Julieta (2016)

Egy újabb Almodóvar film a rajongóknak. Stílusos és ötletes

A rendező a stíljegyeit háttérbe szorítva, egy meglehetősen drámai, de rohadtul vontatott sztorit rakott le az asztalra. Komoly hangulatú, nem túl feszes mű, ami jellegének köszönhetően, leginkább a Beszélj hozzá! című agymenéssel rokonítható.

Hát elég szomorú (és persze sajnálatos), ha valakinek csak érzelemmentesen megy a szex. Az meg még inkább, ha valaki a homoszexualitás alatt csak az azonos neműek közti szexet érti.

Miután egy kicsit OFFba kanyarodott a téma, én meg éppen most fejeztem be L'Animale c. osztrák filmet, csak annyit tennék az alábbiakhoz, hogy bizony nem könnyű téma ez, nem könnyű erről pontosan fogalmazni még ma sem.

Na, ez itt majdnem igaz, meg majdnem nem. Igen, szoktak az emberek beszélni "érzelemmentes szex"-ről, de ez nem fedi a valóságot, talán s "szerelemmentes szex" lenne a pontosabb, bár ettől még érzelem. Viszont a homoszexualitást nem pusztán szexre értjük, hanem emberi érzelmekre is, amik kivételesen azonos neműek felé irányulnak. És természetesen ettől még igazi emberi érzelmek.

Nem, a szexualitás nem érzelem.

Uhhh, egész idáig erőszakkal fogtam be a számat, meg ráültem a kezemre, hogy meg ne kérdezzem ugyanezt...

A homoszexualitás nem igazi emberi érzelem?

Végre egy nem homoszexualitást hanem igazi emberi érzelmeket tárgyaló téma ettől a rendezőtől aki úgy érzem megkomolyodott végül is. Nagyon fontos hogy visszanyúlt a Beszélj hozzá c. filmben már észlelhető igen különös stílusjegyeihez is.

Pfffffff ez nagyon gyenge volt, az öreg Almodóvár is túl van már a pályája zenitjén.

Tetszett. A pont levonás okai:


azért a lány "bosszújának" motivációja nem volt teljesen kidolgozva. Az apa elment halászni a viharos tengerre.. mert miért is? Mert rosszul esett neki, hogy megcsalta a feleségét (mármint ő), amaz meg szóvá tette? Végülis megcsalta, nem?

Meg azért egy kilenc éves gyerek nem ennyire tudatos.

anyám (aki mellesleg pszichiáter.. :P) azt mondta nem rossz a film, de az irodalmi alaphoz képest igen le van egyszerűsítve. szóval, hogy a film sokkal kevésbé árnyalt. nekem mindenesetre tetszett, lehet majd le is olvasom.

én olvastam őket, igaz, van már néhány éve, de rájuk ismertem azért. szerintem hű Munro stílusához, gondolatvilágához a film :)

Yepp, angolul. Más szereplők, más kulturális környezet, de persze hasonló lélektani folyamatok.

egyébként van, aki olvasta a film alapjául szolgáló novellákat?

Nagyon szép film. Egyszerű, emberi, mindenféle sallangtól mentes, közel jön, mindannyiunké.
Sokszor hallom megmondóemberektől, hogy bizonyos típusok szeretnek szenvedni, engem is szoktak ilyen kijelentésekkel címkézni, de most azt mondom e film után: megállj! Mert ideje van a gyásznak, mely nem csak egy évig tart.. és igenis vannak közöttünk nagyon érzékenyek, akiknek "máshogy" fáj és tovább, és amikor a világ már újra hujákol a semmin nekik még mindig és mindig fáj..

Ám e filmben okkal. Mert itt a gyásznak azt a speciális fajtáját járjuk körül, mint valami hegycsúcsot, mely élő embert sirat. Itt az idő sem gyógyír, ebben nincs egyetlen másodpercnyi megnyugvás sem, s itt az aki a hivatalosan agyonajnározott legyünk boldogok eszmére gyúr is meg kell, hogy adja magát. Itt nincs terápia, nincs oldás, se gyógyszer, ilyen-olyan varázslat, mely segít.

És senki nem mondhatja, hogy ez a csodálatos nő, Julieta, aki mer gyenge lenni, ne próbálta volna meg százféleképpen kigyógyítani magát a szenvedésből, ám nagyon pontos a megállapítás, mely szerint az ilyen típusú gyászt csak ideig-óráig eltusolni lehet, és sajnos gyakorta ebből csak a halál old fel. Vagy ha a sors oly kegyes, és bedob valami ötletet, s élőhalott szerettünket egy erős mozdulattal felrázza.
Na akkor és csak akkor jöhet el nekünk gyászolóknak a gyógyulás.

Na, akkor jó szívvel megtöröm a jeget, adom az első ötöst. Ünnep van emberek, a mester visszatért! És még ha nem is szólt akkorát ez a film, mint a Mindent anyámról, vagy a Beszélj hozzá!, azért visszaköszönt a régi érzület! Kb. az 5/4-éig én is inkább a négyesre hajlottam volna, de a végére kikerekült ez, és a helyén kell értékelni. Gyönyörű almodóvari színekben fürödve, szépen fényképezve, megkomponált terek és térelemek, igazi emberi drámák filmesen sűrített módon elrendezve és adagolva, nyitott rejtélyek apránként sorra felfedése, szépséges helyszínek, kavargó emberi belső világok… én elviszem a balhét, meg az esetleges szemrehányásokat is elfogadom, nem a legjobb Almodóvar film, de nekem megéri az ötöst!

Hogy a ménkűbe lehet,hogy egy Almodovar film ilyen sokáig nem talál magyarországi forgalmazót?

nálam is négyes. szépen összeáll a végére.

Osztályozni még úgyse lehet, most közvetlenül a film megtekintése után egy erős négyes a sztori meg a színészek alakítása.