Umberto D. (1952) ☆ 👁

A sorompók lezárulnak

(Vittorio De Sica)

olasz dráma

4,5
★★★★☆
174 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2022-09-24 13:02:54 somogyireka (5) #37

A minap már épp a határán voltam annak, hogy írok egy bejegyzést a modern kori kutyaimádattal kapcsolatban, számolva azzal, hogy szerzek magamnak pár ellenséget. De visszafogtam magam, noha minden hajnalban, mikor úgy 4 körül rákezd a szomszéd ebecske, azon töröm a fejem, hogyan halkítsam el most már egyszer és mindenkorra, és legközelebb, milyen fegyverrel menjek sétálni a határba, ha nem akarom, hogy az egyik otthonról elszabadult házikedvenc ne éppen engem tépjen szét. De nem írok csúnyát, tudom, a kutya szent ügy, meghosszabbításunk, énünk napfényes vidéke, és óvatosan kell itt bánni a szavakkal. De hadd szögezzem le, nem vagyok és leszek kutyatartó, nincs szükségem arra a szeretetre, amit tőle kapok, mert sajnos telhetetlen vagyok és több kell. A macskát tisztelem apró istenként, és szeretem, ahogy ő nem szeret engem. Ennyi..Ja, és túlélem a macskákat ért kritikát, nem minden, de ez lepereg rólam, mert amiben biztos vagyok, ott nem érint meg a világ.
És akkor pont megnéztem ezt a filmet, mely rávilágított arra, mit is nem szeretek a mai kutyaőrületben, hát általában a gazdákat, és akkor itt van egy csodálatos, égig érő ellenpélda, mely a kutyatartás, az ember és kutya barátság himnusza filmmé avatva. A nagy betűs kapcsolat, mely túlél és legyőz minden társadalmi igazságtalanságot, és mely még a halál torkából is visszaránt. És bizony e film után kacérkodom a gondolattal, mégis szerzek egy kutyát..

2021-10-05 11:33:41 Jereváni Rádió (5) #36

Sokkal jobban tetszett, mint a Biciklitolvajok. Megrendítő erejű mű. Szerintem nincs ember, akinek ne facsarodna ki a szíve attól, amikor Umberto próbál koldulni de nem megy neki, majd a kutyájával próbálja ugyanezt.

2021-06-09 15:28:20 Xuja (5) #35

Megható, mélyen humánus, sajátságos atmoszférájú dráma, aminek a Milánóhoz hasonlóan neorealista váza van, de szerencsére nem csak puritán rendezői eszközökkel él. A történet meglehetősen egyszerű, és viszonylag eseménytelen a forgatókönyv, ugyanakkor a hangulatot jól megalapozzák a lassabb jelenetek. Az öreg figurája kiválóan megírt, a dialógusok mélyek és sokatmondóak, az operatőri munka pedig gyönyörű. A "Sica-trilógia" filmjei közül ezt éreztem a leggyengébbnek, de az ötöst így is megérdemli, már csak a zárlat miatt is.

2020-06-21 10:37:40 Kerno (5) #34

Ez a film - és az 1995-ös magyar "változata" a Retúr - az időskori magányról, szegénységről, szeretethiányról szól. Egyszerűen, hitelesen, megrendítően. Nagyon sok idős emberre vár-várhat ez a sors élete végén. De Sica abszolút profi módon, de nagyon egyszerű eszközökkel mutatja meg, hogy néha még a reménytelenségből is van kiút, sokszor elég egy kutya hozzá, aki szeretet ad, és akiről gondoskodni kell. Kell valami fogódzó az idős ember életében, ami még életben tartja, amiért érdemes élni - ha nincs ilyen, sokan feladják. A sorompók lezárulnak c. film nincs korhoz kötve, időtlen, mert az élethelyzet - öregség, szegénység, magány - is időtlen, volt, van, lesz.

2019-09-13 20:49:43 offerus (5) #33

Nem tudom, hogy a Ferrari családnév mennyire elterjedt az olaszoknál. Számomra Umberto Domenico Ferrari az emberi méltóság bajnoka. Azt hiszem a film nézése kapcsán sokunknak eszébe jut, hogy milyen lesz az öregkorunk. Sokan félünk legalább néha egy kicsit, hogy szegényen, elhagyatottan fogunk megöregedni. És csak reménykedhetünk, hogy Umberto helyében mi is így viselkednénk az utolsó pillanatig csendesen tűrve, de méltóságunkat megőrizve még ha a feladás gondolata meg is kísért.

Elsősorban a közöny, a megszokás, a kisstílű anyagi érdekek dominálják Ferrari úr környezetét, a történéseket. Közösségi összefogás nincs, ezt jól mutatja a lagymatagon sztrájkoló nyugdíjasok tüntetése, akiket könnyen szétzavarnak a film elején. Aki próbálkozik, egyénileg teszi, eladni, amit sikerül még ha áron alul is, kipréselni a másikból, amit lehet, trükköket bevetni az átmeneti enyhet jelentő kórházi ellátás, vagy az ingyen konyha igénybevétele során. A dicstelen véget csak a befogott kutyák sorsa sejteti a sintértelepen.

Az egyetlen segítő az emberek között az áldott állapotban lévő Mária, aki nem ismeri gyermekének apját és akire Umbertohoz hasonlóan a kiűzetés vár. Engem ez a bibliai történetre emlékeztet.

Nem is neorealista filmnek nevezném ezt az alkotást, hanem humanista filmnek. Bár sokat elmond a humánumról, hogy végül az embert egy állat szeretete tartja életben.

Off: Zúgnak a harangok az első képkockákon. A filmet a rendező az apjának ajánlja. Az én apám hetente többször elmondja, hogy ki fog ugrani az ablakon. Pedig mindent megkap, amit mások meg tudnak adni neki, csak az egészségét nem tudja visszaadni senki. Csak reménykedni tudok, hogy lesz ereje nem megtenni.

2017-12-30 23:01:05 Norbert Simon (5) #32

Látod hiába jár az agyam azon ,hogy melyik volna a jobb. Ezt így most eldönteni nem is tudom.

előzmény: critixx (#31)

2017-12-30 22:35:42 critixx (5) #31

Csabagához csatlakozva, én is jobbnak tartom ezt a filmet a Biciklitolvajoknál (de persze mindkettő remekmű). Az előbbi nagyobb elismertségéhez valószínűleg az járult hozzá, hogy "előbb jött", 1948-ban a neorealizmus fénykorában joggal kiáltották ki az irányzat csúcsfilmjének. 1952-ben már leáldozóban volt a stílus.

2017-12-30 21:33:11 Norbert Simon (5) #30

És én még azt hittem ,hogy a Biciklitolvajok a legszomorúbb alkotása a rendezőnek. Nem semmi szívbemarkoló neorealista remekmű. Egy mélyen szívből jövő, és nagyon is emlékezetes ábrázolása a szegénységnek. Eléggé szomorú és lehangoló film. A kutyus (Plight) és az Umberto bácsi kapcsolata az nagyon kedves momentuma a filmnek. Nagyon is érdemes volt megnézni. Ilyen látványosan és valósághűen bemutatni a szegénységet mint Vittorio De Sica talán nem is lehetne.

2016-08-31 16:33:45 Fonghi (5) #29

Jobb bizony. Rég láttam már, de mélyen érintett.

előzmény: csabaga (#28)

2016-08-31 12:43:24 csabaga (5) #28

Nem gondoltam volna,hogy ez egy ilyen remekmű.Már minden leírtak itt róla,csak annyit tennék hozzá,a Biciklitolvajokkal összehasonlítva,ezt a filmet még jobbnak tartom.

2016-05-20 16:16:40 Filozofus (5) #27

A filmet itt megnézheted: https://www.youtube.com/watch?v=Qt47BWSe6-c

2015-07-15 13:41:44 caulfield (5) #26

Felemelő, de nyomasztó is ugyanakkor. A szeretetet misztériumát a maga egyszerűségében, a totális félelem, össztársadalmi elidegenedés árnyékában leli meg. A szív története ez, amit az életbe vetett hitnél is mélyebb, megindító hűség ragyog át.

2010-08-11 06:17:30 ronin07 (?) #25

Elég rossz megközelítés szerintem az Umberto D. esetén bármilyen értelemben erkölcsi bukásról írni, mert nem, a hatása nem ugyanaz, mintha elkövetné az öngyilkosságot, a kutya ugyanis pont, hogy kirántja a bácsit a halálból. A vonat nem gázolja el egyiküket sem, és ez a véletlen egybeesés uta hagy a feloldásnak. Ha a vonat elütné őket, no, akkor következne be a morális bukás. De Sica nagyon úgy építkezik, hogy a kutya és az ember közötti szeretetre figyeljünk, és ügyet se vessünk a társadalom gondjaiban eltűnő szubjektumra. Nem társadalom és egyén viszonya foglalkoztatja őt, mint a Biciklitolvajok végén, ami épp a szocialitás-egyes ember dichotómiája révén alakul pesszimisztikus summázattá, itt a két illetőre redukált kötődés perspektívája bomlik ki és nyer elsőbbséget.

előzmény: JeszKar (#24)

2010-08-10 23:36:06 JeszKar (4) #24

Bicikli Tolvajok
1. Főhős végső elkeseredettségében a lopásra szánja magát -> erkölcsi bukás 2. Egy kívülálló ok (a tömeg) meggátolja őt tettje végrehajtásában -> nem jár sikerrel. 3. Tettjéért nem büntetik meg, mert a bicikli tulajdonosa nem akarja -> nincs igazi negatív lezárás. 4. Bár a főhős fia megbocsát neki, de a helyzete semmit sem javul.

Umberto D.
1. Főhős végső elkeseredettségében az öngyilkosságra szánja el magát, és a kutyájával is végezne így. -> erkölcsi bukás. 2. A kutya kiugrik a kezéből, amivel ugyan nem tudatosan akadályozza meg az öngyilkosságot, de a hatása ugyanaz -> nincs igazi negatív lezárás. Bár a kutya megbocsát neki, de a Umberto helyzete semmit sem javul.

2010-08-10 23:24:56 ronin07 (?) #23

Az öngyilkosságot választja? Nem, az életet választja, miután az öngyilkossági kísérlete - muszáj leírnom: szerencsére - nem válik be. Te magad is megjegyzed: a kutyát is vinné magával. De hiába fogja meg az ebet, mert bekövetkezik a tragédia? Nem, egyszerűen nem. Sőt, hiába bújik el a bácsi a híd alá, a kutyában szimpátia támad iránta, és visszanyerik az életösztönüket.

előzmény: JeszKar (#22)

2010-08-10 23:20:27 JeszKar (4) #22

A biciklitolvajokban is megbocsát a főhősnek a fia, ami lehetm sokat jelent neki, és itt is van erkölcsi megsemmisülés, hisz Umberto végül az öngyilkosságot választja, és a kutyáját is vinné magával.

előzmény: Hannibal Lecter (#20)

2010-08-10 23:12:14 ronin07 (?) #21

Csak, míg a kézfogás nem segít a gondokon, addig a kutya visszatérése újra visszaadja az öreg és Flike szeretteljes viszonyát, sőt, magasabb szintre emeli, mint addig bármikor tette. Épp, csak nem színezték ki a filmet és raktak a háttérbe egy tűző napot. És, de van lezárás, a fő konfliktusnál, gondjai rendbe jövetelénél jóval többet jelent már Umberto-nak, hogy a kutyáját szereti és viszont, ahogy Hannibal is részletezte. Számomra ez egyértelmű pozitív lezárás, mert végig a szereplők viszonyrendszerére koncentrálunk, míg ugyanebből a szempontból a Biciklitolvajoké egyértelmű negatív zárlat. És az a fajta lezárás, amiről te beszélsz, inkább többértelmű, mint nyugtalanító. Nyugtalankodni akkor szoktam, ha valami félelmet kelt bennem vagy bosszant. Itt végül semmi nem érte el ezt nálam, sőt.

előzmény: JeszKar (#19)

2010-08-10 23:10:37 Hannibal Lecter (5) #20

Hogy nincs benne feloldozás? Dehogy nincs. Umberto bácsi perspektívája leszűkül ugyan a kutyára, anyagi gondjai nem oldódnak meg, de a kutya megbocsátása sokkal többet jelent, mint a kinti világ mechanikus közönye. Van benne tragikum, amennyiben De Sica észrevétlenül tologatja előttünk a bizonytalan jövő perspektíváját, ennyiben mondhatnánk lezáratlannak is, de szerintem Umberto úr szemléletváltása, "feleszmélése" másodlagossá redukálja a tragikus szólamokat. Ehhez képest végtelenbe torkolló tragédia a Biciklitolvajok "erkölcsi megsemmisülése", sorvasztó egzisztenciális szomorúsága. De amint lentebb írtam: Umberto magában hordozza a fájdalmat. Nem sikerül legyőznie, csak elaltatnia. A zárókép ennek ellenére is inkább szívderítő és pozitív, mintsem emocionálisan paradox.

előzmény: JeszKar (#19)

2010-08-10 23:04:02 JeszKar (4) #19

Nekem az első, mert nincs igazán lezárás. Egyfelől le lehetne zárni tragikusa, meg úgyis hogy az valami feloldozást hordozzon magában (mondjuk az ilyen befejezés többsége dramaturgia szempontból ennél a filmnél botrányos lenne), de itt Sica egy harmadik utat választ (akárcsak tette a azt Bicikli tolvajok esetén). Umberto nem hal meg, de nem is jönne helyre a dolgai. A rendező egyszerűen otthagyja a gondjai között, és bár a kutyája "visszafogadja," de ez kb. Bicikli Tolvajok végével egyenlő, a kézfogással.

2010-08-10 22:51:41 ronin07 (?) #18

A nyugtalanító az utolsó szó, ami ennek a filmnek az utolsó képéről az eszembe jutna.

előzmény: JeszKar (#16)

2010-08-10 22:45:34 ronin07 (?) #17

Úgy érzem, empatikusabb az, hogy a szétvert tömeget az öregemberhez hasonló személyek láttatják a filmben. Szavaik, manírjaik pontosan a régi, vélhetően erkölcsösebb, de a történések idejére elaltatott öntudatért sóvárgást sugallmazzák. Persze, nem írhatom, hogy ez a társadalom makulátlan, hiszen időről időre felvillannak a fekete foltjai, ráadásul a nyugdíjasok passzivizálódnak, de ez megértőbb, a veszteségeket leíró, de annak okait mélyen elítélő perspektíva, ellenben a Biciklitolvajok fásultságával, közönyével, ahol a főszereplő családon kívül talán nincsenek is mások, és végképp nem egy nagyobb tábor, akivel együttérezne a rendezői szemszög. A tolvajra nem sikerül rábizonyítani, amit tett, sőt, a tömeg az apát szorítja a sarokba. A tenyérjóslás csak hasztalanság, a reformerek szónoklata mögött hipokrácia bujkál, az egyház rítusai üresek. De Sica ott csak a két főalak vállaira hajtja megértően a fejét, míg A sorompók...ban többen is osztoznak Umberto keserűségében, legalább távolról.

2010-08-10 22:40:19 JeszKar (4) #16

Nem tudom, szerintem a film lezárása nagyjából egyenértékű a Bicikli Tolvajok bezárásával. Vagyis hogy nincs tényleges lezárása, se pozitív se negatív, és ily módon talán még nyugtalanítóbb is.
OFF: Érdekes, hogy itt is (meg máshol is) mennyire ajnározok Bazint, de amikor nekem a könyvének egy fejezetét fel kellet dolgoznom, gyakran a hajamat kellett tépkednem, és gyakorlatilag minden csoporttársam így volt vele.

2010-08-10 22:31:54 Hannibal Lecter (5) #15

Valóban, nem zárkózik el az egyes emberektől. Sorsának tragikuma, hogy az a világ, amiben szocializálódott, már a múlté. Nem is annyira a konkrét személyek sértik a becsületét (bár a főbérlőnője kivétel), hanem az az arctalan massza, az a közönyös és erőszakos világrend, amelynek szorgos szolgái tüntetéseket vernek szét, amelyben egy tisztes öregurat kilakoltatnak, amelyben koldulásra kényszerül, valamint arra, hogy leszegett fejjel közlekedjen. Ez a társadalom elaltatta régi öntudatát, s újat álmodott helyette. És neki is ezt az álmot kell álmodnia.

2010-08-10 22:02:58 ronin07 (?) #14

Vannak ugyan megbízhatatlan, vastag erszényű cimborák, de szerintem a társadalom már a lázongó tömeg alakzata miatt és végül a park gyerekeivel is ha nem is sokkal, de pozitívabb, mint a "tolvajok" emberei.

2010-08-10 21:49:09 ronin07 (?) #13

Különben számomra úgy festett, Umberto nem zárkózik el a társadalomtól (a parkjelenet a kislánnyal bizonyíték lehet, aki egy egy vidám tömegből, még az utolsó totál is fényes, fákkal, gyerekekkel teli alternatívát kínál), sőt, nem is látom okát, hogy a nagy csoportosulástól el kelljen fordulnia, mert ezt a nagy számosságot ugyanolyan nélkülöző, könnyes szemű, búslakodó vagy épp élhetésre vágyó individuumok építik fel, mint ő maga - már ebből a nézőszögből is szimpatikusabb világlátású A sorompók lezárulnak, a Biciklitolvajok óriási közönytablóját negligálja. A rossz oldalt De Sica a szűkítéssel éri el, a panellakás környéke mikrovilágnak hathat, és Olga, a házinő és arctalan kompániája szimbolizálja a passzív idős bácsi szűk világának gátjait. És még a négy fal között is ott van neki Flike és a cselédlány.

előzmény: Hannibal Lecter (#12)

2010-08-10 21:21:22 Hannibal Lecter (5) #12

Lehetséges. Nálam viszont a kiinduló szituációtól (a kiszolgáltatott nyugdíjasok erőszakkal szétvert tüntetésétől) kezdődően semmi nem tudta elvinni a ráhangolódást. Egész egyszerűen magát az alaptémát érzem erősebbnek, meg persze annak finom, tökéletes kibontását is. Ennek ellenére tisztában vagyok a Biciklitolvajok filmtörténeti jelentőségével.

előzmény: ronin07 (#11)

2010-08-10 21:07:08 ronin07 (?) #11

A Biciklitolvajok közönyös tömege és Antonio-Bruno kapcsolata ugyanazon fekete tömeg részei. Mindenki csak egy perifériára vetett alak egy hatalmas, dekomponálást végrehajtó masszában, ezt rengetegszer hangsúlyozza az elbeszélés egy rakás véletlen triviális egybeeséssel: az apa reformról papoló öltönyösökbe ütközik, akik a profétikus szónoklatot, ergo felszínességüket Antonio elzavarásával bizonyítják, de a valószínűleg szegény utcai árus sem nézi jó szemmel, mikor Bruno az áruit bámulja. Umberto bácsi kétségbeeséből eredő koldulása pedig sokban rokonul a "tolvajok" azon jelenetével, mikor a családfő végső bánatában az addig nevetségesnek deklarált tenyérjóshoz fordul, a nagy összeomláshoz vonzódott De Sica, és sajnos szükség is van rá. Nálam viszont a Biciklitolvajok jobb, konkrétan a harmadik kedvenc filmem, ugyanis úgy érzem, jobban illeszkedik Zavattini "munkáslépéseket követő" esztétikájához-ideológiájához, valamint parányival erősebben ránt karon. És az is különös, hogy a kerékpár utáni vadászat epizódjait mintha spoiler-ek nélkül veszélytelenebb részletezni, míg az Umberto D.-nél ez nem megy, bármi elviheti a ráhangolódást. Ilyen szemszögből igazat adok Bazin mesternek, aki a részek primátusát vallja. Sőt, a Biciklitolvajok univerzalisztikus záróképként is interpretálható, minden akkor sűrűsödik, ott egy jelképes mozgóképi szentenciának van vége.

előzmény: Hannibal Lecter (#10)

2010-08-10 20:51:49 Hannibal Lecter (5) #10

Egyetértek, a befejező képsorok életkedve és vitalitása masszívan átszüremlik a nézőhöz, én még egy könnyet is elmorzsoltam alattuk. Teljesebb és nyugtatóbb ez a zárlat, mint a Biciklitolvajoké, amelyben a megszégyenített apa és fia szemlesütve, leszegett fejjel bandukol el a meghökkentően közönyös tömegbe, de a szociálisan marginalizálódott, valaha fontos pozícióban tevékenykedő hivatalnok igazából nem heveri ki, hogy a társadalom lefölözi energiáit, emberi értékeit, majd dermesztő szenvtelenséggel hátat fordít neki. Nagyon megindító ez a finálé, azt hiszem, a legszebb, amit életemben láttam, de éppen attól ilyen szép, hogy a szeretetteljes egymásra találás egyéni öröme mellett Umberto szívében kitörölhetetlenül ott motoszkál a fájdalom is, a csorba, ami emberi méltóságán, becsületes egzisztenciáján esett. Persze az a legfontosabb, hogy "ismét" rátalált Flick-ra, ismét el tudja oszlatni a mindennapos problémák mostoha fátylát, és tiszta szívvel tekinteni a kutyára, felismerni benne az "egyéni életcélt" a "közösségi életcéllal", a társadalomnak való megfelelés tünékeny kényszerével szemben. A skrupulusaival viaskodó öregúrban bizony győz az életösztön, és ember és kutyája szubtilis szeretetközössége marad az egyetlen érték a film végére. Umberto értékelni kezdi, és önmagát fedezi fel a kutya ösztönös, érdek nélküli szeretetében, amely paradox, egyéni boldogságlehetőség.
André Bazin egyébként úgy vélekedik, a Biciklitolvajok összességében tökéletesebb, mint A sorompók lezárulnak, utóbbi viszont részleteiben tökéletesebb az előbbinél. Szerintem pont fordítva van: A sorompók lezárulnak makroszinten jóval többet nyújt a Biciklitolvajoknál. Utóbbiban sokszor plasztikusabban jelennek meg az aktuális társadalmi problémák, az előbbi viszont összhatásában, viszonyszervezési műveleteit tekintve, univerzális, kiugróan megindító végkicsengését tekintve sokkal értékesebb. Nálam egyértelműen az Umberto D. a kiválóbb film - sőt, az egyik kedvencem.

2010-08-10 19:48:14 ronin07 (?) #9

befejező képsorok tömény életkedvvel ajándékozzák meg...

2010-08-10 19:46:56 ronin07 (?) #8

De Sica a Biciklitolvajok pesszimizmusával nyitja A sorompók lezárulnakot. Szegényes környezetrajz, az anyagi és morális válságtól nyögő emberhalom képe, a szűkösséget aláhúzó hosszú beállítások nagy száma, az öntelt házinéni, a terhes cselédlány, illetve a főszereplő lakásába szüremlő nagypolgári ricsaj nyomatékosítják Ferrari úr szűkösségét, tehetetlenségét, majd szépen lassan a legnagyobb szeretet ódájává lényegül a történet. Az elbeszélést rengeteg triviális és demoralizáló elem gazdagítja a főszereplő és kutyájának útja során, ám a befejező képsorokból áradó tömény életkedvvel ajándékozza meg a szereplőket és a nézőket is.

2010-05-29 01:20:03 Hannibal Lecter (5) #7

Nem alszanak, csak azóta változott a világ. Pedig a téma időtálló. Nem csoda, hogy Paul Mazursky a '70-es években amerikanizálta (Harry and Tonto), csak a kutyát macskára cserélte benne, de alig néhány éve készült egy francia remake is Jean-Paul Belmondo főszereplésével.

2010-03-23 14:36:07 jorgecosta (5) #6

az utolsó jelenetek valami elképesztően erősre sikerültek.
igényem lenne manapság is egy kis neo-neorealizmusra; az olaszok mintha aludnának egy ideje...

2010-02-21 01:11:15 Hannibal Lecter (5) #5

Egy idős bácsi és kiskutyája megható és őszinte kapcsolatáról szól Vittorio De Sica csodálatosan szép filmje. Ha egy szóval kéne jellemeznem, azt mondanám, feledhetetlen. Mindenkinek látnia kell ezt a megrázó és csodálatosan visszafogott emberdrámát, aki tudni akarja, mi is az a szeretet.

2010-01-31 14:49:16 -senki- (5) #4

Fájdalmasan valóságos történet, feleslegességről és kilátástalanságról. Utána az embernek komolyan inkább volna kedve a vonat elé ugrani.

Mégis a gyönyörű zenével, valami rettentő szépség sugárzik belőle.

///Egyébként mi ez a totál spoileres összefoglaló itt??!!//

2009-05-06 19:28:25 acidphase (5) #3

még igy is azér ott van a 183. helyen, sztem teljesen reális. Sica-tol a Biciklitolvajok szamomra jobb film.

2009-05-06 18:24:46 critixx (5) #2

IMDb-t nem érdemes nézni, az ott szavazók nagyrésze elbutított amerikai fiatal. Érdekes, hogy André Bazin pont a fiatal lány játékát dicsérte. Ízlések és pofonok.

előzmény: Dougie (#1)

2008-04-21 14:36:40 Dougie (?) #1

megrendítő mű

- ami tetszett:
(nem biztos, hogy van értelme az egészet spoilerbe tenni, mivel már a leírásban is hatalmas spoilerek vannak, ugyanis ott már a harmadik mondatban eljutunk a film utolsó 3 percéhez... na mindegy)
- már az elején láthatjuk, hogy elégedetlenek az emberek (öregek), ugyanis tüntetnek az alacsony nyugdíjuk miatt, ott van köztük Umberto D. is (csak ekkor még nem tudjuk, hogy ki ő)
- többször megpróbálja eladni az óráját (hogy pénzhez jusson), de nem sikerül neki, csak áron alul - a többiek közönyösen viselkednek
- betegeskedik az öreg, közben megpróbálja törleszteni az adósságát részletekben, de vagy az egészet fizeti vissza, vagy semmit, így nem engedik hogy részenként törlesszen - közönyösek vele szemben
- újra eladja néhány holmiját (áron alul) és újra törleszteni akar, de megint csak a teljes összeg kellene, így nem tud
- a kórházba kell vinni az öreget, ahol megpróbál több napot maradi, hogy addig se költsön ételre, és így spórolja össze a hiányzó összeget, de ez csak részben sikerül neki
- közben meglátogatja Maria, akire bízta a kutyáját, de a kutyát nem engedik be (ahogy az elején az étkezőből is ki akarják rakni), megpróbál jelezni a kutyának, de nem sikerül
- összebarátkozik egy másik beteggel, aki kikerülve megígéri, majd elmegy hozzá, de a végén kiderül, hogy nem megy el hozzá - közöny
- visszatér a szobájába, amit éppen bontanak, átalakítanak, festenek - kérdezi hogy mi történt és hol a kutyája, de még választ sem kap - közöny
- akit a világon a legjobban szeretett (a kutyája) elveszett (akit egyébként Mariara bízott, aki viszont nem foglalkozott vele), így megpróbálja megkeresni
- a menhelyen nagy nehezen megtalálja (ahol a kutyákat meg is ölik, majdnem az övét is)
- a téren koldusokat lát, mikor találkozik egy régi ismerősével, akinek elmondja, hogy csak egy kis összegre lenne szüksége, de az nem ad neki - közönyösen viselkedik Umbertóval
- arra fanyalodik, hogy kolduljon
- próbálgatja kitenni a tenyerét, de mindig visszahúzza, mikor már nagy nehezen rászánja magát, akarnak neki adni, de az utolsó pillanatban másfelé kezd nézni és visszakozik
- azt találja ki, hogy a kutyája kolduljon, aki a kalapot tartja a szájában, de az emberek csak elmennek mellette - közöny
- majd találkozik egy ismerősével, aki ráismer a kutyára, erre azt mondja az öreg, Flick csak játszik, majd meg akarja hívni egy kávéra, de az ismerőse visszautasítja, azzal hogy a buszhoz siet, majd elkíséri oda, ahol viszont nem tudnak miről beszélgetni - közöny
- visszatérve a lakásába el van fáradva, aztán kinézve az ablakon az öngyilkosság gondolata foglalkoztatja (már azt nézi hova ugorjon, és hol csapódna be...)
- aztán rájön, hogy így Flick egyedül maradna, és senki nem foglalkozna vele, így gondoskodnia kell róla, hogy legalább a kutya jó helyre kerüljön
- majd összecsomagol és elmegy, közben a lépcsőházban találkozik a lánnyal, akit a terhessége miatt valószínűleg ki fognak rúgni a szobájából
- a villamosra felszállva nem akarják felengedni a kutyát
- Flicket be akarja adni egy házaspárhoz, akiknek 20 kutyájuk van, de pénzt kérnek érte, amit még meg is adna, de úgy látja, nem lenne jó sora itt a kutyájának, így inkább elmegy
- egy parkban pihen meg, ahol találkozik egy kislánnyal, akinek oda akarja adni a kutyáját, aki el is fogadná, de ott vannak a szülei is, akik visszautasítják
- Flick az ottlévő gyerekekhez megy, erre Umberto lassan, nehéz szívvel úgy dönt, elsétál onnan és magára hagyja a kutyát
- Umberto elbújik, hogy ne találja meg őt a kutya, de az megtalálja
- nincs más választása, mint az ölében vinni, pont egy vasúti átjárónál történik mindez, ahol a sorompók éppen lezárulnak (innen a magyar cím)
- majd jön a vonat
- valószínűleg együttes öngyilkossági szándékkal a sínek mellé lép
- a kutya valószínűleg megérzi ezt (életösztönéből adódóan) és elszalad, megmentve ezzel Umbertót is
- a végén pedig zseniális képsorok következnek - Flick megharagszik a gazdájára. Umberto D. megpróbálja visszaszerezni a kutya barátságát, nehezen, de végül sikerül. Most már nagy az öröme, hogy a kutya megbocsátott és él, megfeledkezik az öngyilkosságáról is, eddigi bajairól is. - egy ideig...

- ami nem tetszett: egyedül talán nekem a nő (Maria) játéka nem tetszett annyira, de ha azt vesszük, hogy amatőrszínész volt (ugyanúgy ahogy az öreg is), akkor nem olyan nagy probléma, viszont az Umbertót megformáló Carlo Battisti nagyot alakított, az tény, nála nagyobbat (kis túlzással) csak a kutya játszott

- érdekesség, hogy az imdb-n szavazó kislányok (18 év alatti nők) 68%-a szerint a film 10-ből 1-es, és így véleményük szerint (számtani közepet nézve) 3,3-at ér a film... no comment

- tovább emeli a film értékét, hogy ott van a végig tökéletesen passzoló lassú, szomorú zene, egy csomó jó beállítás (pl. ablakból tükröződő fej, a szobában az átütött lyukon át mutatott kép, mozgó villamosból visszanéző kamera, az öreg árnyékának lassú eltűnése a lépcsőn, kutyamagasságból készített felvételek, stb. stb.), és az a realista látásmód amivel kifejezhető a magány, az egyedül maradás, a közöny, a társadalmi viszonyok, a szegénység, a szeretet, a kilátástalanság, egy ember pokoljárásának bemutatása...