The Long Goodbye (1973) ☆ 👁

A hosszú búcsú

(Robert Altman)

amerikai dráma, krimi, thriller

3,8
★★★★☆
106 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2024-02-11 23:20:26 csabaga (3) #8

Noir ez egyáltalán?
Ott az igazság sohasem győz, ráadásul a vesztegetéssel szerzett infó is fura nagyon.
Ahogy az általad említett befejezés is.


A Kínai negyed vagy a Test melege sokkal jobb a műfajban, hogy hasonló korban készült filmeket említsek.

előzmény: Jereváni Rádió (#6)

2023-06-03 01:24:11 csabaga (3) #7

Már százszor látott magándetektív karakter, cinikus, laza, persze börtönbe is vágják, miért ne alapon.

Ahová megy, mindenütt gazemberekbe botlik, a noir persze ilyen, csak most nekem ez túl unalmas volt.
Érdekes, hogy a főszereplő a 70-es évek után mennyire háttérbe szorult, teljesen kiment a divatból.

2021-05-22 19:49:39 Jereváni Rádió (3) #6

Elliott Gould valami elképesztően fantasztikusat hozott ki Philip Marlowe karakteréből: végtelenül laza, kicsit bornírt alak, akitől nem áll távol a cinikus, csípős humor, mégis a jószándékot sem lehet elvitatni tőle.

Ja, kérem, aki ruhástól, cipőstül alszik úgy, hogy hajnali 3-kor a macskája ébreszti fel, első dolga pedig az, hogy azonnal rágyújt, a gyufát pedig úgy gyújtja meg, hogy végighúzza a falon, miközben a szomszéd teraszos lakásban félmeztelen lányok hol buliznak, hol meg jógáznak, mi ez, ha nem a coolság magasiskolája? Apropó cigaretta, hősünk gyakorlatilag a jelenetek 95-98 %-ában szívja a bagót, különösen vicces, hogy nincs az a felület, amelyen ne tudná meggyújtani a gyufáját.

Kiemelkedő a zenéje (John Williams), plusz Zsigmond Vilmos operatőri munkája is a szokásos klasszikus nívót hozza, ami miatt mégis csupán hármas, az a történet. Egyrészt nem akkora nagy szám, plusz jó pár dolog nekem logikailag nem állt össze, olyan mintha logikai csavarokat egyszerűen kihagytak volna. Ami nem tetszett még az a lezárás: az hogy a végén lepuffantja Terry-t, nem vall a főszereplő jellemére. Egyszerűen nem illik hozzá ez a bosszúállás. Nem olyan vérmérsékletű, ő nem egy Clint Eastwood-szerű figura. Szóval a végét szerintem elszúrták.

Különleges film a Hosszú búcsú, egy újranézést mindenképpen megérdemel majd, lehet akkor megy majd feljebb is az az osztályzat.

P.S.: gondolkoztam azon, hogy ki hasonlít a legjobban erre az Elliott Gould által megformázott Philip Marlowe-ra (ami azért valljuk be, más mint amit Humphrey Bogart-tal megismerhettünk). Aztán rájöttem, hogy - nem röhög - Spike Spiegel az a Cowboy Bebopból. Lehet, hogy csak véletlen egybeesés, de nem lennék meglepve, ha az anime alkotói betéve tudnák Altman eme filmjét.

2012-11-01 23:18:18 Hannibal Lecter (4) #5

Különös hangulatú film: Altman széjjeldekonstruál egy egész alműfajt, teszi mindezt játszi könnyedséggel, hatalmas adag iróniával, és egy sor, a klasszikus film noirra (illetve Hollywood-ra) tett önreflexív utalással. E minőségében A hosszú búcsú korrekt darab, ám a klasszikus felépítésű detektív-noirok kedvelőinek - éppen e retrográd jellegből fakadóan - "külön mérce" szerint kell értékelniük a filmet. (Amikor megláttam a verőlegényként feszítő Schwarzeneggert, kis híján hangosan felröhögtem! Egyetlen sornyi szövege sincs a filmben, csupán az izomzatát mutogatja bőszen. Hasonló meglepetés, hogy a következő Marlowe-átiratban, a két évvel későbbi Farewell, My Lovely-ban pedig Stallone látható egy rövidke szerep erejéig, és ő sem nyitja ki a száját.)

2012-08-17 20:37:58 Tenebra (5) #4

Korábbi 4-esemet 5-ösre módosítom. Egyszerűen zseniális ez a film. Néha könnyeztem a röhögéstől, annyira röhejes jeleneteket láthattunk. Meg az "idézetek" közt látható párbeszédkehez hasonló dialógusok sem semmik. "It's okay with me" - mindenre. A leggroteszkebb a gengszter volt, Augustine: mikor az egyik jelenetben hozzábaszta kedvese arcához az üveget, demonstrálandó, hogy ő azt is bántja, akit szeret, de Marlowe-t különösen utálja. :D.

Elliout Gould meg olyan Marlowe-ként, mintha Bogartot tökön rúgták volna. :D Viszont még így aszexuálisan is egészen laza.

Szóval zseniális. Altman egyik legjobbja, szintén az "üresjárati" triviális jelenetei miatt... De várj, ezekből áll az egész film. :D Kiváló trollkodás ez is.

2010-11-28 18:07:33 ronin07 (?) #3

Mesteri revizionista noir. Robert Altman zsánerleépítő periódusának talán legjelesebb darabja A hosszú búcsú. Az csupán egy dolog, hogy Elliot Gould valami kimondhatatlanul jól ötvözi a hűvösséget a lazasággal, és ezzel számomra sokáig meghatároz egy rendhagyó Marlowe-imidzset, de igazi erényeit mégis a rendezői metódusnak köszönheti. Parodisztikus los angeles-i alsókutya-tabló ez, ahol ügyefogyott gengszterek, karikatúraszerű nagyvilágiak vagy épp topless jógázó leányzók csöppennek egy szerteágazó ügybe (vagy pusztán tovább erősítik a szellemes mikrovilágot), amely végül egy holt egyszerű, barátságot pisztolygolyóval és rezignációval keresztülhúzó végkifejletbe torkollik. Tanítani kellene, ahogy Altman élvezetessé fabrikál egy igazából sehová nem tartó, önmaga elé tükröt rakó bűnügyi sztorit, és a film utolsó jelenetének hangulatát is, amin azért durván látszik a régi öreg noir-forgatókönyvíró, Leigh Brackett keze nyoma: "Te egy vesztes vagy, öreg!" "Ja, a macskám is elszökött." (lövés az áruló cimbora mellkasába, majd hősünk fapofával, látványosan szarva a platinaszőke özvegyre, harmonikázva elindul visszafelé) Bámulatos.

2010-11-24 04:05:54 oscarmániás (2) #2

Jó kis történet lenne,kifjezetten jól indul,de aztán valahogy unalmassá válik a közepe tájékán.A dörzsöltebb krimirajongók az első percben rájöhetnek,mi lesz a végkifejlet.Hiába a profi operatőri munka (Zsigmond Vilmos érdeme),Arnie muszklimutogatása a főgengszter irodájában,az izgalom és a feszültég totál elpárolog a film második felében.
Nem csodálom,hogy az utolsó élőlény,aki kötődik hozzá,a macska is megszökik hősünktől:)

2009-04-13 22:23:09 gringo (5) #1

istenem, miért nincsenek már ilyen filmek?