Hacksaw Ridge (2016) ☆

A fegyvertelen katona

(Mel Gibson)

amerikai dráma, életrajzi film, háborús film, történelmi film

3,8
★★★★☆
178 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2017-02-25 15:45:21 csütök (5) #61

Én nem annyira ismerem azokat a rendezőket akik hasonló témában rendeztek. De van gondolatotok, hogy mások hagyan rendezték volna meg (természetesen, ha ragaszkondank az életrajz könyvben megírt dolgokhoz), hogy ne térjenek el tőlle? Mert azt a Doss emlékbizotság nem hagyta valna. Mint ahogy most sem.
Mondjuk én úgy gondolom talán vannak olyan rendezők akik nem ábrázalták volna ennyire realistán a háború borzalmait. Viszont aki át élte (bármelyiket háborút is) azt gondolhatja (ha még él): "Na, legaláb a mai fiatalok látnak egy szeletet abból amit a háborúban mi megéltünk."
Persze nem tudom, ez csak egy röpke gondolat.
Az évtizedek folyamán sokan akarták megrendezni, de Doss nem engedte, mert az biztos, hogy semmi sem olyan mint az eredeti.
Már nagyon várom a könyvet, hogy végre megjelenjen. Szerintem megakarják várni az Oszkár gálát, hogy rá írhassák, ha nyer.

2017-02-24 18:11:48 caulfield (4) #60

Gibson ismét misét celebrál, a vallás felől közelíti meg azt a témát és ezért kikerülhetetlen a pátosz, emelkedettség. Szempontja valahogy mintha egybeesne magával a háborúval, vagyis a tömeges kifelé élés katasztrófájával. Amíg Stone és Coppola, vagy épp Kubrick a hátország felöl az egyénre fókuszálva és annak kálváriáját bemutatva, sokkal inkább amolyan introvertált szemszögből alkotnak, addig Gibson a csatatéri lassított felvételekkel és úgy ámblokk az egész filmmel nem annyira a belső megértést, hanem inkább a gyónást műveletét gyakorolja és tekinti elsődlegesnek. Amolyan szakrális megismerés.
Könnyű rásütni, hogy giccs, meg hogy bunkó, mert tény, hogy szokatlan látásmóddal bír. De szerintem jó, hogy ilyen rendezői karakter is teret nyer néha. Egyáltalán nem jellemzi rasszizmus, vagy bármilyen fajta sovinizmus, ám egészséges patriotizmus annál inkább. Persze ez sokak ideológiai nézetrendszerének nagy falat lehet, mármint hogy nem a pacifizmust helyezi a gyújtópontba, még ha a filmet végig át is hatja a háborúellenesség. Számomra ez a meghasonlással bíró érzület teszi izgalmasság, hiába hat kétségkívül túl nyersnek időnként.

2017-02-24 16:16:36 noresz02 (5) #59

Ezt majdnem elfelejtettem: Igazad volt nem rontotta el Vince Vaughn a filmet, sőt tisztességes kis alakítás volt, kellemes meglepetés tőle.

előzmény: Tenebra (#5)

2017-02-24 10:47:19 noresz02 (5) #58

Amikor Gibson filmjét osztályozom, nem csak a szerintem jó rendezést, vagy Andrew Garfield nagyon erős játékát értékelem, hanem akaratlanul is Desmond T. Doss hihetetlen hősiességét, bajtársiasságát és főleg megrendíthetetlen hitét. Az ilyen embereket szokás sajnos a hétköznapi életben hülyének bélyegezni.

2017-02-17 14:59:01 Bubu (5) #57

Ez van, ha az élet írja a forgatókönyvet...

előzmény: SSlayer (#55)

2017-02-11 19:17:43 miraculum (4) #56

Vagy ha már ott jártak, a náluk lévő összes kézigránatot miért nem hajították le a völgybe? Nekem is úgy tűnt hogy az amcsi bázis egy szikla alján teljesen védhetetlen kell hogy legyen.

előzmény: SSlayer (#55)

2017-02-11 19:03:21 SSlayer (4) #55

Engem egyvalami zavar, hogy amikor hetedszerre is lezavarják az amcsikat valamelyik japánnak eszébe juhatott volna fogni egy Hatori Hanzot és a kötélhálót lecsettinteni. Vagy nem tudták merről támadnak?Valószinű mindig ugyan onnan jöttek.

2017-02-11 17:40:55 miraculum (4) #54

Virágozzék minden virág! :D De a viccet félretéve, ha képes ezeket a meglévő tulajdonságait háttérbe szorítani, akkor persze hogy kell, mert tehetséges és van érzéke hozzá. Egyébként erről a filmről többször az jutott eszembe, hogy akár Clint Eastwood is rendezhette volna, márpedig ez azt kell hogy jelentse, hogy Gibson visszafogta magát.

előzmény: Tenebra (#52)

2017-02-11 15:08:52 necksprain (3) #53

szerintem a get the gringo-ban volt mostanában a leglazább, az egy nagyon szerethető film egyébként is.

előzmény: Tenebra (#52)

2017-02-11 14:58:43 Tenebra (2) #52

Hogy egy velejéig rasszista, ultrakeresztény, antiszemita rendező kell-e a filmiparba, az azért kérdéses. :D Szerintem jobban tette volna, ha marad akciófilmsztár, annak jó volt (Mad Max, Halálos fegyver-széria, meg a Blood Fatherben is fasza).

előzmény: R2d2 (#51)

2017-02-11 14:49:59 R2d2 (5) #51

Örömmel látom, hogy Mel Gibsont nem tudták kiszorítani a filmiparból. Elég durva ízlése van,de pont ez kell ide.

2017-02-10 23:53:16 ChrisAdam (4) #50

Olvasd el ezt! :)

előzmény: miraculum (#49)

2017-02-10 21:40:34 miraculum (4) #49

Szerintem ez egy erős, szórakoztató film, és bizonyos szempontból még elgondolkodtató is. A középtájon kicsit elszabadul Gibson vérszomja, de számomra még az elviselhetőség határán innen meg tud állni. A végén a focizás a kézigránátokkal elsőre nonszensznek tűnik, kíváncsi vagyok, igazából is történt-e bármi hasonló. Szerintem ez egy jó visszatérés a rendezői székbe, kicsit jobban megtalálta az arányokat, mint korábban, bevallom nálam az Apocalypto és a Passió is óriási csalódás volt. Garfield emlékezeteset alakít, de tőle nem vártam mást, eddig is nagyon tehetséges gyereknek tartottam.

2017-02-10 17:11:03 csütök (5) #48

Már nagyon várom, hogy a könyv végre a könyves boltokban legyen. Ott legalább nem szól bele Gibson ízlés világa. Tény, hogy az is amerikai (Doss) oldaláról olvashatjuk a történetet , de mellette szól, hogy ő volt aki át élte és nem Gibson.

előzmény: Bubu (#45)

2017-02-10 09:01:04 MicaHiro (3) #47

Értjük, hogy milyen magyarázatot ad a film, csak nem fogadjuk el elégséges indokként. Szerintem jól körül lett ez járva lentebb, pl. a ChrisAdam és köztem folyó párbeszédben.

előzmény: Nu4nd4 (#46)

2017-02-10 06:40:29 Nu4nd4 (4) #46

Végigolvastam itt a kommenteket, és látom páran nem értik, minek nem akart fegyvert fogni. Én őket nem értem, mert szerintem a filmből kiderül. Ölni nem akart a vallása és hite miatt. Fegyvert fogni, pedig azért amit az apjával tett, illetve majdnem tett, amikor kikapta a kezéből a fegyvert és nem lőtte le, de mint mondja Smittynek: "Belül megtettem... Akkor megfogadtam, hogy soha nem érek fegyverhez." Tehát az egy külön és személyes döntése volt.

2017-02-10 00:18:52 Bubu (5) #45

Igen, láttam én is a dokumentumfilmet. Ezt az embert a döntései teszik igazi szuperhőssé a szememben. Ez az igazi dilemma tette őt emberivé, és élete végéig nyugodt maradhatott a lelkiismerete.
Igazad van a japán oldalról is, hogy senki nem tenné a kirakatba azt, hogy a saját emberei közt nem volt mindenki egy angyal. A japánokról alkotott képnek része szerintem a racionalizálás. Ha nem látja valaki rossznak az ellenségét, hogyan számol el azzal, amit a harctéren tett?
Nem hiszem, hogy a szövetségesek minden szabályt betartottak, ahogy a filmben is céloznak rá, hogy a leküldött japán sebesültek valahogy nem élték túl. Ahogyan volt japán katona is, aki nem bántotta Desmondot, úgy volt amerikai is, aki vadállatnak tűnhet kívülről. Senki sem szent, még Doss sem.

előzmény: csütök (#44)

2017-02-09 22:47:49 csütök (5) #44

A dokumentum filmben benne is van, hogy volt egy eset amikor kísértésbe esett, hogy be dobja-e a gránátot a barlangba ahol a japánok voltak és akkor meg oldana egy problébát, de végül is nem tette. Ez azt erősíti bennem, hogy igazi ember volt és nem egy kitalált hős. Aki dönthet így és dönthet úgy. De a döntés az övé és a lelkiismeretével neki kell elszámolnia.

előzmény: Bubu (#41)

2017-02-09 22:36:39 csütök (5) #43

kaamir. Igazad van. Az amerikaiak sem tökéletesek. Sőt a film sem az. És sajnos én nem láttam olyan filmet amit a japánok készítettek az okinawai csatáról az ő szemszögükből. Szerinted bele rakták volna, hogy össze terelték az okinawai civileket egy kupacba és a nagyon szép nőket a saját katonáik meg erőszakolták, mondván ezt teszik majd veletek a amerikai katonák?! Ami nem volt igaz. Ezzel viszon fel spanolták a gyenge nőket, öregeket és egy szál hegyes bambusz bottal mentek az amerikaiak ellen. Mivel senkiben nem lehetett bízni azok kénytelenek voltak lőni. A japán katonák hajszolták saját népüket értelmetlen halálba.
Vajon bele raknák az ő játék filmjükbe, hogy nem tudni ki volt az az amerikai katona aki bekötözte a mi embereinket? Vagy egy másik japán aki le akarta lőni Doss-t. Töbször is meg kísérelte és akár hányszor célba vette a fegyvere nem működött, míg más irányba igen.
Ha végig nézzük a történelmet minden nemzet még a vereségét is úgy állítja be, hogy az jól hangozzon a krónikájukban.
Nem kell messzire menni se időben, se térben. Nálunk is voltak választások. Nem volt olyan aki bár egyértelműen veszített még is úgy ptóbálta mindenkinek be adni, hogy győztek, csak nem ők alakítanak kormányt?
Akkor mit várunk másoktól?
Gibson pedig tudjuk milyen. Én nem arra koncentráltam mi hiányzi, mi sok, hanem a mondantójára, mivel ismerem a dokumentum filmet és kíváncsi voltam mit ad vissza belőle.
És ennek ismeretében, plusz egyéb információk hátterében nekem bizony 10/8-at megér. Már vagy 5X megnéztem. És mivel tudom hol vannak a csata jelenetek az ki tudom hagyni. Na nem mintha zavarna, de át lépem.

2017-02-09 18:22:50 BonnyJohnny (3) #42

Eredetileg is gyenge négyest adtam rá, de azóta meggyőztek, hogy inkább hármas. (Az Arrivalnél például nem sikerült meggyőzni, hogy nem ötös.)

előzmény: ChrisAdam (#37)

2017-02-09 17:15:38 Bubu (5) #41

Mi lenne az elveiből, ha apránként feladná őket? Először csak a kiképzésen fogja meg, aztán már biztonságból tartsa magánál, aztán meg miért is nem nyit tüzet, hogy a bajtársait védje... Így lehet szép lassan elindulni a lejtőn. Helyette ő inkább egy lépéssel sem távolodott el attól, amiben hitt.

előzmény: MicaHiro (#38)

2017-02-09 14:52:22 ChrisAdam (4) #40

Dehogynem, értem én. És meg is értem, hogy miért okoz gondot neked, mert valóban nem a legésszerűbb dolog, amit Doss művel, tényleg foghatna fegyvert a kiképzésen. De mint egyel alább Adam Taylor mondja, egyszerűen ezért lesz "tiszta hős" Doss, aki kiáll és megmarad az elvei mellett mindvégig.
Ugyanakkor arra is gondolok, hogy csak a fegyverfogás maga traumát okozhat a gyerekkori affér miatt. Így el akarja kerülni azt, hogy fegyverközelbe kerüljön, miközben a háborúban szeretné szolgálni a hadseregét, az embereken segíteni. Kicsit pátoszos tudom, meg szokatlan. De végül is az, hogy így történt, nem a film hibája. :)
Amúgy trivia: a II. világháború alatt nem csak Doss volt, aki nem fogott fegyvert ugyanígy, hanem többen, többféle vallásból, de valaki vallástól függetlenül. Még a német hadseregben is és több háborúban is (már egészen az 1700-as évek végétől). A Wikin egész szép lista van erről. A legtöbbnek azonban korántsem lett hősies végkifejletük.

előzmény: MicaHiro (#38)

2017-02-09 14:23:36 Adam Taylor (5) #39

Nagyjából épp ez a film lényege, a mondanivalója
A hit, hogy van valami, amiért kiáll minden körülmények között, és ez végül őt igazolja. Kitart emellett a háborús körülmények között is, ami tudvalevőleg állattá teszi az embert. És itt van valaki, aki képes követni az elveit és a hitét még ilyenkor is - tehát pont valami ilyesmi különböztet meg minket az állatoktól.
Ez az, amivel a háborús filmeken túlnyúló üzenetet akar átadni Gibson. Persze, ezzel lehet egyet nem érteni meg őrültségnek tartani - én igazából tisztelem a tartását és kitartását Doss-nak.

előzmény: MicaHiro (#32)

2017-02-09 14:04:17 MicaHiro (3) #38

Szerintem nem érted a problémát. Értem, hogy volt egy traumája, és a hitével is tisztában vagyok. Azt érteném, hogy miért nem akar emberre lőni. De hogy inkább kockáztatja a súlyos büntetést, mint hogy gyakorlás céljából hozzáérjen a fegyverhez, az már nekem nem a hit és elvek kategóriája, ez az én szótáramban csak butaság, akkor is ha a hitén alapszik.

előzmény: ChrisAdam (#37)

2017-02-09 13:48:48 ChrisAdam (4) #37

Desmond Doss kiállt amellett, amit képviselt. Ezért nem fogott fegyvert sem a képzésen, sem a harctéren. Plusz nem csak a hite miatt nem fogott fegyvert, hanem ha visszaemlékeztek, volt egy afférja apjával, amikor majdnem lelőtte (miután az apja majdnem lelőtte anyját). Ez szerintem már elég komoly érv egy olyan valakinek is, aki nem tudja elfogadni, hogy vallási okok miatt nem fogott fegyvert. Amúgy a könyvben ez az affér jobban ki van bontva, részletesebb. Meg úgy alapból az apja-család viszony.
A hivatalos adventista álláspont pedig egyébként akkor nem úgy szólt, hogy a háborúba vonuló ember nem foghat fegyvert, szóval ez nem az egyház miatt volt, hanem Doss személyes döntése. Szerintem inkább ez a része jó, hogy abban az időben a szónak és a döntésnek is nagy súlya volt.

Bonny, hogy lett hirtelen 3-mas? :o

2017-02-09 13:22:48 Bubu (5) #36

Miért, az jobb lenne, ha megtanulna fegyverrel bánni, azután a csatatéren közölné a társaival, hogy nem akarja használni? Veszélyes is lehet, ha valaki azt hiszi, fedezi a társa, aztán mégsem... Így legalább tudják, mire számíthatnak.
Azért a kiképzés alatti történések nem éppen jó embernek festenek le minden amerikait. A dokumentumfilmben is elmondták, hogy a japánok lőttek mindenkire, akit értek. Ők így emlékeznek rájuk.

2017-02-09 13:21:26 kaamir (2) #35

Főleg, hogy később simán fegyvert fog, és azzal húzza ki Vince Vaughn-t a gerincről...

előzmény: MicaHiro (#34)

2017-02-09 13:10:08 MicaHiro (3) #34

Értem én, de ez még csak a hitével sem magyarázható. Mert a hite azt mondja, hogy ne ölj, nem azt hogy ne nyúlj olyanhoz amivel ölni lehet... . Ettől persze szíve joga ezt gondolni, csak nincs rá semmi átérezhető vagy értelmes magyarázat. A film meg átsiklik a fölött a kis dilemma fölött.

előzmény: BonnyJohnny (#33)

2017-02-09 13:04:59 BonnyJohnny (3) #33

Ez nekem is eszembe jutott a film nézése közben, és ebből nekem az jött le, hogy fegyverhez sem akart érni.

előzmény: MicaHiro (#32)

2017-02-09 12:59:13 MicaHiro (3) #32

Én is hajlamos vagyok egyetérteni azzal, hogy ez a film elvi alapon sok felől támadható, a japánok ábrázolásától kezdve a háborúellenesség vs lelkes robbantgatás problematikáján át odáig, hogy az amerikai hite mindent legyőz (erre az utóbbira persze lehet mondani, hogy igaz történet, de akkor is valahogy jobban kellett volna előadni, nem úgy, hogy van egy alig árnyalt karakterünk, akinek a gondolatairól pár jelenetnyi ötlettelen múltba mutogatás derül ki csupán).

Ami konkrétan bosszantott (előre bocsátom, lehet én vagyok az érzéketlen)
Én teljesen megértem, hogy Doss nem akar embert ölni. Ez tiszta sor. De. Mi. A. Francért. Nem. Képes. Még csak HOZZÁÉRNI sem egy fegyverhez? Simán elvégezhette volna a lövőKIKÉPZÉST, azzal senkit nem ölt volna meg. És ez nem csak neki nem jut eszébe, hanem a sok okos szereplőnek sem körülötte...

2017-02-09 11:41:25 kaamir (2) #31

Hát nem, nem ilyenek voltak, illetve nem csak ilyenek és főleg nem egytől egyik ilyenek. Egymilliószor árnyaltabb a kép, mint ahogy Gibson lefesti. Őt nem érdekli más, csak a zsidók/maják/japánok gonosz oldala, minden mást elhagy. Egysíkú, ostoba ábrázolás, köze nincs a valósághoz. Ha Gibsont bármi igazság érdekelné, akkor mondjuk az amerikaikat sem földre szállt angyaloknak ábrázolná, kontrasztba állítva az embertelen ellenséggel. Ez nettó demagógia.

előzmény: csütök (#30)

2017-02-09 11:27:25 csütök (5) #30

Kaamir. Nem a képregény a lényeg, mert a film a 2002-3-ban írt életrajz könyv alapján keletkezett. Szerintem nem Gibson állítja be olyanoknak az adott népeket ahogy látjuk a filmjein, hanem fordítva. Az a bizonyos nép olyan volt (vagy most is olyan) és Gibson "csak" meg mutatja a reális képet róluk. Ha valaki utána néz a történelemben világossá válhat. És aki bemutatja az igazságot az már antiszemita? Bocsi, de ez struccpolitika. Ha nem mondjuk ki a problémát az nem is létezik.

2017-02-09 09:19:37 kaamir (2) #29

Nem ismerem a képregényt, úgyhogy passz.

Szerintem ez az ábrázolás két dologból tevődik össze: egyrészt Gibsontól nem áll távol a rasszizmus, másrészt egy akciófilmes szemével nézi a világot. Az akciófilmekben pedig - pláne a '80-as, '90-es évek akciófilmjeiben, amiknek ő királya volt - nagyon jók és nagyon gonoszak vannak, árnyalatok, szürke zóna nélkül. Gibson ezt a szemléletet, ezt az akciófilmes sémát használja történelmi filmjeinél, így lesznek a Passióban a zsidók vérszomjas dögök, az Apocalyptóban a majákból emberevő vademberek, akikre ráfért már a gyarmatosítás, a japánokból pedig brutális pszichopaták. Lehet, hogy nincs ebben semmi ártó szándék, egyszerűen ő ilyen, így látja a világot, de ettől még hihetetlen bunkó elemei lesznek a filmjeinek.

előzmény: Bubu (#25)

2017-02-08 23:55:31 csütök (5) #28

Azért valjuk be, ha nincs ez a film (most mindegy milyen) vajon ki nézi meg a dokumentum filmet? Ki olvassa el a hamarosan meg jelenő könyvet? Egyáltalán hány ember tudatába jut el, hogy nem csak mondva csinált "hősök vannak", hanem igaziak is. És még hányról nem tudunk, mert ugye nem ennyire látványos a hősiessége és nem csinálnak róluk filmet. Nem követhetetlen "hősökre" lenne szüksége az embereknek, hanem éppen ilyenekre mint Doss. Most nem konkrétan a hitére gondolok (bár az se semmi és jobb lenne a világ ha a hívők ilyen hívők lennének), hanem a következetességére, álhatatos, kitartására. A végén azért nem kevés ember örül annak, hogy Doss olyan, amilyen.
Annak kimondottan örülünk, ha egy banki szakember következetesen becsületes, vagy ha valaki következetes a gyerek nevelésben és a csemete viszi is valamire. És még lehetne sorolni miért tartjuk jónak, ha valaki egy adott dologban következetes, hű az elveihez. Viszont, ha nem az akkor kérdéses, hogy vajon tényleg megbízható-e?
Akkor had legyen már Doss-é is egy helyes döntés, még ha fura is.

2017-02-08 23:05:51 critixx (?) #27

Az amerikaiak így próbálják megnyugtatni a lelkiismeretüket. A japánok állatok voltak, nem is emberek, úgyhogy nem probléma, hogy két városukra atombombát dobtunk.

2017-02-08 22:57:06 ChrisAdam (4) #26

Részben egyet tudok érteni, de egyébként a könyvben is le van írva (még több eset, ami Desmond Doss és a többi katona beszámolóiból van ollózva), hogy a japánok sokszor tényleg szinte elvakultan, őrült módon harcoltak. Persze ez fel lett nagyítva, nem tagadom.

Egyébként fun fact: Doss egyháza a Hetednapi Adventista Egyház (ahova én is születtem és tartozok most), nagyon felmagasztalja a filmet, merthogy hát missziós értékű és a többi. Voltak itt mindenféle programok meg miegymás, én pedig egyrészt csóváltam a fejemet, látván, hogy a film - Gibson - nagyban szarik erre a dologra és inkább háborúellenesség domborodik ki jócskán, mint a keresztény narratíva (ezt a kritikámban egy picikét jobban kifejtem). A másik pedig, amin jót mosolyodtam, hogy vajon Japánban, ahol elég szép számban élnek ma adventisták, mit gondolnak a filmről, vagy ők ezt hogy tudták megnézni, ők is missziós eszközként terjesztik az országban? :D Meg úgy egyébként a japánok megnézik-e a filmet? :)

2017-02-08 22:24:25 Bubu (5) #25

Nem lehet, hogy a történetből a háború után készült képregény is hatással volt erre az ábrázolásra?
Amúgy a japánokra igaz egyfajta megszállottság, és az élet értékének egy teljesen más felfogása. De nehéz elképzelni, hogy nem viselkednek fegyelmezetten, ami szintén jellemző rájuk.

előzmény: kaamir (#24)

2017-02-08 21:44:38 kaamir (2) #24

Persze, ez igaz, a japánok tényleg megszállottak voltak többségében, de Gibson nagyon túltolja a biciklit: vadásszák a felcsereket, lelövik a sebesülteket, az életükért könyörgőket, még a fehér zászlóval is g*ciznek, stb. Tomboló, embertelen, könyörtelen pszichopaták. Már-már karikatúra-szerűen gonoszak.

előzmény: Olórin (#23)

2017-02-08 21:06:17 Olórin (3) #23

kaamir, Tenebra: Mindennel egyetértek, csak a japánok ábrázolásának bűnében nem vagyok száz százalékig biztos. A japánok híresek voltak arról, hogy megszállottan és kamikaze módon harcoltak, még az egyszerű bakák is úgy érezték, a becsületüket veszítek el, szégyenben maradnak, ha kudarcot vallanak. Szemére lehet vetni Gibsonnak, hogy ezt, ti. az ellenség gondolkodásmódját, felfogását nem, hanem csak annak külső megjelenését (ld. "állatias őrjöngés") ábrázolta, ugyanakkor a filmnek nem célja mindkét oldal bemutatása, ahogy a háborús filmek 99%-ának sem.

2017-02-08 20:10:54 Tenebra (2) #22

Végre valaki, köszönöm. :D

Igen, a japánok ábrázolása a legfelháborítóbb ebben. Meg, hogy egy ilyen tényleg nagy emberről egy ostoba, egyáltalán nem pacifista háborús filmet készítsen valaki...

És igen, Gibsonnak ez egy ürügy volt csak arra, hogy hatásvadász robbanós-lövős-vérzős jeleneteket mutathasson. Ha egy jó rendező lenne, és értene a filmművészethez, nem háborús filmet csinál ebből, hanem a kiképzős részre fókuszál, ami amúgy szintén több sebből vérzik, de abban még láttam volna potenciált. Persze az is érdekes és megfelelően bizarr, hogy valaki nem fog fegyvert "élesben", csak felcserkedik. De ebben mégis kevesebb a dráma, mivel ott már a bajtársai kötelezően megvédik. A kiképzős részeknél viszont a csapat még nem kovácsolódott össze, és szerintem sokkal drámaibb az, hogy a saját honfitársaid közösítenek ki azért, mert pacifista vagy. Ebből egy jó rendező nagyon jó sztorit hozhatott volna ki. De Mel Gibson nem ez a kategória.

Annyira mondjuk nem volt rossz, mint a Passió, így szerintem egy gyenge 3-ast megérdemel. Na, meg ugye Kubrick Acéllövedéke is megejti azt a hibát, hogy a kiképzős jelenet után tovább folytatódik. :D

előzmény: kaamir (#21)

2017-02-08 19:55:13 kaamir (2) #21

Gibson talált egy ürügyet, hogy vérben-bélben tocsogó háborús jeleneteket forgasson. Mert Desmond Doss sztorija tényleg csak alibi, Gibsont a legkevésbé sem érdekli főhőse. Kb. annyira árnylat ez a figura, mint Törpapa (a többiek még ennyire sem). Egyszerűen ő a megtestesült jóság. Pont.

Az első egy óra dögunalom. Melodráma és innen-onnan összeollózott kiképzésjelenetek, ráadásul itt még Vince Vaughn színészetnek csúfolt szerencsétlenkedését is el kell viselni. Aztán jön a húsdaráló és persze Gibson itt van elemében. Intenzívek a csaták (melyek megvalósításukban egyrészt a '60-as, '70-es évek csatajeleneteit idézik, ahol az ellenség nem lő, csak üvöltve rohangál és csokorban hullik, másrészt a modern akciófilmek kicsit meseszerű CGI képvilágát, ahol a becsapódó lövéseknek nincs igazi fizikájuk), de a sok-sok brutalitáson kívül semmi extra. Gibson nem egy Spielberg, a Ryan közlegény sokkjának a közelébe se jut. Gibson a pátosszal sem spórol, nem mintha mást várna az ember.

Ez így talán elég lett volna egy közepesre, mérsékelten ostobácska háborús-akciófilmnek, de ami igazán felháborítóvá teszi, az a japánok ábrázolása. Egyszerűen undorító, hogy mennyire egysíkúan, őrjöngő állatoknak ábrázolja őket a film, és hogy Gibson mennyire kéjes örömét leli a haláluk mutogatásában. A harakiri vs. Biblia montázst az Iszlám Állam propagandistái is megirigyelnék. (a végén a gyilkolást imádsággal megáldó Doss pedig kb. az egész film szemenköpése...)

Sok-sok kérdést lehetett volna feltenni egy vallási/lelkiismereti okokból fegyvert nem ragadó, krisztusi szeretetet hirdető ember háborúban való részvételéről, Gibsonnak sajnos semmi nem jutott eszébe (ill. csak annyi, hogy giccs és csonkolt végtagok és gonosz japánok)

2017-02-05 21:49:07 Szamár (3) #20

Voltak részei a filmnek, amiket nagyon szerettem, de a végén iszonyatosan túl lett tolva a pátosz.
Amikor Andrew Garfield mindenkit félrelökött, hogy kezével elcsapja az egyik gránátot és egy szaltórúgással elrúgja a másikat, az az érzésem volt, mintha próbálnék egy 4-est dobni a filmnek, Mel Gibson meg agresszívan elütné a picsába.

2017-02-05 12:48:16 Rorschach (4) #19

Teljesen okés háborús film, ami ugyan kileng a jó (autentikus, háború borzalmát átadó képsorok), és a rossz (néhol nagyon gyenge látvány, pici giccs itt-ott) irányba is, de a fantasztikus színészeinek hála végül nem kérdés, hogy merre kerekítsen a néző.

Garfield önmagában se semmi - baromira örülök neki, hogy az elfuserált Pókemberek nem törték derékba a karrierét, ahogy Maguire-nek -, de a Palmerrel közös jelenetei végképp aranyat érnek. Hugo Weaving meg... Hugo Weaving. Úgy adja a ptsd-t, hogy megnyalod mind a tíz ujjad.

Mel Gibson olyan, mint a westernfilm, milliószor temették már, de csak megmutatja újra és újra, hogy van még benne kakaó.

2017-01-26 19:48:58 robertjordan (3) #18

Fantasztikus tehetség ez a Garfield. De a film sajnos jóindulattal is csak közepes.

2017-01-24 00:19:51 Adam Taylor (5) #17

Utóbbi idők legjobb háborús filmje, ez biztos. Nekem a felvezetővel sem volt bajom, mert - ahogy előttem is írták - Hugo Weaving remekel, Teresa Palmer gyönyörű, Andrew Garfield pedig szenzációsan jó az egész film alatt, nem láttam a Manchester by the sea-t, de jelen pillanatban odaadnám neki az Oscart ezért. Megértem hogy egy-két sokszor látott jelenet valakit érzékenyebben érintett - engem menet közben nem zavart, utólag pedig olyan szépen belesimultak a film szövetébe, hogy csak így újraolvasva ugrott be hogy ja tényleg, volt egy ilyen nem túl eredeti mozzanat is benne.

2017-01-23 07:47:21 ChrisAdam (4) #16

Egyébként ez az a pont, ahol szégyenkezve jelentem, hogy még nem láttam a Braveheartot, sem az Apocalyptot (vagyis utóbbit félig-meddig kisgyerekként valami éjjeli adásban, de nem sok mindenre emlékszem).

előzmény: BonnyJohnny (#15)

2017-01-23 07:29:54 BonnyJohnny (3) #15

Igazad van, akkor pontosítok:
Így felesleges.
A Braveheartnál például nem érzem annak. Erre (is) utaltam a hozzászólásom végi összehasonlításban.

OFF
Olórinnak olyan joga van a képregényekre, mint a Széchényi Könyvtárnak a könyvekre: minden megjelent számból jár egy példány. :D

előzmény: ChrisAdam (#14)

2017-01-23 03:24:12 ChrisAdam (4) #14

Hát azért feleslegesnek talán nem mondható az életrajzi szekvencia, kell ahhoz, hogy megértsük Doss motivációját. Akkor tényleg csak egy darab háborús film. Inkább jobban ki kellett volna dolgozni, precízebben megírni és rendezni, nem csak dörzsölni a kezet várva a csatajelenetekig - bár természetesen a néző is így van, hogy alig várja, hogy beinduljon a hentelés. :)

Egyébként fun fact: A film tulajdonképpen "képregényfilm", ugyanis Desmond Doss történetéből készültek a háború után képregények - az 1967-eset az Amazonon meg lehet venni ropogós 2200 dollárért, a 1946-os True Comics példányt meg lehet itt tekinteni "Hero Without a Gun" címmel.
De lehet, hogy Olórin pincéjében még ezek is megvannak. :)

előzmény: BonnyJohnny (#13)

2017-01-22 18:13:49 BonnyJohnny (3) #13

Szerintem felesleges, és helyenkénti bájossága ellenére is unalmas első harmad legfeljebb közepes, a kiképzőtáboros-börtönös-hadbíróságos rész is hullámzó színvonalú. A csata viszont zseniális (főleg, ha figyelembe vesszük a költségvetést), de azt is lerontja (csak kicsit!) az utána lévő hitbeszéd, ima, meg lassított felvételes győzelem. Szerintem hasonlóan kilóg, mint a Ryan közlegénynél a partraszállós jelenetet követő... nos... egész film. :P (nyilván nem ugyanaz a kettő, ezért írtam, hogy csak kicsit ront az addigi naturalizmuson. Összességében négyesnek négyes, de annak is a gyengébbik feléből. Kár érte.

Gibbson hiába lett visszafogadva, ez nem a Braveheart rendezője, hanem valaki, aki úgy egész jól utánozza azt.

2017-01-03 00:16:53 kobretti88 (?) #12

Én is. Azt olvastam, hogy leghamarabb tavasszal jöhet. Az origo szerint :((((

előzmény: ChrisAdam (#11)

2017-01-02 23:51:43 ChrisAdam (4) #11

Én a Silencere vagyok már piszkosul kíváncsi.

előzmény: kobretti88 (#10)

2017-01-02 23:48:45 kobretti88 (?) #10

A közösségi hálót se hagyjuk ki a felsorolásból. Abban is nagyon jól játszott.

előzmény: Bubu (#8)

2017-01-02 23:45:05 ChrisAdam (4) #9

Előbbit nem láttam, utóbbi: tényleg! Bár akkor őt még nem ismertem, most is éppen csak annyira emlékszem, hogy azt mondjam, ott tényleg jó volt, de konkrét megmozdulására nem. Ez aligha az ő hibája, inkább az én memóriámé. :)

előzmény: Bubu (#8)

2017-01-02 23:33:44 Bubu (5) #8

Azért Andrew Garfield a Pókember előtt már letett egy Boy A-t és egy Never Let Me Go!-t az asztalra. Már ezeket nézve lehetett tudni, hogy tud a srác.

előzmény: ChrisAdam (#7)

2017-01-02 23:15:48 ChrisAdam (4) #7

Még pénteken volt szerencsém látni a moziban, eléggé negatív várakozásokkal tekintettem elébe: nem szeretem az ilyen életrajzi csodával határos filmeket hollywoodi zománcban. Az eredeti sztorit már évek óta ismertem, vagy 8-10 éve láttam a Dossról szóló dokumentumfilmet, ami kicsit részletesebben, mélyebben beleásott Doss életrajzába, motivációjába, hitébe, melynek rendezője egyébként a film producere volt, s több jelenetet látunk a film végén belőle.
Mel Gibson egész szépen, valósághűen tárja elénk a felcser történetét, sőt, rengeteg dolgot nem is tesz bele, ami valójában megtörtént - ennek kifejezetten örültem, így is talán túl hihetetlen egy átlagnézőnek, például a trailerben látott gránát elleni védekezése. A film eleje azonban túl elnagyolt, a szerelmi szál is, a családi szál is, sokkal mélyebbre áshatott volna Gibson, de nem teszi, a klisékhez és a sablonokhoz nyúl, más filmekben látott elemekkel szolgál, így a kiképzés sem lesz valami túl bizarr élmény, pedig éppen megfelelő lett volna arra, hogy átvezesse a hacksaw-i borzalmakra a filmet. A kiképzés azonban túl sok humorforrást tartalmaz, a tárgyalásokkor pedig túl kevés az igazi dráma, kicsit le is ül a film, de aztán fordul is egyet a kocka: egy pillanattal később már a pokolban járunk, ahol Gibson végre hátradőltéből felkelhet és bebizonyíthatja, hogy nála jobb akciórendező kerek e földön nincs. Mert hogy tényleg nincs, igazi pokoljárás az utolsó egy-másfél óra, elképesztő, mit nem látunk a vásznon, nem is tudom, hirtelen mikor láttam ennyire véres háborús jeleneteket. Ryan közlegény első 20 perce elismerően csettinthet, mert bizony messze túlszárnyalja, talán el is lehet mondani, hogy a legvéresebb film, amit valaha láttam. Ötévadnyi Trónok harca bújhat el és nem is azért, mert mennyiségben több a vér vagy a bél és egyéb testrészek, hanem mert A fegyvertelen katona rettenet valósághű, Gibson pedig minden ölő-kártyát eljátszik, amit csak tud. Attól féltem, ezáltal túl mű lesz, túltolt, de mégsem az, mégsem éreztem, hogy túl sok lenne a mocsok.
Az utolsó jelenetek persze pátoszba és giccsbe fulladnak, kevesebb néha több-elv érvényes, s a végén a székből felállva csak azt tudjuk mondani, hogy A fegyvertelen katona a töménytelen öldöklésen kívül nem sok újat tett le az asztalra, de amit mutat és amin végigvezet, mégis jó "szórakozás". Persze bökheti a csőrünk, hogy ezt sokkal kevésbé klisében fürödve, sokkal keményebb lélektani hatással is meg lehetett volna rendezni, de Gibson az akcióhoz és a brutalitáshoz ért igazán - a lassításokhoz, az epikus összecsapásokhoz, ami mögött nem sok mélység van, ahogy az történt A passió esetén is.

Összességében jó film A fegyvertelen katona, moziban érdemes nézni, a szinkronja remek, a csatajelenetek miatt pedig szintén ajánlott a mozi, még inkább bekebelezi a nézőt a sok vér és a brutalitás. A színészek zseniálisak, Andrew Garfieldben nem hittem, de le a kalappal, tényleg remek munkát végez, sokra viszi még ez a srác, csak ki kellett lépnie Pókember mögül. Maradandót alkot Hugo Weaving is abban a pár snittben, Teresa Palmert pedig gyönyörű arca miatt jegyezzük meg. Vince Vaughn pedig lehet rájött időközben, miben rejlik a színészet rejtelme, Sam Worthington sótlan, de mégis jó látni a vásznon.
A látvány hibátlan, a zene életrajzicsodafilm-szagú, de mégis jól mutat a vászon mögött, az élmény pedig jó és borzasztó egyben: egy órán keresztül feszült izmokkal nézni a csatajeleneteket, miközben még a legkeményebb szívű szemében is könny gyűlik a "hadd mentsek meg még egyet" mondatra. Meg hát úgy az utolsó egy óra alatt gyakori a libabőr-rulez.

75%

2016-12-31 11:12:01 Gasz András (4) #6

Nekem jó kis pozitív meglepetés volt a film. Ami ugyan nem mentes a gicses, szirupos feleslegesen elnyújtott vallási részektől se.

A kiképzős részek egyszerre voltak humorosak és durvák. (Bár durvaságban messsze voltak a Acéllövedéktől pl)
A háborús részek me nem hiába kaptak 18+as karikát. Gibson továbbra is nagyon naturalista tud lenni csak itt nem volt ez túlzás, mint pl a Passióban. Régen láttam ennyire durva háborús filmet. Andrew Garfield még mindig nagyon kisfiús viszont és a kisfiús Pókemberes szinkron hangja valahogy nem illett a filmbe. Teresa Palmerbe pedig azt hiszem sokan beleszerettek újra. :) A végén jó volt látni az archív felvételeket a túlélőkkel folytatott visszaemlékezések kapcsán.

Jó kis filmes évzárás volt számomra.

80%

2016-12-15 22:07:12 Tenebra (2) #5

Tőle nem kell félni, igazából nem sok vizet zavar. Mondjuk én a True Detective óta egyáltalán nem vetem meg őt.

A film nem ezért középszerű. Hanem mert ugyanazt a megagiccset kapjuk meg, amit Mel Gibsontól általában várhatunk rendezőként. Jó, a Rettenthetetlent én is szeretem, meg az Apocalyptonak is voltak jó momentumai, de ez a film inkább a Passióra emlékeztet. És amúgy is: a York őrmester című klasszikus verziója ez inkább, jóllehet, ezúttal háborúellenes olvasatot akar adni a sztorinak Gibson. Ez sikerül is, de számomra egyetlen emlékezetes képe sincs. Ha a "kiképzős" jelenetsor erősebb lett volna, akkor akár még a 4-est is megkaphatná, de senki ne várjon Acéllövedék-szintű keménységet. Pedig szerintem érdemesebb lett volna erre a konfliktusra összpontosítani, ami a tábori részekben zajlik, melyeket Mel Gibson szerintem összecsap. Ezek lettek volna az érdekesebbek, hiszen nagyon nagy ellentmondás, hogy egy férfi katonának áll, hogy segítsen társain, de nem hajlandó fegyvert fogni. Iszonyú drámai potenciálja van ennek. De úgy éreztem, Mel Gibson ezeket kötelezőből vitte csak vászonra, és már alig várta, hogy belecsaphasson a lecsóba, és mehessen lassított felvételezni, sár-vérezni Okinawa szigetére. :D És annak rendje és módja szerint ultra giccses lett az utolsó 45 perc. Főleg a lezárás... Uhh.

előzmény: noresz02 (#4)

2016-12-15 21:50:42 noresz02 (5) #4

Azért vannak rossz előjelek is a filmmel kapcsolatban:

szerepel benne Vince Vaughn.

2016-11-21 20:12:45 pobeda (?) #3

Medic= Szanitéc volt.

2016-09-08 10:00:38 random117 (?) #2

"Gibson a Hacksaw Ridge című második világháborús drámát mutatta be nemrég a velencei filmfesztiválon – a közönség tízperces álló tapssal fogadta az alkotást. Gibsonnak ráadásul még arra is volt ideje, hogy rúgjon egy nagyot a DC–Warner párosba."
Az előjelek nagyon jók - izgalmas filmnek ígérkezik:)

2016-04-08 16:44:41 ChrisAdam (4) #1

Érdekel a film, már a történetet feldolgozó dokumentumfilm is érdekes volt, Mel Gibson pedig jó rendező.