Annie Hall (1977) ☆ 👁

(Woody Allen)

amerikai dráma, szatíra, szerelmi történet, vígjáték

4,4
★★★★☆
990 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2023-10-13 10:17:40 Xuja (5) #60

Felment ötösre. Sokkal kiforrottabb és érettebb, mint a Játszd újra, Sam - ötletes narratívájú, intim, humoros és intelligens tragikomédia hiteles alakításokkal. Az első egy óra sziporkázása után egy kicsit leül ugyan (de lehet, hogy ezzel akarta érzékeltetni a kapcsolat ellaposodását), de a befejezés már ismét zseniális lesz. Az egyes szám első személyes elbeszélésmódot leszámítva is csatlakozik Allen azokhoz a rendezőzsenikhez (Bergman, Fellini stb.), akiknél már nincs értelme a főhős karakteréről beszélni, mert egy az egyben a saját félelmeiket, szorongásaikat, gondolkodásmódjukat küldik a vászonra.

Allen it már nem csupán egy midlife krízisben szenvedő neurotikus zsidó, hanem egy, az elköteleződéstől egyaránt félő, viszont a másikat irányítani akaró nárcisztikus személyiség, aki a csípős, mindent kritizáló és jobban tudó énje ellenére az öniróniára is képes (ezért nem értek egyet, hogy a film csupán egotrip lenne). Keaton nagyon elbűvölő és bájos jelenség, alakjában manifesztálódik az ultimate amerikai vígjáték hősnő (Audrey és Katharine Hepburn) modernebb és átélhetőbb változata - hát lehet nem szerelmesnek lenni belé?

2021-11-13 10:55:21 csabaga (5) #59

Top 3 ajánlat:

Lövések a Broadway-n
A rádió aranykora
Kairó bíbor rózsája

előzmény: DevilTakeU (#58)

2021-11-13 09:40:19 DevilTakeU (5) #58

Én mindig is úgy álltam hozzá,hogy amiben szerepel,vagy írta,az már Woody Allen mozi. A Játszd újra... egy csodálatos szerelmeslevél a mozi szeretetéhez,a Casablancához,Bergmanhoz,Bogarthoz,sosem tudnám az életművén kívülre helyezni. Sőt,remélem nem lövök mellé,de ha jól tudom bizonyos értelemben az Annie Hall sem egészen WA film,állítólag az egész a vágószobában állt össze,tőle majdhogynem függetlenül,még valami gyilkossági szál is rémlik,amit aztán szerencsére kinyestek és később a Rejtélyes manhattani haláleset lett belőle. A másik örök példám a Jónevű senki,avagy a stróman,abban csupán szerepel,mégis simán top10-es darab.

A kettősséget adom,az Annie Hall egy rendkívül szórakoztató,helyenként egyenesen kacagtató, lélekemelő, mégis valahol végtelenül szomorú darab,bár nem hangol le,mégsem úgy áll fel előle az ember mint teszem azt az Amélie... elől,10 centivel a talaj felett lebegve. Én egyszer megnéztem egy lánnyal, otthon, este,amolyan randifilmnek szántam,mondjuk úgy,az "egymásra hangolódást" - legalább bizonyos értelemben - nem segítette elő,utána konkrétan az egész éjszakát végigbeszélgettük.. :P (Még a szimbólumot is szimbóleumnak mondta!)

A Hannah...-ért ezer hála és köszönet,örülök hogy rajtam kívül más is értékeli,egy igazi gyöngyszem (na,annak a végén lehet mosolyogva lebegni ezerrel).

Top10:

Hannah és nővérei
Manhattan
Játsz újra,Sam
Annie Hall
Fodg a pénzt és fuss!
Lövések a Broadwayn
A jónevű senki
Hatalmas Aphrodité
Agyament Harry
A jáde skorpió átka

Sajnos pont a 80-as évek WA filmjei nem jöttek be annyira,pedig általában a nagyrészük toplistás. Most viszont belelkesedtem,úgyhogy belekezdek egy WA összesbe,hátha valamelyik hanyagoltabb darab is elkap. :)

előzmény: Jereváni Rádió (#57)

2021-11-12 22:08:18 Jereváni Rádió (5) #57

A Játszd újra, Sam! nem Woody Allen film, mivel Herbert Ross rendezte. Kicsit olyan, mint Tarantino életművében a Tiszta románc, "csak" a forgatókönyvet írta meg (+ a főszerepet játszotta el).

Az Annie Hall-ban a vége döbbent rá arra, hogy a film az, ami: a világ legviccesebb szomorú filmje.

Nálam a Woody 3+1 filmje így néz ki:
1. Annie Hall
2. Rádió aranykora
3. Hannah és nővérei
+1. Agyament Harry

előzmény: DevilTakeU (#56)

2021-11-12 21:18:18 DevilTakeU (5) #56

Nálam a Woody Allen szentháromság: Hannah és nővérei-Manhattan-Játszd újra,Sam!-Annie Hall. (Ki nem állhatom a matekot. :P) Természetesen vannak még kiváló írásai,rendezései (sőt,alakítása is),de ezek dimenziókkal állnak a többi fölött. Hogy végül miért az Annie Hall az utolsó? Nos,akármennyire is szeretem,sőt zseniálisnak tartom,abban a leggyengébb,amiben a többi a legerősebb: a vége,az utolsó 15-20 perc nagyon félremegy,leül,akárhányszor nézem,valahogy mindig "kirántódok" a hangulatból (a Manhattan,de főleg a Hannah... Woodynál meglepően ritka totális happy end lecsengése és befejezése ugyanakkor simán top10-es a mestertől,a Játszd újra... repteres részénél pedig Sam... öö,szem nem marad szárazon).

kedvenc: " én a felnőttoktatást egy remek dolognak tartom / hát nézd meg,ez a felnőttoktatás egy szar! :)

9.75/10

2020-11-10 13:14:31 DrSzolon (5) #55

Visszapörgettem pár kommentet, és én is ezzel a vonallal tudnék azonosulni. Én is pont azt gondolom, amit Brumi, és nekem is azért tetszett, amiért neki nem. Nagyon árnyaltan és finoman mutatja be a film azt, hogy egy párkapcsolatban hogyan tudja az egyik fél elnyomni és kisajátítani a másikat úgy, hogy közben intellektualizmusa mögé bújik, és nem hajlandó ránézni a saját szerepére, arra hogy miben kellene változtatnia. Még azután sem, hogy Annie a végén világossá teszi, hogy már nincs szüksége rá, továbblépett. Ezután csinálja meg Alvy első drámáját, amiben a női karakter beismeri, hogy rosszul gondolkozott, és a férfi karjaiba borulva visszatér hozzá. Alvy a birtoklási vágyában élte meg a szerelmet, folyton meg akarta változtatni Annie-t (könyveket vett neki, mert szerinte a halálról kell olvasnia; rávette az esti képzésre, mert nem tartotta elég műveltnek; önismeretre járatta (miközben ő évek óta el volt akadva a saját önismeretével, és Annie le is körözte egy év alatt)...
Nagyon csalóka a film, mert nem mondja ki egyértelműen, hogy ez az üzenete, de én biztosnak vélem, hogy ezt akarja üzenni. Felszínesen nézve szerethető Alvy karaktere, mert felvállalja a keretes szemüveges értelmiségi típust, de a mögötte lévő dinamikák teszik igazán érdekessé őt, ekkor válik láthatóvá a valódi énje. Ehhez azonban mögé kell nézni, amit szándékosan nehézzé tesznek azzal, hogy Alvy karaktere mondja el a történetet szinte kizárólagosan, így csak sejthetjük, hogy a környezete hogy éli meg az ő működését.
Hasonlót a Wall Street farkasánál éltem meg. Ott valaki írta is kommentben, hogy azt a filmet egyszerre szeretik (vagy utálják) azok, akik csak a high life életérzés bemutatását látják benne, és azok is akik felfedezik benne a főszereplő mindenkin átgázoló működését. Ott sem mondja ki a film egyértelműen, hogy ez rossz, de erősen érezni lehet.
Szóval nekem pont ezekért tetszett, finoman csavart egyet a dolgokon.

előzmény: terika (#33)

2019-11-17 23:13:26 zéel (5) #54
2019-11-17 22:04:27 ryood (5) #53

Hát én teljesen felszínes nő vagyok

előzmény: tomside (#52)

2019-11-17 21:46:06 tomside (4) #52
2019-11-17 21:45:25 tomside (4) #51

Kedvenc jelenet - McLuhan

2019-04-26 13:13:03 zéel (5) #50

Ott már nem, de ITT még igen.

előzmény: zéel (#30)

2018-03-07 11:32:17 Sziez (5) #49

Nem kell ettől a filmtől többet várni, mint ami. Nem akar ez sem kioktatni, sem bölcselkedni, csupán egy ember, Alvy, karakterét és látásmódját mutatja be, saját monológjain és másokhoz való viszonyán keresztül. És mint általában a legtöbb ember, sok esetben ő is szórakoztató, amit különösen azzal ér el, hogy kimond olyan gondolatokat is, amilyeneket a helyében a legtöbben nem mondanánk ki.
Szerintem hiba Alvy karakterét Woody Allennel azonosítani csak azért, mert egyes szám első személyben van elmesélve a történet. Nem Woody Allent kell a sztoriban látni, hanem Alvy-t, egy New York-i középszerű humoristát. És ez a karakter jól van megformálva.

2017-05-07 23:45:50 ChrisAdam (5) #48

Itt is látszik, mit számít pár év. 5 év alatt (irdatlan sok idő, visszatekintve... ami mégis gyorsan telt el) láttam egy s mást Allentől, s azt szokták mondani, minél több filmet lát tőle az ember, annál kevésbé tudja kiemelkedőnek látni az Anniet, de szerintem ez nincs összefüggésben. Habár nem a legjobb filmje a komédia királyának, hiszen ott van egy makulátlan A rádió aranykora, vagy a Hannah és nővérei, de mégis semelyik filmjének nincs ilyen különlegesen mámorító bája, őszinte, nyers hangulata. Ahogy egymáshoz szólnak és viszonyulnak, ahogy veszekednek, ahogy szeretik egymást, olyan valóságos őszinteség. Olyan furcsa, a filmvásznon mindig csak színészeket látunk, de valahogy itt, ennek a filmnek mégis Diane Keaton lesz a címe...

előzmény: ChrisAdam (#25)

2013-12-17 03:25:50 Groenendael (5) #47

Én nem éreztem arrogánsnak és egoistának a filmet, ha az lenne, akkor egy szorongó, csetlő-botló, esetlen figura helyett a tipikus hollywoodi műmacsó karakterét vitte volna a vászonra. WA vállalta ezt a figurát, pedig a többség inkább "terminátorokat" és faszacsávókat szeret alakítani, illetve szereti magát ezekkel azonosíttatni. Allen viszont inkább a neurotikus értelmiségi szerepét választotta, ami véleményem szerint egy bátor dolog. Az intellektuális felsőbbrendűség - amit szintén nem éreztem a filmben - miatt meg nem tudom, miért kellene bárkinek pironkodnia. Pont hogy nem ez, hanem az ellenkezője a szégyellnivaló.

előzmény: Brumi (#9)

2013-10-13 11:03:56 Cannabis (1) #46

Ha lehetne 1 kívánságom, akkor biztos az lenne, hogy Woody Allen bárcsak meg se született volna és ne hagyta volna ránk ezeket a bűntetteket.

2013-03-25 09:55:07 somogyireka (4) #45

Na akkor jól elbeszéltünk egymás mellett,mert én nem a filmre gondoltam, hanem W.A.magánéletére, a párkapcsolatára Annievel...szóval, hogy őt kellett volna a történetek végére tenni..Dehogy "teszlek tisztába", te minden bizonnyal jobban ismered a filmjeit, le sem írom, én csak hányat láttam...

Szeretem az Annie Hall-t.

(lemez,itt most nem fekete korongos..nem..hanem egy lemez az életben, egy sztori, egy szerelem, és hogy itt egy ideje, ebben a történetben, hogy élünk ugyanaz a lemez szól, és néha megcseréljük, aztán vissza,de lényegében az egész életünkben ugyanazt a lemezt fordítgatjuk A-ról B-re...remélem,most már aztán kimagyaráztam itt magam)

előzmény: flake (#42)

2013-03-24 23:44:45 flake (5) #44

Ott a pont! :)

előzmény: Jereváni Rádió (#43)

2013-03-24 23:34:32 Jereváni Rádió (5) #43

Valóban, olyan ez Woody Allennek, mint a Gunsnak az Appetite, vagy az RHCP-nek a BloodSugarSexMagik. Vagy inkább Led Zeptől a IV., avagy The Song Remains The Same? :)

előzmény: flake (#42)

2013-03-24 23:18:09 flake (5) #42

:) Szerintem messze az Annie Hall W.A legjobbja, de persze ez is csak egy vélemény :) Egy lemez igen, mint a Nirvanatól a Neveremind :) Mondom ezt úgy, hogy W.A majd összes korábbi filmje zseniális számomra. Lehet, elfogult vagyok, de akkor tegyél tisztába. Engem meg lehet győzni :)

előzmény: somogyireka (#41)

2013-03-24 21:21:55 somogyireka (4) #41

mármint, hogy az Annie Hall lenne a tökély? De hát ő is csak egy lemez..ha 20 év múlva rakja föl, akkor is lejár..na de hagyjuk is, ez itt ilyen hely.W.A.is elég gyorsan rájött erre, és ez jó.

előzmény: flake (#40)

2013-03-24 21:11:18 flake (5) #40

Dehogy is. Nem a te hibád. Allen-é, tartogatta volna későbbre a tökélyt ;)

előzmény: somogyireka (#39)

2013-03-24 20:30:18 somogyireka (4) #39

milyen sorrend? rosszul csináltam? ez mindig ugyanaz a lemez.

előzmény: flake (#37)

2013-03-24 20:22:50 ChrisAdam (5) #38

Ugyane érzem én is. :)

előzmény: somogyireka (#36)

2013-03-24 20:16:50 flake (5) #37

Talán a sorrend nem volt megfelelő.:)

előzmény: somogyireka (#36)

2013-03-24 20:13:53 somogyireka (4) #36

Már egy ideje ugyanaz a nóta szól, én is párszor megfordítottam már a lemezt, de még én sem unom eléggé. Édes film, na jó, cuki.(de azért nem több..)

2012-07-28 11:21:10 zéel (5) #35

na még egyszer!

Egyik kedvencem (J.Menzel) mondja - igen pontosan és okosan - másik kedvencemről (WA-ről):

Nem nevet ki senkit, csak megmosolyogtat. Amerikai rendezőknél ez ritkaság. Az ő humoruk ugyanis nem együttérző, mint WA-é, hanem görcsös.

2012-07-28 11:16:22 zéel (5) #34

Egyik kedvencem (J.Menzel) mondja - igen pontosan és okosan - másik kedvencemről (WA):
[link]

2012-07-14 21:59:53 terika (4) #33

Brumi véleménye (#9) annyira kiművelt volt, mint maga a film. Nagyon tetszett, több ponttal egyet értek magam is. Pont ezért jó ez a film. :)

limu pedig összegezte a dolog pikantériáját:
"Egyszerűen csak olyasmiknek ragadja meg a humoros oldalát, mint Freud vagy a dekonstruktivizmus. "


Örülök, hogy megnéztem a filmet, bepillantást nyertem egy másik, illetve más emberek élethez fűződő viszonyára. Alvy karakterével egyszerűen nem tudtam egyesülni, teljesen távol áll tőlem, tipikusan az az ember, akivé soha sem szeretnék válni. Ellenben Annievel minden bökkenő nélkül azonosulni tudtam és nagyon fojtogatóvá is vált ez a számomra, ahogyan a történet alakult. Számomra megnyílt a drámai vonal is, gerinctelen, önző dögnek éreztem Alvy-t, aki elszívja Annie életkedvét és jellemét. Sajnáltam, hogy át akarta formálni, hiszen azért szeretett bele, amiért olyan, amilyen. A véleményem az, hogy maga Alvy tette tönkre a saját életét az önféltésével. Hiába is a pozitívnak mondható végkicsengés, mert a film végén kiülő mosoly elég kesernyés.

2012-06-20 21:15:11 vudielen (5) #32

remekmű

2012-04-16 18:55:25 critixx (4) #31

Remek az interjú.

1. Nem is tudtam, hogy Horányi Özséb tanár úr annak idején szinkronstúdióban is dolgozott.

2. Ez a "Marxos" eset felettébb érdekes. '80-ban készült a szinkron és akkor ez problémás volt, viszont egy évvel később, a Boldog születésnapot Marilyn című filmben mondják (mondhatják), hogy Marilyn Monroe "kezdetben a Marx testvérek filmjeiben volt statiszta".

előzmény: zéel (#30)

2012-04-16 17:07:11 zéel (5) #30

Egy remek interjú a film magyar szinkronjának készítőjével:
[link]

2012-02-15 19:38:54 limupei (5) #29

...vagy Férjek és feleségek, de leginkább A világ második legjobb gitárosa. Ez utóbbi ugyan sok téren nem ér fel oda, de mégis az hasonlít legjobban a Párizsbanra. Vagy a már említett Rádió aranykora.

2012-02-15 19:32:24 Jereváni Rádió (5) #28

Ha több érzésre vágysz, akkor ajánlom a Rádió aranykorát, vagy a Kairó bíbor rózsáját, és igen, a Manhattant is. Ebben több a humor, mint az érzés, de ettől függetlenül zseniális. Nálam az örök number one.

előzmény: ChrisAdam (#25)

2012-02-15 19:13:30 ChrisAdam (5) #27

Mindenképp megnézem a Manhattant. Egyébként tényleg nem annyira jó film ez... Valahogy a vége túlságosan rossz. Elfelejtik azt a jó humort, amit az elején olyan jól műveltek. Lehet, hogy lesz belőle négyes - egyelőre nincs szívem rányomni a t.

előzmény: tomside (#26)

2012-02-15 17:35:41 tomside (4) #26

A Manhattannal kapcsolatosan critixx véleménye mellé húzom az ikszemet. (De hülyén nézne ki: critixxx titkosügynök :)

2012-02-15 16:49:15 ChrisAdam (5) #25

A film, ami legyőzte a Star Warsot? Na nem. Azt azért nem. Az Éjfélkor Párizsban volt az első Allen-filmem, ami szerintem sokkal jobb, mint ez. Rendkívül vicces (Mi kérem egy hatalmas, vibráló tojást használunk.), rengeteg olyan poén van, amit már rengeteg más (későbbi) filmben láttam viszont. Például az a Marshall Mcluhanos jelenet volt a legjobb az egészben. Kicsit agyamra ment Allen (játéka, stílusa). Olyan volt, mint egy hepciáskodó vén troggy. Tudom, hogy ez direkt, de nekem nem jött be. Meg hiányoltam egy érzést... Ami az Éjfélkor Párizsban-ban ott volt, az itt hiányzott. Szóval majdnem zseniális. Sőőt... De azért sokkal jobbat vártam. Egyébként Diane Keaton zseniális volt. A kamerába beszélés meg egyszerűen... fenomenális ötlet. 75% Erős négyes. És a Star Wars jobb. Ezerszer.

2012-02-11 23:56:37 manuva (5) #24
2011-11-16 21:49:32 critixx (4) #23

Magasan jobb és többet mondó film, mint bármelyik Star Wars, szerény véleményem szerint. :-) Egyébként mint mondottam, én Manhattan-párti vagyok, de ez a film is ott van a szeren.

előzmény: Bruce94 (#22)

2011-11-16 21:02:15 Bruce94 (5) #22

A film amely legyőzte a Star Warst, ennyivel le is lehetne tudni a film jellemzését, de ez sokkal több volt annál. Nem vagyok egy nagy Woody Allen film néző, de ezután az leszek. A színész-renderő óriás parádés alakítást nyújt [magyar hangja Kern András szintén briliáns]. Diane Keaton, aki az egyik kedvencem pedig élete legjobb alakítását nyújtotta. A történetben vannak szinte sírnivaló, s röhögést eredményező pillanatok, igazi tragikomédia. A kedvenc jelenetem a vacsora Annie családjánál [az antiszemita nagymamával. :)]

10/10

2011-09-23 09:38:23 zéel (5) #21

Egyszerre nevetséges és szomorú ez a film. Pontosan! (Mint az ÉLET.)
Csak a legnagyobbak tudnak így filmet csinálni.

előzmény: Frank Tyrell (#19)

2011-09-23 07:42:54 tomside (4) #20

Marshall McLuhan for president! Ő lenne az elnök, aki mindig kéznél van! :) Ha anno egyetemistaként láttam volna a filmet, valószínűleg a padlóig vergődöm magam a röhögésben, de mivel azóta edzettebb vagyok, sikerült megkapaszkodnom az ágyon. :) orjási!

2011-08-12 22:27:01 Frank Tyrell (5) #19

Tényleg nem mindenki tudja értékelni WA humorát... én minden megnézéskor fekszem a röhögéstől, és közben bólogatok, hogy milyen igaz... Egyszerre nevetséges és szomorú ez a film.

2010-08-23 02:22:55 Cesare Gonzago (4) #18

A rádió aranykorával tégy egy próbát. Ha az sem tetszik, egye meg a fene! :)

előzmény: Brumi (#17)

2010-08-22 23:53:30 Brumi (1) #17

Nem muszáj rajta 2 percenként harsányan nevetni, de a mosoly sokat segít ebben a műfajban. Míg például a Kerülőutak csendesen mosolygós, addig a Borat hisztérikusan röhögős, egy dologban viszont hasonlítanak: mindkettő vicces. Ahogy a kakis-pisis poénokat, úgy a káromkodásokat és az intellektuális humort is túlzásba lehet vinni, a végeredmény minden esetben ugyanaz: nem vicces.

Hogy miért dupláztam? Mert egy film alapján képtelenség megítélni egy rendező életművét (vagy akár annak egy szakaszát), de kettő alapján már lehet érezni, hogy érdemes-e időt szánni a további alkotásokra. Aki két film után sem élvezi bizalmamat, azt egy időre "jegelem" és keresek helyette egy új jelöltet. Az biztos, hogy ez a Woody most egy ideig a padláson fog lakni...

előzmény: JeszKar (#13)

2010-08-22 22:50:25 zéel (5) #16

Ki nem állhatom Woody Allent, irritál a megjelenése, idegesít a hangja...szerintem ennyi bőven elég...neked nem jön be! Van ilyen.
Sokakat idegesít pl. Eszenyi Enikő vagy Hegyi Barbara (hangja)...én meg mindkettőt nagyon bírom!
Nem beszélve Woody Allenről!
(Mióta megtudtam, hogy a legutóbbi pesti látogatásánál a Puskin moziban is volt, azóta, ha lehet mindig a Puskinba megyek!:)

Az Annie Hall pedig a sok WA remeklés közül az egyik legremekebb! (Szerintem!:)

előzmény: Brumi (#9)

2010-08-22 22:30:04 limupei (5) #15

Mert ő ezt az értelmiségi humort képviseli, ezért csinálja ezt. Sosem éreztem, hogy kérkedne vele. Egyszerűen csak olyasmiknek ragadja meg a humoros oldalát, mint Freud vagy a dekonstruktivizmus. Az pedig nyilvánvaló, hogy mindenféle értelmiségi karakterek népesítik be a filmjeit, hiszen önmaga is ilyenek között él, ezt a világot ismeri.

előzmény: Brumi (#14)

2010-08-22 22:13:42 Brumi (1) #14

Igyekeztem. :)

Az előbb egyébként pontatlanul fogalmaztam. Allen művelt és intelligens ember, ez egyértelmű, ami a filmből nekem lejött, az viszont már bőven a túlintellektualizálás kategóriájába esik, azért meg valahogy nem rajongok. Sokkal szimpatikusabb az, ha valaki műveltségével visszafogottan kápráztat el és nem kérkedik vele. Íróként és rendezőként egyébként már bizonyított, mondjuk pont azokat az alkotásait tartom sokra, amik legkevésbé rokoníthatóak a nevével (Match Point, Cassandra's Dream). Az Annie Hall-Manhattan dupla karó után úgy érzem, hogy a "régi" Woody munkásságát nem nekem találták ki. Az újjal azért még próbálkozom, csak maradjon a kamera mögött. :)

előzmény: limupei (#10)

2010-08-22 21:54:27 JeszKar (5) #13

Nem egy író a fél karját odaadná egy ilyen sciptért (talán még én is :).

"de a vígjáték általam ismert definíciójától (legyen vicces)"

Egyrészt szerintem igenis vicces, azért a vígjáték nem feltétlenül attól vígjáték, hogy mennyire vicces, vagy hogy mennyi kacagsz rajta (de ennem a téma limu a szakértő)
És amúgy, ha ennyire rühelled Woody Allen-t, miért kellett rögtön megduplázni az 'élvezetet' a Manhattamal is?

2010-08-22 21:44:42 limupei (5) #12

Én nem tudnám megmondani, melyiket tartom többre. Mindkettő ott van közvetlenül a Zelig után... amit Brumi nem fog megnézni:) (megígérte)

előzmény: Cesare Gonzago (#11)

2010-08-22 21:41:28 Cesare Gonzago (4) #11

Egyetértek, Allen tehetséges ember, de ami az Annie Hall-t illeti, sokkal többre tartom a Manhattant.

előzmény: limupei (#10)

2010-08-22 21:38:47 limupei (5) #10

Szerintem rekordot döntöttél:) Ennyi csúnyaságot még ember nem írt le ezen film kapcsán.

De hogy ne legyek off: Allen nagyon is okos és művelt ember, nem csak azt hiszi, hogy az. Ezen kívül nekem például elég sokszor sikerült jó ízűt kacagni a filmen. Ja, és Allen tényleg kiváló író, sőt, írónak a legjobb minden közül, amit csinál.

előzmény: Brumi (#9)

2010-08-22 21:13:46 Brumi (1) #9

Dehogy, azt kapta, amit megérdemelt. :)

Ki nem állhatom Woody Allent, irritál a megjelenése, idegesít a hangja, egész egyszerűen képtelen vagyok olyan filmet megnézni, amiben játszik. Eddig legalábbis így volt, de gondoltam adok neki két esélyt, mint mindenki másnak. Elég durván visszaélt vele. Az Annie Hall egy szerelmeslevél, de nem Diane Keaton, hanem a nagy Woody Allen a címzettje. Ez egy gusztustalan egotrip, amiben a neurotikus "zseni" bebizonyítja saját magának, hogy mekkora nagy nőcsábász, milyen vicces komikus és mennyire brilliáns író. Kár, hogy ezek egyike sem igaz. Romantikusnak romantikus, de a vígjáték általam ismert definíciójától (legyen vicces) messzebb nem is kerülhetne. Ha félretenném előítéleteimet, akkor sem tudnék erre a "klasszikusra" a jelenleginél jobb jegyet adni, mert az Annie Hall romantikus vígjáték létére totálisan humortalan, érzelmi síkon működésképtelen és tele van ellenszenvesebbnél ellenszenvesebb karakterekkel. A nézők felé tett apró kikacsintásokat külön gyűlöltem, ilyenkor hatványozottan tört elő az író-rendező feltételezett intellektuális felsőbbrendűsége, a maró gúny és az önironikus humor helyett inkább Alvy/Woody elképesztő arroganciája taglózott le, de az nagyon.

előzmény: JeszKar (#8)

2010-08-13 18:10:36 JeszKar (5) #8

Most én kérdezném meg, Brumi, nem félrenyomás a jegyed?

2010-03-05 13:01:32 Hannibal Lecter (4) #7

Nem vagyok oda Woody Allenért, de ez egy hallatlanul szórakoztató szatíra, érdekes narratív megoldásokkal, halmozott társadalomkritikai felhangokkal és kegyetlen humorral.

2008-12-15 10:12:07 Gasz András (4) #6

Annie Hall:

Woody Allen. A régi Woody Allen. Diane Keatonal alkotott párosa nagyon ízes a filmnézők számára. A kikacsintások felethetetlenné tesz ka filmet, ötelets megmondások, beszólások és azóta szálóigévé váló szlogenek bővítik az élvezhetőségi faktorát e filmnek. A rendezés is egyedi és nagyon jó, igazi Woody Allenes látásmóddal.Tetszettek még az olykor saját magára adott kritikái is, vagy épp élete egyes jellemzőinek bemutatása szintén. Én ált nem mindig szerettem az öreg filmjeit és stílusát de ez a film egészen lehengerelt Woody szinten :) Kern András meg, akit szintén nem nagyon kedvelek mint színész-művész úr és ember, de mint szinkronszínész azon a téren a kiamagaslóak között volt régen ő is. Woodynak csakis ő a magyar pontos megfelelője.

82%

2008-12-13 01:13:52 -senki- (4) #5

Zseniálisak a különleges stílusú "kiszólások" a nézőhöz, vagy amikor a szereplők "gondolatban" belekerülnek a felidézett emlékekbe. Ezek nagyon érdekesek, úgy ahogy a film szerkezete. És valóban vannak igen jó mondatok is.

Összességében tényleg nagyon jó és végig élvezetes és érdekes, de sok helyütt annyira nem fogott meg hogy 5-öt adjak, bár a befejezés is jó.

2007-10-31 20:05:31 nejmed (5) #4

"...mókuselévetős beszólásra..."

...elnézést az elírásért

2007-10-31 20:02:03 nejmed (5) #3

Még tizenéves korom elején láttam ezt a filmet. Most kezdtem keresni az adatbázisban, mi is lehetett ez. Nem emlékeztem a címére, csak a mókuseévetős beszólás. Olvasgatva az idézeteket beugrott még egy csomó minden. Igazán karakterikus film, amire tíz év múltán is emlékszik az ember, jókat mosolyog Woody Allen fanyar humorán, komplexusain meg a nagy lazaságán. Biztos megnézem felfrissítésképpen mostanában. Uhh, már alig várom! :D

2007-07-22 12:20:53 zéel (5) #2

Ma már a filmtörténet klasszikusa - az éppen 30 éves Annie Hall!
Bravúros, zseniális, eredeti. Tökjó!

Hogy depressziós is lenne? Talán! Woody Allen "csak" gondolkodik – és ettől néha rosszkedve lesz!

WA olyan, mint a mi Karinthy Frigyesünk: a humorban nem ismeri a tréfát!
Egy rövid illusztráció a filmből:
Alvy (WA) odamegy az utcán egy ismeretlen párhoz, kérdezi őket.

Alvy: Nagyon boldog párnak látszanak, azok ugye?
Idegen férfi (az utcáról): Igen.
Alvy: Igen? És mivel magyarázzák?
Idegen nő (az idegen férfi párja): Óh, én például nagyon felszínes és üres vagyok. Nincs egy önálló gondolatom, semmi érdekeset nem szoktam mondani.
Idegen férfi: És pont ilyen vagyok én is.
Alvy: Értem. Wow. Ez nagyon érdekes.

2004-08-09 13:04:01 angel (5) #1

Hát van ennél jobb depressziós-film? Az ember összes nyavajája benne van. Woody Allen ki is meri mondani a gonjait!