Lion (2016) ☆

Oroszlán

(Garth Davis)

amerikai-angol-ausztrál dráma, életrajzi film

3,8
★★★★☆
142 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2017-06-19 00:02:41 Olórin (3) #17

Jól indul, aztán lassan, de egyre romlik. Amikor megkezdődik a keresés, teljes érdektelenségbe és unalomba fullad az egész.

2017-05-28 16:03:11 hhgygy (4) #16

Nekem mint Google Earth rajongónak ez kötelező film volt, de azért nem voltam elájulva.

2017-03-05 08:06:43 Jereváni Rádió (3) #15

Az operatőri munka jó. A szereplők jól játszottak. A zene nem kiemelkedő, de passzol a filmhez. A történet adott. Mégsem bír kikecmeregni a közepes csapdájából. Hogy miért? Szerintem ennek két oka lehet. Egyrészt, nem írták meg jól a forgatókönyvet, elvileg minden lényeges elem a sztoriban fel van mondva - abban nincs hiba - , mégis úgy érzem, egy csomó lelki mozgatórugót nem mutattak be a filmben, ha már a nyomozást nem lehetett jobban bemutatni minthogy a főszereplő a Google Earth programot nézi folyamatosan. Több olyan dialógus kellett volna, mint amikor Dev Patel és Nicole Kidman a könnyeikkel küszködve beszélnek egymással. A másik ok talán még durvább. Lehet azért nem írták meg jobban a forgatókönyvet, mert nem lehetett jobban megírni. Hogy egyszerűen tényleg ennyi volt a sztori, és akkor sajnálom, de kimondom: ez a történet - minden szomorúsága, sajnálata, és meghatottsága ellenére - nem ér meg egy kétórás filmet. Egyszerűen ebben a sztoriban nincs meg egy kétórás játékidőre elegendő filmanyag. A Spektrumon és a National Geographicon egy kb. egy órás dokumentumfilmként tökre működne, mozifilmként nem. A megható és könnyfakasztó befejezése ellenére sem (ennek azért jórészt szerepe van annak is, hogy a legvégén bemutatják a történet igazi szereplőit). Sajnálom. Ez egy közepes.

2017-02-25 13:57:25 noresz02 (4) #14

Az indiai első 40 perc bántóan erős képekkel a nyomor legmélyebb bugyraiból eléggé üt, de az örökbefogadástól földre ül a film és fel sem bír már kelni onnan. Ennek ellenére egy sima négyest megér.

2017-02-21 22:03:40 erahurka (4) #13

Gyenge négyes, de csak azért, mert igaz történet. Az ilyen jellegű filmekkel amúgy mindig bajban vagyok, mert magának a filmnek adnék kevesebb pontot, viszont a valójában megtörtént eseményeket nem szeretném lehúzni - talán pont ez Hollywood taktikája.

2017-02-19 16:24:45 BonnyJohnny (3) #12

Igen, az indiai részek valóban lightosak (még a feel good Slumdog Millionaire is erősebb volt, nem kell itt Cidade de Deusig elmenni), a tasmán-ausztrál részek aztán még tovább gyengítik a filmet, aztán egy viszonylag gyors hazatalálás után már nézzük is az archív felvételeket.
Összességében persze jó, sőt az (igaz) történet is megható, de nem hagy annyira mély nyomot.

2017-02-19 10:48:56 kaamir (4) #11

Szerintem is egy kicsit light ez a film, amolyan "Isten városa" a turistabuszból. Több karc elfért volna. A végén pedig azt éreztem, hogy nagyon-nagyon meg akarnak hatni. Ami alapvetően sikerült, de nem bántam volna, ha kicsit kevésbé tolakodó módon teszik.

2017-02-19 08:59:33 dorothygale (4) #10

Jó film, valóságos és elképzelhető ,megdöbbentő élettel. A kezdete nagyon erős, ahogy az emlékek is, de valami hiányzik az egészből. A katarzis. A részletek. Filmre vihették volna a másik oldal érzéseit is. Lehet a könyv , melyben maga a főhős írja le saját történetét, érzelmekkel dúsabban vannak megtöltve a hiányzó részek....

2017-02-16 21:15:16 Umberto (4) #9

Oscar-film vagy sem, rég nem látott egyetértés alakult ki a szavazók körében a film megítélését illetően. Senki sem tartja rossz filmnek, sőt legtöbbünknek kifejezetten tetszett, de mindenki látja, hogy azért nem lett hibátlan. A magam részéről azt mondom, hogy a film első fele és a zárás rendkívül erőteljesre sikeredett, viszont a közbülső rész (a szerelmi szál, valamint keresés-kutatás első fázisa) elég csapongó és súlytalan lett.

2017-02-14 18:13:21 limupei (?) #8

Hát akkor biztos nincs :) És egyébként éppen az ebből fakadó dilemma miatt idealizálja túl a nevelőszüleit. Szóval azt nem a film teszi, hanem ő maga. Ugyanez vonatkozik a gyerekkor "rövidségére". Az azért annyi, mert ő maga ennyire emlékszik, töredékekre.

előzmény: ChrisAdam (#7)

2017-02-14 18:05:56 ChrisAdam (4) #7

Első nincs nagyon kiemelve, de a nevelő-vérszerinti anya kérdéskör megfordul a filmben, de talán nem eléggé kidomborítva, de nem mondok semmit, mert a könyvet nem ismerem.

előzmény: limupei (#6)

2017-02-14 17:53:27 limupei (?) #6

Érdekes, nekem a könyv szerepelt sokat az elmúlt fél évemben és a leírásotok alapján éppen úgy érzem, hogy nagyon nem pontos az adaptáció. Illetve pontos, de csak a fele :) Először is, a memoárban már kicsi kora óta előjönnek a régi otthonával kapcsolatos képek, szóval az emlékek végig elkísérik. Másrészt végig ott van a vér szerinti anya-nevelőanya motívum, méghozzá nagyon hangsúlyosan, Saroo számára mindig nagy dilemmát okozva. Ez persze lehet, hogy a filmben is benne van, csak érdekes, hogy egyikőtök sem említette, mint vezérmotívumot, mikor a memoárban egyértelműen az egyik legfontosabb.

előzmény: Tenebra (#5)

2017-02-14 14:26:55 Tenebra (4) #5

Én nem éreztem annyira bátortalannak - utánaolvasva annak, hogy miről szól az eredeti regény, szerintem ez egy pontos adaptáció. Annyiban én is bátortalannak mondtam volna, hogy Indiát és Ausztráliát leegyszerűsíti, és elkerüli a családi és társadalmi konfliktusokat - DE! Ez a film nem erről szólt. Ez a film egy keresés története. Ha elveszti az egyensúlyt, akkor bizony elveszti azt, amiről szólni akar. Az egy másik film, hogy belemegy a családi konfliktusokba. Mondjuk azt végig éreztem, hogy ez két film, egybegyúrva. Tehát lehetne ebből két kompelx történet. De szerintem így is megállja a helyét.

Az emlékezés meg egy problémás dolog. Nekem pont azon járt az eszem végig, hogy ez a kisfiú azért annyira már nem kisfiú, főleg, hogy neki előbb fel kell nőnie ebben a közegben. És azért én ötévesen már bőven tudtam, hogy melyik faluban lakok, meg melyikben laknak rokonaim. Persze itt nincs is annyi nyelvjárás, mint Indiában, és nem is vesztem el annyira soha, mint Saroo.

Ugyanakkor viszont így belegondolva sok hely nem ugrik be régebbről. Például múlt ősszel kerestünk a környékünkön egy Honvéd emlékművet, amit még általános iskolásként látogattam meg az akkori osztályommal. És az rémlett, hogy valahol az erdőben volt a falu szélén, de az totál kiment a fejemből, hogy pontosan hol van. És én is Google Earthön próbáltam beazonosítani a terepet, de 3 nagyobb erdős terület is szóba jöhetett, és így már eleve nehéz volt. Utána akartam nézni, hogy hol lehet ez a városomban, de nem tudtam, kinek állították pontosan, ez pedig nagyon megnehezítette a keresést. Persze utána rájöttem, hogy Turán Perczel Mór harcolt, így ez már adott egy támpontot. De ez édes kevés volt, mert semmi nyoma ennek az emlékműnek sem a városom honlapján, de még csak nem ismerik az általam megkérdezettek. :D Azaz maradt egy emlék, hogy meglátogattuk azt, él a fejemben egy kép egy szép erdőről, meg arról, hogy egy országútra lyukadtunk ki akkor, a '90-es évek elején, de hogy azóta, 20 éve mi történt vele, már nem tudom. És nem is találtuk meg. Szemetet, kőtömböket találtunk, de emlékműre utaló jelet sehol. 5-6 órát töltöttünk el a kereséssel. És egy viszonylag nagy kisvárosról van szó, ahol szóba jöhet 3 erdő, azok közül 1 néz főútra. Mégsem tudtam megtalálni. Akkor egy indiai kisfiú abban a hatalmas országból, 1500 km-t utazva valószínű, hogy képtelen volt visszaemlékezni, 25 év múlva pláne. :D

Tehát az emlékezés nagyon problémás dolog, főleg, ha olyan dologra kell visszaemlékezni, mely akkor éppen nem érdekelt (kit érdekel, hogy hívják a várost, ahol lakom, mikor nincs is remény utazásra? - és kit érdekel 8 évesen, hol van és kinek állítottak egy 1848/49-es szabadságharcos emlékművet).

előzmény: ChrisAdam (#4)

2017-02-14 09:55:09 ChrisAdam (4) #4

Egyébként igazat adok, a kis Saroot játszó színész nagyon hiteles volt, simán vitte a hátán a filmet az elején és hiába kapott kisebb szeletet, emlékezni fogunk rá. És pontosan, többet néztem volna még az indiai jeleneteket az elején. Vicces amúgy, hogy én is pont azt gondoltam az elején, hogy a fiú kalandos hazatalálásáról fog szólni, vagy a nyomorban, egyedül felnövő tinédzserről, aki aztán felnőttként megkeresi az otthonát, mert nem tudtam semmit a filmről.
Az jutott eszembe egyébként, hogy a filmre lenne egy találó jelző: bátortalan. Nem elég merész belemélyedni a dolgokba, holott ez egy igen súlyos téma. Túlságosan is kell hozzá a néző, hogy az elgondolkodnivaló megjelenjen a filmben. Nem rossz ez, csak nem lesz így annyira maradandó.

Meg azon is gondolkodtam, vajon Saroo mikor emlékezett arra, hogy honnan jött, stb. Öt évesen azért az ember még elég kicsi és nem annyira fogja fel maga körül a világot, természetesen ösztönösen túl kell élnie, így nem lehet egy átlagos ötéves szintjén egyedül Kalkuttában, de vajon később, ezek az emlékek mennyire vesztek el neki a passzív tudatában. Tudta-e, hogy ő elveszett otthonról? Vagy csak arról a sütiről jöttek fel neki az emlékek? Azt gondolom tudta, hogy adoptálták, hiszen már a bőrszín ezt mutatja, meg gondolom a szülők se akarták ezt elrejteni, de azt, hogy elveszett otthonról, mikor realizálta magában. Én nagyon kevés dologra emlékszek vissza öt éves koromból, bár biztosan nem történtek olyan traumák, mint Sarooval, de bármilyen traumák után több évnyi jólét és egy másik világban való nevelkedés el tudja szépen rejteni azokat a sebeket úgy, hogy ne jusson eszébe és csak jóval később jöjjön fel. Számomra a filmben ez nem volt egyértelmű, vagy csak nem eléggé figyeltem, hogy Saroo tudja-e az egész 25 év alatt, hogy honnan jött, vagy csak később jön rá, hogy egy elveszett gyermek, aki nem Kalkuttában nőtt fel, hanem 1600 km-re onnan.

előzmény: Tenebra (#3)

2017-02-14 08:00:37 Tenebra (4) #3

Na igen, nekem is ez volt a bajom a filmmel, amit leírtál. Illetve nekem pont a kalkuttai részek voltak érdekesek, a gyerekkor. Nem tudtam semmit a történetről, csak annyit, hogy igaz sztorin alapul. Így azt hittem, ilyen poszt-neorealista marad az egész, mint a Biciklitolvajok vagy az iráni Hol a barátom háza?, hogy egész végig a GYERMEK kereséséről, hazatérési kísérltetéről fog szólni. Nekem addig volt igazán érdekes a film. Miután átkerülünk Ausztráliába, sokat vesztett erejéből, és onnantól tipikus Oscar-filmnek tűnt. Meg is lepődtem, s gondoltam magamban, hogy mi, az indiai részekről fog szólni egy Oscar-film? Mikor tűnik majd fel Nicole Kidman és David "Faramir" Wenham? Aztán feltűntek...

Az ausztrál részek kevés kivételtől eltekintve nekem leginkább ilyen "fejlett világ-pornó"-nak tűntek. Azaz szerintem ebben rejlik a film giccsessége, hogy sulykolja ezt a kontrasztot, hogy Ausztráliában milyen jó! Bezzeg Indiában! Mocsok és fertő! Azért tudnám árnyalni a képet: Indiában ott van a bollywoodi filmek világa, ami nagyjából a felső tízezer jólétét mutatja be persze. S Ausztráliában meg ott van az Outback, ami mai napig ugye a "legalja" a sokat dicsért, sokak által (általam is nagyon) szeretett kontinensországnak.

Persze na, azért megjelenik utalásszinten az ottani lelki nyomor is pl. a "testvér" figuráján keresztül. De én még így is túl idealizáltnak éreztem az örökbefogadó párt.

Dev Patel helyett én meg Sunny Pawart emelném ki, aki a kis Saroot játssza. Szerintem ő érdemelne Oscart. Rendkívül hiteles a szerepben. Dev Patel a kötelezőt hozza (ő is tipikusan az az arc, amire "kötelező megadni az Oscar-jelölést"). Sunny Pawarról viszont totál elhittem, hogy ott él és nyomorog, ahol a film játszódik.

Szóval szerintem is jó film, és amúgy nagyon emberi történet, de ha nem tudnám, hogy ezt a valóság írta, tuti azt mondanám, hogy giccses Oscar-film.

előzmény: ChrisAdam (#2)

2017-02-14 00:59:59 ChrisAdam (4) #2

Lehetne sokkal nyersebb, húsbamaróbb film, kevésbé, sokkal kevésbé amerikai - értem itt a formát, a háttérben csordogáló zongora-alapokat, ami ugyanakkor nem rossz vagy idegesítő (sőt!), csak inkább bevonta mézzel a nyers képsorokat, főleg az elején; aztán: a kicsit iparosmunkának kinéző drámai kifejezőeszközöket, érződött, hogy a rendező nem igazi szenvedéllyel és egyedi, tapasztalt formával nyúl hozzá a filmhez. Ugyanakkor ha végiggondolom, nagyon másképpen nem lehetett feldolgozni a történetet, tipikusan az a sztori, aminél az embernek nem maradhat száraz a szeme, elérzékenyül, valakik ezt "Oscar-filmnek" neveznék. [cinkosan kacsint] Nem tudom egyébként, hogy miket hagytak ki a filmből ahhoz, hogy egy családbarát, ne kedélyeket borzoló film legyen. Gondolok itt arra, hogy a kalkuttai kettő hónap alatt miket élt át, nem is részletezném. De tán ez (nagyon helyesen?) rá van bízva az ember fantáziájára.
A film drámai erőssége egyébként szépen meg van oldva. A mai szenzációhajhász világban ez a történet már talán önmagában nem is olyan nagy szám, értve ez alatt, hogy nincsen benne durva véres, erotikus, bármilyen tabudöngető tartalom, csak egy szép történet egy akaratlanul tékozló fiúról. Ugyanakkor mögötte ott van egy rendkívül súlyos, végtelenül szomorú háttér, ami ott lebeg az egész filmben. És pontosan ez az a dolog, ami miatt a filmtől nem sajnálom a giccset (bocsi Adam Taylor), amit a végén ki is írnak: hány ezer, millió árva gyermek van kitéve nap mint nap éhezésnek, magánynak, lelki traumának, szexuális bántalmazásnak és kihasználásnak, csak Indiában - a környező országokat ha nem vesszük bele, már akkor is irdatlanul szívfacsaró lenne az a szám. A filmnek pedig már ezért érdemes volt elkészülnie, ezért érdemes volt Oscar-jelölést kapnia. És igen, valamilyen szinten ezért volt érdemes belegyömöszölni a történetet a PG/PG-13-as besorolásba, minél több emberhez eljut a probléma. Már ha eljut az agyukhoz. Persze tudvalevő, hogy egy fecske nem csinál nyarat, több tízezer, százezer ember se fogja tudni megváltoztatni a távol-keleti helyzeteket, de ugyanakkor nagyszerű példát statuál a Brierley-házaspár, amit szépen ki is bontanak a filmben.

Na, de a film: Dev Patel zseniális, méltán van a jelöltek közt, bár nem hinném, hogy haza is fogja vinni a díjat. Nicole Kidman testhez álló szerepet kapott, nem tudná senki jobban ezt eljátszani, valahogy ha az ő arca találkozik a kissé túlzó drámával, akkor áll helyre az egyensúly. Rooney Mara szegény nem kapott sok teret, hogy kibontakozzon, tulajdonképp az ő szála teljesen felesleges a filmbe, persze ad neki egy-két szép romantikus momentumot, de aztán el lesz hamar feledve (eredetileg ő nem is létezik, annyiban "létező" karakter, hogy ő testesíti meg Saroo barátnőit, akik a keresés évei alatt mellette voltak). A zene egész jó, ehhez illő, bár ahogy mondtam, sokszor túl sok, a végén azt a Sia-számot senki nem érti, totálisan lerombolja a drámai utóhangot, pedig az éppen a végére hág tetőfokára. A forgatókönyvvel egyébként nem vagyok teljesen elégedett, az elején túl gyorsan elkapkodja az indiai jeleneteket, mintha egy áttekintést néznénk, nem tudjuk átélni igazán a kisfiú drámáját, utána is hasonló a helyzet, életképeket kapunk Sarootól, ugrálunk az időben, s valahogy így lesz kicsit felületes. Szerencsére a fináléban összeérnek azért javarészt az ízek, bár ott pedig kicsit giccses lesz, de még a témához belefér.
Igen, ez tipikusan az az Oscar-film (kimondtam!), amin aztán papírzsebkendőnket kotorásszuk a zsebünkből, de sebaj, a film hossza, gyönyörű képi világa, hangulata és remek főszereplője, mondanivalója és elgondolkodnivalója gondoskodik arról, hogy egy percig se unjuk vagy ne szeressük a filmet. Sajnos nem lesz belőle korszakos mestermű, amit emlegetni fogunk (mint egy Gettómilliomost), pedig láttam benne a potenciált, ez pontosan az a film lesz, amit majd szombat délután le tud vetíteni a Duna TV, hogy aztán mindenki a Különben dühbe jövünket nézze az RTL-en.
70%

2017-02-10 21:01:16 Adam Taylor (4) #1

Feláll a hátamon a szőr, amikor úton-útfélen a giccs szóval dobálóznak - jellemzően ha nincs kidolgozottabb vélemény vagy érv egy film ellen - és van egy olyan érzésem, hogy ez a Lion-nal szemben is gyakran elő fog fordulni.
Engem viszont kilóra megvett Garth Davis filmje, ami hihetetlen kiszámíthatósága ellenére nemcsak kellően, hanem számomra letaglózóan drámai. A kameramunka tűpontosan illik a képekhez, Kidman és Patel sem tolja túl, utóbbit régóta kedvelem, de nem volt még ilyen jó: remekül hozza a múltját kereső tékozló fiút, tökéletesen együtt tudtam vele érezni.