Annie Hall (1977) ☆ 👁

(Woody Allen)

amerikai dráma, szatíra, szerelmi történet, vígjáték

4,4
★★★★☆
990 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Alvy Singer: Van egy szakállas vicc. Két öregebb nő áll a Catskills hegyi menedékhelyen. Azt mondja az egyik: Hú, milyen rossz itt az étel! Erre a másik: Igen... és milyen kevés...
Hát, valahogy ilyennek érzem én is az életem. Tele szomorúsággal, bánattal, boldogtalansággal és mindez olyan gyorsan. A másik fontos vicc az az, amit Groucho Marxnak tulajdonítanak, de szerintem Freud mondta a tudatalattival kapcsolatban: Nem akarok tagja lenni egy olyan klubnak, amelyik a tagjává fogad. Hát... ez a kulcsmondata a nőkkel való kapcsolatomnak.

Anya: Depressziós. Nem csinál semmit.
Doktor: Miért vagy lehangolt, Alvy?
Anya: Válaszolj Dr. Flickernek! ... Azt hiszem olvasott valamit.
Doktor: Valamit olvasott? Huh.
Alvy Singer: A világegyetem tágul.
Doktor: A világegyetem tágul?
Alvy Singer: Igen, a világegyetem minden, és ha tágul, egy nap szét fog esni és akkor vége mindennek.
Anya: Ez nem a te dolgod. (a doktorhoz:) Nem csinál házifeladatot.
Alvy Singer: Mi értelme?
Anya: Mit érdekel mit csinál a világegyetem! Te Brooklynban vagy! Brooklyn nem tágul.

Alvy Singer: Vessenek a mókusok elé!

Alvy Singer: Mindig is mondtam: Aki nem tudja, az tanítja. Aki meg tanítani sem tud, abból lesz a testneveléstanár.

Alvy Singer: A hadseregből kiszuperáltak. Azt írták a papíromra, hogy HET. Háború Esetén Túsz lennék.

Alvy Singer: Az életet két részre osztom: Rettenetesre és nyomorúságosra.

Alvy felesége: A szex most nálad az oppozíció manifesztuma.
Alvy Singer: Miért használsz idegen szavakat, mikor egyszerűen csak arról van szó, hogy kangörcsöm van.

Rob: A gondnok majd megmutatja hol vannak a zuhanyzók.
Alvy Singer: Jó, jó, de most nem az az érdekes, hanem, hogy miért foglalkozik az egész ország New York Cityvel. Mert az ország antiszemita.
Rob: Max, de hát ez tényleg egy undorító város.
Alvy Singer: Jó, jó, akkor mondják azt, hogy piszok van, de ne zsidózzanak.
Rob: Nem Max. Ez nem ilyen egyszerű. Az antiszemitizmus nem választja szét a piszkot és az embereket.
Alvy Singer: De hát nem vérlázító, hogy az ország úgy néz New Yorkra, mint baloldali pornográf buzeráns kommunista zsidók gyülekezetére? Néha még én is így gondolkozom, pedig én itt élek!
Rob: Mondtam Max, irány Kalifornia! Ott hetente hétszer napsütésben teniszezhetnénk.
Alvy Singer: Szarok a napra! Mindent utálok, amit a szüleim jónak tartottak! A napot, a tejet, a zöldséget, az egyetemet.

Alvy Singer: Tisztán világosan hallottam, hogy azt mormogta a bajusza alatt, hogy zsidó!
Rob: Te nem vagy normális!
Alvy Singer: Hát esküszöm! Hát jöttünk ki a teniszpályáról, a mandarin ott állt a feleségével, a nő ránézett, az meg vissza az asszonyra, aztán mind a ketten felém fordultak, és a pasi azt mondta zsidó!
Rob: Alvy, te paranoiás vagy!
Alvy Singer: Dehogy vagyok paranoiás! Nem tehetek róla, hogy az ilyesmit meghallom! Nemrég együtt ebédeltem néhány sráccal az NBC-től. Leettem magam, és szóltam a pincérnek, hogy hozzon nekem valami oldószert. Mire Tom Cristy odasúgta a pincérnek, hogy biboldószert hozzon, érted?! Nem oldószert, biboldót! Nem oldó, biboldó! Most fölfogtad?
Rob: Idefigyelj Max, én őszintén mondom neked, hogy…
Alvy Singer: Nagyon kérlek, hogy ne hívj engem Maxnak!
Rob: Miért, szerintem ezt a nevet neked találták ki!
Alvy Singer: Azért mert nem…
Rob: Szóval Max, ne keress mindenben összeesküvést, jó?
Alvy Singer: Na jó, tessék, ezt hallgasd meg! Voltam a lemezboltban, tudod van ott az olyan szőke Elvis-frizurás eladó, az a derék nagy barom! Bemegyek, meglát, és azt mondja, ja igen nálunk ezen a héten Wagner-vásár van! Wagner, Max! Wagner! Érted?! Na jó én tudom, hogy miért mondta ezt olyan jelentőségteljesen, hogy Wagner.

Alvy Singer: Figyeljen csak! Magát hogy hívják?
Allison: Allison.
Alvy Singer: Igen? Milyen Allison?
Allison: Portchnik.
Alvy Singer: Szóval Portchnik. Szép név. Allison Portchnik. Na és mit mondott hogy, szóval fixen itt van a Stevensonnál, állandóra?
Allison: Nem, csak alkalmilag, a szakdolgozatomat írom.
Alvy Singer: Miről?
Allison: Politikai elkötelezettség napjaink irodalmában.
Alvy Singer: Áá, akkor magának már megvolt a new york-i baloldali zsidó entellektüelek central parki szabadegyeteme, meg néhány szocialista dzsembori, ilyen nagy transzparensekkel, meg ahogy látom magán, hogy benne van néhány jó kis sztrájkban, ha a helyzet úgy adódik. Na, szóljon közbe, ne hagyja, hogy hülyét csináljak magamból!
Allison: Nem uram, én imádom, ha engem kulturális sztereotípiává redukálnak.

Alvy Singer: Egyébként ma érdekes randevúm lett volna egy nővel, aki az Eisenhower-kormányban dolgozott, de egyszerűen lebénított a gondolat, hogy én is ugyanazt fogom csinálni ezzel a nővel, mint amit Eisenhower csinált az országgal.

Alvy Singer: Az én nagyim valószínűleg azért nem adott nekem ajándékot, mert egyszer megerőszakolták a kozákok.

Alvy Singer: Nagyon boldog párnak látszanak, azok ugye?
Idegen férfi (az utcáról): Igen.
Alvy Singer: Igen? És mivel magyarázzák?
Idegen nő (az idegen férfi párja, az utcáról): Óh, én például nagyon felszínes és üres vagyok. Nincs egy önálló gondolatom, semmi érdekeset nem szoktam mondani.
Idegen férfi: És pont ilyen vagyok én is.
Alvy Singer: Értem. Wow. Ez nagyon érdekes.

Alvy Singer (miután szexelt Annie-vel): Ez volt a legszórakoztatóbb dolog életemben, amit nevetés nélkül csináltam végig.

Öreg ember az utcán: Mi kérem egy hatalmas, vibráló tojást használunk.

BxL

Alvy Singer: Micsoda ötleteid vannak, hát most miért teszel fel nekem ilyen kérdéseket?!
Annie Hall: Csak!
Alvy Singer: Az más.

Alvy Singer: Tessék! Ezek ma találkoztak először. Olvasták a házassági hirdetéseket, és aztán egymásra találtak. „Ezúton keresem olyan nő ismeretségét, akit érdekel Mozart, James Joyce és a szodómia.”

a moziban sorban álló férfi (Alvy háta mögött egy nőhöz beszél): Marshall Mcluhan nagyon szemléletes. A teljes..ööö…a teljes intenzitás, érti ugye? Ez az ami nélkül az ábrázolás nem lehet…
Alvy Singer: Intenzitás! Hogy kapnád be az összes faszomat! Hát én ebbe beleőrülök!

Alvy Singer: Nem igaz ez a család. Annie anyja tényleg gyönyörű asszony. Nőegyletről meg hajókról beszélgetnek. Az öreg hölgy az asztal végén egy igazi klasszikus zsidófaló. Az egész család olyan nagyon amerikai, mindenki egészséges, soha senki nem beteg. Na ez nálunk nem így van. A két család, mint tűz és víz.

Alvy Singer: A legelviselhetetlenebb Tessie volt, anyám nővére.
Anya: Kettőnk közül mindig én voltam a józanabb és az okosabb, és mégis valahogy Tessie volt a nagyobb egyéniség. Amikor fiatalabb volt, az összes fiú őt akarta feleségül venni.
Alvy Singer: Na képzeld milyen egyéniség lehetett a drága Tessie Moskowitz! Ő a tipikus gettózsidó.

Annie Hall: Egyébként döbbenetes vagy. Szerinted azért nem mentem el a kezelésre, mert nem akarom megoldani a szexuális problémáinkat, ugye?
….
Alvy Singer: Mi az, hogy szexuális problémáink? Én nekem nincsenek szexuális problémáim, én egy brooklyni gyerek vagyok.

Jerry, a színész: A színészet a lélek felfedezése. Csupa hit, csupa vallás. Mintha az ember megszabadulna a tudatától. Az egész egy vizuális költemény.
Alvy Singer: Ez most komolyan beszél, vagy viccel?
Annie Hall: Ó, igen, igen. Azt hiszem, hogy értem, hogy mire gondolsz, amikor a valláshoz hasonlítod.
Alvy Singer: Csak nem?
Annie Hall: Ugyan, mit tudtam én akkor ezekről a dolgokról!
Alvy Singer: Hát szívem, ez tavaly volt!
Jerry, a színész: Közel engedem magamhoz a halált. Tudod milyen halált szeretnék?
Annie Hall: Nem. Milyet?
Jerry, a színész: Arra vágyom, hogy egyszer vadállatok tépjenek szét.
Alvy Singer: Emberek, vessetek a mókusok elé!
Annie Hall: Idefigyelj Alvy, szerintem ez a Jerry nagyszerű színész volt, kedves és érzelmes fiú, és...az bánt, hogy megsimogatott ugye?
Jerry, a színész: Érintsd meg a szívemet a talpaddal!
Alvy Singer: Na, én mindjárt elhányom magam!

Alvy Singer: Nem akarsz filmet előhívni?

Alvy felesége: Hát ez így képtelenség!
Alvy Singer: Ne figyelj oda.
Alvy felesége: De hát már éppen az utójánál tartottam!
Alvy Singer: Tegnap egy részeg ember énekelt, az volt a baj. Nyuszikám, nem járhat egy város miattunk lábujjhegyen! Akkor talán zárassuk be a repülőteret, hogy ne röpülgessenek itt nekünk közben.
Alvy felesége: Nem tehetek róla! A fejem is megfájdult. A pszichológusom azt mondta, hogy nekem vidéken kéne élni, nem itt.
Alvy Singer: De hát a vidék maga az őrület! Hát folyton egymást bámulnánk, percenként megfájdulna a fejem, nyavalyognának a tücskök, és nem tudnánk hova menni vacsora után, szúnyoghálók az ablakon, meg a szénaszag, ahova nézek, aztán egyszer csak betoppan a Manson család, és jól elvágja a torkomat, és kész.
Alvy felesége: Oké! Oké! Csak elmondtam neked a pszichológusom véleményét. Hol az az átkozott gyógyszer?
Alvy Singer: Hagyd most a gyógyszert, most csönd van. Gyere, kezdjük elölről.
Alvy felesége: De nekem nem megy.
Alvy Singer: Miért nem?
Alvy felesége: Azért, mert fáj a fejem.
Alvy Singer: Megfájdult a fejed?
Alvy felesége: Igen, de már mondtam!
Alvy Singer: Nagyon fáj?
Alvy felesége: Nagyon! Majd szét robban!
Alvy Singer: Azt a kurva anyját.
Alvy felesége: Hova mész?
Alvy Singer: Azt hiszem itt az ideje, hogy bizonyos hideg vizeket zúdítsak magamra.

Alvy Singer: - Nem szokom le a maszturbálásról. Így olyasvalakivel szexelek, akit szeretek.

Alvy Singer: Na, most mit néznek...? Ez az első darabom. Az ember a művészetben mindig a tökélyre törekszik, és igyekszik megvalósítani azt, ami az életben nem sikerült.

Annie Hall: Olvastad a Halál Velencében-t?
Alvy Singer: Mit hülyéskedsz, azt a könyvet én adtam a kezedbe.
Annie Hall: Igaz is, igaz-igaz-igaz, az összes halálról szóló könyvet te adtad a kezembe.

Annie Hall: Alvy, te képtelen vagy élvezni az életet, tudod, neked az élet csak New York City-ből áll, olyan is vagy, mint egy sziget. Néhány négyzetméternyi föld, és körülötte folyó.
Alvy Singer: Én csak akkor vagyok boldog, ha tudom, hogy mások is boldogok. Nekem tönkre van téve az estém, ha egy éhező emberről hallok.

Alvy Singer:...Éppen moziba indultak, a Bánat és sajnálatot nézték meg. Ezt személyes győzelemként könyveltem el.

Alvy Singer: ...És eszembe jutott az a régi vicc, nyilván ismerik, amikor az egyszeri ember elmegy a pszichológushoz, és ezt mondja: doktor, úr! A bátyám bolond. Tyúkanyónak képzeli magát. Mire a doktor: miért nem hozta el hozzám? Azt mondja: én elhoznám, de akkor ki kelti ki a kiscsibéket? Hát valahogy így gondolkozom én is a szerelemről. Teljesen irracionális, őrült, abszurd dolognak tartom, de elmondhatatlanul vágyom utána. Azok a...azok a kiscsibék, azok kellenek.

Alvy Singer: Csuda bátor emberek voltak ezek a francia ellenállók. Egész nap Maurice Chevalier-t hallgatták és folyton énekeltek.
Annie Hall: Éppen azon gondolkoztam, hogy hogyan reagáltam volna a kínzásokra.
Alvy Singer: Te? Elég lett volna, ha egy gestapos elvegye a csekkfüzetedet, és te rögtön mindent bevallottál volna.

a moziban sorban álló férfi (Alvy háta mögött egy nőhöz beszél): Na persze La Strada egy hatalmas film volt, egy hatalmas negatív mementó volt a maga korában....Abban is például fantasztikusan elnéző, igen, azt hiszem Fellininél elnézőbb rendező nincs is a világon.

Alvy Singer: Mostanában sok furcsa dolgon gondolkozom, merthogy negyven éves lettem. És azt hiszem, hogy ez valami krízisféle az életemben. Szó sincs róla, hogy az öregedéstől félnék, na nem. Jó, egy kicsit kopaszodom, az igaz, de hát ki nem kopaszodik ebben a korban? Különben azt hiszem, egész jól alakul a dolog. Ahogy öregszem, lassan afelé haladok, hogy olyan virulens öregúr legyek, aki még a legyet is röptében. Na jó, hát egyelőre ezt érzem, hát hogy aztán. Persze lehet, hogy tévedek. Lehet, hogy én is olyan leszek, mint ezek a nyálcsorgató vén jampecek, akik tarisznyát hordanak, és a kávéházban a szocializmusról vitatkoznak. Annie meg én szakítottunk. És én még mindig képtelen vagyok felfogni. Őrület. Így rakosgatom össze a mozaikokat az agyamban, hátha rájövök, hátha valami részletből kiderül, hogy hol csesztük el, merthogy nagyon elcsesztük, az tény. Istenem, egy éve még. Szerelem volt köztünk, és egyszerűen... Na nem lettem morózus a dologtól, nem, abszolút nem vagyok depressziós alkat, nem. Mitől lennék? Szép, boldog gyerekkorom volt. Brooklynban nőttem fel, a második világháború alatt.

Alvy Singer: - Na jó, hol az a pók.
Annie Hall:- A fürdőszobában.
Alvy Singer: - A fürdőszobában, oké.
Annie Hall:- Alvy, csak üsd agyon de ne lépj rá! Dobd be a vécébe és aztán kétszer-háromszor húzd le!
Alvy Singer: - Bízd rám, jó? Harminc éve ölök pókokat, profi vagyok, világos?

Annie Hall:- Mi van?
Alvy Singer: - Ez túl nagy.Túl-túl nagy pók és ráadásul nincs is egyedül.
Annie Hall:- Komolyan?
Alvy Singer: - Igen. Ketten vannak és mind a ketten nagyon veszélyes pókok. Nincs itt valami szúró szerszám, vagy seprű?
Annie Hall:- Nem, nincs.
Alvy Singer: - Hólapátod sincs?
Annie Hall:- Nem, nincs, ott hagytam Nálad.
Alvy Singer: - Na jó, akkor a teniszütő is megteszi.
Annie Hall:- Hova viszed a teniszütőmet?
Alvy Singer: - Drágám egy akkora pók van a fürdőszobádban, mint egy pingpong asztal.

Alvy Singer: - Na, kész.
Annie Hall:- Alvy, ne menj el.
Alvy Singer: - És miért ne? Csótányokat vársz hajnalra?

Alvy Singer: - Pffff. Nekem nem tesznek jót ezek a lagymatag esték. Én befülledek mint a gyereksegg a pelenkába.

Rob: Sajnálom, ha kiábrándítalak, de az a nő ott a menyasszonya.
Alvy Singer: Melyik?
Rob: Az a VNK.
Alvy Singer: VNK?
Rob: Világi nagy k****. Max, csodálatos az a nõ.
Alvy Singer: Bizony. Különösen azok után, akikkel New Yorkban futottál.
Rob: Ezt meg hogy érted, Max?
Alvy Singer: Miért, talán én buktam azokra a testes családanyákra, akik járvány idején maszkot viselnek, mi?

Alvy Singer (a kamerába nézve): Maga mit csinál, hogy ha egy ilyen ember áll a sorban a háta mögött? Most mondja meg őszintén!
a moziban sorban álló férfi: Miért ne mondhatnám el a véleményemet, én egy szabad országban élek!
Alvy Singer: Tessék, még neki áll följebb! Kérem, maga azt mond, amit akar, de azért még nem kell feltétlenül fejhangon visítozni. És mit jön nekem Mr. Mcluhannel?! Magának fogalma nincs, ki Marshall Mcluhan!
a moziban sorban álló férfi: Tényleg?! Na ne mondja! Véletlenül a Columbia egyetemen tanítok, és televíziós kultúráról adok elő. Tehát nyugodtan szóba hozhatom Mr. Mcluhant, mert a műveit ugyancsak alaposan ismerem!
Alvy Singer: Igen? Na hát ennek nagyon örülök, ugyanis Mr. Mcluhan szerencsénkre éppen itt van. Na, akkor nézzük! Bocsánat! Jöjjön csak ide! Jöjjön!
Marshall McLuhan: Uram, én minden szavát hallottam. Maga tényleg nem ismeri a műveimet. Nem tudom honnan vette ezeket a szamárságokat, és egyáltalán hogy taníthat maga bármit is a Columbia egyetemen?
Alvy Singer: Istenem, ha minden ilyen flottul menne!