A Monster Calls (2016) ☆

Szólít a szörny
Váratlan jóbarát

(Juan Antonio Bayona)

amerikai-spanyol dráma, fantasy

3,7
★★★☆☆
150 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2018-01-03 19:03:33 Vitelotte (2) #21

Ha már a felénél ennyire szar, azt a jóisten se fogja tudni felhúzni. Viszont itt nem szeretném senkivel csettel szétspamolni az oldalt, bőven elég egy dühöngés és kész, ráadásul most már nem tudok beleszerkeszteni, lehet szándékosan csinálod? Pedig okvetlen ki akartam tombolni hogy amikor konkrétan haldoklikazanyám-privilégiumot kap dolgozatírás közben, hadd bömböltesse a zenét, azt hittem leszaladok köntösben az utcára felpofozni egy random járókelő kölykét hogy ezt mégis milyen iskolában engedheti meg magának. Amikor az én osztálytársam volt hasonló cipőben, szimplán nem jött be ha nem tudott a MUNKÁJÁRA, azaz a tanulásra koncentrálni. Szintén tízévesről van szó. Ebből lófaszt se fognak tanulni a jövőre nézve. És látja, LÁTJA bazdmeg hogy jön a behemót, ott a szépen megterített kaja a dédelgetett rajzzal, mégis mennyi agysejt kell neki hozzá hogy kikövetkeztesse magának az eddigiek alapján hogy mit fog művelni vele? A behemót is egy idióta hogy lényegében benyal neki, egy igazi terrorista a sajnálat szikráját se mutatja. Nem hiszem el hogy itt még a rosszfiú is diszfunkcionális. Megintcsak következmények nélkül tombol. De jó, ha tudom hogy ez az aduász, én is bekamuztam volna valami sad storyt felsőben, és büntetlenül felgyújtottam volna mindenkit a gecibe. Még az anyja kérjen bocsánatot hogy el kell patkolnia. Sértődjön meg rá. Úristen... ha ilyen gyerekem lesz, én, mint szülő végeztem rossz munkát, és inkább felakasztom magam. Hát sajnálom hogy pusztán egy ent miatt végignéztem két órát arról hogy tanulja meg egy lófaszjóska hogy ne viselkedjen fasztalicskaként.
A Negyedik Mesét követően, ahol végre együtt lehet érezni a gyerekkel, és a bizonyíték hogy mégsem csak a képzeletbeli barátja a fa, kicsit megnyugtatott, felhúzta egy kettesre, remélem nagyon örül akit elszontyolítottam hogy lepontoztam a kedvenc filmjét.

előzmény: tomside (#20)

2018-01-03 18:56:36 tomside (4) #20

Az nem is baj!
De út közben megítélős? Vagy véletlenül írtad be rá az egyest? :)

előzmény: Vitelotte (#19)

2018-01-03 18:54:28 Vitelotte (2) #19

Sajnos nem vagyok út közben abbahagyós

előzmény: tomside (#18)

2018-01-03 18:53:08 tomside (4) #18

Azért csak nézd végig. ;)

előzmény: Vitelotte (#17)

2018-01-03 18:24:09 Vitelotte (2) #17

Mekkora egy hálátlan kis skizofrén féreg... Bútort verni megy ezerrel, de EGY, EGY!!!!! darab öklöst a sulis geciládáknak meg se próbálja. Még csak a felénél vagyok, de már most kívánom hogy inkább haljon meg most az anyja, rakja ki őt minden rokona, majd az intézetben beszélgethet a fával, megnézzük hogy ott hogy reagálnak a rongálásra

2017-12-02 14:50:40 noresz02 (5) #16

Persze ismerjük a film alapszituációját már "valahonnan", de ennél a filmnél ez nem hátrány. A szájbarágós jelzőt ebben a esetben a letisztultra cserélném, érzékeny témában pendít meg remekül húrokat. Nem kell ebbe többet látni, mint ami.

2017-10-15 09:35:41 BonnyJohnny (4) #15

Számomra egyértelműen a négyes felé billentik a filmet a remek színészi játékok (élükön a főszereplő sráccal), bár Toby Kebbell némileg lejjebb húzza az átlagot, és az apa szála volt amúgy is a leggyengébb, legsablonosabb és legunalmasabb része a filmnek. És így emészthetőbbé válik a film hatásvadász aspektusból is. Valamint a vizualitásban és történetben zseniális mesék, és én ide merném tenni a negyediket is.

2017-10-03 22:46:11 Nensa (5) #14

Nem értem hogy sokan miért pocskondiázzák ezt a filmet. Vagy érzelmi analfabéták? Egy rendkívül igényesen megcsinált filmet láthatunk pazar színészi alakításokkal. Az embert teljesen leköti a film még akkor is ha nagyon jól tudjuk hogy mi lesz a film végkimenetele. Kiknek tetszett ,biztos vagyok benne hogy mindig várták a filmben a történeteket. Persze ezt a filmet azok az emberek tudják igazán átélni és megérteni akikkel ehhez hasonlò történetek vagy hasonlóan kellett végig nézni szerette elvesztését. Minden esetre én nagyon örülök hogy egy ilyen szép filmet sikerült alkotni. Olykor néha ha hosszabb időre is elfelejtjük a sebeinket , ezek az alkotások újra előidézik és jövünk rá hogy nem felejtünk és hogy emberek vagyunk. Szerencsére a filmben semmiféle giccses elemet nem láttam. Minden igényesen és mesterien volt oda téve a néző elé.

2017-06-06 12:34:27 R2d2 (3) #13

Nekem nagyszüleim, szüleim már elmentek...ennek ellenére ment a hármas osztályzat. A srác egyedül nem volt elég a négyeshez, akármilyen jól is játszott...szerintem.

előzmény: Dió (#12)

2017-05-28 21:36:04 Dió (3) #12

Egyre jobban szeretnek csinalni egy felmerest, hogy a negyesre osztalyzok kozul hanyan voltak mar (sajnos) olyan helyzetben, hogy szemelyes tapasztalat miatt (is) at tudtak elni a latottakat, ill. a harmasra osztalyzok kozul hanyan NEM. Mert kezdem ugy erezni, hogy ennel a filmnel ennek tobb mint sok koze van a vegso megiteleshez.

2017-05-28 20:39:18 tomside (4) #11

Hát... izé, zavarba is hozom ezzel magam, még majdnem ötöst adtam, mert ez bizony jó. Egyáltalán nem giccses, sőt, mivel inkább a gondok elfogadását, mintsem azok megoldhatóságát hangsúlyozza, számít a néző érzelmi intelligenciájára. Sokaknak kell a szörny, gyermeki módon tudtam beleélni én is magam. Jó volt, és jó szándékú. Kedves film, és szerintem sokaknak tud adni. :)

2017-05-20 17:32:53 Tetovaltlany (4) #10

Nagyon szep tortenet,nem volt szamomra s paromnak se giccses,sot.Minden a helyen volt.

2017-05-16 22:33:56 Lanie (4) #9

Én sem értem a hasonlítgatásokat és meg kell hogy mondjam, nincsenek is túlzottan az ínyemre a bezzegek. Ez egy különálló mű, méghozzá abból is egy kiváló darab. Bevallom, nehezen ültem neki, sok giccsre és az arcomba bombázott tanulságokra vártam, de ez abszolút nem volt így. Kellemes meglepetés, valóban megható úgy hogy közben érdekes is tud maradni. És a látvány! Főleg a fiú szobájából nyíló keserű, szürke táj, ami ott lóg minden nap az ablak másik oldalán. Nagyon gondolkodom a négyes és az ötös között, de most rányomnék egy erős négyesre, aztán az újranézésnél még javítok. A gyászfeldolgozás egyébként is egy erős téma, mindennapos és alattomos jószág, ez a film pedig biztos vagyok benne, hogy sokunkat megérint akiknek van jelenleg vagy a múltban betegséggel küszködő családtagja. Én személy szerint annyi idős voltam mint a filmünk főszereplője amikor az édesapám rákos lett a harmincas évei végén, így nem nehéz beleképzelnem magam a filmbe mélyebben.

2017-03-04 12:20:05 Ágó (4) #8

Úgy tűnik, én leszek az első, aki keblemre ölelem J. A. Bayona filmjét.
Meg kell hagyni, ez egy igen tetszetős kiállítású, drámai fantasy. Avagy segítőkéz azoknak, akiket meglátogat a szörny.
A faunhoz valóban nem ér fel, de szerintem nem is volt célja. Simán megállja a helyét a hasonszőrű fantasyk között. Bayona nagyon erős, hatásos képekben gondolkodik és mesél, viszont azt még meg kell tanulnia szerintem, hogy a CGI és az animáció mindig csak segítője, támasztója lehet a drámának, sosem kerekedhet fölébe. Lewis MacDougall elképesztően jól játszik, szerintem nagy jövő áll a srác előtt.
Nekem egyszer sem lépte át a giccs-határt, inkább megható volt, helyenként felemelő.
Ami még pozitív volt: a moziban mögöttem ülő cserfes nőszemélyek az elején még hangosan dumáltak, aztán a végére már csak a szipogásukat lehetett hallani. :)

2017-02-06 18:37:12 Dió (3) #7

Jogos, ahhoz meg jobban hasonlit. Akarhogy is, mennyi filmhez kedvet kap a nezo... valamire akkor megiscsak jo volt ez a monster calls ;)

2017-02-06 07:03:59 necksprain (3) #6

szerintem hangulatilag sokkal inkább hasonlít a bridge to terabithia-hoz, mint a faun-hoz, és sajnos alulmúlja mindkettőt, bár a faunt mi nem a témában. a srác tényleg jó, a felétől kezdve tényleg giccsesebb a kelleténél, az utolsó 20 perc pedig éppen nem kínos. mindezekkel egybevéve nem rossz ez, alapvetően tetszett, kb ugyanaz a véleményem, mint Diónak, kivéve, hogy én a terabithiához kaptam kedvet.

2017-01-07 11:58:41 Umberto (?) #5

Elnézést, azt olvastam ki a kommentedből, hogy a Szólít a szörny a Faun labirintusát próbálja másolni. Erre írtam, hogy ha ez így tűnik is, nem biztos, hogy igaz, tekintve, hogy a film alapjául szolgáló regényötlet nagyjából ugyanakkor fogant meg az írónőben, mint amikor a Faunt készítették.

előzmény: Dió (#4)

2017-01-07 07:46:57 Dió (3) #4

Óvatosan az elvárásokkal és az "ez így nem igaz" kommentekkel, ha még nem láttad a filmet:), mert értelemszerűen a teljes mondandóm a filmre vonatkozott, nem a regényre - hiszen azt nem olvastam. Egy alapanyag pedig, mint tudjuk, lehet jó, de az nem garancia arra, hogy jól is dolgozzák fel. Arra utaltam a lentivel - és ezt a regény olvasata nélkül is kijelenthetem - hogy jobban jártunk volna, ha az 'El orfanato' féle Bayona dolgozza fel, szemben a 'The impossible' félével. Ettől függetlenül sem rossz a film, sőt. Csak az említett hibái miatt nem állja meg az összehasonlítást a túlságosan is hasonló, ám sokkal okosabb, és a történet metaforikus élét sokkal érettebben megközelítő Faunnal, ám még így is nézhető a végeredmény.

előzmény: Umberto (#3)

2017-01-07 00:29:46 Umberto (?) #3

Azért ez nem teljesen igaz. Az ötlet eredetileg a 2007-ben elhunyt Siobhan Dowd írónőtől származott, aki valamikor akörül kezdett hozzá regényéhez, amikor A Faun labirintusa is forgott. Sajnos az írónő nem tudta befejezni regényét, emiatt Patrick Ness dolgozta fel az eredeti sztorit. Érdemes elolvasni a regényt, mert nem véletlenül tananyag sok helyen, plusz a gyászfeldolgozásról szóló szépirodalmat is gyönyörűen gazdagítja.

A filmre nagyon kíváncsi vagyok. Remélem, sikerült valamennyire megragadni a Ness-féle hangulatot!

előzmény: Dió (#2)

2017-01-06 18:29:19 Dió (3) #2

Hát akkor itt az őszinte véleményem az év nálam legjobban várt filmjéről. Soha nem volt még ennyire igaz: ha már láttad a trailert, láttad az egész filmet. Az anno audiovizuális bombaként berobbanó előzetesek nagyon a szívembe lopták magukat, mert egy érzékeny történetet sejtettek (az anyja halálos betegségével birkózó kisfiú álomvilágba menekül – a.k.a. Faun 2), amelyet erőteljes zene és metaforikus képcsodák voltak hivatottak letaglózó felnövéstörténetté emelni. Ennek ellenére a végeredmény nem más, mint egy 2 órára kiterjesztett trailer. Mindent (de tényleg, mindent) elmeséltek és lelőttek az előzetesek, a köztes százvalahány percben pedig semmilyen új tartalmat nem kaptam, kivéve talán a szörny három jelenését, amire a történet egész kérgét fel kellett volna építeniük. Az első fél óra harmatos dialógjait és rendezését leszámítva ezt részben megtették, de ezek közül is csak az első jelenés van kibontva (az cserébe elég jól néz ki), míg a másik kettőt félbevágták. Így, mivel köztük eleve nem történik sokminden, mire eljutunk a katartikusnak szánt fináléig, maga a katarzis is – a jelenésekhez hasonlóan – félbevágottnak hat... de ez csak a kisebb gondom vele. A nagyobbik az, hogy Bayona a zseniális Árvaház helyett inkább megmaradt a második filmje (The impossible) által megszabott iránynál, amelyhez hasonlóan a Monster calls is sajnos egy lebutított, szájbarágós, giccses drámai közlésmódot választott. Mindenki tudja mi lesz az utolsó jelenet, de arra nem készültem fel, hogy ezt ilyen didaktikusan akarják lenyomni a torkomon, majd fel az orromba, és hadd ne mondjam még hová. Ennek köszönhetően pedig a végeredmény ugyanaz, mint amit a trailer a főhősről mondott ("too young to be an adult, too old to be a boy"): a Monster calls túl komoly ahhoz, hogy gyerekfilm legyen, de túl lebutított és szájbarágós ahhoz, hogy felnőtteknek szóljon. Persze, aki vesztett már el szülőt, az könnyen kifekszik majd a tearjerker finálén, ami azért – ha ezt beveszi a gyomrod – nem rossz. Ilyen befejezések után biztos én is osztályoztam már ennél szájbarágósabb filmeket ötösre, csak én ezt most valahogy nem éreztem magaménak a fentebbi hibák után. Azt viszont semmi sem veheti el a filmtől, hogy a képek gyönyörűek és az alkalmazott akvarell képi technika elképesztő (kiegyensúlyozva az egyébként totál közhelyes filmzenét), a 15 éves(!) Lewis MacDougall pedig úgy játszik le mindenkit a vászonról, hogy azzal a sekélyes sztorifonás és rendezés ellenére is valódi mélységet ad a központi karakternek. A végeredmény így pedig egy nézhető, sokak számára biztos megható (míg másoknak közhelyes) coming-of-age story lett, ami nálam az elvárásokhoz képest messze alulteljesített, de egy második megnézés lehet majd ezen is segít. Addig is megyek megnézem még egyszer a rendező első, tényleg letaglózó filmjét, ill. a filmtörténelem egyik legnagyobb csodáját, a Faun labirintusát, aminek ez a film, bár izzadva próbál, a közelébe sem ér. Háromnegyed.

2016-09-08 10:45:50 Ágó (4) #1

A Focus Features 2017. januárra helyezte át a film amerikai bemutató dátumát. A magyarországi tervezett bemutató így 2017. február 16-ra módosul.