Juste la fin du monde (2016) ☆

Ez csak a világ vége
It's Only the End of the World

(Xavier Dolan)

francia-kanadai dráma

3,6
★★★☆☆
61 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2017-05-22 14:43:52 noresz02 (4) #9

A "Mommy" után kötelezővé tettem magamnak a rendező minden filmjének megtekintését. Nem csalódtam ebben sem, számomra eddig sosem látott formában bontja ki a családi kapcsolatokat, érzelmi szálakat és az ezekhez társított képi világ is lenyűgöző. Nekem kicsit sok volt az üresjárat és lassú a tempó, de ez csak szőrszálhasogatás a részemről.

2017-04-20 17:35:56 Atazzz (5) #8

Ez a Dolan elképesztő. Még nincs 30 se, de mennyi minőségi munka van már mögötte, és szerintem még a legjobb filmjét el sem készítette.

2017-03-31 10:21:51 somogyireka (5) #7

Végül is tényleg nem a világ vége, hogy meghalok. Na mert ugye meg sem születtem valójában. Mégis e két időpont közé kifeszített kötélen táncolom át az életem, és innen nézve az életből, ahonnan az abszolút tudás még intellektuális, ám imádott, óriási események ezek. Nekem legalábbis.
Adott egy 34 éves férfi, aki tudja, az élete lassan véget ér. Egyre lassul az egész, többször mintha már le is állna, "különös terek nyílnak", milyen szépen is mutatja be ezeket a film. Lassít, picit homályosít, szinte emlékeztetnek a kockák arra a "térre" ahova majd az utas a végén tűnik el. Persze festmények ezek csupán egy tájról, az életben csak ennyi adatik, utalások arra, hogy valahol igenis létezik ez a TÁJ.
És ha már ilyen közel a vég, ami ugye nem a világnak a vége csak az énnek, akkor jó lenne most már tényleg direktben szólni. Nem tükör által ugye? Jó lenne anyám, testvéreim elé úgy odaállni, hogy színről színre látszódjék a szó! De még ezek szerint itt sem sikerül, mert a világ valami egész mással van elfoglalva, s nem figyel oda különös tüneményeire, aki itt éppen egy távozó, akiknek lénye már egy egészen más anyagú, sűrűségű létezésre utal, aki már szinte átlátszó, már éppen van csak itt, már áthall, átlát arra a túlpartra, amiről az utolsó szó, amit le merek írni, hogy az emberi szív közepén.............
Pedig mindenki szeretné meghallani a fiút, titkon az egész család sejti, nem jókedvéből jött haza, de senki sincs önmagához olyan közel, hogy e sejtést tudatosítsa. Még az anyukája sem. Hu, ehhez azért jól el kell bástyázni az anyai szívet, hogy ilyet ne érezzen meg, de van akinek sikerül.
De a jó hír, a legjobb, hogy kakukkos óra madara kiszabadul! Igaz váratlan kapott szabadságával nem sokáig él, éppen csak pár szárnycsapás, de legalább még testben átéli a megszabadulás gyönyörét. Régi iratok szerint megszabadulás után a test 21 napig bírja, tovább nincs szüksége már rá. Talán szétég az örömtől.
Hát reméljük e fiú távozása is ily gyönyörűség lesz, mint kakukké.
..és, hogy ezt a filmet egy 28 éves rendező készítette, meg szinte "aggasztó", ezt az érzékelést, ezt a finomságot sem lehet könnyű cipelni, pechjére neki, szerencsénkre nekünk, mert kaptuk ezt a filmet. Elképzelhetetlen nagy teher valódi művésznek lenni.

2017-03-29 11:51:23 aser10 (5) #6

Nálam ez a film az év, de akár az évtized filmje is. Mindenesetre a best listámon az első tízben biztos benne van, szinte szomjúzom utána, hogy újra lássam (eddig 2x volt, de lesz belőle 3 is). Igen, Dolan legjobb, legkiforrottabb mozija, ő maga is így nyilatkozott róla. Sajnálom, hogy a film fogadtatása olyan megosztóra sikeredett,
állítólag a dolan-fanok között is szép számmal akadt, aki a legrosszabb filmjének titulálta (na, ennyit ér a fanatizmus). Dolan ezzel a művével bizonyította, hogy egy mágus, egy varázsló, mint a legnagyobb filmkészítők. A mozi varázslatát képes volt
az összes emberi érzékszerven keresztül érzékeltetni, a léleknek olyan mély dimenzióit megnyitni, ami még a legjobb pszichológusoknak is nehéz művelet.
Itt is a kommunikációképtelenségről beszél, mint a Mommy-ban, csak kiterjesztve
egy ötfős kamaradarabra, a 'szent családra'. A rendező szerint a filmje motivációja a következő: "azok bántanak a legjobban, akiket a legjobban szeretünk"...
aki ezt a saját tapasztalásán keresztül át tudja érezni, élni, annak ez a film sokat jelent. Gazdagabbak lettünk egy újabb dolan-i varázslattal. Köszönjük neki!

2017-03-27 21:16:53 Kalevala (4) #5

Örülök, hogy sleepingdancer népszerűsíti a filmet. Tényleg érdemes megnézni. Szokatlan hangnem Dolantól - a Mommy után.

előzmény: zéel (#4)

2017-03-27 21:01:09 zéel (5) #4

Hallgattam rád, és jól tettem. Nagyon jól!
Nagy film! Elképesztően jó figurákkal - egy nem teljesen hétköznapi családban. De a konfliktusok, félreértések, sérelmek, sebek nagyon is hétköznapiak.
Felkavaró történet, ragyogó színészekkel, remek képekkel és nagyon jó zenékkel.

előzmény: sleepingdancer (#3)

2017-03-19 22:06:30 sleepingdancer (5) #3

Baromi nagy film, aki nem látta még, futólépésben irány a mozi. Xavier Dolannál itt minden összeállt: fegyelmezettebb, mélyebb filmet csinált, mint amiket eddig láttam tőle. Abszolút megérdemelte a cannes-i Zsűri Nagydíját. És sajnos azt kell mondanom, hogy a koncepciójában hasonló magyar rokondarab, az Ernelláék Farkaséknál elbújhat mögötte, pedig az is egy jó film egyébként.

2017-02-21 12:24:29 Kalevala (4) #2

Engem nagyon megkapott ez a film, teljesen átérzem a fiú helyzetét. Hazatérsz, szeretnél valami fontosat közölni, de nem lehet, mert mindenki csak önmagával van elfoglalva, rád zúdítja saját gondját, baját. Senkinek se jut eszébe, hogy megkérdezze: hát veled mi van fiacskám, hogy vagy? Fogd hát be a szád, hallgasd meg őket, figyelj, talán egyszer rád is sor kerül. De hát mit is tehet a messzire szakadt és váratlanúl hazalátogató csaladtag e zűr- és hangzavarban? Kivülállóként figyeli a beszélgetéseket, hiszen talán egész életében kivülálló volt. A kamera szinte belemászik az arcokba, olyan közel, hogy torzulásig leszűkül a tér. Minél nagyobb a zaj, annál csendesebb lesz a látogató, visszahúzódik egy tapintatos passzivitásba, csak meghallgat, megfigyel, szemlélődik, ismerkedik. Ez a halk szemlélődés jellemzi a főhőst és teszi számomra olyan szimpatikussá. Lám, Dolan ilyet is tud.

2017-01-24 17:18:47 ryood (3) #1

hát ez olyan sehová, sehogy, de valahogy mégis..