aminek én nem láttam azonnal a szimbolikus értékét. És önmagukban a könyvben történtek nem többek egy borzasztó és kegyetlen gyilkosságnál és leszámolásnál, ettől nem lett volna számomra thriller ez a film. Szóval elsőre nem vettem meg.
Viszont:
Hogy egy férfi a saját megaláztatását, csalódását, fájdalmát egy gyilkossághoz hasonlítja, és egy nemi erőszak+gyilkosság szimbólumával felelteti meg azt, amit lelkileg neki a nő okozott, na az zseniális. Ezt értettem ki a filmből és ez egy nagyon jó koncepció, és nagyon jó téma. Elsőre kicsit erős volt számomra a párhuzam, de egyre jobban tetszik. Viszont ahogy mondtam, ez az 'aha' élmény bennem később érett meg, és nekem ez egy picit lassú. Nem rossz, csak én szeretek a film alatt is letaglózva lenni, meg utána is :D

2018-12-06 09:09:45 McCl@ne (5) #45

Csak hát ez a gond igazából, hogy írsz itt érdekes dolgokat, pl., hogy hozzátartozik-e egy filmhez az utóélete (nyilvánvalóan igen), de közben a filmmel kapcsolatos problémáidról annyi derül ki, hogy "meh", ami az égvilágon semmit nem jelent, esetleg elégedetlenséget. Mi a baj a tálalással? Mi az a jó téma, amit a film felvet, de nem dolgozza ki? (ha ez egyáltalán ezt jelenti)

előzmény: chervoice (#44)

2018-12-06 08:33:58 chervoice (3) #44

Én most kicsit kétségek között vagyok, sokadik nappal a film megnézése után. Mikor befejeztem, úgy éreztem, hogy valami hatalmas ziccert hagyott ki a film, mert a téma jó, de a tálalás nem. Ugyanakkor mégis itt vagyok, sokadik nappal a film megnézése után, és kezd összeállni a kép. Érzem, hogy lecsapódik bennem minden, amit láttam, és egy egészet alkot, és azt követeli, hogy újra megnézzem. Lehet így is lesz, bár érzékeny lelkem mindig nehezen viseli a hasonló erőszakos helyzetekről szóló filmeket....a lényeg. Fogalmam sincs, hogy egy filmhez mennyiben tartozik hozzá az utórezgése. Mert, ha erőteljesen, akkor 4-est is adhatnék. Viszont a film megnézése alatt, közvetlen utána olyan "meh" érzésem volt. Szóval ezt még eldöntöm, miután újra megnéztem.
Ettől függetlenül mindenkinek ajánlanám megnézésre, mert végiggondolva igazán érdekes az alapkoncepció. A színészi játék nem kiemelkedő (kivéve Michael Shannont, aki zseniális), de élvezhető.

2017-12-09 17:55:26 kaamir (2) #43

Ez a színészcsapat, élükön Michael Shannonnal, sokkal többet érdemelt volna ennél a kínosan erőltetett, az ürességét fellengzős művészkedéssel és idősíkokkal palástolni igyekvő filmnél. Jobban jártunk volna, ha csak marad a városi családot megtámadó redneck szál, az a maga szikárságában több lehetett volna, mint ez a filléres metafora. Ha a főszereplők filmográfiájából kéne párhuzamot vonni, akkor majdnem olyan idegesítő, mint az Enemy, és majdnem akkora blöff, mint az Érkezés.

A film ennél több szót nem érdemel, az viszont a kezdő képsorokat látva felmerült bennem, hogy vajon az MPAA korhatár-ítészei ilyenkor végig nézik az egész filmet, vagy miután 3 másodperc után megvan az R-besorolás, szépen hazamennek?

2017-05-07 18:42:17 Rorschach (5) #42

Továbbra sem értem, miért csak bosszúként lehetne értelmezni a lezárást.

előzmény: iris orai (#41)

2017-05-07 11:31:06 iris orai (4) #41

Így van.
Pontosan: zsigeri férfi film helyett tinilányos bosszú lett a vége.
Persze nagyon mély húrok vannak pengetve benne. A senki által fel és el nem ismert, de valóban pusztító erejű érzelmi bűnök összehasonlítása egy hagyományos, "hétköznapi" megerőszakolással és meggyilkolással.
Fel nem ismert, mert ellentétben egy fizikai gyilkossággal, a hasonlóan pusztító érzelmi gyilkosságokat mint fogalmat nem is ismeri a civilizált társadalom. Ebből következően pedig el nem ismert is, hiszen ezek mögött nincsen társadalmi elítélés, pláne szankcionálás - akárcsak a könyv síkján Ray esetében, ahol az államügyész szerint "nincs elegendő bizonyíték a bűncselekményre", noha teljesen nyilvánvaló, hogy egy kegyetlen gyilkossal állunk szemben.
Az, hogy a fájdalom a külvilág által nem elismert, de még csak fel sem ismert, borzasztó belső feszültséget teremt. Az áldozatnak azonban - ellentétben a hagyományos gyilkossággal - még személyes elégtételre sincs lehetősége. Kin is tudna "bosszút" állni? És hogyan?
És itt kellett volna vége lennie a történetnek.
Esetünkben az áldozat azonban, úgy tűnik, mégis a bosszút választotta. Szerintem hiba volt. Kissé gyerekes lezárása ez egy brutális szenvedéstörténetnek, amit előtte sikerült megértetnie (mind a magára ismerő olvasóval, mind az őket néző nézővel) - ami valóban zsigerinek tűnt és felkavart.
A filmben megvalósult lezárás azonban nem hozzátesz az érzelmi mélység és fájdalom érzékeltetéséhez, hanem pont elvesz belőle. Ha egyáltalán bosszúnak tekinthető, nevetségesen olcsó bosszú ez.

előzmény: adikaland (#26)

2017-04-15 13:03:45 random117 (4) #40

Nagyon tetszett a kritikád, véleményed. Spoiler - t is ügyesen használod :) A film nekem is tetszett és főként a férfi főszereplő játéka. Nekem a történet egy része túl erőszakos volt, viszont a befejezés szerintem is remek. Összességében egy erős négyes.

előzmény: palevala (#38)

2017-04-01 19:39:46 The Cortez (5) #39

A bizarr intrótól én is majdnem lerókáztam a képernyőt. Sokan mások is biztos hasonlóan fognak járni, de megéri továbbnézni. A nyitójelenetből úgy tűnhet, hogy ez 1 elvont, beteg művészfilm lesz, ám később kiderül, hogy inkább az előbbinek és a mainstreamnek a találkozásáról van szó.
A sztori 3 szálon fut. Az egyik Susan (Adams) története, ami a jelenben játszódik, a másik Susan és Edward (Gyllenhaal) közös múltja, ami Susan flashbackeiből áll össze, a 3. pedig a virtuális valóságban, vagyis Edward regényében elevenedik meg. Utóbbi a legérdekesebb, mivel egyszerre izgalmas, feszült, felkavaró, és állatira lebilincselő - pont mint 1 odavágós könyv.
A rendezés kurvára profi, mivel a 3 szál egymás mellett futtatása nem torkollik káoszba: nem válik zavarossá, sem monotonná. Az esztétikai megvalósítás és a Penny Dreadful zeneszerzője mellett, a színészek alakítása teszi igazán különlegessé a filmet, bár Michael Shannon olyan zseniálisan hozza a nyomozót, Aaron Johnson meg a vidéki suttyó pszichopatát, hogy a 2 főszereplő sehol sincsen hozzájuk képest.
Ez 1 mélyebb, agyalósabb darab, aminek ha az ütős mondanivalóját sikerül valakinek felfognia, akkor az vagy átérzi, vagy csak bosszankodva csóválja rajta a fejét.

2017-03-10 19:15:05 palevala (5) #38

Egy hétköznapi esemény, amikor a párkapcsolcsolatban az érzelemgazdag férfit a nő, aki ahogy megteszi már bánja is racionáĺis döntését, de elhagyja. Nem azért hagyja el, mert nem szereti, sőt egész életében szeretni fogja. Ez egy helyrehozhatatlan lelki gyilkosság volt, amit soha nem másíthat meg. Mindezt fogalmazza meg a film egy olyan művészi látásmódban, mely kellően felkavaró ahhoz, hogy mindenki, aki hasonlót átélt, kicsit magába roskadjon, hogy vajon mit kellett volna másképp csinálni...
A film réteges felépítése tovább gazdagítja az élményt. Látjuk a jelent, a múltat és azt, ahogy a férfi átélte a vele tett "merényletet", amit a szeretett nő követett el ellene.
Ez a film számomra olyan, mint egy hosszan felszívódó vitamin, pár nap múlva is rádöbbenek valamire. pl a bosszú felirat miért kapott hangsúlyt, vagy miért a cím?
A kezdő képkockák elborzasztó látványa, mely elvileg a nő érzelemvilágát tükrözi, sokkoló.

2017-03-09 07:38:55 palevala (5) #37

Egy hétköznapi esemény, amikor a párkapcsolcsolatban az érzelemgazdag férfit a nő, aki ahogy megteszi már bánja is racionáĺis döntését, de elhagyja. Nem azért hagyja el, mert nem szereti, sőt egész életében szeretni fogja. Ez egy helyrehozhatatlan lelki gyilkosság volt, amit soha nem másíthat meg. Mindezt fogalmazza meg a film egy olyan művészi látásmódban, mely kellően felkavaró ahhoz, hogy mindenki, aki hasonlót átélt, kicsit magába roskadjon, hogy vajon mit kellett volna másképp csinálni...
A film réteges felépítése tovább gazdagítja az élményt. Látjuk a jelent, a múltat és azt, ahogy a férfi átélte a vele tett "merényletet", amit a szeretett nő követett el ellene.
Ez a film számomra olyan, mint egy hosszan felszívódó vitamin, pár nap múlva is rádöbbenek valamire. pl a bosszú felirat miért kapott hangsúlyt, vagy miért a cím?
A kezdő képkockák elborzasztó látványa, mely elvileg a nő érzelemvilágát tükrözi, sokkoló.

2017-03-08 21:16:31 miraculum (3) #36

Nem nagyon szaporítanám a szót, minden elhangzott már, nekem nem jött át ez az egész és nagyon ügyesen leplezett ürességnek érzem. De mindenképp kiemelendő Michael Shannon és Aaron Taylor-Johnson játéka. Amy Adamset kedvelem de itt nagyon nem fogott meg, Gyllenhaal meg nem volt rossz, de az elmúlt három évben is már láttam tőle legalább két jobb alakítást.

2017-03-07 00:19:53 kfiro (4) #35

Érdekes mennyire megosztó ez a film, persze érthető, hisz egy csomó dologra nem kapunk választ vagy csak találgathatunk.
Beleolvastam a kommentekbe és jópofa, hogy mennyire másként látjátok a történet lényegét és a csattanót.
Épp ezért nem is tudok nagyon hozzáfűzni semmit, mer valóban többféle képpen értelmezhető.

Én mindenképp a jó oldalra teszem a voksomat, a színészek mind jók voltak benne, talán Amyről valóban elmondható, hogy nem alkotott nagyot, nekem mindig Nicole Kidmant juttatja eszembe.
Számomra izgalmas volt és lekötötte ez a 2 óra a figyelmem, de nem gondolnám zseniálisnak.

Jó szórakozást!

előzmény: zozonagy (#31)

2017-03-01 01:18:46 Rorschach (5) #34

Szerintem már azon a ponton vagyunk, ahol embere válogatja. Nekem nagyon tetszett, de ha neked nem... hát lelked rajta, majd legközelebb :)

előzmény: adikaland (#33)

2017-03-01 00:35:15 adikaland (3) #33

Erősen kétlem, hogy az írónak ez lett volna a szándéka, de legyen nyitott a vége, legyen akár ez, sajnos akkor ennek jobban meg kellett volna ágyazni pl. A múltbeli szállal- ami amúgy is elég súlytalan. Egyébként jogos és érdekes a felvetésed.

előzmény: Rorschach (#30)

2017-02-28 01:30:39 redsovi (5) #32

Zseni ez a pali, és még csak a 2. nagyfilmje. Többrétegű forgatókönyv, profi alakítások (főleg Shannon), meg bőrt szétfeszítő atmoszféra. Nem is sajnálom igazából, hogy nem nyert Oscar-t, de ha így folytatják, még bármi lehetséges. Az ilyen thrillerek miatt érdemes leülni a fotelba. Köszi Ford!

2017-02-27 18:36:17 zozonagy (3) #31

95%-ig igaz

előzmény: onoff (#19)

2017-02-26 00:35:13 Rorschach (5) #30

Észrevettem, hogy - pont ahogyan most te is - lejjebb sokan automatikusan bosszúként kezelik, hogy a férfi végül nem jelenik meg a találkozón.

A film nem közli velünk Edward szándékait, csak azt látjuk, ahogy Susan csapásként éli meg a "felültetést." Az viszont messze nem biztos, hogy Edward eleve bosszút szeretett volna állni a nőn, hisz gondoljunk bele, ő honnan is tudná, hogy a volt felesége pont most van padlón? A nő lencséjén át látjuk a történetet, így mi tisztában vagyunk vele, hogy vakvágányra futott az élete, de Edward ezt nem tudja. Nem valószínű, hogy arról lenne szó, hogy várt, amíg a nő kilátástalan helyzetbe kerül, hogy aztán végrehajtsa a kegyelemdöfést.
Simán meglehet, hogy el akart menni a randira, találkozni akart a nővel, de végül nem volt hozzá elég bátorsága. És akkor a konklúzió nem az, hogy jól megeteti a Susannel a főztjét, hanem az, hogy még húsz évvel később sem érez magában annyi erőt, hogy belenézzen az egykoron szeretett nő szemébe, aki nem mellesleg tönkretette az életét.
Ezen gondolat mentén haladva azt tudom elképzelni, hogy Gyllenhaal a terápiás jelleggel megírt könyv, illetve az eltelt évek után úgy érezte, végre kész lezárni a múltját és civilizáltan megbeszélni az ex-nejével a történteket, csak aztán bepánikolt, mert húsz év ide vagy oda, az ő sebei ennél mélyebben gyökereznek.
Ez is lehetséges, pláne, hogy a "regénybeli" Gyllenhaal is inkább amolyan érzékeny, töprengő és sebezhető forma volt, mintsem nagy bosszúálló.

Gondolom nem kell mondani, hogy nekem ettől a lehetőségtől a film csak még faszább lett :)

előzmény: adikaland (#29)

2017-02-24 09:40:59 adikaland (3) #29

Én egy percig sem a seb mélységét vitatom,hanem nevetségesnek tartom a kései válaszreakciót. Ilyet hirtelen felindulásból csinálhat valaki, persze később is, de nem rittyent mellé egy ilyen koncepciót. A könyvhöz mérten ez nem, hogy nem ütött,hanem elvett az erejéből.Arról nem beszélve, hogy ezen kívül valódi jelenidejű megnyilvánulása nincs is a férfinak. 1 posta és egy randiszervezés.

előzmény: Rorschach (#27)

2017-02-24 01:03:17 nygaben (4) #28

arról nem is beszélve, hogy ha jól emlékszem,
Gyllenhaal írókaraktere elég ironikusan áll hozzá a saját sztorijához is, legalábbis a regénybeli fickó nem tudja véghezvinni a tökéletes bosszút, nekem az utolsó jeleneteiben - bár nagyon tragikus a története - szerencsétlennek tűnt, és hát ugye saját magával is végez. Szóval ha ezt a regénybeli főhőst kicsit rokonítjuk az íróval, akit otthagyott a párja, akkor a történetnek van egy ilyen önironikus végkicsengése, hogy oké, ahogy a hősöm kinyírta a szemétládákat, úgy én is kilábaltam a szakításból, de persze egy-egy ilyen kicsinyes bosszúval (hogy pl. nem megyek el a vacsorára) magammal is végzek :D. Lehet, hogy ez már túlértelmezés, de nekem vmi ilyesmi jött le.

előzmény: Rorschach (#27)

2017-02-23 14:35:55 Rorschach (5) #27

Az elsőz kicsinyesnek és nevetségesnek tartom. Főleg 19 év távlatából.

Számomra az a lényege az egész filmnek, hogy vannak olyan mély sebek, amiket nem gyógyít be az idő. És attól fenomenális az Éjszakai ragadozók, hogy ezt csak az utolsó percben adja át kristálytisztán, viszont ezzel visszamenőleg megmagyaráz mindent, amit Gyllenhaal karaktere tett. Anélkül tárulnak elénk a személyisége legnagyobb törései, hogy egy fél percet látnánk a narratíva jelenében.

Az, hogy ezt sikerült így kivitelezni, pedig olyan átgondolt rendezésről árulkodik, amely párját ritkítja.

előzmény: adikaland (#26)

2017-02-23 09:47:33 adikaland (3) #26

A könyv története, bár nem rejt túl sok újat, de önmagában, a szereplőivel kicsit tovább duzzasztva mélyebbet szúrhatott volna. Elég lehetett volna ha erről szól. Hol kezdődik a férfi, gyávaság e tehetetlennek lenni, kivárni, és add e megnyugvást később cselekedni. Önzetlenség, bosszú...zsigeri férfi film helyett tinilányos bosszú lett a vége.
Nem megyek el a randira, vagy hidegvérű gyilkossághoz hasonlítom azt amit tett velem a nő....ez kettő véglet. Az elsőz kicsinyesnek és nevetségesnek tartom. Főleg 19 év távlatából.Nem is lenne ezzel akkora gondom, ha nem ez lenne a film zárása, és nem lenne akkora távolság a másik véglet és e között, ami egy komplett mészárláshoz hasonlítja a nő korábbi döntéseit,ami túlzás persze- még abortusszal együtt is, de az alkotó (író) szíve joga.
Az Amy Adamses szállal együtt hasonló ürességet érzek, mint az Érkezésnél, de ez messze nem akkora Blöff, mégis kár érte.
Azért foglalkoztat, és lehet már ezért érne egy 4est. Lehet jobb belátásra térek később, de egyelőre ez csak közepes. -Jake G. csillagos ötös!

2017-02-23 09:02:09 adikaland (3) #25

Ahogy mondod. Ráadásul ez a szerep plusz ahogy játsza az dettó ugyanaz,mint az Érkezés. Legalább őt nem díjazzák annyira l-számomra érthetetlenül, mint J.Lawrence-t.

előzmény: ryood (#23)

2017-02-19 11:40:21 Lanie (5) #24

Amy Addams számomra az a szomszéd lány típus akivel könnyű azonosulni átlag nőként. Szeretem nézni a képernyőn, nagyon életszagú amit csinál, nincs túljátszva, tényleg nem az a ripacs színésznő amit ont magából hálivúd évtizedek óta.

2017-02-19 09:51:18 ryood (2) #23

rettentően túlértékelt színésznő.

előzmény: Rituska (#22)

2017-02-19 09:22:53 Rituska (2) #22

Tökéletesen megfogalmaztad egy mondatban, hogy mit érzek.
Amy Adams pontosan úgyanolyan irritációt vált ki belőlem, mint annak idején Pumukli figurája, idegesítő, egyszerűen nem bírom elviselni a képernyőn (bár nem sok közös van bennük). Nálam az ilyesmi egyébként nagyon ritka, általában minden karakterben meglátom a szépet.
Ebben a filmben nem találtam senkit, akivel azonosulni tudnék, senkit aki iránt bármilyen érzelmet tudnék táplálni, például megsajnálnám vagy ilyesmi. Maga a történet az, ami szerintem nem filmvászonra való.
Nagyon unalmas film, nincs egységes stílusa. Végig azt a hatást keltette bennem, hogy lesz valami csavar, valami csattanó, ami megmenti az egészet, de nem......
Elvett az életemből 2 órát.

előzmény: Vitelotte (#21)

2017-02-18 23:17:52 Vitelotte (1) #21

Fájdalmasan fárasztó két óra bambulás a mindig, mindenen szomorkodó, semmivel sem elégedett Amy Addams karakterére.

2017-02-13 12:36:08 Bubu (4) #20

Nekem az a problémám ezzel a filmmel, hogy aránytalannak érzem a három történetre szánt időt. Az író és a nő szerelme nincs bemutatva a házasságuk is kimerül két jelenetben. Ez így kevés ahhoz, hogy érezze az ember, miért ekkora veszteség a házassága, hogy húsz évig tart feldolgoznia. Az elvesztett gyerek felett sem gyászolhatunk, annyira villanásnyi az idő, amíg látjuk a gyászoló apát. A jelenre szánt idő épp elég, de a könyvvel túl sokat foglalkozik a film, így elnagyoltnak éreztem a nagy hasonlatot. És sokkal durvábbnak tartom a könyvben történteket, mint a valóságot. A felesége elhagyta, nem elrabolták tőle erőszakkal. Az, hogy a jövője a családdal meghalt, nem a nő hibáján kívül történt.
Ettől függetlenül gyönyörű a film, a zene csak úgy árad, a képek szépen vannak megkomponálva, talán kicsit túl mesterséges. A nyitókép értelmetlenül próbál polgárokat pukkasztani, de szerencsére a zárás nincs túlkombinálva. A színészekre sincs panaszom, de valahogy a film túlzottan olyan lett, mint a főhősnő: kívül szép, tökéletes, de belül üres.

2017-02-12 00:56:52 onoff (2) #19

Ócska, Oscar-hatásvadász, átlátszó, dilettáns szemét.

2017-02-11 23:20:26 nygaben (4) #18

Remek film, nagyon precízen összerakott és érzékenyen levezényelt alkotás. Önálló filmként talán egyik történetszála se állta volna meg a helyét (bár a pszichopatás jelenetek mindegyikénél irtó dühös voltam a szemétládákra), de így párhuzamosan remekül fut a két szál, az újgazadagok által működtetett, hivalkodó művészvilág kritizálása mellett pedig a megalkuvó és biztonságot kereső emberekre is rápirít. A zseniálishoz szükséges plusz nekem hiányzott, de soha rosszabbat. (Michael Shannon pedig egy filmjében se volt még ennyire szimpi :D.)

2017-02-10 17:40:28 necksprain (2) #17

hogy ez az amy adams mennyire irritál engem.. van két fajta nézése, mindkettőért pofon járna. az érkezésnél még betudtam annak, hogy maga a film is szar, itt viszont már nem tudok elsiklani felette. maga a film a totál középutas kategória, adams nélkül simán ment volna rá a 3-as.

2017-02-04 17:29:57 Rorschach (5) #16

Nagyon kevés olyan film van, aminek - ha nagy vonalakban is, de - ne ismernéd a végét már félúton.

És számomra ebben rejlik az Éjszakai ragadozók legnagyobb erénye: nem hogy félúton, de a zárás előtt két perccel sem volt semmi fogalmam, mire is szándékoznak kifuttatni, mit is szeretnének átadni vele. Aztán jött a zárókép, akár egy korona. Na ezt, így.

Hihetetlen, hogy sem a zene, sem a vágás, sem Taylor-Johnson nincs ott az Oscar-jelöltek között.

2017-01-05 23:39:18 ChrisAdam (5) #15

Fájdalmasan nehéz film, egészen mélyről tör fel. Olyan egyszerű a története, de pont ezért marad idő mindenre. Rettenet eredeti ez a narratíva, igazi dráma a képernyőn, amelybe minél mélyebben gondol bele az ember, annál szívszaggatóbb és megdöbbentőbb. Amy Adams már megint zseniális, minden fájdalmát kipakolja, de a prímet természetesen Jake Gyllenhaal viszi el, nem csodálkoznék, ha kapna valami jelölést. Michael Shannon nem különben.
A finálé tökéletes, nagyon féltem, hogy elrontják, de ez így volt nagyon is jó. Végső döfés, elégtétel.

100% Amolyan katarzisélmény. Az év legjobbjai közt.

2016-12-01 21:28:04 Olórin (5) #14

Lehet, hogy akkor nem alkot igazán nagyot, viszont akkor nincs is mögötte húszévnyi keserűség, tragédia, rémálom, "mi lett volna ha", továbblépni nem tudás, amiből "táplálkozhatna". Susan tönkretette egy életre, hogy ebből miért nem tud kivergődni, az irreleváns kérdés, a film abból indul ki, hogy nem tud - ugye az egész könyv erről szól, ilyen drasztikus történettel érteti meg a nővel, hogy mit tett vele.

előzmény: St4nt0N (#13)

2016-12-01 20:14:45 St4nt0N (4) #13

Az A Single Man után hajlok arra, hogy Ford az esztétikummal akarja megpuhítani a nézőt. A film nálam ezért csúszik le az ötösről: egy borzasztóan ügyes produkció, amelynek kétségkívül van nem csekély drámai mélysége is, viszont túl precíz ahhoz, hogy mesterműnek lássam.
Érdekes belegondolni, hogy a férfi részéről tulajdonképpen mennyire nem normális dolog, hogy egy fél élet alatt sem sikerült túllépnie a szakításon, és hogy a könyv megszületésének fő indítéka az volt, hogy elégtételt vegyen az amúgy is boldogtalan Susanon. Ha a nő annak idején vele marad, akkor Edward boldog, keményen dolgozó kisemberként talán soha nem kap megfelelő lökést ahhoz, hogy igazán nagyot alkosson.

előzmény: Olórin (#12)

2016-12-01 18:15:21 Olórin (5) #12

Egyszerű a történet, igen, de ez miért baj? A lényeg pont nem a cselekmény, hanem ami a fejekben játszódik le, az pedig iszonyúan mély. Azért meg, ahogy a könyvszálat használja, még eredetinek is nevezném.

előzmény: St4nt0N (#11)

2016-12-01 16:19:46 St4nt0N (4) #11

Konkrétan Susan, de én nem a konkrét jelentésszintre gondoltam, szóval az enyém szerintem éppúgy érvényes olvasat. Nem bonyolult, és simán összeegyeztethető azzal, amit a spoilerben írsz, ha nem is fedi azt. Mégsem vezetem le, mert nem akarok senkit meggyőzni, lásd „mit akart mondani a költő”.

Közben lekúszott 4-esre, mert ahogy több kritika is megjegyzi, önmagukban, a rendkívül ízléses csomagból kiemelve ezek a történetek kicsit egyszerűek, az apró rendezői csínyek („Revenge”, ablaknak nekirepülő madárka, mobiltelefonos horrortrükk, gyönyörű halottak stb.) szintén, és persze mindent jótékonyan befed a szépség. Semmiképp sem blöff, de nem is zsenialitás.

előzmény: Olórin (#7)

2016-12-01 13:53:46 tomside (5) #10

De. :)

előzmény: VVega (#9)

2016-12-01 13:22:42 VVega (5) #9

Konkrétan Edward hívta így, nem?

előzmény: Olórin (#7)

2016-12-01 13:21:35 VVega (5) #8

Fájdalmasan gyönyörű bosszúfilm. Edward szerintem nagyon jó eséllyel úgy gondolja, hogy Susan újra bele fog szeretni a zseniális könyve miatt, ami minden bizonnyal meghozza neki a művészi elismerést, a státuszt és sikert, amit a nő mindg is hiányolt belőle. Az egész könyv Edward és Susan házasságáról szól, a családról és arról az életről, amit a nő elvett tőle illetve ahogyan, amilyen brutálisan elvette azt. Edwardnak esze ágában sem volt elmenni a találkozóra soha. Ez a közöny pedig sokkal jobban fájhat Susannek, mintha látványosan gyűlölné őt a férfi.

2016-12-01 02:25:30 Olórin (5) #7

Az éjszakai ragadozó egészen konkrétan Susan - mármint ő maga mondja, hogy valaki így utalt rá (és hát a másik sztoriban is egy éjszakai ragadozónak feleltethető meg az alakja).

tomside: az üzenete - szerintem - az, hogy a jogilag is egyértelmű és elítélendő bűnök (mint a megerőszakolás vagy a gyilkosság) mellett vannak olyan, legfeljebb "társadalmi ferde szemmel" büntetett érzelmi bűnök, amelyek hasonlóan pusztító erejűek, és hasonlóan tönkretehetnek egy emberi életet. Zseniális, hogy Ford ehhez egy kőkemény thrillernarratívát választ metaforának.

előzmény: St4nt0N (#4)

2016-11-22 22:04:04 ryood (2) #6

egyelőre én vagyok a kisebbség, de sajnos (vagy nem sajnos) nem tudok mit tenni ellene. nekem ugyanis ez a film az év csalódása (pedig nagyon vártam.) egy hatalmas művészi blöff, egy üres, felszínes, káprázatosan jól fényképezett film. egészen kínos lett a végére..

2016-11-21 18:17:45 tomside (5) #5

Ja, és egy igazságos Hollywoodban a legjobb ffi mellékszereplő díját is ez a film viszi. Emberünkön kiégtem, óriásit játszott.

2016-11-21 01:18:48 St4nt0N (4) #4

Az éjszakai ragadozók a valós történetsíkon azok a nyugtalanító gondolatok, amelyek Susant nem hagyják aludni. Fiatalon azon tépelődött éjjelente, amit az anyjával folytatott beszélgetés ültetett el a fejében, középkorú nőként pedig ráébred, hogy valamit helyrehozhatatlanul elrontott.
A nyitó jelenetben táncoló kövér öregasszonyok talán a nő ifjúkori művészi ambícióinak (avagy a lelkének) az elsorvadását szimbolizálják.

Erős 4-est is nyomhatnék rá, de nem akarok szigorú lenni, mert tényleg kiemelkedőnek tartom, sanszos az újranézés.

2016-11-20 23:53:12 tomside (5) #3

Aki egy jól megírt értékelő-ajánló jellegű véleményre kíváncsi, annak bátran ajánlom az előttem "szóló" véleményét, én egy picit szubjektívabb leszek.

A film zseniális, zárt, kerek, egész, jelentéseit tekintve gazdag, intelligens, szépen fotózott, és szerencsére sok pozitívummal lehetne folytatni a sort. De. Van egy olyan problémám, más filmeknél is éreztem már ezt, egyszerűen csak most jön ki, hogy a film befogadása végén felteszem a kérdést, mivel is kívánja építeni ez a film a nézőt/befogadót. Naivan ez úgy hangzana: "mit üzen"? Akar-e egyáltalán üzenni, s ha igen, van-e abban építő jelleg? Nem szigorúan vett moralizálást értek, hiszen kinek hiányzik a a didaktikus jelleg, pusztán arra vagyok kíváncsi, építi-e, kívánja-e építeni a befogadót bármilyen irányba az alkotás. És ez a kérdés nem véletlenül merül fel itt, hiszen a film annyira kerek és egész, hogy az már-már zártnak tűnik.

De szerencsére nem az. És a feltette kérdésemre szerencsére igen a válasz; az alkotás kíván hatni, kíván továbbépíteni (engem), "van üzenete". Ez pedig nem más, mint
hogy rámutat egy típusra, kijelöli egy "faj" rendszertani helyét: az éjszakai ragadozókét. Innentől pedig ez az önmagában kerek, zárt sztori bír egy sokkal általánosabb jelentésszinttel, ezt húzza alá a film nyitánya, amely azonnal hergel, kizökkent, zavarba hoz, pukkasztani kíván bennünket, polgárokat. És ebben nagyon ügyes. Innentől tömörebben írom meg a véleményem:a filmnek, ennek a zseniális filmnek van plusz üzenete, társadalmi reflexiója. Önző, köcsög, anyagias gecik leszünk (vagyunk) nagy többségben. Megyünk, elvesszük, ami nekünk kell, mindent pénzben meg karrierben mérünk, hashtagYOLO, és nem számít, hogy kin gázolunk keresztül ezért - akár halálos - sebeket is ejtve rajta. Éjszakai ragadozók vagyunk. És kurva nagy kérdő-felkiáltójelet tesz ki a film, iszonyatosan erős nyomatékkal: na kis akkor az erős, és ki is a gyenge?! Tényleg dollárban és karrierben mérjük az erőt és a bátorságot?! (Elnézést a kemény szóhasználatért, nem célom megbántani vele senkit.) A film, remélhetőleg másokban is előhívja ezt a kérdésirányt nemcsak Amy Adams karakterének szintjén, hanem reflexív szinten is. Nálam előhívta, mondjuk én mostanában különösen szenzitív vagyok ezen a téren.

Megütött a film, szorongtam rajta, rossz volt tőle, rossz volt miatta, féltem. És ezt mindet meg is érdemeltem. 30 filmet, ha láttam az idei termésből, de azokból ez a legjobb.

2016-11-19 16:26:00 Jason13 (5) #2

Tom Ford, a divatvilágból érkező rendező második mozifilmje is bemutatásra került, melyet én már elég régóta vártam. A direktor első alkotása is igencsak szép sikereket ért el, de én mégsem az ő személye miatt váltottam jegyet az Éjszakai ragadozókra, hanem a meglehetősen érdekes sztori, a remek színészgárda és a hangulatos előzetes miatt. A végeredmény pedig az utóbbi idők egyik legjobb és legérdekesebb thrillere lett, mely jóval a megtekintés után is nézőjével marad.
A történet három cselekményszálon fut, melyből kettő a kerettörténetet szolgáltatja. Adva van egy szakmailag sikeres művésznő, aki úgy érzi, házas élete kezd zátonyra futni.
Egy nap csomagot kap ex-férjétől, a doboz pedig nem mást rejt, mint a férfi legújabb regényét, amit egyenesen egykori szerelmének ajánl. Az Amy Adams által alakított nő bele is veti magát az olvasásba és ahogy az ő fejében, úgy a vásznon is megelevenedik az iromány cselekménye, melyben texasi suttyók támadnak meg egy nagyvárosi családot a semmi közepén.
Miközben a nő kezd elmerülni a megrázó történetben, úgy elevenedik fel múltja, azaz hogy hogyan találkozott ex-férjével és mi vezetett ahhoz, hogy kapcsolatuk válással végződjön.
Már így a sztori ismertetésénél kitűnik, hogy egy elég összetett alkotásról van szó. Ilyen esetekben mindig fent áll annak a veszélye, hogy a készítők végül beesnek a székek közé és a végeredmény nem áll össze egy teljes egésszé. Az Éjszakai ragadozókkal nem ez a helyzet. Az író-rendező Ford ugyanis magabiztosan vezeti a különböző szálakat, mindegyik kellő hangsúlyt kap és ahogy halad előre a játékidő, úgy kezdenek egyre közelebb kerülni egymáshoz az eltérő síkok.
Műfajilag kissé nehéz behatárolni az alkotást, hiszen akad itt kőkemény drámai és szikár thriller elemek is, néhány jelenet pedig még akár David Lynch műveit is eszünkbe juttathatja.
De az eltérő zsánerelemek is ügyesen lettek egymás mellé pakolva és ahelyett, hogy kioltanák egymást, inkább erősítik az élményt.
A remekül összerakott szkript mellett a karakterek is elég erősre sikeredtek, nem mellesleg tehetséges színészek keltik őket életre. Jake Gyllenhaal szokásához híven
pazar alakítást nyújt, ahogy Amy Adams is. Személyes kedvencem viszont Michael Shannon volt, aki brillírozott a vidéki nyomozó szerepében. Az igazi meglepetés azonban
Aaron Taylor-Johnson, hiszen ő eddig sokat nem mutatott tudásából. De itt sikerült emlékezeteset alakítania, mint pszichopata redneck.
A film vizualitása is gyönyörű. Annak ellenére, hogy elég sok a brutális és megrázó képsor, az operatőri munkának köszönhetően ezek már-már szépnek nevezhetőek.
A rendkívül torokszorító hangulathoz a minimalista zenei aláfestés is sokat hozzátesz, hiszen a dallamok egyszerűségében rejlik az erejük. A precízen beállított képsorok alatt ugyanis kiválóan működnek a visszafogott tételek, mivel jó alapot nyújtanak a feszültség megteremtéséhez.
Ahogy fentebb már említettem, a három történetszál végül szinte egybeolvad, köszönhetően az ügyesen elejtett szimbólumoknak és a profi vágásnak. És ahogy az utolsó képkocka után elindul a stáblista, a film igazából nem is ér véget, mert nekünk, nézőknek kell a puzzle darabokat összeraknunk, hogy megfejtsük, mire is ment ki a játék. De ehhez sok segítséget ad az alkotás, így a végeredmény közel sem egy öncélú művészi magamutogatás.
Összegezve, az Éjszakai ragadozók egy nagyszerűen kivitelezett, több szinten működő szikár thriller/dráma, amely technikai megvalósításának köszönhetően témája ellenére gyönyörűen néz ki.
Akik szeretik a nem mindennapi alkotásokat, mindenképp tegyenek próbát ezzel a remek darabbal.

2016-11-15 23:00:23 Adam Taylor (5) #1

Nincs a fejembe a teljes 2016-os termés, de körülbelül félidőben kezdtem el azon morfondírozni, hogy ez biztos ott lesz a legjobbak között, mert színészi teljesítményben, látványvilágban biztos nem láttam még jobbat. Mire a 2 óra elteltével elsötétült a kép, már teljes biztonsággal nyugtáztam, hogy ez kérem az év legjobbja minden szempontból.