Abre los ojos (1997) ☆ 👁

Nyisd ki a szemed!
Open Your Eyes

(Alejandro Amenábar)

francia-olasz-spanyol dráma, sci-fi, szerelmi történet, thriller

4,3
★★★★☆
525 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2021-05-22 11:13:15 Hege (5) #23

Egyetértek. És sokszor még az is kevés.

előzmény: GothMan (#22)

2021-05-21 19:40:50 GothMan (5) #22

Ilyen fajta váltásra az akarás kevés, ide bizony bölcsesség kell. De ez már talán off.

előzmény: Hege (#21)

2021-05-21 11:47:57 Hege (5) #21

-"A saját poklodat magad teremtetted."
-"Elég csak akarnom?"


Zseniális dialógus. Nem ezt tesszük mi is?

Nap mint nap építjük a poklunkat a félelmeinktől, szorongásainktól vezérelve. Pedig kilépni belőle a mennybe, csak egy tudatváltásra volna szükség.
-"Elég csak akarnom?" - ilyen egyszerű lenne?

2019-02-04 11:14:25 betti (5) #20

Emlék: tesóm tanácsára néztem meg a filmet, majd a Vaníliát. Ezt imádtam, nagyon megfogott, abban még Penelope se tetszett annyira, bár úgy éreztem, Tom Cruise tényleg megpróbálta odatenni magát. Csak maga a film volt semmilyenebb, olcsóbb, halványabb.

2018-04-11 20:19:41 csabaga (5) #19

Kicsit elrugaszkodok, A történet némileg hasonlít Stevenson Dr. Jekyll és Mr.Hyde regényére (!) ,nem a filmekre. Ott a doktor felhagy a szerrel és visszatér a normális életéhez, majd elég egy rossz gondolat és elkezd magától a gonosszá átváltozni. Ebben a filmben is rendbejön a főszereplő élete, majd történik valami ( spoilerezni nem tudok, így nem írhatom le, hogy micsoda) és kezdődik a rémálom.

előzmény: mimóza (#17)

2018-04-11 20:08:09 mimóza (5) #18

Igen, az orvossal kapcsolatban nekem is az volt az érzésem, hogy a hiányzó szülőket jelképezi. (Helyettük van jelen.)
Megérdemli-e hősünk az újabb esélyt? Erről elelmélkedhetünk, én magam arra jutok, sokkal több tiszta lapot kapok, mint ahányat érdemelnék.

előzmény: csabaga (#16)

2018-04-11 20:03:59 mimóza (5) #17

Igen, ezen a lehetséges értelmezésen én is agyaltam. Abszolút meggyőzhető vagyok arról, hogy hagyjuk a sci-fi szálat, azon a területen személy szerint úgysem mozgok túl otthonosan, mondhatni mindeddig nem szereztem szakértelmet. Ez persze nem marad így a jövőben, itt a KT-n ugyanis lehetetlen tudatlannak maradni bármely területet illetően is. :)

Tovább egyszerűsítve az értelmezést, még azt is megkockáztatom, hogy vehetjük ezt a filmet némileg megbonyolított példázatnak (tanmesének) is arról, hogy a legokosabb, ahogyan élhetjük és formálhatjuk az életünket az, ha egyszer s mindenkorra lemondunk a hazugságainkról mások és önmagunk felé egyaránt, és lehetőleg maszkok nélkül, "átlátszóan" élünk. Számomra ez is teljesen szimpatikus. És törekvésnek miért ne lehetne követendő, célnak pedig kitűzhető?

előzmény: critixx (#15)

2018-04-11 13:51:37 csabaga (5) #16

Egyetértek. Mind a két nő kellene neki, a személyisége torz, ez is vezet a kavarodáshoz. Az cég embere egyszer még figyelmezteti is, ezt sem érti meg. Az orvos meg a hiányzó szülőt pótolja. Tényleg csak saját magát okolhatja, szerintem nem érdemli meg a film végén történteket.

előzmény: mimóza (#14)

2018-04-10 23:04:23 critixx (4) #15

Érdekes felvetések. Szerintem van benne sok igazság, bár én egyszerűbb magyarázatot adnék, szerintem így működik az ember tudatalattija. César egy álomban van, amiben szerintem jóval inkább a tudatalattija (amit nem tud kontrollálni) mintsem a tudatos énje irányítja a dolgokat. Bármilyen "szép álom" hirtelen rémálommá változhat, hiszen nem tudjuk, mi rejlik az agyunk mélyén, milyen elfojtások, milyen negatív dolgok jöhetnek a felszínre mikor elengedjük a gyeplőt. Tegyük hozzá, hogy hősünk nem is tudja magáról, hogy álmodik, tehát biztosan nem tudatosan irányítja a körülötte lévő világot.

Amúgy pár évvel korábban volt egy hasonló Star Trek epizód is, amiben egy bolygó lakói a föld alatt stázis-dobozokban szunnyadtak, amíg a világuk felszínén végigsöpör egy pár évig tartó árhullám vagy valami ilyesmi, agyuk pedig egy hasonló szimulációra volt rákötve. Ott is úgy volt megtervezve, hogy egy ideális világban "élhessenek", de az agyuk mélyén lakó félelmek elkezdték átvenni az irányítást és a végén egy rémálom lett az egészből, ahol egy pszichopata bohóc formájában a megtestesült félelem uralkodott. Szóval, szerintem itt is valami hasonló történt.

előzmény: mimóza (#14)

2018-04-10 20:49:03 mimóza (5) #14

César álmát láttam itt, amit ő maga alkotott meg. Ahogy Duvernois mondja: egy virtuális világot hoztak létre körülötte, ami csak azt mutatja neki, amit ő akar látni. Tehát, amikor az élete rosszabbra fordul, az azért van, mert ő akarja úgy. A kérdés a következő: amikor valakinek megvan a lehetősége arra, hogy egy tökéletes életet alkosson meg, vajon miért tenné azt rémálommá?

A válasz valószínűleg César sekélyes jellemében rejlik. Ő egy totálisan énközpontú egyén, olyan férfi, aki a pénzétől függ, és úgy gondolja, azzal mindent megszerezhet, amit csak akar. Képletesen tehát: ő a férfi, akit a nyitó jelenetben az álmában látunk, egyedül az önmaga alkotta, üres városban. Pelayóval való barátsága is névleges; állításai, hogy mennyire szereti Sophiát, hasonlóképp sekélyesek; érzéseit/vágyait a falon látott fényképek tüzelik fel, és könnyedén félre is löki azokat, amikor picit később Nuria egy röpke együttlétet ajánl fel neki.

Miért fordul hát rosszra az álom? Mert amikor César arca ijesztően torz lesz, rájön, hogy Sophia csak a vonzó külsejéért szerette. Ráébred, hogy pénzen nem vásárolhat boldogságot, még új arcot sem. Látnia kell, milyen könnyen fordít neki hátat "a legjobb barátja", amikor az út göröngyös lesz. És César nem képes megoldani/feldolgozni ezeket a fordulatokat, amíg életben van, ezért az öngyilkosságot választja, hogy megszabaduljon a fájdalomtól. De miként a mi álmaink is megmutatják nekünk azokat az igazságokat, amikkel nem akarunk szembesülni, César álma is visszahozza ezeket a kérdéseket, ellentmondások formájában. Mi lenne, ha ő, Sophiához hasonlóan, szerelembe esne, de szerelme olyan alakban jelenne meg, akit ő nem ismer fel? (Ebben az esetben Sophia helyett Nuria jelenik meg.) Mi lenne, ha csak ő maga látná, hogy csúnya lett az arca? César álma azért fordul rosszra, mert ő úgy akarja --- miközben próbál rájönni, mi a valóság a fizikai életében, ezzel párhuzamosan lelkének valóságát is kétségbeesetten kutatja.


Lenyűgözőnek találtam ezt a filmet, nem a vége ellenére, hanem éppen azért. Ez az alkotás mélyére hatol annak a talánynak, hogy hogyan építjük fel az álmainkat - egyrészt annak érdekében, hogy elrejtsük a valóságot, másrészt azért, hogy jobban megértsük azt.

Csillagos 5-ös.

2017-04-07 22:40:58 PG (4) #13

Ilyenkor lenne jo tudni, hogy miert nem kapott egyetlen fontos dijat se.

2017-03-27 14:48:23 Fulopevi (?) #12

szolipszizmus

2016-05-16 22:42:22 ryood (5) #11

nincsen valóság...
a film pedig a szarkasztikus, önironikus emlékmás realista variánsa.

2014-03-12 10:29:28 peterhappy (5) #10

Szerencsés vagyok, mert úgy ültem le tegnap este a film elé, hogy a sztorijáról nem tudtam semmit (a remaket sem láttam), az egyetlen amit tudtam az volt, hogy a főszereplő valamelyik hölggyel az oldalán autóbalesetet szenved - de hogy melyikkel és miként, már azt sem tudtam.

És így viszont azt kell mondjam, a film zseniális volt, minden kockáját élveztem és egészen biztos, hogy még napok múlva is ezen fogok kattogni (ahogy most is).

p.s.: Penélope Cruz gyönyörű! Az a mosoly... :)

2012-06-16 01:35:32 frindli (?) #9

Sokkal jobb mint a 2001-es remake, ami egyáltalán nem is tetszett.

2012-01-16 21:37:21 BonnyJohnny (5) #8

Szerencsére elég régen láttam a remake-et, úgyhogy nem tudtam percről percre, hogy mi következik, hanem mindig egy-egy jelenet után jutott eszembe, hogy "ja, igen, így volt".
És, mivel régen láttam amazt, nagyon összehasonlítani sem tudom. De nem is kell, ez önmagában nézve is jó film.
Álom és valóság keveredése, sőt álom az álomban és álom keveredése... nagyon intenzív és nehéz film. Ütemes, sallangmentes, magával ragadó, és a végén elgondolkodtató.

2010-07-31 00:12:17 critixx (4) #7

Sok év után újranéztem, és megerősítem véleményemet, miszerint ezerszer jobb a borzalmasan elcseszett amerikai remake-nél. A "tomkrúz áll az agyonretusáltan csillogó rózsaszín ég előtt és alatta szól a gúdvájbrésönsz" és a sok feleslegesen túlzsúfolt popkulturális katyvasz helyett egy sokkal érdekesebb, intelligensebb, izgalmasabb, stílusosabb filmet kap, aki az eredetit választja.

2009-01-10 14:12:48 Jereváni Rádió (4) #6

Én is a Vanilia égboltot láttam először, és be kell, hogy valljam, nem hagyott mély nyomokat bennem a film. Valami zavaros történet volt álom és valóság határáról, amelynél a filmvégi csavar sem tudott javítani az összképen. Ehhez még jött Tom Cruise ripacskodása, meg a filmvégi „vanília”, valójában giccses rózsaszín égbolt, aminek értelme-szerepe nem volt a filmben. Ami megmentette a filmet, az az elbűvölő Penelope Cruz és a film zenéje volt (a filmvégi Sigur Ros dal ismertette meg velem az izlandi bandát).

Ezek után néztem meg most a Nyisd ki a szemedet, és „láss csodát”: mérföldekkel jobb film. Bár a sztorit ismertem, mégis sokkal jobban el van magyarázva, ki van fejtve, én meg egy kicsit le vagyok targiázva, hogy csak passzívban tudom kifejezni magam. :) Feszesebb a tempója, nincsenek sallangok, és így a filmvégi csattanó is jobban üt. Mondani se kéne, de igaz: Eduardo Noriega köröket ver Tom Cruise-ra. Penelope Cruz meg természetesen most is elragadó. A filmbeli Cezart is megértem, én is inkább a gyönyörű Sophiáról álmodoznék, nem pedig a bubifrizurás Nuriáról. :) Csak hát ugye az a fránya tudatalatti…. A befejező háztetős jelenet (szép kék égbolttal mennyivel kifejezőbb, mint giccses rózsaszínnel) meghozza az i-re a pontot: egy jó thrillert láttam.

2008-12-22 14:13:50 Chen (5) #5

Na, mindjárt hülyeséget írtam az elején, szóval ezt a verziót előbb, mint a másolatot...

2008-12-22 14:12:58 Chen (5) #4

Nekem is jobb lett volna, ha előbb ezt a verziót látom, mint az eredetit, de így sikerült, most sem adták emberi időpontban egyébként, éjjel 2 előtt kezdődött, de már nagyon kíváncsi voltam rá.
Viszont annak ellenére, hogy emlékeztem a sztori alakulására, még így is gyomorrúgásként ért a vége, le a kalappal az olyan film előtt, ami ki tudja váltani ezt a hatást.

2008-05-21 01:59:29 Golyo (5) #3

Az igazi tanulság: a feldolgozást nem érdemes megnézni, mert az eredeti ismét sokkal jobb.
A plusz 20 perc játékidőben csak az átlagosnál butább nézőknek rágják a szájába a történetet.
Ráadásnak Noriega játéka össze sem hasonlítható Cruise-éval, aki ráadásnak már kicsit túlkoros volt erre a szerepre.

2008-05-14 11:34:34 Dió (4) #2

Imádom a zseniális alapsztorit - még mindig; de mivel először a vanilla skyt láttam, és ezt csak most, ebbe már feleannyira sem tudtam beleélni magam, és nem is rázott meg úgy, hiszen minden percben tudtam, mi következik. Való igaz, h a Cruise bájvigyorával reklámozott filmecske szolgai és egyben pofátlan amerikai másolata ennek, de ettől még nem tudok mit kezdeni ezzel.
Szóval a tanulság: előbb ezt tessék megnézni, aztán a feldolgozást!!!

2008-05-01 09:22:12 ronin07 (?) #1

Ilyen pofáraejtést én még nem láttam, ráadásul úgy dob arcra, hogy el is gondolkodtat a létünkről. Óriási!