Creative Control (2015) ☆ 👁

(Benjamin Dickinson)

amerikai dráma

?,?
 
5 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2016-11-22 05:43:45 Domonkos (4) #3

Ezt örömmel hallom :D

előzmény: gaga (#2)

2016-11-21 22:20:40 gaga (?) #2

Köszi Domonkos! Írásoddal már annyit elértél, hogy kíváncsi lettem a filmre. :)

előzmény: Domonkos (#1)

2016-11-21 21:51:24 Domonkos (4) #1

Nah, akkor megkezdem én... Azért jutottam erre a döntésre, mert úgy érzem alul van becsülve a film. Itt még nem olvashattam, de külföldi cikkek, meg az első magyar kritika (Vox.hu) elég rossz véleménnyel voltak a filmről.
Közös pontként ahogy olvastam, meg ahogy én is éreztem megegyezhetünk abba, hogy a látvány lenyűgöző, az az operatőri munka ami van a filmben szerintem zseniális.
Ugyancsak könnyen belátható, hogy a film soundtrack-je amiben egy kicsit modern hangszerelt Bach, és Vivaldi szólal meg, nagyon meggyőző és hatásos aláfestés.
Ez a kettő dolog már szerintem egy olyan hangulati töltetet (na meg persze a fekete fehér sci-fi-ség, ami egy percig nem zavart) ad a filmnek, ami megalapozza az ágyát egy jó történetnek.
Na de: sokak szerint a történet egy hatalmas égbekiáltó közhely, szószerint idézve: "A tanulság a kiüresedett, mechanikus, rutinszerű emberi kapcsolatokról, valamint a virtuális világról, amely több örömmel kecsegtet, mint maga a valóság, különösen a film agyonpolírozott látványvilágához képest ordító közhely."
Nekem erről az a véleményem, hogy a kritikus (Hungler Timea) korlátozottságáról tanúskodik, hogy ezt vonta le a filmből, és nem a film hibája...
Hegel az Athaeneum phragmetnumokban a következőt mondja: (nem tudom sószerint idézni) a kritikus legalább annyira írja a művet, mint a szerző.

A film nem csak arról a "közhelről" szól, amit a Vox kritikusa említ. A film egy tragédia, egy emberi tragédia arról, hogy miként akar mindenki menekülni a valóságból, teszi ezt a drogok, a művészet, a vr technológia, a megcsalások, a hazugságok, az ital, vagy akár az el europanizált "ezósított" jóga segítségével. Egy a lényeg, ne kelljen szembe nézni a köröttünk lévő világgal, magunkkal, és emberi kapcsolatainkkal.
A filmben a legnyomasztóbb, hogy egyetlen ép embert sem mutat, mindenki egyfajta szörnyű, önkívületi őrületben van, ki-ki a saját világába beleburkolódzva.

Tehát nem, nem közhelyről van szó, ez csak annak közhely, akinek csak a teljesen abnormális tűnik fel, és a kisebb abnormalitás már nem. Kicsit olyannak érzem a kritikákat a "közhelyes" storiról, mintha valaki azt mondaná: "a 2001 űrodüsszeia a mesterséges inteligencia fejlődéséről és annak ember ellen fordulásáról szól csak", mintha nem akarna mélyebbre ásni a felszín alá...

Szerintem döbbenetes tragédiát vázol a film, félelmetes és igaz tragédiát. A vége pedig tovább sújtja az embert: miután a főszereplő a teljes valóságvesztés állapota után felismeri, hogy miben leledzik ő, és mindenki a filmben, akkor haza megy. Otthona felesége fogadja ugyanabban a valóságvesztett állapotban, ekkor jön rá, hogy el kell hagyni mindent, és mindenkit aki ezt generálja " a város apránként gyilkol" és elmenni allé a la natur, a természetbe vissza. Az utolsó shnitt pedig zseniális, miután rájön a főszereplő, hogy ebből menekülnie kell, egy hívást kap, kimegy a teraszra, a szobában a nő, aki jelen esetben maga az irreális, egy üvegajtó választja el őket egymástól. A hívás szerint vissza kerülhet a körforgásba, sőt vissza is kell kerülnie, kétségbesetten néz vissza a szobába, ha visszalép, akkor mindenbe vissza lép. Ezt azonban már nem látjuk, csak a ketté osztott képet és a kétségbeesett arcot