Hacksaw Ridge (2016) ☆ 👁

A fegyvertelen katona

(Mel Gibson)

amerikai-ausztrál dráma, életrajzi film, háborús film, történelmi film

3,9
★★★★☆
520 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2020-05-05 17:17:10 caulfield (4) #92

Viszont nem hiszem, hogy megáll vele kapcsolatban az engedetlen jelző, mivel nem akarja magát kimenteni a harcból. Álszentnek pedig akkor lehetne nevezni, ha elutasítaná a szolgálatot, vagyis csak azt várná el a társaitól, hogy őt mentsék, mint szabotőrt.
A tárgyaláson való felmentése pont, hogy a szekularizmus jegyében áll. Mert senki sem kényszeríthető arra, hogy erőszakos legyen mással szemben - ez a józanság diadala teszem azt például a fundamentalista vallás felett. (Az amerikai alkotmány a világ egyik legszekulárisabb okmánya, annyira „vallásmentes”, hogy még a fegyverviseléshez való jogot is széleskörűen biztosítja.)
A szolgálat elfogadása és a háborúban, konfliktusban való részvétel, valamint az erőszakosság nem fedik feltétlenül egymást, a kettőt egyenlőséggel összekapcsolni pedig valahol a képmutatás ismérve.
Akik inkább álszentek és vallásosak azok a harcostársak. A tárgyalóteremben a tisztek azok, akik kényelmetlenül érzik magukat, míg az erőszakból lelkiismereti kérdést csináló Doss az, aki stabilabb lélekjelenléttel bír, mert egyszerűen bátrabb ember. Nemhiába lesz ő kvázi az osztag élő lelkiismerete.
Lehet Dosst olyasvalakinek látni, aki vallástalan, vagy valakinek, aki halálkomolyan veszi a vallását, mindkettő helyes.

előzmény: Sziez (#91)

2020-05-04 16:45:59 Sziez (2) #91

Lényegében, abban igazad van, hogy mindegy, mi miatt nem fog fegyvert, de hitelesebb lett volna, ha mondjuk, ugyanarra az okra hivatkozik a tisztek előtt, mint a menyasszonyának. Merthogy a két indok teljesen más volt. Így az a benyomásom támadt, hogy a "lelkiismereti okból való" katonai engedetlenséget az amerikai törvények csak vallási meggyőződés alapján fogadták el, ezért hivatkozott a tisztek előtt a vallására, miközben egyáltalán nem ez motiválta. De a lényeget tekintve ez valóban mindegy.

előzmény: caulfield (#90)

2020-05-03 18:08:36 caulfield (4) #90

De nem oly mindegy, hogy kire, vagy mire hivatkozik, meg hogy ténylegesen mi miatt nem fog fegyvert? Az erőszak elutasítása és egyben a vele való szembenézés révén úgyis joggal kerül piedesztálra.

előzmény: Sziez (#89)

2020-05-01 16:57:05 Sziez (2) #89

Eleinte érdekesen indult, mert azt hittem egy hitéért kiálló emberről fog szólni, de aztán minden ellentmondásossá vált. A katona Jézus szavaira hivatkozik ugyan, de valójában nem vallási meggyőződése miatt, hanem részeges apja erőszakossága miatt nem fog fegyvert. Ő nem öl ugyan embert, de az nem zavarja, hogy a társai ölnek helyette, hisz a bajtársainak kell lelőni az őt támadó ellenséget is ("Én nem akarom lelőni, lődd le te alapon"). Így az egész "fegyvertelenség" csak álszent frázisnak hat a számomra.
A másik, ennél komolyabb problémám a filmmel a japánok démonizálása. Semmi emberi nincs a japán katonákban, érzéketlen gyilkológépek, mint valami földönkívüli vérszomjas alienek, értük nem kár, nem úgy, mint az amerikai hősökért (nem is szólva Dossról). Naná, hogy megvolt az indok arra a Hirosimára.
Sajnálom, de nekem az volt az egésztől a benyomásom, hogy Gibson megint mellényúlt. A világ nem fekete és fehér. Az amerikai patriotizmus pedig megint valahol jó messze amerikai partjaitól akarja megmenteni a világot a gonosztól.

2019-02-18 09:15:58 oscarmániás (5) #88

Giccsparádé a köbön, de ebben az egoista, önző világban jó nézni egy önzetlen, bátor emberről szóló nagyszerű történetet. Példaértékű, hogy fegyver nélkül is tökös vagány lehet egy vékony, szerény fiatalember. És ez a film egy fegyverbuzis társadalom patrióta mázzal összekent országában készülhetett el, a Mel Gibson irányítása alatt, szinte hihetetlen... Hiába, ez Amerika.

2017-06-26 16:12:31 Bala01 (?) #87

Hogy is mondjam... Az alap, amelyre a film építkezett tökéletes volt, azonban ebből az alapból véleményem szerint sokkal többet ki lehetett volna hozni. Egyoldalúságot éreztem végig a történetben. A film elején, még a kiképzés ideje alatt többször felvetődött a kérdés, hogy Doss mégis mit fog tenni ha olyan harci szituáció elé kerül, hogy a bajtársát csak úgy tudja megmenteni, ha lelövi az ellenséget. A film végéig vártam ezt a szituációt, de nemes egyszerűséggel kimaradt (és ami kifejezetten bosszantó, hogy a fordított szituáció pedig megjelent, miszerint a Doss-ra ugró japánt lövi le a bajtárs). Ugyanis ekkor már felmerülne a deizmus gondolata is, t.i. hogy Isten hagyja-e, hogy az általa teremtett lények tömegesen gyilkolják egymást, mert ugye ekkor elméletileg Doss szépen végig nézte volna, ahogy megölik a társát és nem avatkozott volna be, ahogy Isten sem. Persze azt is lehet mondani, hogy a filmben nem Isten a fő kérdés, hanem az egyén hite, de ebben az esetben is nekem valahogy korcs a történet. Gondolok itt arra, hogy csak "kötelező" elemként jelenik meg, hogy "megment" néhány japán sebesültet is, amikor az alagútrendszerben találkozik a sebesült japán katonával, akkor oda bök neki egy kis gézt, meg egy adag morfiumot és viszlát! Kérdem én, hogy ha az amerikai katonákat kapkodja fel az ágyútűzben a hátára és fut velük lazán x kilométert, akkor ezt a japán katonát miét hagyta az alagútban? Oké, itt Gibson is érezte, hogy azért csak mutassuk meg mellékesen, hogy leenged 2-3 japánt is a magaslatról, de ez teljesen erőltetett, ha csak az arányokat is nézzük. Felteszem ugyanis, hogy nem volt ennyivel kevesebb japán sebesült a harctéren Aztán az emberi pajzsról meg a gránát rugdosásról már ne is beszéljünk. Profán akcióelem, gyakorlatilag egy Steven Seagal filmbe lenne való. Jól indult a film, jó kérdéseket vetett fel, de aztán nem válaszolta meg azokat, és itt-ott bugyuta akciófilmként működött.

2017-05-05 02:16:54 caulfield (4) #86

Szerintem ha már a háború önkényes esztétizálása, akkor arra ott van Spielberg és a Ryan közlegény.
Gibson egy párbajt mutat be két nép között. És őszinte tisztelettel szemléli ezt az összecsapást. Nem az értelemet veszi elsősorban alapul, nem balról közelít, hanem jobbról - már ha lehet ilyet mondani. Nem intellektuális, hanem talán.. morális, jó, bevallom küszködök azzal hogy hogyan írjam le...
Apokalipszis most, Szakasz, Acéllövedék az embert helyezik a célkeresztbe, itt meg a vallás, vallások vannak a fókuszban. Jobb oldali film. És ebben a dúlásban talál rá, vagy emeli ki azt a halk, szinte suttogó (evangéliumi) hangot, amely a párbajban a maga szerény módján rendet tesz, kísértetként járja be mindkét fél világát. A háború pedig a szükséges rossz, de tiszteletre méltó, emberi, mert végülis felszínre hozza Doss altruizmusát, ami a vallások értelmét jelképezi. A párbaj az ember valódi, hiteles állapota - Gibson ezt nagy erővel kimondja - és Doss ebben a fájdalmas kétségben testesíti meg a szembenállás lényegét, mert ő tényleg szemben áll: az amerikaiakkal, a japánokkal és önmagával is. A szemben állást pedig erőtlenségének fokozásával képviseli és ezért ő a legerősebb, vagy a legbátrabb.
Tehát csak azt akarom mondani, hogy lehet mondani, hogy esztétizálja a háborút, de nem öncélú módon. Vehetjük úgy, hogy Gibson pacifizmusa így fejeződik ki.

Esetleg John Wayne régi patrióta filmjeihez lehetne rokonítani. Bár azok szerintem elmaradnak tőle jóval.

előzmény: Tenebra (#85)

2017-05-04 22:38:31 Tenebra (2) #85

A képed szerintem abból a szempontból találó, hogy A fegyvertelen katona maga a rohadt nagy ellentmondás. Avagy egy pacifista, fegyvert nem ragadó igazi háborús hősről szól (hiszen nem ölt meg senkit - elvileg, mégis helyt állt a fronton szaktudásával), és elvileg A fegyvertelen katona is egy háborúellenes film lenne. Mel Gibson viszont lubickol az erőszakban ezúttal is. Jó, azért a Passió erőszakpornójának szintjét még nem éri el, itt egy kicsit (egészen kicsit) visszafogottabb. Azonban mikor lőttek, pergőtűzzel perzseltek, vagy mikor Doss gránátot rugdosott, szinte láttam, amint Mel Gibson szemében megjelenik egy könnycsepp a gyönyörtől.

Persze nem azt akarom állítani, hogy egy háborúellenes filmnek mellőznie kellene az erőszakot, hiszen A szakasz vagy az Acéllövedék vagy az Apokalipszis most is háborúellenes filmesszék, azonban az erőszakot egyikben sem esztétizálják át olyan mértékben, mint Mel Gibson teszi, aki ezúttal is a giccs határáig tolja az erőszak-ábrázolást. A szakasz is él lassításokkal, ahogy Sam Peckinpah is a Vaskeresztben, de ezek a filmek mégsem lépnek át bizonyos határokat. Mel Gibson megteszi, és emiatt én egy idő után nem is tudtam arra koncentrálni, amit a film közölni szeretne, hanem csak a lángoló, jajveszékelő katonákat, és a lassított felvételben arrébb rúgott gránátokat láttam. Olyan volt a film számomra, mintha nem tisztelegni akarna Doss előtt, hanem parodizálni szerette volna őt.

előzmény: critixx (#82)

2017-05-04 22:19:19 MicaHiro (3) #84

Nekem viszont az egyik nagy bajom pont az, hogy a film nem érte el, hogy igazán megértsem a karakter motivációját. Át kellett volna érezni, meg kellett volna érteni hogy miért nem fog fegyvert, én viszont a film megtekintése után is értetlenül állok előtte. Mert nem azzal van a baj, ha valaki megfog egy fegyvert és gyakorlatozik vele, hanem ha emberre lő. Nem vakon kell követni elveket, hanem azok értelméhez és szelleméhez kell tartani magunkat.

2017-05-04 20:46:57 ChrisAdam (4) #83

Akkor ezek szerint Gibson jobb rendező, mint gondoltam.

Mivel a történet nagy részét az adja ki, hogy a gyerekkori élményt bemutatja és azt, hogy emiatt megmaradt traumák miatt nem fog fegyvert, ezért egészen nagy blődség lett volna kihagyni ezt. Sok minden Gibsont igazolja, de ez éppen pont nem annyira.

előzmény: critixx (#82)

2017-05-04 20:45:17 critixx (?) #82

kwzatz: "Szerintem pont ez a kép simlis és képmutató, sarkított baromság."

Szerintem is az. Bevallom, szándékos provokációnak szántam, ami vitát generál. :-)

Bubu: "Nem minden vallásos ember képmutató, és nem minden ateista van az erkölcsi morálok csúcsán."

Ezt hol állítottam? Ezt még a kép sem állítja amúgy.

"A film szerintem elég jól bemutatta, hogy nem csak a vallás megygőződése miatt nem akart fegyvert fogni."

Ennek roppant mód örülök. Akkor ezek szerint Gibson jobb rendező, mint gondoltam.

előzmény: kwzatz (#80)

2017-05-04 20:33:09 Bubu (5) #81

Attól, hogy nem akar fegyvert fogni, már képmutató lesz, ha megérti az adott háború célját, és azonosulni tud vele?
Nem minden vallásos ember képmutató, és nem minden ateista van az erkölcsi morálok csúcsán. Ennél összetettebb a világ. A film szerintem elég jól bemutatta, hogy nem csak a vallás megygőződése miatt nem akart fegyvert fogni.

előzmény: critixx (#77)

2017-05-04 20:31:50 kwzatz (5) #80

Szerintem pont ez a kép simlis és képmutató, sarkított baromság.

Csak a tisztánlátás végett: Nem vagyok az a figura, aki hisz a felhők fölött üldögélő szakállas öregúrban, illetve abban, hogy figyeli minden lépésünket és közben pakolássza a mérleg két oldalára a jó- és rossz cselekedeteinket; úgy mondanám, hogy a legtöbb vallásnak és filozófiai irányzatnak is vannak számomra szimpatikus elemei, nem hiszem, hogy van általános, megfellebbezhetetlen igazság. Így egyformán unszimpatikusak az elvakult keresztények (illetve bármilyen vallású egyén) a túlbuzgóságukkal, valamint azzal, hogy semmi mást nem tudnak elfogadni, megtűrni, csak a saját elképzeléseiket és ezt megpróbálják ráerőltetni másra; valamint az ateisták speciális alfaja, a "mindentudó" is, akik szintén ugyanilyen elvakultak és intoleránsak minden más nézettel szemben.

Az meg, hogy Desmond Doss az életét kockáztatva megmentett 75 embert a biztos haláltól, rejtély, hogyan lehet simlis és képmutató. Tőlem akár a Repülő Spagettiszörnyben is őszintén hihet az, aki így él/cselekszik. Emberéleteket akart menteni és közben nem akart elvenni egyet sem. Pont.

előzmény: critixx (#77)

2017-05-04 20:12:43 csabaga (3) #79

Egy filmes fórumon szerintem a filmből kell kiindulni,ahogy más alkotásoknál is történik,ahogy te is teszed és engem is figyelmeztettek mások máshol rá.

előzmény: ChrisAdam (#78)

2017-05-04 19:39:08 ChrisAdam (4) #78

Hát eléggé el vagy tévedve, ha ez jut eszedbe. Kíváncsi vagyok mennyit tudsz amúgy a főhősről vagy a sztoriról. A kép egyébként tök nagy baromság, már ne haragudj. Lehet, hogy bizonyos tekintetben megállja a helyét, hiszen vannak, akik azt hiszik, ha jót tesznek, akkor fognak a mennybe jutni, vagy Istennél 'jó pontot szerezni', de ez a Biblia szerint nem így van. De ebbe nem is szeretnék belemenni, mert messze vezetne.

Desmond Doss katona akart lenni, de fegyvert nem akart fogni. Ez így távolról elég szép ellentmondás, de a filmben és a dokumentumfilmben szépen le van vezetve, hogy Desmond nem akar tétlenül otthon ülni, míg a többi fiatal kint harcol, hanem tenni akar a háború közepén valami olyat, ami használ is. Nem autószerelőként dolgozni, hanem szanitécként. Ahogy Bubu írta, ennek feltétele viszont az volt, hogy ne fogjon fegyvert.
Doss katonaorvos akart lenni és mindezt fegyver nélkül. És mindezt nem azért, hogy Érdemrendet kapjon, vagy jó pontokat Istennél. Nem feladatom ajnározni Dosst, de aki ismeri az igaz történetet, az tényleg láthatja, hogy Doss egy rendkívül szelíd és alázatos ember volt, aki a jót próbálta tenni azért, mert úgy érezte, emberileg az a helyes - mindezt úgy, hogy keresztény volt közben. Tudom, hogy egyeseknél ez oximoron lehet, pedig létezik ilyen, el lehet hinni...

Javaslom az igaz történet áttekintését, elolvasását, utánakutatását, mielőtt messzemenő ítéleteket, következtetéseket vonnánk le magunkban, mert sokszor hasznosabb, mint a tájékozatlan hozzászólások generálása. De no offense, nem lepett meg ez a hozzáállás sem, hiszen találkoztam ilyennel.

És a félreértések elkerülése végett: már egy ideje nem vagyok az az ember, aki úton-útfélen keresztény dolgokat terjeszt és véd meg ész nélkül, de Desmond Doss történetét ismerve muszáj ilyenkor a történet és a főhős pártjára állnom. Az már megint egy másik kör, hogy ezt Mel Gibson mennyire pátoszosan vagy sablonosan küldte vászonra. :)

előzmény: critixx (#77)

2017-05-04 19:23:06 critixx (?) #77

Nem tudom, nekem ez elég simlis és képmutató hozzáállásnak tűnik...

Egyébként pedig erről az egész filmről meg a főhős "moráljáról" ez jut eszembe:

előzmény: Bubu (#76)

2017-05-04 19:15:09 Bubu (5) #76

Az, hogy valaki nem akar ölni, nem jelenti azt, hogy nem tartja jogosnak a háborút. Vagy, hogy nem akar a fasizmussal szembe menni.
Desmond Doss szanitécnek készült, de ahhoz, hogy katonaorvos lehessen, és életeket mentsen, túl kellett esnie az alapkiképzésen.
Az már történelmi kérdés inkább, hogy miért nem vágták el a köteleket. Igaz történeten alapuló filmnél már csak így megy...

előzmény: csabaga (#75)

2017-05-04 17:30:47 csabaga (3) #75

Számomra rejtély,ha valaki nem akar fegyvert fogni,miért megy katonának.

Hiszen a hazát máshogy is lehet szolgálni.Akkor az USA-ban kb. 12-15 millió 18-25 év közötti férfi volt...

Vagy ha mégis katonának megy,rengeteg lehetőség van,hogy ne harcoló alakulathoz kerüljön,ne kerüljön fegyverrel kapcsolatba.
A szovjet hadseregben nők százezrei szolgáltak,autót vezettek,rádiósok voltak,a hadtáppal foglalkoztak vagy akár szanitécek,volt bőven választék.

A Brit hadseregben a leendő II.Erzsébetet autószerelőnek képezték ki.

Vagyis a szememben az egész konfliktus voltaképpen érthetetlen,ha megtörtént,elég ostoba dolog volt.
Az amerikai hadsereg nem boldogult egy darab fegyvert fogni nem akaró,de egyenruhát viselni akaró emberrel...
Szereljük le,ha nem akar,akkor dugjuk börtönbe...majd jön egy levél...

Azért megnézném,ha az USA területén valaki partra szállna,ők hogyan is harcolnának egy fölényben levő ellenséggel szemben.
Szépen megadnák magukat,ahogy a japánoktól elvárták?

A film ennek ellenére még jó is lehetne,ha a vallás,pátosz,flashback,merengés,lassítás,mindennek valamilyen gyerekkori dologból kell következnie,még a szirtnek is,stb. közhelyek tömkelege részben elmaradna.
A kiképzés rész meg tényleg a Kubrick film gyenge lenyúlása.

És tényleg,azt a hágcsót miért nem vágták le a japánok?

2017-05-03 17:16:48 schankox (5) #74

Először egy olyan átlagos amcsi háborús filmnek tűnt, de aztán jöttek a szuper realista Mel Gibsonos felvételek, és ez kizökkentett a kerékvágásból. Talán túlságosan is élethűen ábrázolták a harcok vérességét. Ha nem tudnám, hogy életrajzi ihletésű a film, még giccsesnek is gondolnám.
85%

2017-04-28 14:42:24 TheDriver (4) #73

Garfield szerintem is szuper választás volt Doss szerepére.

2017-04-27 14:45:42 kwzatz (5) #72

"azt egyáltalán nem értem, hogy kapta garfield ezt a szerepet és miért? ha az volt a cél, hogy keressünk egy olyan ártatalan, kisfiús bájjal rendelkező színészt, akinek túlélési esélyei már elsőre is csekélyek, akkor sikerült"

Több oka is van.
1. Látván a filmet, szerintem nagyon jól játszotta ezt a szerepet.
2. Nézz meg néhány képet Desmond Dossról! Ő sem egy 190 cm magas, 110kg izommal rendelkező John Matrix ezredes volt, van némi hasonlóság a karakterükben, testfelépítésükben.

A kommented alapján viszont nem vagyok biztos benne, hogy tudtál-e róla, hogy ez egy életrajzi film. Nyilván vannak változtatások benne, amik a nézhetőséget szolgálják, de a legfontosabb történéseket figyelembe véve elvileg hűen mutatja be Desmond Doss életét.

előzmény: andalgogalagonya (#71)

2017-04-27 11:33:33 andalgogalagonya (3) #71

lehet, hogy nem én vagyok a legjobb háborús filmeket befogadó néző alapanyag, de hiszem, hogy ebből is lehet jót (olyat, ami még azt az embert is végig leköti, akinek a golyózápor egészen egyszerűen kikapcsolja a figyelmét). bár mel gibson nem tartozik a kedvenceim közé, de ezt már nagyon távolinak érzem a számomra kedves rettenthetetlentől is. a fegyvertelen katona története egy olyan történet, ami látszólag egy személy morális dilemmája, a szolgalelkű-hazafiság és az emberi élet szentségének összeegyeztethetetlenségéből eredő feszültség feloldására tesz kísérletet, ami bár 1945-ben játszódik, mégis ugyanazokat a kérdéseket próbáljuk megválaszolni a mai napig. az eltompított lelkiismeret és a közös bűn, amihez cél rendelhető. úgy érzem, hogy ez egy "olcsó" film, ami él azokkal a hatásvadász eszközökkel, amik már elégszer bejöttek ahhoz, hogy ne szárnyaljon többé a kreativitás. a történetépítés is annyira klisés és üres, hogy végig olyan érzése van a nézőnek, hogy ezt már látta, és tisztában van vele, hogy mi fog történni kb. 2 perc múlva vagy 30. percben. igazán elengedhetnénk a gyerekkorba betekintést nyerő visszaemlékezéseket, a dolgok állandó ok-okozati viszonyba helyezését. a mai felgyorsult ingeráradatban, néha megjeleneik az igény a tisztaságra és a linearitásra, de ez már átcsap az unalmas kategóriába. azt egyáltalán nem értem, hogy kapta garfield ezt a szerepet és miért? ha az volt a cél, hogy keressünk egy olyan ártatalan, kisfiús bájjal rendelkező színészt, akinek túlélési esélyei már elsőre is csekélyek, akkor sikerült. ugyanakkor nem hiszem, hogy ennyire sterilnek és élére vasaltnak kellene lennie. ahogy a külsőségek árnyalása is elmaradt, úgy a belső tartalmak is kidolgozatlanok.

2017-04-22 11:03:18 Ehun69 (3) #70

Akik háborúkról döntenek soha nincsennek a harctéren...a filmben sok a lassítás, de tetszett a téma és az, hogy abban az időben még nagyon nem tegeződtek az emberek. A japánokat is aránylag normálisan lettek bemutatva, bár a klasszikust azért érdemes megnézni: https://kritikustomeg.org/film/17266/letters-from-iwo-jima-levelek-ivo-dzsimarol-2006

2017-04-19 20:02:51 Corso666 (5) #69

Lentebb már mindent összefoglaltatok, de ne feledjük megdicsérni Vince Vaughnt, élete első jó filmjében és szerepében. :) :) Tőle azért megijed az ember, ha meglátja a stáblistán, de most kellemeset csalódtam. :)

2017-04-18 16:40:58 Ugor (5) #68

Hát, most írtál valami lényegeset, tényleg! Lájk!

előzmény: kwzatz (#67)

2017-04-18 15:55:29 kwzatz (5) #67

"A történet ék egyszerű adva van egy fiatalember aki egy keresztény szektának a tagja és nem foghatja meg a puskát és semmilyen fegyvert. " Bárcsak ilyen szektás gondolkodásmódja lenne az egész világnak.

2017-04-18 14:26:07 ChrisAdam (4) #66

Pedig még azután jött a java, remek háborús jelenetek, persze aközben is van néha, hogy a keresztény szekta Istenéhez fohászkodik szekta szavakkal ez a szektás fiú, gondolom ezt a te gyomrod nem bírta volna, úgyhogy jobb is, hogy nem nézted tovább. :/

előzmény: Havierez (#65)

2017-04-18 14:21:12 Havierez (4) #65

Körülbelül negyven percig bírtam nézni Mel Gibson ezen alkotását. A történet ék egyszerű adva van egy fiatalember aki egy keresztény szektának a tagja és nem foghatja meg a puskát és semmilyen fegyvert. Behívják harcolni és Ő nem fog harcolni. Na most ilyen történetet nézni két órán keresztül nem bírtam volna. Nézhetetlen, unalmas és vontatott. Pocsék film összességében

2017-03-06 22:02:47 csütök (5) #64

Az egész koronájának szeretettel ajánlom a könvet, mely már megjenet és valószínű a könvesbotok polcain megtalálható.
Sok egyéb információt tartalmaz ami ugye a 131 percbe nem igazán férhetett bele. Viszont ahogy olvasom a lényeg benne van a filmben a könyvől.

Történelmi személyiségek
A fegyvertelen katona - Desmond Doss - Egy nem mindennapi hős története
FRANCES M. Doss
Desmond Doss szinte hihetetlen élettörténete, aki a második világháború egyik legvéresebb csatájában Okinawa szigetén 75 bajtársa életét mentette meg úgy, hogy ő maga nem viselt fegyvert. Vallási meggyőződése volt, hogy noha hazája igazságos háborút vív, neki magának nem szabad ölnie. Szanitécként több alkalommal is egymaga hozta ki sebesült... bővebben
***indokolatlan reklám moderálva***

2017-03-06 12:45:03 kwzatz (5) #63

Egy rendkívüli ember hihetetlen története egy zseniális filmben. Vannak olyan sztorik, melyekben elfér a kicsivel emelkedettebb hangulat, sőt, még az is, ha egyesek szerint ez a film bizonyos perceiben már giccsbe fordul át. A fegyvertelen katona esetén valahogy még ez sem zavart, mert már szinte az alapszituációban kódolva van, hogy nehéz ezt elkerülni. A háború poklában nem nyúlni fegyverhez, hanem kizárólag az életek megmentésére fókuszálni? Ha nem megtörtént eseményeken alapulna és Desmond Doss nem mentett volna meg ennyi embert a valóságban is, hányan mondanák azt a filmre, hogy "ez lehetetlen, mekkora baromság"?

Szerintem kellemes egyensúlyban van a kiképzés és a háború ábrázolása, nagyjából fele-fele arányban szerepelnek a filmben. Hihetetlen éles az átmenet, egyik pillanatban még napfény (igen, még a kiképzés során is), a másikban füst, lőporszag, vér és tetemek. De hát milyen is legyen az átmenet, ha nem ilyen, a hétköznapok és a háborús mindennapok között? Gibson nem szórakozik, magának a harcnak nincs szépsége, emelkedettsége, kegyetlen, mocskos és csak a túlélésről szól. Néha nehéz volt nézni, de itt nincs mellébeszélés, ahol robbanás, sörétek és szilánkok vannak, ott kegyetlen roncsolás van.

Érzésem szerint az, hogy a japánok "gonosznak" vannak beállítva, szimplán nem igaz. A japánok hatékonynak, céltudatosnak és kegyetlennek vannak beállítva. Semmi olyat nem láttam, ami "gonoszságot" sugallna, szimplán egy félelmetes ellenfél képe jelenik meg. Gibson nem tér ki arra, hogy melyik háborús fél milyen nemes vagy kevésbé nemes célért harcol, hogy "jobb-e az egyik a másiknál". Szimplán arra vonatkozó kijelentések vannak a filmben, hogy a japánok kegyetlenül mennek előre, rendszeresen visszaveszik a területet, nem félnek a haláltól, a szanitéceknek különös figyelmet szentelnek, hogy rontsák az ellenfél morálját, és ha lehetőségük van, magukkal visznek legalább egy amerikait a halálba. Én nem láttam semmi gondot ezzel az ábrázolással, az amerikai katonák szemszögéből valószínűleg ez volt érzékelhető egy ilyen ütközet során.

Tetszett az is, hogy Desmond felettesei nem egydimenziós idiótáknak vannak beállítva, akik nem akarják megérteni azt, amit ő képvisel, érezhetően tisztelik érte, csak féltik mind őt, mind a többi katonát. Rengeteg emlékezetes mondat hangzik el, ami remélhetőleg sokakat elgondolkodtat a háború abszurditásán.

A színészek játékát megint csak dicséret érdemli, Andrew Garfield nagyot nőtt a szememben. A fényképezés, a brutális, naturalista ábrázolásmód, a képek, jelenetek eszméletlenül húsbavágóak (szó szerint). Egyedül a zenét nem éreztem kiemelkedőnek, nem rossz, csak annyira nem tűnt ki valahogy, egyszerűen szépen meghúzódik a háttérben.

Hosszas ömlengésem után tehát megállapítható, hogy nekem nagyon tetszett a film és az eszmény, amit bemutat nekünk, csak ajánlani tudom megtekintésre.

2017-02-26 22:32:39 Lanie (4) #62

Ez bizony számomra egy masszív csillagos ötös. Sokszor nosztalgiából adok régi filmeknek szuper osztályzatot, az újabbakkal pedig sokkal kritikusabb vagyok. A traileréből nekem egy hatalmas giccs jött le, halogattam a megnézését és szerencsére nem azt kaptam amit vártam.
Nincsenek benne hányingert keltő masszív hazafi gondolatok, nekem abszolút ésszerű volt a gondolataihoz fűződő cselekedetei. Nem mellékesen az ifjú főszereplőnk is meglepett, tényleg kitűnő színész, egy szavam nem lehet rá. Mel Gibson sokadjára ad nekem filmélményt, azt kell hogy mondjam, egyszerűen szeretem amit létrehoz.

2017-02-25 15:45:21 csütök (5) #61

Én nem annyira ismerem azokat a rendezőket akik hasonló témában rendeztek. De van gondolatotok, hogy mások hagyan rendezték volna meg (természetesen, ha ragaszkondank az életrajz könyvben megírt dolgokhoz), hogy ne térjenek el tőlle? Mert azt a Doss emlékbizotság nem hagyta valna. Mint ahogy most sem.
Mondjuk én úgy gondolom talán vannak olyan rendezők akik nem ábrázalták volna ennyire realistán a háború borzalmait. Viszont aki át élte (bármelyiket háborút is) azt gondolhatja (ha még él): "Na, legaláb a mai fiatalok látnak egy szeletet abból amit a háborúban mi megéltünk."
Persze nem tudom, ez csak egy röpke gondolat.
Az évtizedek folyamán sokan akarták megrendezni, de Doss nem engedte, mert az biztos, hogy semmi sem olyan mint az eredeti.
Már nagyon várom a könyvet, hogy végre megjelenjen. Szerintem megakarják várni az Oszkár gálát, hogy rá írhassák, ha nyer.

2017-02-24 18:11:48 caulfield (4) #60

Gibson ismét misét celebrál, a vallás felől közelíti meg azt a témát és ezért kikerülhetetlen a pátosz, emelkedettség. Szempontja valahogy mintha egybeesne magával a háborúval, vagyis a tömeges kifelé élés katasztrófájával. Amíg Stone és Coppola, vagy épp Kubrick a hátország felöl az egyénre fókuszálva és annak kálváriáját bemutatva, sokkal inkább amolyan introvertált szemszögből alkotnak, addig Gibson a csatatéri lassított felvételekkel és úgy ámblokk az egész filmmel nem annyira a belső megértést, hanem inkább a gyónást műveletét gyakorolja és tekinti elsődlegesnek. Amolyan szakrális megismerés.
Könnyű rásütni, hogy giccs, meg hogy bunkó, mert tény, hogy szokatlan látásmóddal bír. De szerintem jó, hogy ilyen rendezői karakter is teret nyer néha. Egyáltalán nem jellemzi rasszizmus, vagy bármilyen fajta sovinizmus, ám egészséges patriotizmus annál inkább. Persze ez sokak ideológiai nézetrendszerének nagy falat lehet, mármint hogy nem a pacifizmust helyezi a gyújtópontba, még ha a filmet végig át is hatja a háborúellenesség. Számomra ez a meghasonlással bíró érzület teszi izgalmasság, hiába hat kétségkívül túl nyersnek időnként.

2017-02-24 16:16:36 noresz02 (5) #59

Ezt majdnem elfelejtettem: Igazad volt nem rontotta el Vince Vaughn a filmet, sőt tisztességes kis alakítás volt, kellemes meglepetés tőle.

előzmény: Tenebra (#5)

2017-02-24 10:47:19 noresz02 (5) #58

Amikor Gibson filmjét osztályozom, nem csak a szerintem jó rendezést, vagy Andrew Garfield nagyon erős játékát értékelem, hanem akaratlanul is Desmond T. Doss hihetetlen hősiességét, bajtársiasságát és főleg megrendíthetetlen hitét. Az ilyen embereket szokás sajnos a hétköznapi életben hülyének bélyegezni.

2017-02-17 14:59:01 Bubu (5) #57

Ez van, ha az élet írja a forgatókönyvet...

előzmény: SSlayer (#55)

2017-02-11 19:17:43 miraculum (4) #56

Vagy ha már ott jártak, a náluk lévő összes kézigránatot miért nem hajították le a völgybe? Nekem is úgy tűnt hogy az amcsi bázis egy szikla alján teljesen védhetetlen kell hogy legyen.

előzmény: SSlayer (#55)

2017-02-11 19:03:21 SSlayer (4) #55

Engem egyvalami zavar, hogy amikor hetedszerre is lezavarják az amcsikat valamelyik japánnak eszébe juhatott volna fogni egy Hatori Hanzot és a kötélhálót lecsettinteni. Vagy nem tudták merről támadnak?Valószinű mindig ugyan onnan jöttek.

2017-02-11 17:40:55 miraculum (4) #54

Virágozzék minden virág! :D De a viccet félretéve, ha képes ezeket a meglévő tulajdonságait háttérbe szorítani, akkor persze hogy kell, mert tehetséges és van érzéke hozzá. Egyébként erről a filmről többször az jutott eszembe, hogy akár Clint Eastwood is rendezhette volna, márpedig ez azt kell hogy jelentse, hogy Gibson visszafogta magát.

előzmény: Tenebra (#52)

2017-02-11 15:08:52 necksprain (3) #53

szerintem a get the gringo-ban volt mostanában a leglazább, az egy nagyon szerethető film egyébként is.

előzmény: Tenebra (#52)

2017-02-11 14:58:43 Tenebra (2) #52

Hogy egy velejéig rasszista, ultrakeresztény, antiszemita rendező kell-e a filmiparba, az azért kérdéses. :D Szerintem jobban tette volna, ha marad akciófilmsztár, annak jó volt (Mad Max, Halálos fegyver-széria, meg a Blood Fatherben is fasza).

előzmény: R2d2 (#51)

2017-02-11 14:49:59 R2d2 (5) #51

Örömmel látom, hogy Mel Gibsont nem tudták kiszorítani a filmiparból. Elég durva ízlése van,de pont ez kell ide.

2017-02-10 23:53:16 ChrisAdam (4) #50

Olvasd el ezt! :)

előzmény: miraculum (#49)

2017-02-10 21:40:34 miraculum (4) #49

Szerintem ez egy erős, szórakoztató film, és bizonyos szempontból még elgondolkodtató is. A középtájon kicsit elszabadul Gibson vérszomja, de számomra még az elviselhetőség határán innen meg tud állni. A végén a focizás a kézigránátokkal elsőre nonszensznek tűnik, kíváncsi vagyok, igazából is történt-e bármi hasonló. Szerintem ez egy jó visszatérés a rendezői székbe, kicsit jobban megtalálta az arányokat, mint korábban, bevallom nálam az Apocalypto és a Passió is óriási csalódás volt. Garfield emlékezeteset alakít, de tőle nem vártam mást, eddig is nagyon tehetséges gyereknek tartottam.

2017-02-10 17:11:03 csütök (5) #48

Már nagyon várom, hogy a könyv végre a könyves boltokban legyen. Ott legalább nem szól bele Gibson ízlés világa. Tény, hogy az is amerikai (Doss) oldaláról olvashatjuk a történetet , de mellette szól, hogy ő volt aki át élte és nem Gibson.

előzmény: Bubu (#45)

2017-02-10 09:01:04 MicaHiro (3) #47

Értjük, hogy milyen magyarázatot ad a film, csak nem fogadjuk el elégséges indokként. Szerintem jól körül lett ez járva lentebb, pl. a ChrisAdam és köztem folyó párbeszédben.

előzmény: Nu4nd4 (#46)

2017-02-10 06:40:29 Nu4nd4 (4) #46

Végigolvastam itt a kommenteket, és látom páran nem értik, minek nem akart fegyvert fogni. Én őket nem értem, mert szerintem a filmből kiderül. Ölni nem akart a vallása és hite miatt. Fegyvert fogni, pedig azért amit az apjával tett, illetve majdnem tett, amikor kikapta a kezéből a fegyvert és nem lőtte le, de mint mondja Smittynek: "Belül megtettem... Akkor megfogadtam, hogy soha nem érek fegyverhez." Tehát az egy külön és személyes döntése volt.

2017-02-10 00:18:52 Bubu (5) #45

Igen, láttam én is a dokumentumfilmet. Ezt az embert a döntései teszik igazi szuperhőssé a szememben. Ez az igazi dilemma tette őt emberivé, és élete végéig nyugodt maradhatott a lelkiismerete.
Igazad van a japán oldalról is, hogy senki nem tenné a kirakatba azt, hogy a saját emberei közt nem volt mindenki egy angyal. A japánokról alkotott képnek része szerintem a racionalizálás. Ha nem látja valaki rossznak az ellenségét, hogyan számol el azzal, amit a harctéren tett?
Nem hiszem, hogy a szövetségesek minden szabályt betartottak, ahogy a filmben is céloznak rá, hogy a leküldött japán sebesültek valahogy nem élték túl. Ahogyan volt japán katona is, aki nem bántotta Desmondot, úgy volt amerikai is, aki vadállatnak tűnhet kívülről. Senki sem szent, még Doss sem.

előzmény: csütök (#44)

2017-02-09 22:47:49 csütök (5) #44

A dokumentum filmben benne is van, hogy volt egy eset amikor kísértésbe esett, hogy be dobja-e a gránátot a barlangba ahol a japánok voltak és akkor meg oldana egy problébát, de végül is nem tette. Ez azt erősíti bennem, hogy igazi ember volt és nem egy kitalált hős. Aki dönthet így és dönthet úgy. De a döntés az övé és a lelkiismeretével neki kell elszámolnia.

előzmény: Bubu (#41)

2017-02-09 22:36:39 csütök (5) #43

kaamir. Igazad van. Az amerikaiak sem tökéletesek. Sőt a film sem az. És sajnos én nem láttam olyan filmet amit a japánok készítettek az okinawai csatáról az ő szemszögükből. Szerinted bele rakták volna, hogy össze terelték az okinawai civileket egy kupacba és a nagyon szép nőket a saját katonáik meg erőszakolták, mondván ezt teszik majd veletek a amerikai katonák?! Ami nem volt igaz. Ezzel viszon fel spanolták a gyenge nőket, öregeket és egy szál hegyes bambusz bottal mentek az amerikaiak ellen. Mivel senkiben nem lehetett bízni azok kénytelenek voltak lőni. A japán katonák hajszolták saját népüket értelmetlen halálba.
Vajon bele raknák az ő játék filmjükbe, hogy nem tudni ki volt az az amerikai katona aki bekötözte a mi embereinket? Vagy egy másik japán aki le akarta lőni Doss-t. Töbször is meg kísérelte és akár hányszor célba vette a fegyvere nem működött, míg más irányba igen.
Ha végig nézzük a történelmet minden nemzet még a vereségét is úgy állítja be, hogy az jól hangozzon a krónikájukban.
Nem kell messzire menni se időben, se térben. Nálunk is voltak választások. Nem volt olyan aki bár egyértelműen veszített még is úgy ptóbálta mindenkinek be adni, hogy győztek, csak nem ők alakítanak kormányt?
Akkor mit várunk másoktól?
Gibson pedig tudjuk milyen. Én nem arra koncentráltam mi hiányzi, mi sok, hanem a mondantójára, mivel ismerem a dokumentum filmet és kíváncsi voltam mit ad vissza belőle.
És ennek ismeretében, plusz egyéb információk hátterében nekem bizony 10/8-at megér. Már vagy 5X megnéztem. És mivel tudom hol vannak a csata jelenetek az ki tudom hagyni. Na nem mintha zavarna, de át lépem.

2017-02-09 18:22:50 BonnyJohnny (3) #42

Eredetileg is gyenge négyest adtam rá, de azóta meggyőztek, hogy inkább hármas. (Az Arrivalnél például nem sikerült meggyőzni, hogy nem ötös.)

előzmény: ChrisAdam (#37)

2017-02-09 17:15:38 Bubu (5) #41

Mi lenne az elveiből, ha apránként feladná őket? Először csak a kiképzésen fogja meg, aztán már biztonságból tartsa magánál, aztán meg miért is nem nyit tüzet, hogy a bajtársait védje... Így lehet szép lassan elindulni a lejtőn. Helyette ő inkább egy lépéssel sem távolodott el attól, amiben hitt.

előzmény: MicaHiro (#38)

2017-02-09 14:52:22 ChrisAdam (4) #40

Dehogynem, értem én. És meg is értem, hogy miért okoz gondot neked, mert valóban nem a legésszerűbb dolog, amit Doss művel, tényleg foghatna fegyvert a kiképzésen. De mint egyel alább Adam Taylor mondja, egyszerűen ezért lesz "tiszta hős" Doss, aki kiáll és megmarad az elvei mellett mindvégig.
Ugyanakkor arra is gondolok, hogy csak a fegyverfogás maga traumát okozhat a gyerekkori affér miatt. Így el akarja kerülni azt, hogy fegyverközelbe kerüljön, miközben a háborúban szeretné szolgálni a hadseregét, az embereken segíteni. Kicsit pátoszos tudom, meg szokatlan. De végül is az, hogy így történt, nem a film hibája. :)
Amúgy trivia: a II. világháború alatt nem csak Doss volt, aki nem fogott fegyvert ugyanígy, hanem többen, többféle vallásból, de valaki vallástól függetlenül. Még a német hadseregben is és több háborúban is (már egészen az 1700-as évek végétől). A Wikin egész szép lista van erről. A legtöbbnek azonban korántsem lett hősies végkifejletük.

előzmény: MicaHiro (#38)

2017-02-09 14:23:36 Adam Taylor (5) #39

Nagyjából épp ez a film lényege, a mondanivalója
A hit, hogy van valami, amiért kiáll minden körülmények között, és ez végül őt igazolja. Kitart emellett a háborús körülmények között is, ami tudvalevőleg állattá teszi az embert. És itt van valaki, aki képes követni az elveit és a hitét még ilyenkor is - tehát pont valami ilyesmi különböztet meg minket az állatoktól.
Ez az, amivel a háborús filmeken túlnyúló üzenetet akar átadni Gibson. Persze, ezzel lehet egyet nem érteni meg őrültségnek tartani - én igazából tisztelem a tartását és kitartását Doss-nak.

előzmény: MicaHiro (#32)

2017-02-09 14:04:17 MicaHiro (3) #38

Szerintem nem érted a problémát. Értem, hogy volt egy traumája, és a hitével is tisztában vagyok. Azt érteném, hogy miért nem akar emberre lőni. De hogy inkább kockáztatja a súlyos büntetést, mint hogy gyakorlás céljából hozzáérjen a fegyverhez, az már nekem nem a hit és elvek kategóriája, ez az én szótáramban csak butaság, akkor is ha a hitén alapszik.

előzmény: ChrisAdam (#37)

2017-02-09 13:48:48 ChrisAdam (4) #37

Desmond Doss kiállt amellett, amit képviselt. Ezért nem fogott fegyvert sem a képzésen, sem a harctéren. Plusz nem csak a hite miatt nem fogott fegyvert, hanem ha visszaemlékeztek, volt egy afférja apjával, amikor majdnem lelőtte (miután az apja majdnem lelőtte anyját). Ez szerintem már elég komoly érv egy olyan valakinek is, aki nem tudja elfogadni, hogy vallási okok miatt nem fogott fegyvert. Amúgy a könyvben ez az affér jobban ki van bontva, részletesebb. Meg úgy alapból az apja-család viszony.
A hivatalos adventista álláspont pedig egyébként akkor nem úgy szólt, hogy a háborúba vonuló ember nem foghat fegyvert, szóval ez nem az egyház miatt volt, hanem Doss személyes döntése. Szerintem inkább ez a része jó, hogy abban az időben a szónak és a döntésnek is nagy súlya volt.

Bonny, hogy lett hirtelen 3-mas? :o

2017-02-09 13:22:48 Bubu (5) #36

Miért, az jobb lenne, ha megtanulna fegyverrel bánni, azután a csatatéren közölné a társaival, hogy nem akarja használni? Veszélyes is lehet, ha valaki azt hiszi, fedezi a társa, aztán mégsem... Így legalább tudják, mire számíthatnak.
Azért a kiképzés alatti történések nem éppen jó embernek festenek le minden amerikait. A dokumentumfilmben is elmondták, hogy a japánok lőttek mindenkire, akit értek. Ők így emlékeznek rájuk.

2017-02-09 13:21:26 kaamir (2) #35

Főleg, hogy később simán fegyvert fog, és azzal húzza ki Vince Vaughn-t a gerincről...

előzmény: MicaHiro (#34)

2017-02-09 13:10:08 MicaHiro (3) #34

Értem én, de ez még csak a hitével sem magyarázható. Mert a hite azt mondja, hogy ne ölj, nem azt hogy ne nyúlj olyanhoz amivel ölni lehet... . Ettől persze szíve joga ezt gondolni, csak nincs rá semmi átérezhető vagy értelmes magyarázat. A film meg átsiklik a fölött a kis dilemma fölött.

előzmény: BonnyJohnny (#33)

2017-02-09 13:04:59 BonnyJohnny (3) #33

Ez nekem is eszembe jutott a film nézése közben, és ebből nekem az jött le, hogy fegyverhez sem akart érni.

előzmény: MicaHiro (#32)

2017-02-09 12:59:13 MicaHiro (3) #32

Én is hajlamos vagyok egyetérteni azzal, hogy ez a film elvi alapon sok felől támadható, a japánok ábrázolásától kezdve a háborúellenesség vs lelkes robbantgatás problematikáján át odáig, hogy az amerikai hite mindent legyőz (erre az utóbbira persze lehet mondani, hogy igaz történet, de akkor is valahogy jobban kellett volna előadni, nem úgy, hogy van egy alig árnyalt karakterünk, akinek a gondolatairól pár jelenetnyi ötlettelen múltba mutogatás derül ki csupán).

Ami konkrétan bosszantott (előre bocsátom, lehet én vagyok az érzéketlen)
Én teljesen megértem, hogy Doss nem akar embert ölni. Ez tiszta sor. De. Mi. A. Francért. Nem. Képes. Még csak HOZZÁÉRNI sem egy fegyverhez? Simán elvégezhette volna a lövőKIKÉPZÉST, azzal senkit nem ölt volna meg. És ez nem csak neki nem jut eszébe, hanem a sok okos szereplőnek sem körülötte...

2017-02-09 11:41:25 kaamir (2) #31

Hát nem, nem ilyenek voltak, illetve nem csak ilyenek és főleg nem egytől egyik ilyenek. Egymilliószor árnyaltabb a kép, mint ahogy Gibson lefesti. Őt nem érdekli más, csak a zsidók/maják/japánok gonosz oldala, minden mást elhagy. Egysíkú, ostoba ábrázolás, köze nincs a valósághoz. Ha Gibsont bármi igazság érdekelné, akkor mondjuk az amerikaikat sem földre szállt angyaloknak ábrázolná, kontrasztba állítva az embertelen ellenséggel. Ez nettó demagógia.

előzmény: csütök (#30)

2017-02-09 11:27:25 csütök (5) #30

Kaamir. Nem a képregény a lényeg, mert a film a 2002-3-ban írt életrajz könyv alapján keletkezett. Szerintem nem Gibson állítja be olyanoknak az adott népeket ahogy látjuk a filmjein, hanem fordítva. Az a bizonyos nép olyan volt (vagy most is olyan) és Gibson "csak" meg mutatja a reális képet róluk. Ha valaki utána néz a történelemben világossá válhat. És aki bemutatja az igazságot az már antiszemita? Bocsi, de ez struccpolitika. Ha nem mondjuk ki a problémát az nem is létezik.

2017-02-09 09:19:37 kaamir (2) #29

Nem ismerem a képregényt, úgyhogy passz.

Szerintem ez az ábrázolás két dologból tevődik össze: egyrészt Gibsontól nem áll távol a rasszizmus, másrészt egy akciófilmes szemével nézi a világot. Az akciófilmekben pedig - pláne a '80-as, '90-es évek akciófilmjeiben, amiknek ő királya volt - nagyon jók és nagyon gonoszak vannak, árnyalatok, szürke zóna nélkül. Gibson ezt a szemléletet, ezt az akciófilmes sémát használja történelmi filmjeinél, így lesznek a Passióban a zsidók vérszomjas dögök, az Apocalyptóban a majákból emberevő vademberek, akikre ráfért már a gyarmatosítás, a japánokból pedig brutális pszichopaták. Lehet, hogy nincs ebben semmi ártó szándék, egyszerűen ő ilyen, így látja a világot, de ettől még hihetetlen bunkó elemei lesznek a filmjeinek.

előzmény: Bubu (#25)

2017-02-08 23:55:31 csütök (5) #28

Azért valjuk be, ha nincs ez a film (most mindegy milyen) vajon ki nézi meg a dokumentum filmet? Ki olvassa el a hamarosan meg jelenő könyvet? Egyáltalán hány ember tudatába jut el, hogy nem csak mondva csinált "hősök vannak", hanem igaziak is. És még hányról nem tudunk, mert ugye nem ennyire látványos a hősiessége és nem csinálnak róluk filmet. Nem követhetetlen "hősökre" lenne szüksége az embereknek, hanem éppen ilyenekre mint Doss. Most nem konkrétan a hitére gondolok (bár az se semmi és jobb lenne a világ ha a hívők ilyen hívők lennének), hanem a következetességére, álhatatos, kitartására. A végén azért nem kevés ember örül annak, hogy Doss olyan, amilyen.
Annak kimondottan örülünk, ha egy banki szakember következetesen becsületes, vagy ha valaki következetes a gyerek nevelésben és a csemete viszi is valamire. És még lehetne sorolni miért tartjuk jónak, ha valaki egy adott dologban következetes, hű az elveihez. Viszont, ha nem az akkor kérdéses, hogy vajon tényleg megbízható-e?
Akkor had legyen már Doss-é is egy helyes döntés, még ha fura is.

2017-02-08 23:05:51 critixx (?) #27

Az amerikaiak így próbálják megnyugtatni a lelkiismeretüket. A japánok állatok voltak, nem is emberek, úgyhogy nem probléma, hogy két városukra atombombát dobtunk.

2017-02-08 22:57:06 ChrisAdam (4) #26

Részben egyet tudok érteni, de egyébként a könyvben is le van írva (még több eset, ami Desmond Doss és a többi katona beszámolóiból van ollózva), hogy a japánok sokszor tényleg szinte elvakultan, őrült módon harcoltak. Persze ez fel lett nagyítva, nem tagadom.

Egyébként fun fact: Doss egyháza a Hetednapi Adventista Egyház (ahova én is születtem), nagyon felmagasztalja a filmet, merthogy hát missziós értékű és a többi. Voltak itt mindenféle programok meg miegymás, én pedig egyrészt csóváltam a fejemet, látván, hogy a film - Gibson - nagyban szarik erre a dologra és inkább háborúellenesség domborodik ki jócskán, mint a keresztény narratíva (ezt a kritikámban egy picikét jobban kifejtem). A másik pedig, amin jót mosolyodtam, hogy vajon Japánban, ahol elég szép számban élnek ma adventisták, mit gondolnak a filmről, vagy ők ezt hogy tudták megnézni, ők is missziós eszközként terjesztik az országban? :D Meg úgy egyébként a japánok megnézik-e a filmet? :)

2017-02-08 22:24:25 Bubu (5) #25

Nem lehet, hogy a történetből a háború után készült képregény is hatással volt erre az ábrázolásra?
Amúgy a japánokra igaz egyfajta megszállottság, és az élet értékének egy teljesen más felfogása. De nehéz elképzelni, hogy nem viselkednek fegyelmezetten, ami szintén jellemző rájuk.

előzmény: kaamir (#24)

2017-02-08 21:44:38 kaamir (2) #24

Persze, ez igaz, a japánok tényleg megszállottak voltak többségében, de Gibson nagyon túltolja a biciklit: vadásszák a felcsereket, lelövik a sebesülteket, az életükért könyörgőket, még a fehér zászlóval is g*ciznek, stb. Tomboló, embertelen, könyörtelen pszichopaták. Már-már karikatúra-szerűen gonoszak.

előzmény: Olórin (#23)

2017-02-08 21:06:17 Olórin (3) #23

kaamir, Tenebra: Mindennel egyetértek, csak a japánok ábrázolásának bűnében nem vagyok száz százalékig biztos. A japánok híresek voltak arról, hogy megszállottan és kamikaze módon harcoltak, még az egyszerű bakák is úgy érezték, a becsületüket veszítek el, szégyenben maradnak, ha kudarcot vallanak. Szemére lehet vetni Gibsonnak, hogy ezt, ti. az ellenség gondolkodásmódját, felfogását nem, hanem csak annak külső megjelenését (ld. "állatias őrjöngés") ábrázolta, ugyanakkor a filmnek nem célja mindkét oldal bemutatása, ahogy a háborús filmek 99%-ának sem.

2017-02-08 20:10:54 Tenebra (2) #22

Végre valaki, köszönöm. :D

Igen, a japánok ábrázolása a legfelháborítóbb ebben. Meg, hogy egy ilyen tényleg nagy emberről egy ostoba, egyáltalán nem pacifista háborús filmet készítsen valaki...

És igen, Gibsonnak ez egy ürügy volt csak arra, hogy hatásvadász robbanós-lövős-vérzős jeleneteket mutathasson. Ha egy jó rendező lenne, és értene a filmművészethez, nem háborús filmet csinál ebből, hanem a kiképzős részre fókuszál, ami amúgy szintén több sebből vérzik, de abban még láttam volna potenciált. Persze az is érdekes és megfelelően bizarr, hogy valaki nem fog fegyvert "élesben", csak felcserkedik. De ebben mégis kevesebb a dráma, mivel ott már a bajtársai kötelezően megvédik. A kiképzős részeknél viszont a csapat még nem kovácsolódott össze, és szerintem sokkal drámaibb az, hogy a saját honfitársaid közösítenek ki azért, mert pacifista vagy. Ebből egy jó rendező nagyon jó sztorit hozhatott volna ki. De Mel Gibson nem ez a kategória.

Annyira mondjuk nem volt rossz, mint a Passió, így szerintem egy gyenge 3-ast megérdemel. Na, meg ugye Kubrick Acéllövedéke is megejti azt a hibát, hogy a kiképzős jelenet után tovább folytatódik. :D

előzmény: kaamir (#21)

2017-02-08 19:55:13 kaamir (2) #21

Gibson talált egy ürügyet, hogy vérben-bélben tocsogó háborús jeleneteket forgasson. Mert Desmond Doss sztorija tényleg csak alibi, Gibsont a legkevésbé sem érdekli főhőse. Kb. annyira árnylat ez a figura, mint Törpapa (a többiek még ennyire sem). Egyszerűen ő a megtestesült jóság. Pont.

Az első egy óra dögunalom. Melodráma és innen-onnan összeollózott kiképzésjelenetek, ráadásul itt még Vince Vaughn színészetnek csúfolt szerencsétlenkedését is el kell viselni. Aztán jön a húsdaráló és persze Gibson itt van elemében. Intenzívek a csaták (melyek megvalósításukban egyrészt a '60-as, '70-es évek csatajeleneteit idézik, ahol az ellenség nem lő, csak üvöltve rohangál és csokorban hullik, másrészt a modern akciófilmek kicsit meseszerű CGI képvilágát, ahol a becsapódó lövéseknek nincs igazi fizikájuk), de a sok-sok brutalitáson kívül semmi extra. Gibson nem egy Spielberg, a Ryan közlegény sokkjának a közelébe se jut. Gibson a pátosszal sem spórol, nem mintha mást várna az ember.

Ez így talán elég lett volna egy közepesre, mérsékelten ostobácska háborús-akciófilmnek, de ami igazán felháborítóvá teszi, az a japánok ábrázolása. Egyszerűen undorító, hogy mennyire egysíkúan, őrjöngő állatoknak ábrázolja őket a film, és hogy Gibson mennyire kéjes örömét leli a haláluk mutogatásában. A harakiri vs. Biblia montázst az Iszlám Állam propagandistái is megirigyelnék. (a végén a gyilkolást imádsággal megáldó Doss pedig kb. az egész film szemenköpése...)

Sok-sok kérdést lehetett volna feltenni egy vallási/lelkiismereti okokból fegyvert nem ragadó, krisztusi szeretetet hirdető ember háborúban való részvételéről, Gibsonnak sajnos semmi nem jutott eszébe (ill. csak annyi, hogy giccs és csonkolt végtagok és gonosz japánok)

2017-02-05 21:49:07 Szamár (3) #20

Voltak részei a filmnek, amiket nagyon szerettem, de a végén iszonyatosan túl lett tolva a pátosz.
Amikor Andrew Garfield mindenkit félrelökött, hogy kezével elcsapja az egyik gránátot és egy szaltórúgással elrúgja a másikat, az az érzésem volt, mintha próbálnék egy 4-est dobni a filmnek, Mel Gibson meg agresszívan elütné a picsába.

2017-02-05 12:48:16 Rorschach (4) #19

Teljesen okés háborús film, ami ugyan kileng a jó (autentikus, háború borzalmát átadó képsorok), és a rossz (néhol nagyon gyenge látvány, pici giccs itt-ott) irányba is, de a fantasztikus színészeinek hála végül nem kérdés, hogy merre kerekítsen a néző.

Garfield önmagában se semmi - baromira örülök neki, hogy az elfuserált Pókemberek nem törték derékba a karrierét, ahogy Maguire-nek -, de a Palmerrel közös jelenetei végképp aranyat érnek. Hugo Weaving meg... Hugo Weaving. Úgy adja a ptsd-t, hogy megnyalod mind a tíz ujjad.

Mel Gibson olyan, mint a westernfilm, milliószor temették már, de csak megmutatja újra és újra, hogy van még benne kakaó.

2017-01-26 19:48:58 robertjordan (3) #18

Fantasztikus tehetség ez a Garfield. De a film sajnos jóindulattal is csak közepes.

2017-01-24 00:19:51 Adam Taylor (5) #17

Utóbbi idők legjobb háborús filmje, ez biztos. Nekem a felvezetővel sem volt bajom, mert - ahogy előttem is írták - Hugo Weaving remekel, Teresa Palmer gyönyörű, Andrew Garfield pedig szenzációsan jó az egész film alatt, nem láttam a Manchester by the sea-t, de jelen pillanatban odaadnám neki az Oscart ezért. Megértem hogy egy-két sokszor látott jelenet valakit érzékenyebben érintett - engem menet közben nem zavart, utólag pedig olyan szépen belesimultak a film szövetébe, hogy csak így újraolvasva ugrott be hogy ja tényleg, volt egy ilyen nem túl eredeti mozzanat is benne.

2017-01-23 07:47:21 ChrisAdam (4) #16

Egyébként ez az a pont, ahol szégyenkezve jelentem, hogy még nem láttam a Braveheartot, sem az Apocalyptot (vagyis utóbbit félig-meddig kisgyerekként valami éjjeli adásban, de nem sok mindenre emlékszem).

előzmény: BonnyJohnny (#15)

2017-01-23 07:29:54 BonnyJohnny (3) #15

Igazad van, akkor pontosítok:
Így felesleges.
A Braveheartnál például nem érzem annak. Erre (is) utaltam a hozzászólásom végi összehasonlításban.

OFF
Olórinnak olyan joga van a képregényekre, mint a Széchényi Könyvtárnak a könyvekre: minden megjelent számból jár egy példány. :D

előzmény: ChrisAdam (#14)

2017-01-23 03:24:12 ChrisAdam (4) #14

Hát azért feleslegesnek talán nem mondható az életrajzi szekvencia, kell ahhoz, hogy megértsük Doss motivációját. Akkor tényleg csak egy darab háborús film. Inkább jobban ki kellett volna dolgozni, precízebben megírni és rendezni, nem csak dörzsölni a kezet várva a csatajelenetekig - bár természetesen a néző is így van, hogy alig várja, hogy beinduljon a hentelés. :)

Egyébként fun fact: A film tulajdonképpen "képregényfilm", ugyanis Desmond Doss történetéből készültek a háború után képregények - az 1967-eset az Amazonon meg lehet venni ropogós 2200 dollárért, a 1946-os True Comics példányt meg lehet itt tekinteni "Hero Without a Gun" címmel.
De lehet, hogy Olórin pincéjében még ezek is megvannak. :)

előzmény: BonnyJohnny (#13)

2017-01-22 18:13:49 BonnyJohnny (3) #13

Szerintem felesleges, és helyenkénti bájossága ellenére is unalmas első harmad legfeljebb közepes, a kiképzőtáboros-börtönös-hadbíróságos rész is hullámzó színvonalú. A csata viszont zseniális (főleg, ha figyelembe vesszük a költségvetést), de azt is lerontja (csak kicsit!) az utána lévő hitbeszéd, ima, meg lassított felvételes győzelem. Szerintem hasonlóan kilóg, mint a Ryan közlegénynél a partraszállós jelenetet követő... nos... egész film. :P (nyilván nem ugyanaz a kettő, ezért írtam, hogy csak kicsit ront az addigi naturalizmuson. Összességében négyesnek négyes, de annak is a gyengébbik feléből. Kár érte.

Gibbson hiába lett visszafogadva, ez nem a Braveheart rendezője, hanem valaki, aki úgy egész jól utánozza azt.

2017-01-03 00:16:53 kobretti88 (?) #12

Én is. Azt olvastam, hogy leghamarabb tavasszal jöhet. Az origo szerint :((((

előzmény: ChrisAdam (#11)

2017-01-02 23:51:43 ChrisAdam (4) #11

Én a Silencere vagyok már piszkosul kíváncsi.

előzmény: kobretti88 (#10)

2017-01-02 23:48:45 kobretti88 (?) #10

A közösségi hálót se hagyjuk ki a felsorolásból. Abban is nagyon jól játszott.

előzmény: Bubu (#8)

2017-01-02 23:45:05 ChrisAdam (4) #9

Előbbit nem láttam, utóbbi: tényleg! Bár akkor őt még nem ismertem, most is éppen csak annyira emlékszem, hogy azt mondjam, ott tényleg jó volt, de konkrét megmozdulására nem. Ez aligha az ő hibája, inkább az én memóriámé. :)

előzmény: Bubu (#8)

2017-01-02 23:33:44 Bubu (5) #8

Azért Andrew Garfield a Pókember előtt már letett egy Boy A-t és egy Never Let Me Go!-t az asztalra. Már ezeket nézve lehetett tudni, hogy tud a srác.

előzmény: ChrisAdam (#7)

2017-01-02 23:15:48 ChrisAdam (4) #7

Még pénteken volt szerencsém látni a moziban, eléggé negatív várakozásokkal tekintettem elébe: nem szeretem az ilyen életrajzi csodával határos filmeket hollywoodi zománcban. Az eredeti sztorit már évek óta ismertem, vagy 8-10 éve láttam a Dossról szóló dokumentumfilmet, ami kicsit részletesebben, mélyebben beleásott Doss életrajzába, motivációjába, hitébe, melynek rendezője egyébként a film producere volt, s több jelenetet látunk a film végén belőle.
Mel Gibson egész szépen, valósághűen tárja elénk a felcser történetét, sőt, rengeteg dolgot nem is tesz bele, ami valójában megtörtént - ennek kifejezetten örültem, így is talán túl hihetetlen egy átlagnézőnek, például a trailerben látott gránát elleni védekezése. A film eleje azonban túl elnagyolt, a szerelmi szál is, a családi szál is, sokkal mélyebbre áshatott volna Gibson, de nem teszi, a klisékhez és a sablonokhoz nyúl, más filmekben látott elemekkel szolgál, így a kiképzés sem lesz valami túl bizarr élmény, pedig éppen megfelelő lett volna arra, hogy átvezesse a hacksaw-i borzalmakra a filmet. A kiképzés azonban túl sok humorforrást tartalmaz, a tárgyalásokkor pedig túl kevés az igazi dráma, kicsit le is ül a film, de aztán fordul is egyet a kocka: egy pillanattal később már a pokolban járunk, ahol Gibson végre hátradőltéből felkelhet és bebizonyíthatja, hogy nála jobb akciórendező kerek e földön nincs. Mert hogy tényleg nincs, igazi pokoljárás az utolsó egy-másfél óra, elképesztő, mit nem látunk a vásznon, nem is tudom, hirtelen mikor láttam ennyire véres háborús jeleneteket. Ryan közlegény első 20 perce elismerően csettinthet, mert bizony messze túlszárnyalja, talán el is lehet mondani, hogy a legvéresebb film, amit valaha láttam. Ötévadnyi Trónok harca bújhat el és nem is azért, mert mennyiségben több a vér vagy a bél és egyéb testrészek, hanem mert A fegyvertelen katona rettenet valósághű, Gibson pedig minden ölő-kártyát eljátszik, amit csak tud. Attól féltem, ezáltal túl mű lesz, túltolt, de mégsem az, mégsem éreztem, hogy túl sok lenne a mocsok.
Az utolsó jelenetek persze pátoszba és giccsbe fulladnak, kevesebb néha több-elv érvényes, s a végén a székből felállva csak azt tudjuk mondani, hogy A fegyvertelen katona a töménytelen öldöklésen kívül nem sok újat tett le az asztalra, de amit mutat és amin végigvezet, mégis jó "szórakozás". Persze bökheti a csőrünk, hogy ezt sokkal kevésbé klisében fürödve, sokkal keményebb lélektani hatással is meg lehetett volna rendezni, de Gibson az akcióhoz és a brutalitáshoz ért igazán - a lassításokhoz, az epikus összecsapásokhoz, ami mögött nem sok mélység van, ahogy az történt A passió esetén is.

Összességében jó film A fegyvertelen katona, moziban érdemes nézni, a szinkronja remek, a csatajelenetek miatt pedig szintén ajánlott a mozi, még inkább bekebelezi a nézőt a sok vér és a brutalitás. A színészek zseniálisak, Andrew Garfieldben nem hittem, de le a kalappal, tényleg remek munkát végez, sokra viszi még ez a srác, csak ki kellett lépnie Pókember mögül. Maradandót alkot Hugo Weaving is abban a pár snittben, Teresa Palmert pedig gyönyörű arca miatt jegyezzük meg. Vince Vaughn pedig lehet rájött időközben, miben rejlik a színészet rejtelme, Sam Worthington sótlan, de mégis jó látni a vásznon.
A látvány hibátlan, a zene életrajzicsodafilm-szagú, de mégis jól mutat a vászon mögött, az élmény pedig jó és borzasztó egyben: egy órán keresztül feszült izmokkal nézni a csatajeleneteket, miközben még a legkeményebb szívű szemében is könny gyűlik a "hadd mentsek meg még egyet" mondatra. Meg hát úgy az utolsó egy óra alatt gyakori a libabőr-rulez.

75%

2016-12-31 11:12:01 Gasz András (4) #6

Nekem jó kis pozitív meglepetés volt a film. Ami ugyan nem mentes a gicses, szirupos feleslegesen elnyújtott vallási részektől se.

A kiképzős részek egyszerre voltak humorosak és durvák. (Bár durvaságban messsze voltak a Acéllövedéktől pl)
A háborús részek me nem hiába kaptak 18+as karikát. Gibson továbbra is nagyon naturalista tud lenni csak itt nem volt ez túlzás, mint pl a Passióban. Régen láttam ennyire durva háborús filmet. Andrew Garfield még mindig nagyon kisfiús viszont és a kisfiús Pókemberes szinkron hangja valahogy nem illett a filmbe. Teresa Palmerbe pedig azt hiszem sokan beleszerettek újra. :) A végén jó volt látni az archív felvételeket a túlélőkkel folytatott visszaemlékezések kapcsán.

Jó kis filmes évzárás volt számomra.

80%

2016-12-15 22:07:12 Tenebra (2) #5

Tőle nem kell félni, igazából nem sok vizet zavar. Mondjuk én a True Detective óta egyáltalán nem vetem meg őt.

A film nem ezért középszerű. Hanem mert ugyanazt a megagiccset kapjuk meg, amit Mel Gibsontól általában várhatunk rendezőként. Jó, a Rettenthetetlent én is szeretem, meg az Apocalyptonak is voltak jó momentumai, de ez a film inkább a Passióra emlékeztet. És amúgy is: a York őrmester című klasszikus verziója ez inkább, jóllehet, ezúttal háborúellenes olvasatot akar adni a sztorinak Gibson. Ez sikerül is, de számomra egyetlen emlékezetes képe sincs. Ha a "kiképzős" jelenetsor erősebb lett volna, akkor akár még a 4-est is megkaphatná, de senki ne várjon Acéllövedék-szintű keménységet. Pedig szerintem érdemesebb lett volna erre a konfliktusra összpontosítani, ami a tábori részekben zajlik, melyeket Mel Gibson szerintem összecsap. Ezek lettek volna az érdekesebbek, hiszen nagyon nagy ellentmondás, hogy egy férfi katonának áll, hogy segítsen társain, de nem hajlandó fegyvert fogni. Iszonyú drámai potenciálja van ennek. De úgy éreztem, Mel Gibson ezeket kötelezőből vitte csak vászonra, és már alig várta, hogy belecsaphasson a lecsóba, és mehessen lassított felvételezni, sár-vérezni Okinawa szigetére. :D És annak rendje és módja szerint ultra giccses lett az utolsó 45 perc. Főleg a lezárás... Uhh.

előzmény: noresz02 (#4)

2016-12-15 21:50:42 noresz02 (5) #4

Azért vannak rossz előjelek is a filmmel kapcsolatban:

szerepel benne Vince Vaughn.

2016-11-21 20:12:45 pobeda (4) #3

Medic= Szanitéc volt.

2016-09-08 10:00:38 random117 (?) #2

"Gibson a Hacksaw Ridge című második világháborús drámát mutatta be nemrég a velencei filmfesztiválon – a közönség tízperces álló tapssal fogadta az alkotást. Gibsonnak ráadásul még arra is volt ideje, hogy rúgjon egy nagyot a DC–Warner párosba."
Az előjelek nagyon jók - izgalmas filmnek ígérkezik:)

2016-04-08 16:44:41 ChrisAdam (4) #1

Érdekel a film, már a történetet feldolgozó dokumentumfilm is érdekes volt, Mel Gibson pedig jó rendező.