Paterson (2016) ☆

(Jim Jarmusch)

amerikai dráma, szerelmi történet

4,0
★★★★☆
249 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2018-04-01 13:48:26 Mizi (2) #46

Még korábban olvastam egy interjút Adam Driverrel, és neki felvetettek valami hasonlót (hogy a lányt csak képzeli), de ő cáfolta ezt, a lány nagyon is élő szereplő a filmben.

előzmény: erahurka (#40)

2018-04-01 13:18:10 pietro (3) #45

Ezzel egyetértek, de ezzel rövidre zárni azt hogy ki mit szeretne belemagyarázni az mintha mégiscsak ellentmondana a véleményednek.

előzmény: ryood (#44)

2018-04-01 13:03:15 ryood (5) #44

nyilván.
csak arra akartam rávilágítani, hogy ez tipikusan az a fajta film (és Jarmusch is tipikusan olyan rendező) ahol az atmoszféra, miliő, amiben játszódik a film, annyira erős hatású, hogy ha az magával ragadja az embert, egészen biztosan talál benne valamit magának, vagy akár univerzális jelentést, tartalmat, aminek van relevanciája. egy egyéni gondolat, közölni való nélküli rendező nem tudna ilyen világot megalkotni.

előzmény: pietro (#43)

2018-04-01 12:57:36 pietro (3) #43

Ez kicsit gyenge mentsvár lenne a filmnek, mert ez melyik filmre nem igaz? Ez a film nem csak egy hangulatbomba akart lenni, böcselkedni is akart.

Erahurka (#40): Egyébként ez akár szerintem még igaz is lehetne de mégis akik kedvelik jellemzően élő és működőképes kapcsolatot vizionálnak a filmbe. De ha ez egy tragikus elégia a halottba szerelmes magányos emberről akkor tartalmi cél tekintetében dicserendő film lenne, de a retorikája továbbra is mesterkélt maradna, ráadásul pont a filmet jóra értékelők többségének a szemében meg akkor jól félre is lett értve. Már aki szerint van mit (félre)érteni benne. :P

Szóval igaz hogy ennek a filmnek max. a hangulatát lehet nagyon szeretni, de ez egy kicsit sovány így, főleg hogy Jarmusch ennél többet gondolt bele. Kár lenne ennyivel elintézni ha tényleg olyan jó...

előzmény: ryood (#42)

2018-03-31 20:43:57 ryood (5) #42

nem is kell belemagyarázni semmit.
akit megérint az atmoszférája, az mindenhogyan szeretni fogja. akit nem, az sehogysem.

előzmény: ZoLeEe (#41)

2018-03-31 20:36:18 ZoLeEe (2) #41

Bírom ezeket a mesterségesen beleerőszakolt magyarázatokat, csak azért hogy ne tűnjön annyira rossznak ez a unalmas film.
Amúgy meg minden nap a lány mellett ébred szóval keress valami mást amibe belemagyarázhatsz valamit csak hogy ne érezd elpocsékoltnak azt a két órát :D

Ja és szerintem meg Paterson egy kitelepített ufó és csak akkor mehet vissza a bolygójára ha sikerül megírnia a legszarabb verset a világon.

előzmény: erahurka (#40)

2018-03-31 19:59:59 erahurka (4) #40

A ti hozzászólásaitok alapján szerintem megfejtettem a filmet (aztán lehet más is leírta már, csak átsiklottam rajta :D ): A barátnője halott, otthon csak behaluzza/elképzeli milyen lenne ha élne. A verses füzete az életét szimbolizálja. Miután széttépi a kutya, és kap egy új füzetet a japótól, másnap a lány nélkül ébred. Tehát nem tudta feldolgozni a felesége/barátnője elvesztését, nem tudott új fejezetet nyitni az életében. Amíg valami külső behatás visszavonhatatlan módon át nem lökte azon a ponton, hogy kénytelen legyen.

Az is lehet, hogy a lány csak simán dobta őt, innen jöhetne párhuzam a hasonló cipőben járó afro sráccal.

2018-02-21 15:10:56 gerbence (3) #39

Egyetértek a két előttem szólóval. Számomra is üres volt a film (ahogyan a főszereplő verseit is annak találtam), és úgy láttam hogy valamiféle talmi harmonikusságot igyekszik hazudni a passzivitás, eseménytelenség, "sorstalanság" mögé. Persze tagadhatatlanul van valamiféle "zen" hangulata - és éppen emiatt a hangulat miatt egyébként nem rossz élmény nézni a filmet - de emellett az elidegenedettség, a magány is kiárad a vászonról. És nem sikerült eldöntenem, hogy ezt a rendező szándékolta-e; tehát hogy intenciói szerint egy fájdalmasan tragikus filmet láttam-e egy, a saját életébe bezárt és menthetetlenül magányos emberről, vagy egy békésen harmonikus filmet egy, a hétköznapok eseménytelenségében is elégedett emberről. Mindenesetre a környezetével való valódi interakció hiánya számomra a negatívabb irányba tolja el az egésznek a kicsengését, miközben a film esztétikája (és az ünneplő kritikai fogadtatás) a vidámabb verziót próbálja kommunikálni... ettől bennem erős disszonancia támad.
Ugyanakkor Jarmusch filmjeivel úgy vagyok, mint Woody Allenéivel: még a gyengébb eresztéseit (vagy épp kimondott balfogásait) is szívesen bambulom, mert van egy olyan hangulata a munkáinak, amit szeretek.
Három szóval: kellemes, inkonzisztens, felejtős.

2018-02-20 11:08:51 Mizi (2) #38

Ez a film arról szól, hogy ha egy unalmas, szürke kis ember vagy, egy egyszerű buszsofőr, akinek az egyetlen szórakozása gyufákról meg az élet nagy dolgairól írni rímtelen versecskéket, DE van egy hihetetlenül egzotikus és gyönyörű csajod, akkor légy papucs, nyelj le mindent, és a csaj minden hülye (és drága) hóbortjához vágj jópofát, mert ilyen nőd még egyszer úgy se lesz???
Tényleg ideillő a modoros kifejezés. Na meg még a fárasztó és az unalmas is. A film hazugan álidilli világa meg már csak hab a tortán. Patersonban mindenki entellektüel és/vagy művész, itt ha lerohad a busz, senki sem kezd el szitkozódni, mindenki végtelenül türelmes, a kocsmában nincsenek részegek (hogy is kerülnének oda, ugye?), a vendégek inkább sakkoznak egymással, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga egy lebujban. És még a gengszter suhancok is tök jó arcok. Rég láttam már filmen ennyire steril, ingerektől szegény világot.
Vagy lehet, hogy én megint egy másik filmet láttam azonos címmel...

2018-01-23 16:53:07 pietro (3) #37

Azért sok erénye mellett a film - főként a végére - néhol már bántóan modoros. A hatásvadászat kifigurázása jó húzás a bárjelenet, a játékpisztollyal, de az is modoros kissé, de ami már bántóan modoros és a maga lírai stílusában ugyan úgy hatásvadász az a jelenet a a japán fickóval.

A párkapcsolat valóban inkább volt egyfajta idilli magány, mint valódi kapcsolat. Paterson azt mondja, hogy a nője megérti őt, pedig ez látványosan nem igaz. Az egész valahogy inkább egy kedves, passzív apa és aranyos, bohém, de unatkozó kislánya szerű helyzet a legjobb esetben is, semmint egyenrangú párkapcsolat. A nőket ezzel együtt borzasztóan egysíkúan és sztereotip módon ábrázolja. A barátnő pedig folyamatosan kirángatott a filmből, megkockáztatom rossz volt a pótcselekvéses karaktert alakító színésznő vagy maga a karakter (is?). Egyedül a a költő kislány volt érdekes és valamiféle személyiségét is felmutató karakter ilyen szempontból, akivel jobban megértik egymást mint a barátnőjével, ezt az is erősíti, hogy zavarba jön, amikor erről mesél a barátnőjének, mintha valamilyen értelemben mégiscsak egyfajta kapcsolatból való kikacsintás lenne, és ezt igyekezne elütni a lány korára való hivatkozással.

Az pedig nevetséges volt (rossz értelemben), hogy meglett idős asszonyok még nem élték meg hosszú életük alatt egy buszlerobbanását vagy hasonlót sem és páni döbbenettel reagálják le mint egy légiriadót. (Bár ez elismerem részletkérdés.). Érdekes, hogy esténként kocsmázni jár, tulajdonképpen a nővel csak együtt alszik, kel és vacsorázik, és ilyenkor előadják a boldog párt, ahol Driver egy bologató János.

Adam Driver nem volt rossz, mégha olyan kiemelkedőnek se láttam. A hangulat, Paterson városának megjelenítése, a fényképezés nagyon rendben volt. Még sose láttam ennyire vonzónak amerikai kisvárost.

Összességében Jarmusch dicsőití a hétköznapok monotinását de idealizálva és romantizálva, ami nem baj, de eléggé lejön, hogy ő nem így él, nem is lenne rendező, ha így akarna élni és csak azt képzeli, hogy ez a mai korunkban mennyire kúl. Ez kicsit olyan mint amikor a belvárosi értelmiség beszél a szegényekről vagy nem tudom. De Jarmusch velük ellentétben legalább konstruktív, ami kétségtelen ritkaság manapság.

2018-01-19 12:58:34 Hannibal Lecter (5) #36

Szerintem Az ébredő Erőben még sem a karaktere, sem az alakítása nem volt eléggé kiforrott - kicsit ripacskodott is -, de Az utolsó Jedikben már tetten érhető a fejlődés. Viszont ez a film különösen alkalmas arra, hogy a tehetségét demonstrálja általa, hiszen az, hogy egy ilyen hűvös színészarc (pókerarc) még egy ilyen lefojtott, minimálgesztusokra szorítkozó filmben is képes érzelmi hordozófelületként működni, tényleg megérdemel minden dicséretet.

2018-01-19 12:53:05 ChrisAdam (5) #35

Számomra nem most. :) Én már Az ébredő Erőnél mondtam, hogy jó, ott láttam először. Azóta csak bizonyít és bizonyít. Patersonban annyira, hogy tőlem megérdemel egy Vapitit. A Llewyn Davist pedig már nagyon ideje pótolnom.

előzmény: limupei (#33)

2018-01-19 12:48:23 Hannibal Lecter (5) #34

Számomra most. A felsoroltak közül csak a Llewyn Davist láttam, az meg nem Kylo Ren, hanem Poe Dameron filmje. :)

2018-01-19 12:40:06 limupei (5) #33

Most derült ki? Szerintem már évekkel ezelőtt kiderült. Csajok, Frances Ha, kicsit Llewyn Davis. Viszont jó, hogy beszéltek, ezt elfelejtettem értékelni.

2018-01-19 12:04:03 ChrisAdam (5) #32

Annyira, hogy Vapitire is fogom jelölni. :) Megérdemli Adam Driver, a Némaságban is remek volt, a Star Warsban se volt rossz.

miraculum: Bennem is volt egy ilyen érzés először, de aztán amikor rájöttem, hogy ez nem az a film, akkor sikerült teljesen elmerülnöm benne. :)

előzmény: Hannibal Lecter (#31)

2018-01-19 11:46:44 Hannibal Lecter (5) #31

Örülök, hogy végre pótoltad ezt az adósságodat! :) Egyvalamivel egészíteném csak ki: Kylo Renről kiderült végre, hogy remek színész. :)

előzmény: ChrisAdam (#29)

2018-01-19 10:49:44 miraculum (5) #30

Vicces mert pont ugyanígy éreztem, és nálam emiatt elsőre csak négyes volt, aztán nekifutottam másodszorra és akkor elég volt már 20 perc hogy feltoljam zseniálisra. Ami másnál nyomasztó, unalmas, haldokló nihil, az Jarmuschnál életigenlő boldog elégedettség.

előzmény: ChrisAdam (#29)

2018-01-19 01:01:24 ChrisAdam (5) #29

Nem is tudtam, hogy ilyen különlegesen is meg lehet jeleníteni a hétköznapok keserű, boldog, unalmas és érdekes ízét. Valami egészen különleges történik a vásznon, mondja a néző, érzi az átható atmoszférát, beszívja mélyen a hangulatot, aztán kissé türelmetlenül, árgus tekintetekkel figyeli Patersont, a buszsofőrt meg "titkos" költőt, keresi a csavart, a fordulatot, a szemet meresztő katarzist, ahol azt tudja mondani, hogy "A-ha!". Én is gyanúsan nézem a jeleneteket és azon morfondírozok, vajon a perzsa szépség csak a képzelet szülötte? Netán nem él? A busz pedig rója az utcákat, valami történni fog? Baleset? Ki fog meghalni? A bárban a srác? Csupa vér lesz minden, innen indul majd a lavina, amiben nem tudok majd lélegezni, és rohanok majd a hatás által levadászva osztályozni, meg ideírni, hogy micsoda sokk és húha.

De se vér, se tragédia, se sokk, se sírás-rívás, se észveszejtő mondanivaló... csak valami egészen mélyről feltörő bizsergés, ahogy a félhomályban írogat Paterson, a rímtelen sorok pedig összecsengenek. Csendes utcazaj, íztelen sütemények, friss reggelek hétköznapjai, amiben minden hétfő egy újabb hófehér, lehetőségekkel teli, üres jegyzetfüzet.

2018-01-04 07:30:02 caulfield (5) #28

​Nagyszerű tudni, hogy pont Krasznahorkai tartja figyelemre érdemesnek ezt a filmet… hogy e két, látszólag egymástól igen távol lévő világ, hála munkáik műfaji jellegének, mégis ilyen közel állnak egymáshoz.
Jarmusch itt bizonyítja, hogy a filmes próza mestere, és szerintem egyedüliként az. Persze ez a műfaj nem annyira kapós, olyan, mint a fehér holló. Valójában csak egy-egy képviselője akad itt-ott. Az igazi próza nagyon ritka, hiszen jóval több érettséget, józanságot, életismeretet kér. Terei szűkösek, ezért rendkívüli mértéktartásra van szüksége. Könnyű ugyanis elcsábulni a nyelvnek és a szavakkal, színekkel együtt lendülni, rímeket szabni, lírikussá lenni, vagy épp ellenkezőleg a kifejezés pátoszát folyamatosan megtörve drámát csinálni. Jarmusch és Krasznahorkai prózája ezzel szemben töretlen pillantás a középpontba. Ez a hétköznap hatalma az ünnep felett. Nem például a smink mámoros letörlése által áhított naturalizmus köszön itt vissza, hanem az a fajta emberismeret, valóságismeret, mely túl van a másnál kíváncsiságból lecsupaszított karakterek történetén. A Paterson ezért nem is kíván sztorizni, inkább keresztmetszetet nyújt. Erőfeszítését nem jellemzi kitérés, hanem akárcsak a nagy kasztíliai előd, Cervantes, úgy Jarmusch (Krasznahorkaival egyetemben) sem tesz mást - őről. Nem pazarol. Vízszintbe hoz azzal, hogy lenyeseget minden díszítőelemet, nem hagy meg mást a lényegen, vagyis az arcon kívül. De fontos mégegyszer hangsúlyozni, hogy nem áll puritán módon szemben sem a sminkkel, sem a lírával, mert nem sorsot ábrázol. Az már illúzió lenne, nem folytat szélmalomharcot.
Jarmusch és Krasznahorkai is az embert akarja megmutatni, önmaga teljes valójában, semmi mást. Prózai módon, sallangok nélkül, egyszerűen.

2017-12-30 12:55:52 zéel (5) #27

Ron Padgett nevét, nem tudom, Magyarországon ismerik-e, de talán Jim Jarmuschét igen. Jim Jarmuschnak a Paterson című filmjét lehetett-e látni Szegeden? Ha nem, mindenkinek nagyon javaslom. Oly sok év fogcsikorgató hűsége után, mint amivel az ember a korai Jim Jarmusch-filmek miatt tartozott a rendezőnek, végre újra egy remekművel lettünk gazdagabbak. Paterson. Akár Williams doki Patersona, New Jersey. És ebben a filmben, amely egy autóbusz-vezetőről szól, aki a szabadidejében, a parkolóházban, meg itt-ott-amott folyton furcsa verseket ír egy füzetbe, és ezeket Jarmusch kiírja a vászonra — na, hát ebben a filmben ezeknek a verseknek a döntő része Ron Padgett nevéhez köthető. Ő egy egészen fantasztikus költő, és tele van a világ ilyenekkel. (Krasznahorkai László, Szeged, 2017. június 8-án)

2017-05-22 14:40:13 noresz02 (3) #26

Annak ellenére, hogy éreztem a film letisztultságát és egyszerű, de mégis nagyon mély rétegződését, engem kissé untatott. Az igazi életről szóló filmeket én más köntösben szeretem.

2017-05-18 13:00:58 ryood (5) #25

végül én is erre jutottam.
a találkozás a kis "költőlánnyal" mennyire éterien szép..

előzmény: somogyireka (#24)

2017-05-18 10:46:37 somogyireka (5) #24

Végül is mindegy, hogy testben van-e vagy anélkül. Élő vagy halott úgyis csak a képzelet..nem? "Maja" szuperprodukciójában statisztálunk vagy kaptuk a főszerepet. (de ha most "tényleg", akkor szerintem bőven élő, sőt nagyon is!!csodálatos örömben és alkotásmámorban telnek kicsike napjai és innen tud így szeretni, mert magát is szereti)

előzmény: ryood (#15)

2017-05-18 10:37:41 somogyireka (5) #23

Alig merek hozzáérni tökéletességéhez. Itt minden filmkocka a "hegycsúcson" áll, felért. Hazaért. Nem billeg, nincs szüksége egyensúlyra sem, van és csak boldogít, s nem valami jövő-menő örömöcskével, hanem igazán. El sem hiszem, hogy "ezt a helyet" képes a művészet megjeleníteni, hogy a véges ilyen pompásan utalhat a végtelenre. Mert ez a film pont olyan, mint a hiteles Mester. Egy irányba mutat, és rád van bízva, elindulsz-e arra. Mert ugye a hegycsúcs is csak egy hasonlat, az Út, ami nincs onnan indul el, és ott már csak a senki kísér.
Alkotni élet-halál harc, aki teszi tudja. Ismeri az alkotás okozta semmihez sem hasonlítható örömöt és fájdalmat, ha nem sikerül. Az alkotás talán az egyetlen hely, ahol az ember "istenével " társalog, párbeszéd e kettő között, melyről aztán kiderül, nincs ott a kettő, de még az egy szó is sok.
S naná, hogy mindennek vége, ha eltörik, ha megszakad, megszűnik e párbeszéd. A vers meg ennek a beszélgetésnek a lenyomata, létezésünk tanúja. Annak a bizonyítéka, hogy minden küzdelem ellenére csak érdemes volt eljönni élni, elhinni a káprázatról, hogy valódi, hogy ennyire mély anyagba süllyedtünk le. Mert ha nincs ez a fájdalom nem szólíttatik meg az isteni, ha békés lebegés van, olcsón árul idill "isten" sosem lép a történetbe be.
És hát, édes anyanyelvem..a vers lefordítva, ahogy elhangzik a filmben olyan, mint esőkabátban zuhanyozni. Szóval, hogy azt meg minek. Egyetlen egy nyelvre vagyunk determinálva, mert anya ugye csak egy.

Még valami, ritkán hiszem el filmben pároknak, hogy az első szerelmes lángolás után is szeretik egymást, hogy látják és a támasztékai a másiknak. Itt viszont minden mozdulatuk igazi. Emlékszem, volt 4,5 évem, amikor én is így éltem,mint e kis feleség. Egyébként "félelmetes" hely volt, de akkor nem kellett ennél több, talán sosem volt az életem ilyen kerek, mint ott. Úgyhogy bőven értem ezt a lánykát. Egész nap csak beszélgettem azzal, aki az egy (se)

2017-05-03 11:47:26 St4nt0N (4) #22

Szerintem nagyon olcsó húzás lenne, nem vallana a rendezőre.

2017-05-03 09:55:02 dora87 (4) #21

Hu, ez tényleg érdekes felvetés, újra kell nézni. Paterson az egész filmben olyan, mint aki csak rutinszerűen éli a mindennapjait, és mint, aki totálisan magányos.

előzmény: Rituska (#14)

2017-05-01 18:20:54 ryood (5) #20

pont erre gondoltam én is, amit írsz. (az eredeti felvetés nem az enyém.)

előzmény: Rituska (#19)

2017-05-01 18:19:55 Rituska (5) #19

Ez nagyon érdekes. Fel sem merült bennem, de most hogy ezt leírtad ...... nem kizárt.
Az is lehet, hogy nem halott, hanem csak Paterson képzeletében él. Ő teremtette.

előzmény: ryood (#15)

2017-05-01 18:18:42 BonnyJohnny (4) #18

De, mert őt meg látják gettós srácok, meg a rapper is. :)

előzmény: ryood (#17)

2017-05-01 17:17:45 ryood (5) #17

akkor lehet ő sem igazi :)

előzmény: BonnyJohnny (#16)

2017-05-01 17:16:45 BonnyJohnny (4) #16

A kutyát Laura viszi ki a garázsba.

előzmény: ryood (#15)

2017-05-01 16:59:03 ryood (5) #15

nagyon hamarosan újra kell néznem, mert felmerült egy filmes oldalon egy nagyon érdekes értelmezése a filmnek
Laura a filmben valójában halott, és csak Paterson látja őt. Ez egy érdekes ötlet, és talán van is alapja: a filmben nem érintkezik senkivel, csak Patersonnal, ha jól emlékszem, a kutyához is csak pár lépés távolságból szól, sosem simogatja meg. És mintha közvetlenül nem is reagálna rá a kutya. Paterson pedig úgy is néz ki végig a filmben, mintha valami sokk érte volna.

2017-05-01 00:35:23 Rituska (5) #14

Jarmusch egy varázsló.
Csinált egy filmet, ami igazából nem szól semmiről, (varázslatos hangulatmű), mégsem hagy nyugodni......
Valóban feleslegesek a szavak.
Néztem volna még órákig, napokig, hetekig.

2017-04-15 23:47:29 Kogaledo (5) #13

Kedvenc filmrendezőm Jarmusch, ő Murakami Haruki és Pelevin mellett a legstílusosabb kortárs alkotó számomra. Érdekesen hatnak a filmjei, mindig csak napok múlva érik el nálam valahogy a katarzis közeli aha-élményt, de akkor nagyon.
Nekem a pár kapcsolata azonban nem tűnt ideálisnak, az oké, hogy elfogadják egymást, de számomra az ideális társnak ízlik a főztöm, és értékeli a függönyeimet, valahogy a csaj túl aktív volt, a pasi meg túl passzív, mintha Jarmusch azt mesélte volna el, ő milyen kapcsolatra vágyik, milyen számára az ideális nő, hogy áll egy pasihoz. Ám fordítva már talán nem vizsgálta meg ezt annyira alaposan...
De ez csak egyéni kekeckedés, a film zseniális, nagyon ajánlom mindazoknak, akik szeretik a hangulatfilmeket, az édes íze a szádban marad még sokáig.

2017-03-29 09:59:09 vlkv (5) #12

köszönöm ezt az ajánlást is :)

előzmény: yahooboi (#11)

2017-03-28 21:30:26 yahooboi (5) #11

Érdemes lehet megpróbálkoznod Jim Jarmuschtöbbi filmjével is, hasonló hangulatuk van. Down by law is ilyen. De kicsit ilyen talán a Straight story is David Lynchtől.

előzmény: vlkv (#8)

2017-03-26 18:22:09 vlkv (5) #10

már keresem is :) köszönöm

előzmény: ryood (#9)

2017-03-26 18:07:18 ryood (5) #9

hirtelen ez ugrott be Szelek szárnyán

előzmény: vlkv (#8)

2017-03-26 17:52:40 vlkv (5) #8

Tudna valaki ehhez hasonló hangulatú, hömpölygő filmet ajánlani.....?
Hálás köszönet érte.

2017-03-10 23:04:30 hhgygy (4) #7

Költői film, valóban, és megemlíteném, hogy az Állampolgár után egy újabb csodás perzsa szépség szerepel benne.

2017-02-28 19:29:44 bambula (5) #6

Baromi nagy varázsa és lelke van ennek a filmnek.

2017-02-25 19:30:35 ryood (5) #5

nagyon ritkán érzem azt, hogy sírnék a szépségtől egy film hatására, de most a paterson-nal ez a helyzet.
FILMKÖLTÉSZET rímek nélkül, és mégis feleslegesnek érzem a szavakat.
igen, pontosan oda hatol ez a film, ahová a szavak már nem érnek el. nincs rá magyarázat, hogy miért, és hogyan, egyszerűen csak ott van..
és mindezt olyan egyszerűen és magától értetődően. sallanfgoktól mentesen.
jim jarmusch pedig a legjobb élő amerikai filmrendező.

2017-01-22 23:39:55 Dió (4) #4

Jarmusch ismét megcsinálta: megint egy film, ami semmiről sem szól, és mégis oly sokról. A szó szoros értelmében vett "történet" helyett megint a karakterek és a színészek vállára helyez mindent, és jól teszi: nem csak arról van szó, hogy Driver óriási színész (és hogy végre megkapta a neki járó szerepet), hanem arról is, hogy ilyen eszméletlen aprólékosra csiszolt, és műértően egymás mellé helyezett karaktereket csak Jarmusch tud szállítani. A film pedig amiatt is tetszett, mert ez a Paterson egy olyan figura, akitől mindenki tanulhatna: imádni való, ahogy a film első percében beveszi a "leszarom" tablettát, ami még akkor is tart, amikor az a dög miszlikbe tépi a füzetét. Miatta kötelező a film, mert a néző erre a két órára az ő puritán karakterén keresztül láthatja, milyen szép is lehet a világ, milyen egyszerű lehet egy házasságot fenntartani, és egy szenvedélyektől mentes, mégis mily tökéletes életet élvezni, ha képesek vagyunk a külvilágot kizárva fellelni a bennünk is lakozó Patersont.

2016-12-09 19:21:51 Atazzz (4) #3

Tényleg. Köszönöm! :)

2016-12-09 14:01:13 whiteman 01 (4) #2

a film főoldalán a bal alsó sarokban látod a magyar bemutató dátumát:)

előzmény: Atazzz (#1)

2016-12-08 20:35:30 Atazzz (4) #1

Vajon eljut ez a film kis hazánkba?