Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
ez most így sok év után de mennyire jólesett!
(a film végén valami furcsa okból kifolyóloag az a gondolat fogalmazódott meg bennem, hogy egyszerűen nem tudom elképzelni woody allent szexelni egy nővel (férfival sem) persze nem is biztos, hogy el kell..)
Kifejezetten jól eső filmecske szellemnek, léleknek, ezért a túl perfect záró jelenetsor felett is szemet hunyok
Woody Allen egy zseni. A filmtörténet megkerülhetetlen jelentőségű alkotója. Közel ötven éves (!) pályáján, a több mint negyven (!) film közt persze nem mindegyik zseniális.
Ez az. Szerintem. (Nem szerénységből teszem hozzá, hogy "szerintem", hiszen minden műalkotásnál kettőn áll a vásár: az alkotón és befogadón.) WA humora azonban nem mindenkinek jön be. Ez persze nem minősít senkit. De leginkább nem minősíti WA-t.
Nahát, Woody Allen ilyet is tud?! Igaz, én a végén kezdtem, vagyis a jelennél, s onnan nézem visszafelé az életművet, ezért csodálkozom rá erre a hangra. Itt most még az idegbaj, ami a mostani filmjeiben már igen fárasztó, is a helyén van. Négyes csupán azért,mert azért a végére túl sok lesz ez az édesség.
Ám, akármilyen "súlyos"témákat is mozgat WA,mégis mindig az az érzésem, valahol fajsúlytalan, szóval, hogy finom limonádé, de azt viszont tényleg a saját receptje szerint készítette el,szeretettel.
Tényleg bölcs és nagyon magával ragadó film. Woody Allen akkor jó, ha nem csak róla szól a film. Az Annie Hallban és a Manhattanben csak ő dumált egész végig, itt meg volt egy kicsi Michael Caine, aki nagyon szerethető figurát adott, meg meg más szórakozott emberek. Na, ez jó élmény volt.
90%
szép és bölcs film - nagyon rendben van
Az Egy másik asszony tervbe van véve, hogy megnézem, köszi, hogy felhívtad rá a figyelmet. Komolyság alatt azt értem, hogy pl. a Kasszandra álma is komoly témát boncolgat, de az inkább krimi, és nem fókuszál annyira az emberi kapcsolatokra. Nyilván nem hozza olyan mélységekben, mint Bergman, nem is akar ilyen messze menni, de tesz hozzá mindig valami önironikus fricskát, ami miatt annyira bírom Woody Allent.
előzmény: limupei (#5)
Ha szó szerint érted a komolyt, akkor mondjuk az Egy másik asszony, a Belső terek vagy a Szeptember komolyabb.
előzmény: Jereváni Rádió (#4)
Woody Allen tisztelgése Bergman előtt, kicsit úgy éreztem, olyan ez a film, mintha a Jelenetek egy házasságból woody allenesített változatát néztem volna meg. Mindenképpen a legkomolyabb film, amit Mr. Allen alkotott.
"Holly-nak viszont a füle cseng, még az is lehet, hogy agytumora van." - ez nem Holly leírása, hanem Woody Allen karakteréé, Mickey-é, aki egyben Hannah volt férje. Csak tudnám, hogy ki gyártja ezt a sok ökörséget a port.hu-ra!
Na egy másik jobb Woody Allen film! Jó a személyiségek és a a kapcsolatok ábrázolása. Kicsit a Match Point idézi a történetét, így utólag nézve :).
Hannah és nővérei:
A másik Woody Allen film ami szívemhez közel férkőzött. Hatalmas mondatok egyenest Woody narrálásából és hatalmas társadalmi és párkapcsolati problémák előhozakodása is baromira bejött. Megint megkaptuk Woody származásának ironizálását. A színészek pedig tökéletesen illetek a történetbe. Michael Caine és karaktere telitalálat, Woody Allen hipochonderje szintén, vagy Holly karaktere Hannahval karöltve. A zene rátesz egy lapáttal a német s francia klasszikusoktól az igazi bluesig és jazzig nagyon hangulatosan illetek a filmbe. Tetszettek a 'fejezet' címek amik vagy forg. könyv szövegkörnyezetéből vagy egy egy jelenet beszélgetéseiből, lényegéből jöttek és ötletesek voltak na.
Kicsit keveselltem Carrie Fisher szerepét lehet, hogy őt csak a Start Wars láz hozta magával Woody filmjébe? Emellett olykor olykor már soknak véltem a dumálgatást ott ahol szükségtelennek éreztem. De ez van szinte minden Woody filmben. A film végét pedig elég könnyen lehet előre vizionálni. Ennek ellenére nagyszerű Woody film pedig mint már mondtam nem a kedvenc rendezőm épp.
82%
Na ez ismételten egy dinamikus, sziporkázó, remek poénokkal teli Allen agymenés, amiben ezúttal a főhős egója lekorlátozódik egy szálra, és a másikon pedig egy szövevényes családregény bontakozik ki számtalan remek karakterrel és érdekes dinamikákkal. Nagyon jól érzi az arányokat a film - behoz súlyos drámákat, néha egyenesen kényelmetlen nézni, de aztán jó érzékkel oldja fel és dolgozza fel könnyedén a házastársi / magánjellegű válságokat is. Formailag mondjuk azért nem érdemes a Manhattan / Annie Hall kísérletezős tengelyhez hasonlítani, itt inkább a tematika erős.
A színészgárda egészen kivételes lett - Caine remekül hoz egy ellentmondásos, de mégis nagyon emberi figurát - Hershey-el remek a kémiája. Farrow és Allen szokásosan remekek a kríziseik közepén (utóbbinak mondjuk az istenkeresése volt talán egyedül kicsit erőltetett, de a hipochondriás szál az zseni), de Wiest is nagyot megy - a kezdetben szerencsétlennek tűnő, elveszett, függő és enyhén nárcisztikus testvér szépen kikupálódik a film végére. Az egész alkotás egyszerre mély és mégis könnyed - Bergman nekem is beugrott, de talán inkább az Egy nyári éj mosolya a jó párhuzam, ahol megcsalásokon és egyéb viszontagságokon keresztül jönnek létre új párok, vagy éppen találnak rá egymásra a válságban levők. Erős négyes.