Silence (2016) ☆ 👁

Némaság

(Martin Scorsese)

amerikai-angol-japán-mexikói-olasz-tajvani dráma, történelmi film

3,8
★★★★☆
344 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

  • 1
  • 2
2020-06-19 01:50:11 Zuzmo (5) #105

Nekem elég határozott véleményem volt az önfeláldozásról és a mártírságról. Ha hitről van szó, akkor azért szerintem érdemes meghalni. És ha olyan döntés elé raknak hogy (akár csak így külsőségeiben is) meg kell tagadni azt amiben hiszek, akkor szerintem az a jó ha az ember nem enged és kitart a hite mellett. Különben ha megtagadnánk, akkor már nem lehet hitelesen kiállni. Szóval ha valaki úgy akarja védeni az elveit hogy közben megtagadja azokat, akkor már nem lesz mit védenie. Ha viszont az ember feláldozza magát a hitéért, igaz hogy terjeszteni így már nem tudja azt, de így ad neki hitelt és így erősíti meg mindazt ami szerint addig élt. Meg a hétköznapokban alapvetően nem olyan nehéz kitartani a hitünk mellett. Az ad ennek igazán súlyt amikor olyan helyzetbe kerül valaki hogy fel kell áldoznia magát. És ha valaki éppen ilyenkor hátrál meg, amikor tétje van a dolognak, az gáz.
Vagyis eddig így gondoltam, de a film után eléggé elbizonytalanodtam és már kicsit máshogy látom.
Az még mindig jó szerintem ha valaki meghal a hitéért. De ha a hitért már nem csak a saját életedet hanem másokét is feláldozod, az nem oké. Az önzőség.
Ráadásul az ember nem csak a halálával tud áldozni (mint pl Garupe atya) hanem az életével is (mint Rodriguez atya).
Szerintem végül is egyik pap sem rosszabb a másiknál. Rodriguez külsőségeiben megtagadta a hitét, hogy többen ne haljanak meg miatta, de megmaradt kereszténynek. Ez is mártírság. És a kő amire rá kell lépni, nem maga jézus. Az végül is tényleg csak egy kő. És az mégiscsak jó hogy Rodriguez atya felül tud emelkedni az ilyen külsőségeken.
Amúgy nagyon sok érdekes karakter volt még. Pl a Kicsidzsirot én nem is tudom hova tenni. Meg úgy egyáltalán a japán keresztényeket valhogy nem teljesen értem. Nagyon ragaszkodnak a bálványokhoz meg az ilyen tárgyakhoz és néha olyan volt mintha nem is igazán értenék a kereszténységet, de mégis nagyon erősen hisznek benne.
A film történelmi vonatkozásait annyira nem vágom de az azért érdekes hogy japán mennyire bezárkózik és védi a saját kultúráját. Különben én úgy tudom hogy a buddhizmusba se fér bele így az erőszak.

2018-10-04 15:42:46 dittike (5) #104

Édesanyámmal tegnap néztük meg ezt a filmet dvd-n és mindkettőnket igen megrendített mivel aktuális a keresztényüldözés témaköre napjainkban.

2018-06-07 09:21:11 caulfield (5) #103

Az biztos, hogyha túl előítéletesen, vagy ahogy sokan hívják ún. posztmodern lencsén keresztül közelítünk a filmhez, akkor tökéletesen félre lehet értelmezni.
Tehát az, hogy a főhős a katolicizmusból való kilépésével elfordul a tanítástól, illetve hogy Scorsese a feszület végső, buddhista térbe való beemelésével térítene... szóval épphogy nem. Ez egy történet a jelenlétről. A jezsuita Rodrigues nem a tanítás szerint cselekszik, hanem merő kétségektől űzve épphogy a tanítás szellemét kutatja minduntalan hegyen-völgyen át, mert képtelen aszerint élni. Csupán külsőségeiben, rituáléiban tűnik kereszténynek. Scorsese ezt szépen a néző szájába is rághatná - ha nem lenne ennél sokkal kifinomultabb és nagyobb fomátumú filmes - mondjuk azzal, hogy a lisszaboni jelenetben, mikor döntenek a japán küldetésről Rodrigues egy rövid snitt erejéig részt venne egy autodafén, ahol a lángok martalékává váló eretnekek lelkéért mondana imát. Ehelyett ezt a Janos-arcúságot finomabban érzékelteti az a jelenet, mikor fogságba esik az áttért japánokkal, s míg a nő teljes nyugalomban, némaságban várja a halált, addig ő, aki elvileg a tanító lenne, reszket a halálfélelemtől. A jezsuiták nem beavatott keresztények, hanem a konkvisztádorok elővédjei.
Ezért amikor pálfordulása után a buddhista életet élő Rodrigues a csempészek tárgyait szortírozza végső soron mások szemetét takarítja el. Jezsuitaként még a szeren volt, buddhistaként már jelen van. Előbbiként a be nem ismert kételkedése hajtotta, a hitében való bizonyossága pedig az őrületének egy jele volt. Utóbbiként viszont már nem neheztel, s bár a kétségei nem szűntek meg, saját helyzetének megváltozása révén távlatot képez rájuk. Az, hogy az ember miben hisz (vagy hisz-e egyáltalán) tetteinek a következményei tanúsítják. Ha ezen tettek a felesleges szenvedés fokozásához járulnak hozzá, akkor az illető önnön hitével nincs tisztában, legfeljebb csak azt tudhatja, hogy miben akar hinni, és bár sejthetné, de ugye képtelen belátni, hogy épp ez a görcsös akarata jelzi neki, hogy végeredményben nem hisz, vagyis fenyegető tényezőként, térítőként él. Rodrigues ezt vallja be, mikor a jelre lép. Lejön a szerről és jelen lesz, mely teljesen más stílű élettel jár számára. De ezen új életnek valósága csak a korábbihoz képest lehet. A kereszttől való eltávolodás révén tesz szert arra a zsinórmértékre, mely az igazi élethez kell, s melyet mindennap meg kell mártania a kétségeiben, hogy személyiségének szilárdsága, józansága, kimértsége, jellemessége legyen. Különben nem tudna úrrá lenni önmagán, életképtelen és életellenes lenne, amilyen jezsuitaként volt, hiába hogy nem tudta mit cselekszik akkor.
Scorsese a film végén emléket állít és szimpatizál a Japánban meghalt jezsuitákkal. Nem az inkvizítorok, vagy a konkvisztádorok előtt hajt fejet, hanem azok előtt a csendjükben kételkedő, de bátorságukról tanúskodó emberek előtt, akik utazásukkal a valódi hitüket, némaságukat keresték.

2018-02-21 11:01:09 Linea (2) #102

A Misszió hasonló témájú film és szerintem sokkal jobb:
The Mission (1986) A misszió

2018-01-14 16:26:31 MicaHiro (5) #101

Erre a hozzáállásra te akarod ráerőltetni, hogy modern; a valóságban soha nem volt teljesen egységesen értelmezett kereszténység. Amiről te beszélsz, az az egyház hozzáállása/kommunikációja, de ez nem egyenlő az egész kereszténységgel.

"A fő vallási dogmákkal kapcsolatosan teljességgel kizárt, hogy bármilyen lényegi eltérés lett volna közöttük."
Például Jézus természete körül is voltak viták, ez nem elég?

"hogy az üdvözülés felülírja az evilági szenvedést, azt senki nem vonta kétségbe"
Ezt a filmben sem vonja kétségbe senki. Szereplőink dilemmája az (szörnyen leegyszerűsítve), hogy az átélt/látott szenvedések miatt elkezdenek kételkedni Istenben. Így pedig borul az egész. Szóval nem arról van szó, hogy a vallás rendszerén belül maradva létrehoznak egy belső ellentmondást; hanem tapasztalataik hatására a rendszerhez való hozzáállásuk változik meg.

előzmény: agymosott09 (#99)

2018-01-14 13:23:02 agymosott09 (3) #100

Bizony jól érzed, van zavar az erőtérben, Scorsesenél. Jezsuita szerzetesekről beszélünk. Más egyházak tagjai ebben az időben irtandó/irtás alatt álló eretnekek (ma is azok, csak már az irtás nincs forszírozva). Ha pedig valaki kilép ebből, onnantól kezdve teljesen mindegy, milyen szinkretista filozófiát alakít ki magának, onnantól már nem néma, hisz miért is akarna szólni (téríteni)? Esetleg kihozná, hogy Jézus is egy megvilágosodott (buddha) volt, nem pedig isten egyetlen igazi fia? Vagy amit Ferreiro atya is felvet, hogy esetleg a jóisten az egyenlő a nappal, amely minden nap feltámad? vagy azzal azért nem? Vagy majdnem minden igaz, csak felesleges meghalni a hitért, ahogy azt tették évszázadokon át a hívek? Összehoz magában egy komplett ideológiát? Hinne még a nemtudomhány szerencsétlen túlvilágra segítése után bármiféle térítésben?

Érdektelen, mit hisz. A katolicizmusból kiszakadt, végleg. Az is, ha titokban feszületet csempésznek a koporsójába. Onnantól, hogy az áldozathozataltól elfordult, elfordult a tanítástól.

előzmény: ChrisAdam (#97)

2018-01-14 13:10:46 agymosott09 (3) #99

"Van aki így fogta fel, van aki meg úgy." - Ez a hozzáállás bűzlik a modern szemlélettől. Ezek az emberek életük egészét a vallás tanulmányozásával töltötték. A fő vallási dogmákkal kapcsolatosan teljességgel kizárt, hogy bármilyen lényegi eltérés lett volna közöttük. Persze, egy csomó gyakorlati dologban különböző módokon léptek fel a hit emberei, az egyes szerzetesrendek szinte különálló egyházak voltak az egyházon belül - a jezsuitákat például fel is oszlatták később. Ezek a dolgok fontosak, de éppenséggel azt, hogy az üdvözülés felülírja az evilági szenvedést, azt senki nem vonta kétségbe. Nézd meg az Emberek a havasont.

előzmény: MicaHiro (#95)

2018-01-14 13:01:50 MicaHiro (5) #98

Arról nem is beszélve, hogy az nem egy objektíve eldönthető kérdés, hogy valamilyen felismerésig mennyi idő alatt lehet eljutni, és mennyi alatt nem.

előzmény: MicaHiro (#96)

2018-01-14 13:00:33 ChrisAdam (5) #97

Várjunk. Alapvető problémának érzem azt, hogy te egyesegyedül a katolikus anyaszentegyházat ítéled meg helyesnek, tehát minden más protestáns, református, karizmatikus, stb. egyház eretnek és az ő "kereszténységük" hamis? Ha te, mint ateista, ezt vallod, akkor miért is ne lenne szigorú kereszténység-definíciód? :) Zavart érzek az Erőben. Meg azt is, hogy akkor parttalan vita.

előzmény: agymosott09 (#94)

2018-01-14 12:58:05 MicaHiro (5) #96

Ha így érvelünk, akkor logikailag teljesen lényegtelen, hogy a film hitelesen mutatja-e be a kereszténységet a te definíciód szerint.

előzmény: agymosott09 (#93)

2018-01-14 12:55:31 MicaHiro (5) #95

Voltak olyan emberek, akik így értelmezték igen. De nem minden keresztény akart másokat elégetni azért, mert eltért a hitük.

A kereszténység a kialakulásától kezdve nem egységes, hanem rengeteg, különböző módon gondolkodó emberből áll, akik mind kereszténynek vallják magukat. Például egy megtért római polgár kereszténysége nyilván más egy kicsit, mint Péteré volt és ez meg megint más, mint amit mondjuk az apokrif iratok írói gondoltak. Kár leegyszerűsíteni a dolgot, hogy az a keresztény, aki hisz az anyaszentegyházban. persze voltak akik ezt gondolták, de voltak akik meg nem.

És akkor megint ott tartunk, hogy te kiválasztod a legszélsőségesebb értelmezést, és ezt kéred számon valamiért.

előzmény: agymosott09 (#91)

2018-01-14 12:52:23 agymosott09 (3) #94

A pápa utoljára 1988-ban közösített ki egy francia érseket és négy püspököt eretnekség miatt, ennyire középkori a fogalomhasználatom. Mellesleg, a többi keresztény egyházban is rendszeresek a szakadások, kiközösítések. Azt pedig, hogy a református egyházak eretnekek, legutoljára Benedek pápa erősítette meg 2007-ben.

előzmény: ChrisAdam (#92)

2018-01-14 12:48:07 agymosott09 (3) #93

Ha ő azt hiszi Jézus szólt hozzá, akkor Jézus szólt hozzá. Logikailag teljesen lényegtelen, hogy haluzza, vagy sem. Nem a természetfeletti elem a problematikus. Ez egy film. A rendező joga természetfeletti történéseket bemutatni. A nézőnek nem az a feladata, hogy eldöntse, hogy hisz, vagy sem. A film gondolatiságának befogadása a feladata. Egy 17. századi jezsuita agyában nem fog lezajlani a reformáció és a modernitás pár másodperc alatt egy elkínzott szerencsétlen miatt. Vagy hiténél marad, és elfogadja az áldozatot, vagy az egész gigászi építmény összeomlik. Ettől még magában persze az összeomlás után szinkretizálgathat magában kedvére, ahogy teszi azt Ferreira atya is, újraalkothatja az istenét, csak ezek után már nem lesz szükség arról beszélni, hogy néma az illető. Mert nem néma, hanem kitért abból, ami akkor és ott a kereszténység volt. A térítés lényege az üdvözülés elősegítése. Ha az nem fontos, akkor a némaság, a hit terjesztésének befejezése nem teher, hanem egy közömbös dolog, onnantól a vallás már csak filozófia.

előzmény: MicaHiro (#89)

2018-01-14 12:40:08 ChrisAdam (5) #92

De nem értem: nem lehetett, hogy valaki olyan pontra jusson, hogy megkérdőjelezze ezt a dogmatikus, szigorú rendszert, amit az anyaszentegyház hintett? Miért ne történhetne meg, ráadásul nem csettintésre, hanem egy elég hosszú szenvedés után?

Vagy hiszel az anyaszentegyházban, vagy eretnek vagy.

Most ezt te kijelented, vagy a középkori szigort idézed? Mert ha az előbbi, akkor de, igen, szigorú kereszténység-definíciód van. :)

előzmény: agymosott09 (#91)

2018-01-14 12:32:45 agymosott09 (3) #91

Tévedsz, mert nem szigorú a kereszténység-definícióm, egy cseppet sem. Vagy hiszel az anyaszentegyházban, vagy eretnek vagy. Abban a korban, amikor ez a film játszódik, Európában emberek egymást azért gyilkolták halomra, mert néhány apró részletkérdésben összekülönböztek. Magyarországon 1671-ben, 20 évvel Ferreira halála után még protestánsokat égettek meg a hittársai! Méghogy nem volt monolit a tanítás...

Azért kérem számon az említett dolgokat, mert a történelmi és logikai hitelesség ezt kívánja. Az üdvözülés nem holmi részletkérdés.

előzmény: MicaHiro (#90)

2018-01-14 12:16:56 MicaHiro (5) #90

Szerintem amúgy annyira monolit rendszer soha nem volt a hit, mint te képzeled, elejétől kezdve rengeteg különböző felfogás létezett.

Kicsit furcsa nekem, amit csinálsz. Én úgy látom, hogy veszel egy nagyon szigorú kereszténység-definíciót (ami csak egy a sok lehetséges definíció közül), ami egyébként (valószínűleg) a te világnézeteddel sem egyezik; aztán számonkéred ezt a definíciót a filmen. Nem látom be, miért lenne jobb a film, ha a te definíciódat használnák.

előzmény: agymosott09 (#88)

2018-01-14 12:12:58 MicaHiro (5) #89

Azzal egyet tudok érteni, hogy ez egy modern felfogása a kereszténységnek. Valóban, mondjuk az ókori Rómában élő keresztények még nagyon másként gondolkodtak erről. (Sőt, az egész vallás sokkal "szigorúbb", dogmatikusabb volt, mint most).

De nem látom be, hogy ettől még miért lenne hamis, ha valaki a 17. században jut el ilyen, modern jellegű gondolatokhoz. Szerintem szépen bemutatja, hogy mi vezet el idáig, folyamatosan küzdenek a szereplők azzal, hogyan egyeztethető össze a hitük a valósággal. Egyszerűen az történik, hogy ezek a szélsőséges megpróbáltatások ezt a modernebb gondolkodást hozzák ki némelyik emberből.

Jézus megszólalásával kapcsolatban pedig ajánlok egy másik értelmezést. Szerintem ott nem az "igazi" Jézus szólt le tanítványához, egyszerűen ő képzelte azt, hogy Jézus beszél hozzá, így próbálván megnyugtatni magát. Így nincs semmi szentségtörés, egyszerűen ez egy része egy szigorúan belső folyamatnak, amikor megmagyarázza magának, miért nem bűnös, ha azt csinálja amit. Nem az igazi Jézus szól hozzá, ettől még szerintem igaza van.

előzmény: agymosott09 (#85)

2018-01-14 12:04:18 agymosott09 (3) #88

Ismétlem, én nem definiálom sehogy a kereszténységet. A kereszténység definiálva van kb. 2000 éve. Igaz, a definíciókon néha változtatnak, de olyan mértékben, ahogy azt a filmben láthatjuk, soha, max a modern, magát hívőnek gondoló, de a kereszténységről mélyebb ismeretekkel nem rendelkező emberek fejében van hasonló. Nekik készült a film.

előzmény: ChrisAdam (#86)

2018-01-14 11:56:56 agymosott09 (3) #87

Valójában a kérdés pedig egyszerű. Hiszed-e, hogy a keresztség által megváltatnak bűneid, és kinyílik számodra a mennyek birodalma? Ha igen, irracionális feladni a térítést. Ismétlem, egy csecsemő lelkének örök megváltása is óriási eredmény, ahhoz képest az evilági szenvedés egy szempillantás, semmi jelentősége. Ha pedig nem, nincs miről beszélnünk. Amit a film képtelen bemutatni, hogy az égő hús szaga, az ordító, jajgató szenvedő emberek hangja hogyan tépi darabokra a tanult hit magabiztosságát. Ez ugyanis nem történik meg. Jön a totálisan hamis deus ex machina, ezúttal szinte szó szerint, és Jézus azt mondja, hogy á, hagyd a francba, nem éri meg, inkább hadd éljenek tovább szerencsétlenek. A némaság, mint a film alapkoncepciója hamis. A modern ember praktikus kereszténységfelfogását teszi be a 17. századi jezsuita szerzetes agyába.

előzmény: mimóza (#84)

2018-01-14 11:50:42 ChrisAdam (5) #86

Alapvetően szerintem ott a probléma, hogy a kereszténységet nagyon szűk-látókörűen, túl mereven definiálod (mint ahogy a középkorban létezett és mondjuk nem úgy, ahogy az Újszövetségben), mikor a film, ahogy MicaHiro nagyon jól leírta, pont erre cáfol rá. Az üdvösség nem csak keresztség és hetenkénti misejárás függvénye, hanem elsősorban, hogy mi játszódik le odabent. Ha ott káosz van, nem segít sem a gyónás, sem a szép szavak, sem semmi.

mimóza: Nagyon jó, amit írsz, bennem is felötlött ez a gondolat - csak az előző hosszú kommentnél már kifelejtettem -, hogy a ma embere hogyan tudna helytállni egy ilyen helyzetben. ÉN hogyan tudnék helytállni? Most nem feltétlen kell csak arra gondolni, hogy megtagadnám-e a keresztény hitemet, hanem alapvetően univerzálisabb értelemben: mennyire vannak a ma emberének erős elvei, amikhez tűzzel-vassal ragaszkodik? A mai manipuláló világ tele van befolyásoló tényezőkkel és annyi-annyi lehetőséggel, vajon egy ember mennyire könnyen engedi el elveit még úgy is, hogy nem kínozzák meg, nem is kényszerítik arra, hogy "hasonuljon" meg? (Gondolok itt arra a jelenségre, ami sokszor fennáll: ne legyen véleményed, állj be a sorba és akkor nem lesz bajod. Akinek meg ellenvéleménye van, azt máglyán égetik el, lásd pl. Deneuve és a #metoo kampányt kritizáló levél. Persze, ezek nem "élet-halál" elvek, de érdekes elgondolkodni ezen.)

előzmény: agymosott09 (#81)

2018-01-14 11:44:58 agymosott09 (3) #85

Nem az enyém, persze hogy nem. Az anyaszentegyházé az egyetlen értelmezés. Szent Péteré, Szent Pálé, Ágostoné, Tamásé. Minden más pedig eretnekség. (Én egyébként ateista vagyok, de ez nem érdekes.)

A kereszténység nem egy zanzásított valami a tízparancsolatból és Jézus egyes közszájon forgó mondásaiból. Lehet ma igen, de egy 17. századi szerzetesnek egészen biztosan nem. Egy monolit, ami nem megbontható.

Az üdvözülés kérdése pedig minden, csak nem formaság. A legfontosabb hitkérdés az összes közül. Mennyország, vagy örök szenvedés a pokolban. Erről szól a létezés a kereszténység felfogásában. Ebből indult ki minden, a mártírok vére pedig feleslegesen folyt ki, ha mindez csak formaság.

A belső hit pedig a keresztény nézőpontból egy totálisan egy önző, egoista, modern felfogás. Én szépen elvagyok az istenkémmel kettesben, nem szólok más dolgába. Valójában ez nem hit, hanem egy internalizált normakövetés. Az internalizált normakövetés az lényegében a buddhizmus felfogásának felel meg, csak picit eltérnek a normák a nyugati civilizáció normáitól.

előzmény: MicaHiro (#83)

2018-01-14 11:21:56 mimóza (5) #84

Ezért IS nagy ez a film... A Jézusba vetett hitüket életük árán is megvalló mártírok vonala is ott van masszívan a filmben, a tenger partján keresztre feszített, majd a dagály miatt vízbefúló Mokicsi és társai személyében, valamint Garupe atya is ezt a vonalat képviseli (ő is meghal a lánnyal együtt, nem tagadja meg a hitét) . Magvetésük sosem hiábavaló! Nekem nem úgy jött le, hogy ezt a nem török meg, nem hajlok el jellemet és végső döntést el akarja mázolni a rendező a mai nézők kedvéért. Nagyon-nagyon erősen hat az is, konkrétan engem [ez nagyon személyes] komolyan szembeállított a kérdéssel, hogy mire lennék kész adott esetben. Most, amikor a világ sok táján ez napi realitás a Jézusban hívők számára, ez a kérdés semmiképpen sem olyan, amit egy kézlegyintéssel vagy vállrándítással el lehet intézni. Békében könnyű, itt egész más dolgok fenyegetik, oltják ki a hitet, de ott, ahol az életem forog kockán nap mint nap, ha megvallom a hitemet...? 21. század.

előzmény: agymosott09 (#81)

2018-01-14 11:14:01 MicaHiro (5) #83

Szerintem meg el kéne fogadni azt, hogy nem a tiéd a kereszténység fogalmának egyetlen helyes értelmezése.

Pont valami ilyesmi a film (egyik) mondanivalója, hogy a hit szempontjából nem mindenféle szertartások elvégzése és dogmák betartása vagy fizikai szimbólumokhoz való viszony a fontos. Még az sem fontos, kifelé mi látszik a te hitedből. A te hitedet csak és kizárólag a te belső lelki életed határozza meg.

előzmény: agymosott09 (#81)

2018-01-14 11:02:38 agymosott09 (3) #82

Azért adtam egyébként három pontot rá, mert tulajdonképpen, ha nem is a rendező szándékai szerint, de elgondolkodtatott. Meg az is elgondolkodtató, hogy a japánok jelenleg hogyan viszonyulnak napjaink slágertémájához, ami már nem kereszténység, hanem a kereszténység füstölgő romjaiból megmaradt úgynevezett humanizmus fő kérdése, azaz a bevándorlás kérdése. Itt nálunk a Nyugaton ugyebár rengeteg értelmiségi azzal jön, pl. az egyébként érdekes Jupiter Holdjának is ez volt a végső következtetése, hogy ha nem is feltétlenül jó a dolog, de valami elkerülhetetlenül bekövetkező dologról van szó: "aki bújt, aki nem, megyek". A japánok most sem gondolják úgy, hogy ez az "univerzális igazság" őket érintené. Náluk nincs bevándorlás, köszönik, nem kérnek ebből sem.

2018-01-14 10:33:48 agymosott09 (3) #81

Én az egész filmet nem tudom hová tenni. És nem csak a végét nem, hanem már attól a ponttól kezdve, hogy Jézus végre megtöri a Csendet, és megszólal, hogy "Taposs rám" onnantól nekem az egész értelmezhetetlen. A kereszténység egyik leglényegibb pontja, hogy a keresztényekre a halál után üdvözülés vár, aki pedig nincs megkeresztelve, az a pokolba kerül, még akkor is, ha egyébként egy ártatlan csecsemő. Ezért voltak képesek az őskeresztények arra, hogy az ókori Rómában az oroszlánok elé vetés tudatában is kitartsanak, az ellenállás nélküli haláluk pedig a kínzóikat törte meg. Amit a japánok csinálnak a filmben, az csak egy ravasz keleti trükk a pap hitének megtörésére, aminek vagy sikerülnie kell, vagy nem. Ha hívő marad, akkor egyetlen megkeresztelt gyermek fontosabb, mint az, hogy lemészárolnak ezer hívőt. Nincs olyan, hogy "de igazából megtartotta a hitét, csak abbahagyta a "térítgetést"". Ezt a bullshitet a tudatlan modern néző veheti csak be. Aki ezt lehetségesnek gondolja, az nem keresztény. Igazából egyébként ez a japán trükk nagyon is humanista, meg hatásos is. A gyökér kivágása és a nyáj megkímélése a valódi humanizmus, ami igazából mindig is szemben állt a kereszténységgel (lásd reneszánsz). Akár még jó is lehetne a film, ha ezt a szálat nem elrejteni, hanem egyértelműen kihangsúlyozni próbálná. Viszont szépen elfogadja, amilyen irányba maga a keresztény hit is halad, egy ilyen gyenge folyékony, "arra hajlik, amerre terelik"-szerencsétlenségként. Hogy a címbéli Csend nem isten / Jézus némasága, hanem a térítő magára vállalt keresztje. Nonszensz.

2018-01-13 07:56:33 mimóza (5) #80

Káoszból rend, alászállásból felemelkedés, hazugságból őszinteség, önjelölt megmentő szerepből néma bizonyság. S mindezzel nem egyszerűsödik a helyzet, csak bonyolódik. Micsoda gondolatok, és csak egy párat emeltem ki! (-- Légyszi, mindenki olvassa el a 79. hozzászólást! --) Megfogalmaztál egy halom dolgot, ami halkan motoszkált bennem. Köszönöm! Csak újabb esszével tudnék reagálni. De megírjuk mindnyájan a saját életünkkel.

előzmény: ChrisAdam (#79)

2018-01-13 01:59:54 ChrisAdam (5) #79

Régen gyötört meg ennyire film, bár ezzel gondolom nem vagyok egyedül. Annyira sok mindent felölel, hogy képtelen voltam csak úgy elaludni, ki kellett írnom magamból a sok gondolatot, ami kóválygott bennem.

A sablonvéleményes formulát gyorsan elhadarnám: nálam vitán felül zseniális, lenyűgöző film. A film és Andrew Garfield játéka is Vapiti-jelölést érdemel, ez sem vita tárgya, de Liam Neeson, Adam Driver és Kubozuka Yôsuke is kiemelkedően alakítanak. Az operatőri munka lélegzetelállító, a látvány nem különben. A rendezés briliáns. Az egyik legjobb film az évben. A "Kylo Ren-filmként" titulált alkotás pedig az öcséimnek (12 és 15) is nagyon tetszett, egy percig sem unták, sőt.

!!!spoilerveszély!!!

És akkor ugorjunk fejest a középkori Japánba.
Végigolvastam a véleményeket és nagyon sok érdekes dolgot mondtatok. Alapvetően azt gondolom - és lehet, hogy e kijelentésemért a máglyára küldtök -, hogy e film nézéséhez és igazi értékeléséhez kell az, hogy valakinek legyen igazi tapasztalata, mi is az a hit - azt hiszem, a legtöbb ember élete során megtapasztalja ezt. Éppen a megtekintés előtt gondolkodtam, hogy miért is tologattam ezt a filmet egy teljes éven át és a kezdő képsorok után fel is sóhajtottam, hogy márpedig de jó lett volna ezt a nagyvásznon látni. De aztán a végéhez közeledve egyre inkább azt éreztem, hogy soha jobbkor nem talált volna meg a film, egy éve nem ütött volna ekkorát.

Van egy nagyon mély folyamata, egy fejlődés vagy éppen hanyatlás (vagy éppen egyik se?) - ki hogy látja. Én fejlődésnek láttam, de korántsem ennyire fekete és fehér a történet. Ezért csodálkoztam, amikor valaki azt említette, hogy a film térít, ítélkezik, feketére és fehérre festi a döntéseket, karaktereket, én pedig épp azért ujjongtam, mert hálát adtam, hogy milyen régóta várok egy olyan alkotásra, ami ennyire tisztán mutatja ki azt, hogy a lelki folyamatok és a döntésekhez vezető út sem nem fehérek, sem nem feketék, hanem sokszor világosszürkék, néha sötétszürkék, éppen hogy.
A hit pedig ugyanígy egy komplex dolog. Nincs állásfoglalás se a filmben, hiszen makacs, a saját igazát mantrázó pap szemszögéből nézzük a dolgokat, akinek elvakult vallási fanatizmusa antipatikusan hathat, de egy időben pedig a japánok barbarizmusa ugyancsak ellenszenvesen hat, hiszen nem adják meg a jogot senkinek, hogy azt válassza, amire vágyik.
Nincs állásfoglalás olyan értelemben sem, hogy mi történik Rodrigues atyával. Megtagadja Istent abban a csúcsjelenetben és utána buddhistaként éli le életét? Megtagadja Istent és utána "rejtőzködve" él keresztény életet? Tulajdonképpen nem kapjuk meg a választ (vagy csak magunkban, amerre húz a szívünk), de a lényeg nem is itt áll. A film mondanivalója nem ilyen egyszerű, csalódtam is volna benne mélyen, ha egyértelmű választ, végkifejletet kapunk. A mondanivalója éppen arra mutat rá, hogy a hit a "némaságban" is hit, a bukás pedig a "némaságban" is bukás. Rodrigues elbukott, mikor rálépett Jézusra? Valóban Isten volt az, aki hozzá szólt, vagy csak "a sötétség hangja", aki megnyugtatóan akarja elfogadtatni vele a bűnt, amit elkövet?
Nincsenek válaszok és nem is kellenek ily formában. A válasz máshol keresendő, hogy Rodrigues atya elvakult fanatizmusából kilépve egy személyes hitre lépett a feljebbvalóval (legyen az bárki is), amiben sokszor elbukott, vétkezett, a hite olykor teljességgel megrendült magában, de ennek ellenére folyamatosan kereste, esedezett a feljebbvalóért a némaságban. Azt kérdezte a történet elején Kicsidzsiró kapcsán imában, hogy mit kezdjen az ilyen nyomorulttal, mint ez az ember, aki folyamatosan elárulja Istent és újra megbocsátásért fohászkodik? És az öntelt Rodrigues, aki magára úgy tekintett olykor, mint egy középkori Jézus, aki az idegen földön szenved az Atyáért, ugyanoda jut, mint a nyomorult Kicsidzsiró, aki újra és újra elbukik, mert emberi gyengesége nagyobb, mint az akarata, de hite és kitartása mégis kitörölhetetlen.

Egy folyamatot látunk, ami egy rendkívül mély folyamat az ember hitéletében. Egy évvel korábban nem is értettem volna igazán ezt. Az a fajta hit, amikor valaki nem jelképekhez imádkozik, nem különféle neveken szólítja Istent, nem a betanult szövegeket mantrázza, hanem megtalálja a "némaságban" Istent/a feljebbvalót. Rodrigues önjelölt megmentő akart lenni, aki kétségbeesetten az idegen kultúrába férkőzött és a mocsárba próbált gyökeret ereszteni, miközben olykor maga is megkérdőjelezte a feljebbvaló létezését. Sziklaszilárd volt kívülről, egy olyan ember, aki a végletekig ment, hogy ne tagadja meg a hitét. És aztán, mikor az emberi élet tőle függ, akkor mégis meg kell tennie. Tulajdonképpen látszólag feláldozza az elveit azért, hogy az embertársai éljenek. Ez amolyan jézusi tett - az áldozathozatal, ami után pont rájön, hogy a hit nem tűnik el egy pillanat alatt és a hit nem a vallási jelképek, a "taposás" szertartásától függ, hanem sokkal mélyebb annál, ami benne történik. Ha addig káosz uralkodott, akkor lehet bármi a kirakatban, nem lesz igazi hite. És abban a pillanatban indult el az érett férfi Rodrigues egy új, járható úton, amiben ugyanúgy várták a nehézségek, talán jobban, mint valaha - úgy, hogy közben az már mindegy a történet szempontjából, hogy miben találta meg a lelki békét, Buddhában vagy Istenben, ezt döntse el a néző.
caulfield nagyon jól mondta: A külvilágban csak úgy lehet rendet rakni, ha belül is rend, egység van.

Nagyon fontos film és történet, hihetetlen, hogy manapság még ilyenek készülnek, ráadásul ennyire jó rendezővel, színészekkel, bitang erős jelenetekkel, rendkívül hálás vagyok érte. Megértem, ha nem tetszik sokaknak, én most együtt szenvedtem a történettel, nagyon megfogott. Számomra a befejezés tökéletes és nem azért, mert látszólag Rodrigues keresztény maradt és így halt meg, hallelujah, ez korántsem olyan lényeges kérdés és bizonyosság; hanem pont azért, mert nem erre hegyezi ki a hangsúlyt. Számomra az sem teljesen egyértelmű, hogy Kicsidzsiró milyen büntetést kap azért, mert nyakában hordott egy jézusos amulettet, vagy ha éppen halál vár rá, akkor erre mit lép (mert miért ne árulhatná el hitét újra?). A film viszont nagyon nem ezekre a kérdésekre fókuszál és nem is tör pálcát semmi és senki felett, nem is foglal állást, de nagyon jól bemutatja az élő hit természetét, mind Kicsidzsiró életében, mind pedig Rodrigues életében. Az újra és újra elbukó embert, aki amiatt szenved, mert gyenge és amiatt örül, hogy van újabb esélye.

2017-12-19 12:59:14 mimóza (5) #78

Rendkívül megrendítő, mélyen ható alkotás hitről, kitartásról, tagadásról, hűségről, áldozatról. Éljünk bárhol, valljunk mégoly különféle hitet, életünk során nap mint nap meg kell hoznunk a döntéseinket, hogy miért vállalunk áldozatot, és miért nem. S döntéseink által alakul, árnyalatokkal gazdagodik, vagy épp válsághelyzetekben élesen kitűnik értékrendünk, személyiségünk. Jó esetben kristályosodik bennünk a szervezetektől és dogmáktól, valamint szélsőségektől mentes, hiteles, őszinte hit. Végigolvastam gondolataitokat, s csak ennyit kiegészítésként: az én olvasatomban Rodrigues bizonyos mértékig megőrült a kínzások és öldöklések láttán, és amikor megtette az első tagadó lépést, kizárólag azt látta maga előtt, hogy az öt testvérét ott és azonnal megszabadíthatja a kínhaláltól. Hallani vélte Jézus hangját is, hogy ő jól ismeri az indítékait és a szíve legmélyét, és ne féljen, mert vele marad.
Aztán egy jelenetben kimondja, hogy "Uram, a némaságban hallottam meg a hangodat",
Cserébe ő is megnémul, ami a szavaival való bizonyságtételt illeti, s csak némaságban szól az Istenhez. Az utolsó képkocka, amikor már lángol a koporsója körül a tűz, de a kamera ráközelít a tenyerében lévő apró keresztre, számomra ezt erősítette meg: "veled vagyok a tűzben".

2017-04-16 23:19:49 hhgygy (4) #77

Szép film volt, megerősített hitetlenségemben, abban, hogy egyik vallásnak sincs különösebb értelme, mint a halálfélelem valamiféle meg/feloldása (Paraiso, Paraiso, eljutunk a Paradicsomba, erre vágyik a sártúró japán parasztlány és a magát felrobbantó iszlám terrorista is, hogy aktualizáljunk). Azonkívül megerősített abban is, hogy a másságot elfogadni munkás, sokkal könnyebb bezárkózni a mást meg irtani.
Ami az úgynevezett szentségek meggyalázását illeti (rátaposás, megköpködés), erre pl. külön tanítás van a muzulmánoknál: ha ilyen vészhelyzetbe kerülsz, mint amit a filmben látunk, simán tagadd meg a hitedet (Taqiya).
Amúgy sem értem, hogy a főszereplőkről hogyan lehetne eldönteni, hogy magukban - ott legbelül - megtagadták-e a hitüket vagy sem. Meg azt sem, hogy miért nem lehet egy hitet önállóan, mindenféle intézményhez és közösséghez tartozás nélkül gyakorolni. Hiszen ebben az esetben semmi jelentősége, hogy egy inkvizítornak mit nyilatkozol, akár havi gyakorisággal is. Bocs, hosszú voltam és részben off, de tényleg jó film volt, elgondolkodtató.

2017-04-01 17:54:35 Varga Ádám (5) #76

na remek, ezt is meghallgatom :)

előzmény: caulfield (#75)

2017-04-01 11:03:56 caulfield (5) #75

Azért nagyszerű, hogy vannak ilyen rádióbeszélgetések, még ha kicsit talán csaponganak és túl tömény is. Bár mondják, hogy nem tudtak rendesen kibontakozni, a műsor keretei igen szűkösek.

Egy amerikai püspök, Robert Barron is beszél a filmről. Megéri megnézni ezt is. Különösen azért, mert érdekes látni, hogyan értelmezi félre a filmet, szerintem.

előzmény: Varga Ádám (#72)

2017-03-30 23:22:26 Varga Ádám (5) #74

Nincs mit :)

előzmény: Ágó (#73)

2017-03-30 22:45:10 Ágó (5) #73

Tényleg elég érdekes, köszi!

előzmény: Varga Ádám (#72)

2017-03-30 21:03:46 Varga Ádám (5) #72

egyébként elég érdekes kis beszélgetést dobtak itt össze a film néplélektani hátteréről: https://www.youtube.com/watch?v=Z1BusgZ1Hbc

2017-03-29 12:43:58 Varga Ádám (5) #71

és ha megvéd ezzel másokat ;)

előzmény: Olórin (#70)

2017-03-29 12:26:06 Olórin (3) #70

Tehát: akkor él valaki hiteles életet, ha önmagában békét teremt, miközben másoknak szenvedést okoz. Hm, hadd gondolkodjam... nope. Nem, nem veszem be.

előzmény: caulfield (#68)

2017-03-29 09:39:36 Varga Ádám (5) #69

caulfield

Érdekes gondolat, tetszik.

2017-03-29 01:57:16 caulfield (5) #68

Persze mindkét Rodrigues szenvedést okoz, de a személyében végbement folyamat a mérvadó. Ha kivonná magát, azzal a szenvedés nem szűnne meg, akkor nem beszélhetnénk változásról, ugyanaz maradna, aki volt, a térítő jezsuita… a hangsúly a hiteles életén van, a változáson. A másság elfogadásán, ha úgy tetszik.

előzmény: Olórin (#66)

2017-03-29 00:46:22 Varga Ádám (5) #67

Olórin (3) nem hiszem hogy ezzel egyébként halálraítélné az utólagosan "bemártottakat"

2017-03-29 00:40:58 Olórin (3) #66

Lehet, hogy Mizi tévedett, és nem extended, hanem shorted versiont láttál?:) Az áttérése után is bemártja, veszélyezteti a keresztényeket - mást se csinál, ez a dolga kb. egész hátralévő életében! Azért erre az, hogy "izé, kollektív felelősség" elég soványka érv. Vagy még olyan se.

előzmény: caulfield (#65)

2017-03-29 00:30:44 caulfield (5) #65

A film első felében bemártja, veszélyezteti őket, a falusiak szenvedését szó szerint ő okozza, mert nem képes Portugáliában maradni, látszólag a tanítója hitéért aggódik, miközben éppen ő őrlődik kétségek között.
A film második felében viszont elhatárolja, vagy meghatározza magát. Miután buddhistává lesz, már nem csak(!) az ő felelőssége az, ami a keresztényekkel történik. Létezik kollektív felelősség, csak azt helyesen kell értelmezni és Rodrigues az áttérése után már tisztában van azzal, hogy nem lehet megtéríteni népeket, mert az szenvedéssel jár. Önmagát veszi revízió alá.

2017-03-29 00:23:22 Mizi (3) #64

Már ne haragudj, de úgy írsz, mintha te valami extended verzion-t láttál volna. :D

előzmény: caulfield (#62)

2017-03-29 00:03:24 Olórin (3) #63

De hát nem arról van szó, hogy repüljön oda, és mentsen meg mindenkit. Arról, hogy ő ne mártsa be, ne veszélyeztesse őket. Márpedig ezt teszi. Ha mindeközben még lelki békére is lel, az csak annál rosszabb.

előzmény: caulfield (#62)

2017-03-28 23:58:30 caulfield (5) #62

Rodrigues nem egy szuperhős, hogy odarepüljön mindenhova ahol bántás éri a keresztényeket. Az ő feladata az, hogy igaz életet éljen. A probléma az, hogy korábban nem így gondolkodik ezért márt be embereket, szó szerint.
Miután a kőre lép már nem a külvilágot akarja megjavítani, megtéríteni, hanem saját magát munkálja meg. Azt a magot, amit a végén ott tart a kezében. Igaz kereszténnyé lesz (meg igaz buddhistává, mivel a kettő egy.)
A külvilágban csak úgy lehet rendet rakni, ha belül is rend, egység van.

előzmény: Olórin (#60)

2017-03-28 23:15:21 Varga Ádám (5) #61

Én hol állítottam ilyet? :D

2017-03-28 23:00:34 Olórin (3) #60

Mert csak úgy feltételezed, hogy miután áttér, már senki nem bántja többet a keresztényeket?

előzmény: Varga Ádám (#59)

2017-03-28 22:45:13 Varga Ádám (5) #59

Az oké, de nem mindegy hogy az áttérés után vagy azelőtt.

2017-03-28 22:41:06 Olórin (3) #58

Szarkazmus volt. VÉGIG mást se láttunk, csak precedenst arra, hogyan bánnak a keresztényekkel.

előzmény: Varga Ádám (#57)

2017-03-28 22:34:49 Varga Ádám (5) #57

Olórin: Mármint az áttérés után?

előzmény: Olórin (#56)

2017-03-28 21:21:27 Olórin (3) #56

Hát nem tudom, szerintem ha hidegvérrel megölök valakit, de közben azt gondolom, hogy ez csúnya dolog, és nem kellene megtennem, és amúgy tényleg nem szívesen teszem, attól még sem morálisan, sem jogilag nem fog jobban állni a szénám. (És amúgy sem értem, hol az az egység a végén - bemártott egy egész rakás embert... de a lényeg, hogy közben megőrizte a hitét? Nekem ez nem éteri, hanem inkább viszolyogtató. Ilyen értelemben valóban nézőt próbáló.)

Varga Ádám: És ugye nem is láttunk precedenst arra, hogy hogyan bánnak a keresztényekkel...

előzmény: caulfield (#55)

2017-03-28 20:59:13 caulfield (5) #55

De ugye az a tétel, hogy a tettek számítanak és nem a gondolatok az épphogy a csökött vallásosság és inkvizíció alapja, már persze ha abszolutizálod (amit a történelem során számtalanszor megtettek, sajnos).
A gondolat és tett egységét kellene megteremteni - ez a film is erről szól. És a legvégén ezt az éteri állapotot jeleníti meg. Nagy formátumú törekvés egy nagy formátumú alkotótól. Igazi nézőt próbáló cucc.

előzmény: Mizi (#50)

2017-03-28 12:05:59 Varga Ádám (5) #54

Mizi

+Elvileg nem kéne, hogy független legyen tőle ;)

előzmény: Mizi (#52)

2017-03-28 12:05:15 Varga Ádám (5) #53

Mizi

És ez hol szerepelt a filmben?! Volt olyan jelenet, hogy az átállás után keresztényeket gyilkoltak volna?!

előzmény: Mizi (#52)

2017-03-28 12:01:20 Mizi (3) #52

Ahogy Olórin is írta, később behódolt és másokat - keresztényeket - sodort veszélybe. Megalkuvás volt semmi más.
Másrészt az empátia vallástól független dolog.

előzmény: Varga Ádám (#51)

2017-03-28 11:52:33 Varga Ádám (5) #51

"A tettek számítanak nem a gondolatok."

Rodriguez atya pont hogy a követőit mentette meg azzal hogy a végén "átállt"
Te nem figyelsz? hahó :D

A padré -nek végül leesett, hogy a mártír szerepben való pózerkedéssel valójában nem vesz részt mások szenvedésében, csakis a sajátjában. Kicsit Júdás szerepére rímmel mindez (Krisztus utolsó megkísértésében), aki kész volt ördöggé válni a megváltástörténetért. Ennél nagyobb morális nagyság nincs.

előzmény: Mizi (#50)

2017-03-28 11:29:50 Mizi (3) #50

Mert némileg egyenlő is. Európában is volt inkvizíció, azzal a lényegi különbséggel, hogy itt nem csak a más vallásúakat vagy a hitetleneket üldözték, hanem azokat is, akiknek csak egy kicsit is eltért a véleménye az egyházétól mondjuk Isten-kérdésben. És ha a gyanú árnyéka rád vetődött, már nem volt menekvés. Erről eszembe jut Milos Forman Goya kísértetei című filmje. Az is a köpönyegforgató keresztényekről szól, csak ott nem mentik fel Bardem karakterét.
A fináléval meg pont az a baj, hogy semmi értelme. A tettek számítanak nem a gondolatok.

Mindettől függetlenül ez a film profi munka. A fényképezés gyönyörű, a színészek nagyon jók, és itt meg kell jegyezni, hogy a japán színészek is bravúrosak voltak, nem csak Neeson-ék. Viszont meg lehetett volna nyirbálni egy-két helyen, mondjuk az elején meg a végén.

előzmény: caulfield (#49)

2017-03-28 03:42:04 caulfield (5) #49

​Szerintem mondjuk a film vége gyönyörű. Bár próbára is tesz az biztos.
Ha az álláspontod az, hogy kereszténység, buddhizmus egyenlő vallás, akkor valószínűleg írtózni fogsz a finálétól.

2017-03-27 16:37:24 Varga Ádám (5) #48

Olórin ebben nincs köztünk vita :)

2017-03-27 16:21:04 Olórin (3) #47

Ez így van (bár szerintem a Ryannek is "csak" a vége igazán nyálas), de nem is annyira a szentimentalizmuson van a hangsúly, hanem azon, hogy mindkettő odakúr a végére valamit, amit (szerintem) nagyon nem kéne. Innen a párhuzam.

előzmény: Varga Ádám (#46)

2017-03-27 16:02:13 Varga Ádám (5) #46

Olórin A Ryan közlegény megmentése azért jóval nyálasabb film mint ez :), ráadásul sokkal közelebb áll felépítésben és hatáskeltésben a mainstream ízlésekhez és éppen ezért nehéz összehasonlítani a két film szentimentalitását.

előzmény: Olórin (#26)

2017-03-27 15:20:09 Ágó (5) #45

Ok. Rendben. Legyen így. Csupán annyit akartam felvillantani, hogy előtte és utána (a végén) sem fekete-fehér a kép. Szerintem.
Érdekes, amit írsz, caulfield! Köszi!

előzmény: Olórin (#43)

2017-03-27 08:27:22 caulfield (5) #44

Két kifejezés, ami talán közelebb vihet a szerzetesben végbemenő folyamatok megértéséhez:
- egyszer a cél, az "inqualieren" egymás áthatása, azáltal, hogy lebontja azokat a falakat, amik mögé az egyén bebújik. A rögeszme meghasadása, a bigottéria feloldódása, a másság elfogadása - indul ez a jelképre való taposással.
- emellett a célhoz vezető folyamat, az "infinitimalis subjektum" a mikroméretűre kicsinyített egoitás. Ez meló, nagyon komoly munka, ami igen érett személyiséget követel és mindenféle társas-, és párkapcsolatokban mutatkozik meg a hétköznapi élet keretein belül.
Rodriguesnek a szemléletmódja változott meg: jó lelkű, de makacs ficsurból érett férfivé vált. Elhatározása a benne lévő lélekzár zsugorítását jelenti, a másokkal való áthatás érdekében.

2017-03-27 01:47:20 Olórin (3) #43

"Nyilván a fő problémád az, hogy mintha Scorsese azt sugallná, hogy áh, semmi gond, megtartotta a hitét, az a lényeg..." Nagyjából igen (plusz az ellentmondás, hogy azért adja be a derekát, hogy másokat megmentsen, aztán mégis azzal tölti a napjait, hogy másokat veszélybe sodor). Ezzel csinál belőle győztest Scorsese, és kvázi hőst is (Kichijiro dettó), merthogy micsoda teljesítmény, hogy még ilyen körülményekben, állandó veszély közepette is megtartotta a hitét - ami ugye egyben állásfoglalás is a keresztény hit mellett. Nekem ez borzasztóan hazug, gyáva kiút, minden lehetséges módon el van rontva. (Még a kivitelezés is: komolyan, az utolsó képen szinte röhögtem, kb. mint az Emmerich-féle Godzillában, amikor a kamera besuhan a lángok közé, és "jé, nézd, ott egy kis-Godzilla". Tudom, ez egy tiszteletlen hasonlat, de sajnálom, tényleg totál az jutott eszembe.)

előzmény: Ágó (#42)

2017-03-27 01:29:54 Ágó (5) #42

Már hogyne kéne, persze, hogy van benne logika is, ilyet nem is mondtunk, csak azt, hogy nem az az alapja. :)
Továbbra is ugyanazt tudom mondani. Rodrigues a végén külsőségek, ereklyék, eucharisztia, meg minden nélkül marad kapcsolatban Istennel. Ennek jele az utolsó jelenet. Ebben szerintem semmilyen gyáva húzás nincs. Ami pedig a keresztény értékeket illeti: Rodrigues korábban sem teljesen keresztény módon viselkedik, többször arrogáns, lenéző, vagy épp társát sodorja bajba. Persze, hogy közben törekszik a hite szerint élni... csak nem mindig sikerül. Azt akartam ezzel írni, hogy szerintem egyáltalán nem olyan a váltás, hogy eddig keresztényként él, aztán huszárvágás és utána meg nem. (Meg ez egyébként sem így működik.) Nyilván a fő problémád az, hogy mintha Scorsese azt sugallná, hogy áh, semmi gond, megtartotta a hitét, az a lényeg... mindegy is minden egyéb külső tényező. Ez szerintem inkább kérdésként lebeg ott az utolsó jelenet fölött. Nem éreztem, hogy hőssé emelné Rodrigues-t. Lényegesebbnek látom, amit az utolsó percekkel mond Scorsese, éspedig hogy nincsenek erősek és gyarlók, bátrak és kichijiro-félék, hanem időnként mi is kichijirók vagy júdások vagyunk. Rodrigues is milyen hosszú utat jár be, mire végre tényleg meg tud bocsátani Kichijirónak.
A kérdésetekkel kapcsolatban:
a könyv egy holland kereskedőt említ, pontosabban a naplórészletét. Ebben az szerepel, hogy egy kereskedőtársánál kegytárgyakat találtak, minek hatására őt és azt, akinek eladta a kegytárgyakat, lecsukták. Meg később, hogy kitiltották. De azt már egy másik részletből lehet csak kikövetkeztetni. Ennyi szerepel. Illetve az, hogy Hollandia erre úgy reagált, hogy legközelebb már nem vittek Japánba kegytárgyakat. Ennyit lehet kisilabizálni belőle, elég kurtán van megfogalmazva. Ebből én arra következtetek, hogy a kereskedő életben maradt, hogy mit tettek vele, nem tudjuk meg a könyvből.

előzmény: Olórin (#38)

2017-03-26 15:03:12 Olórin (3) #41

Kichijiro azért menekült meg mindig, mert újra meg újra megtagadta a hitét és bemártott másokat. (Persze a film a végén őt is hazug módon kimosdatja, komplex, árnyalt karakterből hős lesz.)
És ahogy necksparin mondja, nem csak közönyös arcok voltak ott. Ha egyszerűen csak elvennék a külföldiektől a kegytárgyakat, és kész, akkor nem hurcolnák el őket. Lehet, hogy nem ölik halomra mindet, CSAK ugyanazt csinálják velük, amit más keresztényekkel: börtön és megtagadás vagy halál. Nem hiszem, hogy ez sokkal jobb Rodrigues szempontjából. Főleg, hogy ugye eredetileg azért tette, amit, hogy megmentsen másokat.
A 71-es amúgy semmit nem mond erről, konkrétan ott ér véget, hogy a főszerepelő a kegytárgyakat válogatja, azok gazdáit soha nem is látjuk. Szóval megmutatja, hogy ő mivé lett, és ennyi (amennyire tudom, a könyv is hasonlóképpen fejeződik be.)

előzmény: BonnyJohnny (#39)

2017-03-26 14:51:01 necksprain (2) #40

ez engem is érdekelne, mert a végén az arc, akinél találnak keresztény cuccot, úgy megrémül, mintha akasztani vinnék, miközben a filmben végig majdhogynem humánusan bántak a(z európai) keresztényekkel. vagyis jóval humánusabban, mint pl a spanyolok kb a 19. század feléig bárkivel, aki nem katolikus olyan módon, ahogy azt az inkvizíció megkívánta.

2017-03-26 14:48:19 BonnyJohnny (4) #39

Kichijirot sok alkalommal megölhették volna előtte is. Az ő esete pont arra kiváló példa, hogy nem ölnek azonnal halomra minden keresztényt.
tűzzel-vassal és abszolút kegyetlenséggel irtják a kereszténységet
Persze, nem finomkodnak a módszerekben (ahogy a keresztény inkvizítorok sem), de például az összes kivégzés, amit a filmben is látunk már mind a sokadik visszautasított ajánlat után történik. Azt hiszem ki is mondják, hogy az inkvizítoroknak elég, ha megtagadják a hitüket, aztán élhetnek úgy, ahogy akarnak. Kichijiro is hányszor megússza.

Meg az idegenekkel szemben szerintem elnézőbbek. Nekem a filmben egyáltalán nem úgy jött le, hogy halál várna a keresztény jelképeket becsempészőkre. Persze nyilván nem teázni viszik el őket, de például a többi holland (köztük a "mesélő") is közönyösen nézte végig, hogy elhurcolják azt, akinél keresztény jelképet találnak.

De nem tudom, hogy a regény, vagy a korábbi adaptáció egyértelműbb-e ebben?

előzmény: Olórin (#38)

2017-03-26 12:09:08 Olórin (3) #38

Hát ez így azért nagyon kényelmes, hogy logikával nem kell foglalkozni, merthogy hit:) Pedig dehogynem. Mármint a hit maga nem logikára épül, nyilván, de az esetleges megingása, a kétség, a megőrzéséért való belső harc az mind nagyon is racionális, mindig oka van. Meg hát ugye nem egyszer beszélgetnek PONT racionális szempontból a hitről a filmben. Ezt nem lehet csak úgy elkenni. Illetve attól, hogy a hit nem logikus, a filmnek még annak kellene lennie. Ez olyan, mint amikor azt mondják, hogy egy fantasytől nem kell logikát várni. Pedig dehogynem. A saját fantasyvilágán belül éppúgy logikusan kell működnie, mint minden másnak.
És Rodrigues végig hangsúlyosan keresztény értékek szerint élt. Aztán egyszer csak nem. De a hite azért megmaradt. De legalábbis viaskodott érte. Vagy elveszett, csak a legvégére visszatért. Hopp, de hát ez pont az a "gondolj, amit akarsz" maszlag, amiről korábban azt mondtad, nem szereted:) Tökéletesen látszik, hogy a kegytárgyak vizsgálatáig van következetesen felépítve a film.

Bonny: Nem vérszomjasak, csak tűzzel-vassal és abszolút kegyetlenséggel irtják a kereszténységet. Attól, hogy nem látjuk, szerintem elég egyértelmű, hogy mit csinálnak, ld. Kichijiro esetét.

előzmény: Ágó (#35)

2017-03-26 10:57:00 Adam Taylor (5) #37

Ez itt a lényeg! Meg amit később írsz: a hit nem logika kérdése.

előzmény: Ágó (#33)

2017-03-26 06:27:26 BonnyJohnny (4) #36

Nekem nem az jön le, hogy megölik a kereskedőket, akiknél jelképet találnak. Egyrészt nem mutatják, másrészt a japánok a film korábbi részében sem ilyen vérszomjasak.

Mivel nem ismertem az eredetit, sem a korábbi feldolgozást, a vége sem zavart. Ágóhoz hasonlóan úgy értelmeztem, hogy csend lett, de azért ott maradt. Ferrera "mi urunk" elszólása is arra utal, hogy nála is megmaradt.

Mindenesetre én is hosszúnak éreztem kicsit, és nem feltétlenül a játékidővel volt bajom, hanem, ahogy mondod, terjengősen beszél a film. Nem tudott úgy bevonzani. Illetve, mikor be is vonzott (az inkvizítor és Neeson két-két jelenete), utána el is távolított megint.

előzmény: Olórin (#34)

2017-03-26 03:33:03 Ágó (5) #35

Én azt mondom, hogy mindeközben a hite simán megmaradhatott. Csak soha többet nem beszélt róla senkivel. Magában viaskodott Istennel, akiben hol megingott a hite... hol erősebben, hol gyengébben hitt. (Mint egy komoly megpróbáltatásokat átélő keresztény általában.) Vagy nem maradt meg a hite, csak élete végéig beszélt a csendhez? Ez is lehet. Vagy az is, hogy a tettei messzire kerültek attól, amit egykor helyesnek tartott... de még ez sem jelenti a hittagadást. Csak az ember végtelen gyengeségét. Ezzel csak olyasmit akartam megpiszkálni, hogy aki hisz, az nem fog automatikusan "keresztény értékek szerint élni".
Mert az örök dilemma: a hit baromira nem logika kérdése. :)
De ez már messzire vezet...

előzmény: Olórin (#34)

2017-03-26 01:57:30 Olórin (3) #34

Hogyhogy "átalakul"? Vagy megtartja a hitét, vagy nem. Egyébként: azért adja be a derekát, hogy megmentse a szenvedőket, de aztán ugye simán segít a japánoknak kinyírni egy csomó keresztényt a vallási ereklyék megnevezésével. Ennek akkor van csak értelme, ha tényleg feladja a hitét, és megtörik. Scorsese verziójában viszont kapsz egy karaktert, aki még hisz, ergo továbbra is keresztény értékek szerint él, közben mégis rezzenéstelen arccal küld halálba egy csomó embert. Itt akkor mégis hogy működik a logika és a moralitás?

előzmény: Ágó (#33)

2017-03-26 01:49:04 Ágó (5) #33

Afelé mutat, hogy átalakul a hite és az Istenkapcsolata, nem afelé, hogy megszűnik. Szerintem.

előzmény: Olórin (#32)

2017-03-26 01:45:51 Olórin (3) #32

Ezzel azért nem értek egyet, mert az egész sztori, a közeg és Ferreira karaktere (meg Rodrigues saját kételyei) mind a keresztény ember megtörtségét támasztják alá, készítik elő, egyértelműen afelé mutatnak, és NEM Scorsese szépítgetése felé. Szóval én sajnos nem egyenlő valószínűségű olvasatokat látok, hanem egy logikusan következőt és egy semmiből előhúzottat.

előzmény: Ágó (#31)

2017-03-26 01:34:57 Ágó (5) #31

A lehetőség mindenképp benne van. Ahogy persze az is, hogy hittagadó lett. Nem derül ki egyik sem.
Vagy inkább úgy fogalmazok, hogy nincs leírva egyik sem. Ha a 71-es kizárja, akkor választott egy olvasatot. Scorsese meg egy másikat.
Én egyáltalán nem éreztem ebben nézősimogatást vagy pláne azt, hogy az illene a film addig elmesélt sztorijához. Van létjogosultsága mindkettőnek.

előzmény: Olórin (#30)

2017-03-26 01:24:12 Olórin (3) #30

Nem tudom, sugalmaz-e egyáltalán ilyesmit a könyv, vagy egyszerűen csak azért mondod, hogy fennáll a lehetőség, mert nem zárja ki explicite (minthogy erre nem is lenne képes, ha egyszer csak levelekből állnak az infók). A 71-es egyértelműen kizárja. Számomra az illik az addig elmesélt történethez és a felmerült témákhoz, nagyon gyávának és álságosnak, erőltetett "adjunk valamit a nézőnek" jellegűnek érzem ezt a befejezést.

előzmény: Ágó (#29)

2017-03-26 01:09:54 Ágó (5) #29

A könyvben csak stilizált levelekből lehet bármit kikövetkeztetni a végén, amikben akár az is benne van, hogy Rodrigues hite - egy átalakult, mélyebb, vitázó, személyesebb hit - megmarad élete végéig. De ezt a könyvből nem tudjuk meg, csak egy lehetőségként áll fenn. Scorsese úgymond élt ezzel a lehetőséggel. Számára így folytatódott a történet, belerakta a filmbe ezt a befejezést. Én mégsem érzem, hogy ezzel hibázott volna. Annyit állít, hogy Rodrigues hite megmaradt a haláláig. Ettől még nem lesz térítő vagy elkötelezett. Szerintem legalábbis nem. (Varga Dénes jót írt erről a témáról az origós cikkében.)

Nagyon nem leszek népszerű ezzel, de azt vettem észre magamon, hogy egyre jobban elegem van a mindent csak lebegtető, kizárólag kérdéseket feltevő, "minden mindennel egyenlő", #csaknehogyelköteleződjünk típusú filmekkel. Sokkal jobban értékelem, ha egy filmben érezhető állásfoglalás az alkotók részéről, de az nem lehengerlő, a döntést rám bízzák. Számomra ezt nyújtotta Scorsese is.
De nyilván elfogadom, ha valakinek nem.

előzmény: Olórin (#28)

2017-03-26 00:35:51 Olórin (3) #28

Tényleg csak az utolsó jelenet nincs benne a könyvben? Én csak a 71-eshez tudom hasonlítani, az azzal ér véget, hogy Rodrigues metodikusan vizsgálgatja az elé rakott, kereszténygyanús tárgyakat. Szó sincs ilyen hülyeségekről, hogy kegytárgyat ad Kichijirónak, aki életében először nem köpi be őt, miután (nyilván) elviszik kínozni/megölni, meg hogy végig megtartja a hitét, és nincs bársonyos hangú narráció sem. (Amúgy a Jézus-féle "lépj csak rám"-jelenet sincs benne, bár arról tudom, hogy a könyvből származik.) És nálam arcul köpi magát, mert kihozza Rodriguest győztesnek, és azt sugallja, hogy a keresztény vallás az igazi, az egyetlen. Vagyis, ahogy lent már írta valaki, elkötelezi magát a film, és térít.

előzmény: Ágó (#27)

2017-03-26 00:22:33 Ágó (5) #27

Egyáltalán nem éreztem hosszúnak, de ez nyilván eltérő érzékenység kérdése is.
Azt meg pláne nem látom be, miért köpné arcul magát a film a befejezéssel. Egyedül az utolsó jelenet, ami eltér a könyvtől, az sem megy szembe Suszaku eredeti sztorijával. Scorsese-ben így folytatódott, (így zárult) a történet.
Nálam az első ötös film az évben.

előzmény: Olórin (#26)

2017-03-25 22:47:48 Olórin (3) #26

Jujj. Először is indokolatlanul, rettenetesen hosszú. Csomó felesleg van benne, kezdve rögtön a portugáliai nyitánnyal - semmi funkciója, minden, amit tudnunk kell, később is elhangzik (a könyvet nem olvastam, de a '71-es, jó fél órával rövidebb verzió Japánban kezdődik). De egyébként szépen, kifinomultan, elgondolkodtatóan hömpölyög előre, gyönyörű képekkel, remek alakításokkal, szóval nyomtam volna rá egy gyenge négyest - ha nincs az utolsó negyed óra. Scorsese húzott egy nagyon durva Spielberget, á la Ryan közlegény megmentése, csak ez még annál is rosszabb: az epilógus nemcsak felesleges és giccses, de nekem egyenesen karóba húzza az addigiakat, arcul köpi magát. Mert gyáván kimosdat, igazol, heroizál és állást foglal. A 71-es verzió úgy ért véget, hogy levegőt sem tudtam venni. Ez meg úgy, hogy elképzelni sem tudtam ennél rosszabb befejezést. (Emiatt még az is lehet, hogy kettes lesz a vége.)

2017-03-23 13:10:01 Varga Ádám (5) #25

robertjordan
a humanizmusnak (elvileg) pont egybe kéne vágnia a keresztény hitelvekkel

2017-03-17 22:35:24 angel (5) #24

Azért ajánlja nekik,(japán katolikus keresztényeknek) mert ha tetszik, ha nem, ez egy keresztény szellemiségű film! Az utolsó filmkocka, ha emlékszel, is erre utal, a mindhalálig hitre. Ennyi. Ebben az igazi, európai liberális mocsárban, ahol már senki nem emlékszik, micsoda hősies, csodálatos dolog volt az ős-keresztények hite. A missziók térítő szerzetesei is hihetetlen munkát végeztek; nemcsak hitben, de legalább kultúraterjesztésben, oktatásban és - néhol - civilizáltabb életet terjesztve. (Erre példa a Misszió c.film, amiben a fiatal Liam Neeson szintén jezsuitát alakít.) A film nem elfogult, realitásra törekszik -de keresztény! Hála Istennek érte!

előzmény: kilépett felhasználó (#21)

2017-03-17 08:52:01 Adam Taylor (5) #23

Azok, akik ilyen eszközökkel irtják az övékkel eltérő nézeteket, nem buddhisták. Ugyanaz történik, mint Neeson szerint állítólagosan a keresztény japánokkal: a panteista-jellegű, dogmákat nélkülöző hitükre ráhúztak egy világvallást, de valójában semmi közük hozzá, csak a mögé bújnak. Lásd még: Iszlám Állam.
Hívő emberként a kulturális nézőpontnál sokkal jobban érdekelt a film hitbeli vetülete. Írta valaki a humanizmus vs. vallás dolgot, ez is baromi elgondolkodtató.
Neeson egész alakja nekem a sátán megkísértését idézte. Eredetileg pap volt, tehát akárcsak a Sátán, Isten közeléből érkezik, majd a kínzások helyett sima arccal, szépeket mondva, körmönfonva megkérdőjelez mindent, amibe Garfield figurája hisz. És bár bennem rengeteg, Bibliára utaló képre és dologra rímelt a film, alapvetően, akárcsak A fegyvertelen katonában, a hitről van szó - nem a vallási hitről, hanem úgy általában a valamiben való hitről.
Akármennyire untam az elejét, rég gondolkodtam ennyit filmen.

előzmény: Tenebra (#16)

2017-03-16 21:00:30 Tenebra (5) #22

ha ennyire kritikus a film akkor a végén miért ajánlja a japánban meghalt hittérítőknek a filmet?

A Némaság pont azért jó, mert egyik oldalt sem mutatja be jónak vagy rossznak. Mindenki hisz valamiben, és mindenkinek igaza van a maga módján. A jezsuitákra lehet sok rosszat mondani, de azt talán ők sem érdemelték meg, amit a filmben csinálnak velük, a sztori elején.

Illetve az is fontos, hogy ez a történet egy japán katolikus író regényének adaptációja.

előzmény: kilépett felhasználó (#21)

2017-03-16 16:44:04 kilépett felhasználó (?) #21

Én csak azt nem értem, ha ennyire kritikus a film akkor a végén miért ajánlja a japánban meghalt hittérítőknek a filmet? Ez egyáltalán nem visszás? Lehet, hogy nem, csak kérdezem...

2017-03-16 14:40:45 robertjordan (5) #20

Érdekes, hogy még senki nem vetette fel, de ez a film a humanizmus és a kereszténység harcáról szól. Arról, hogy vannak olyan kivételes élethelyzetek, amikor a keresztény ember humanista alapállása konfrontálódik a keresztény hitelveivel.

2017-03-16 10:31:05 necksprain (2) #19

értem én, hogy fontos, súlyos téma, és nagyon szépen van fényképezve meg minden, de számomra már az első fél órában az unalomba fullad. tök hiteltelen karakterek morfondíroznak magukban a gyönyörű tájon. megértem, aki ötösre osztályozta, de nálam nagyon nem talált be. nincs súlya a halálnak, nincs súlya a gondolatoknak, reakcióm annyi volt ezekre, hogy oké, ez meghalt, oké ez meg így gondolja. egyes.

2017-03-15 22:55:12 miraculum (5) #18

Scorsese friss és bátor filmet készített, fontos és pontosan feltett kérdésekre keresi a választ, jó látni hogy a Krisztus utolsó megkísértése után még képes volt egy olyan filmet letenni az asztalra, amely bizonyos szempontból képes felnőni vagy inkább kiegészíteni azt. Garfieldnél szerintem lett volna jobb választás a főszerepre, például ott volt kéznél Adam Driver. Sokáig hiányoltam a sztoriból azt a fajta misztikumot, ami benne volt a "Krisztusban", de aztán persze hamar rájöttem hogy itt a koncepciózus cím bizony az egész film cselekményére erős kézzel nyomja rá a bélyegét. Hiába hosszú és lassú, minden perce megdolgoztat, nincs benne üresjárat.

2017-03-15 08:14:08 yahooboi (?) #17

Azzal a pösze japán vezérrel nekem egyfolytában a Brian élete ugrott be. Egy igazi ellenszenves ember helyett egy karikatúrát kaptunk. Értem én, hogy mit akart a film. Hogyan adaptálódik egy teljesen idegen vallás egy több száz, akár ezer ezer éves kultúrába. Hát nagyjából sehogy. Nem a mondanivalóval volt a bajom, hangsúlyozom, értem mit akart. Azzal van a bajom, ahogy megvalósították ezt az egészet. Garfield egyenesesre nyírt szakállán át, a hamis képekig, a hamis szavakig, amiket az színészek szájába adtak. Nekem teljesen hiteltelen volt. Sorry.

2017-03-14 22:20:20 Tenebra (5) #16

"Mindenki fekete vagy fehér, ahogy azt megszokhattuk, de a vallás és az élet sem csak fekete és fehér."

Ezzel kicsit sem tudok egyetérteni. Mármint a film szerintem egyáltalán nem ilyennek mutatja be sem az életet, sem a vallást. Igaz, azt látjuk, hogy a japán keresztények vakon hisznek a "padré"-kben. De ez a hit egyfelől egészen ostobának tűnik annak fényében, ami a filmben zajlik, másfelől Liam Neeson karakterén keresztül megértjük, hogy tulajdonképpen fogalmuk sincs arról, ki a keresztény Isten, mert ők továbbra is a sintó vallás szerint élnek, csak keresztény dogmákat húznak erre rá.

Na, meg számomra kifejezetten ellenszenvessé váltak a keresztény térítők a film második felében. Jóllehet, a japán hatósági figurák megfelelően kegyetlenek, ugyanakkor az álláspontjuk tökéletesen érthető. Ezért is írtam, hogy ez a film nemcsak a vallás, hanem az orientalizmus kritikája is. Itt a "kulturális realtivizmus" jelenik meg. Mi, nyugatiak sokszor hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy miénk az abszolút igazság, akár a főszereplő keresztény papok. Közben meg lehet, hogy Buddha sokkal élhetőbb alternatíva ebben a kultúrkörben, és a japán ember számára a kereszténység diktatúra nélkül is tévút lenne. A "mocsár" itt éppen, hogy nem negatív kifejezés szerintem. Legalábbis ebben a kontextusban. A mocsár persze bizonyos szempontból terméketlen, ugyanakkor meg egyik fő jellemvonása, hogy nem szilárd, hanem formálható, adaptálódik, rugalmasabb, mint a szilárd táptalaj. Kulturális relativizmus. :D

Szóval én nem mondanám fekete-fehérnek a filmet. Sőt kifejezetten árnyalt, hiszen elmossa a határvonalat jó és rossz között. A film utolsó 10 percét éreztem csak leegyszerűsítőnek, ott nekem is volt ezzel problémám. De 2 óra 20 percig éppen azt éreztem, hogy a kereszténység Japánban egy vírus, ami meggyilkolja a tradicionális kultúrát.

előzmény: yahooboi (#13)

2017-03-14 22:11:48 Tenebra (5) #15

Elképesztően zseniális film, a Krisztus utolsó megkísértésének párdarabja. Attól persze azért elmarad, jóval didaktikusabb annál. De a téma nagyon különleges, a középkori Japánnak ezt az arcát nem gyakran látjuk. És ez a látszat ellenére nemcsak a hit kérdéséről szól, hanem az orientalizmus és a kulturális gyarmatosítás problémájáról is.

Andrew Garfield remek a főszerepben. A fegyvertelen katona után csak csóváltam a fejem, de itt meggyőzött róla, hogy tényleg nagyon jó színész. Persze Adam Driver, Liam Neeson, az inkvizítort alakító zseniális Issei Ogata és a Kicsidzsirót megformáló Yôsuke Kubozuka is kiemelkedők.

Biztos vagyok benne, hogy Scorsese borítékolhat ezzel a filmmel is szép kiátkozásokat bizonyos körökben (Ferenc pápa viszont nem hiszem, hogy kiakad a Némaságon).

Illetőleg a lezárás nekem sem nyerte el a tetszésemet. Az utolsó 10 percet kicsit összecsapottnak éreztem, és egyelőre nem stimmel az utolsó kép sem, bár így a nap végére kezdem érteni... :D

2017-03-14 21:02:28 Varga Ádám (5) #14

nagyon jó volt, meg is lepődtem hogy még készülnek ilyen filmek

2017-03-14 19:59:23 yahooboi (?) #13

Képtelen voltam elhinni, hogy Adam Driver és Andrew Garfield hisz Istenben és ezen keresztül tévelyednek el, majd találnak vissza az útra. Azt se hiszem, hogy Scorsese vallásos ember lenne, vagy legalábbis bármi köze lenne a hithez. Abban viszont igazat adok neki, hogy ebben a formában kell előadni ma egy ilyen filmet, hogy beüljenek rá az emberek, ezért adok rá egy kettest, noha nem tudnak végignézni. Sztárparádé, szájbarágott, hiteltelen üzenet és hozzá a "főgonosz" vagy mi a csuda egy Mickey egér, egy rajzfilmfigura. Mindenki fekete vagy fehér, ahogy azt megszokhattuk, de a vallás és az élet sem csak fekete és fehér.

2017-03-14 16:53:06 redsovi (5) #12

Modern Scorsese eposz. És talán a mester legmegosztóbb filmje is karrierje során. Mindenesetre én imádtam (ezt is) :)

2017-03-14 13:42:28 Ágó (5) #11

Kőkemény, megrázó film. Scorsese még mindig vérprofi, nem lankad egy percre sem. Már vagy egy órája vége a vetítésnek és még mindig csak keresgélem a szavakat...
Az első ötös az évben. Azon meg nagyon nem csodálkozom, hogy az Akadémia hagyta a csudába.

2017-02-18 17:12:06 BonnyJohnny (4) #10

Egyetértek, csak szerintem a főszereplőnek van arrogáns világnézete, nem a filmnek. Én egy kicsit sem éreztem, hogy Scorsese téríteni akarna.

előzmény: kilépett felhasználó (#9)

2017-02-18 11:36:04 kilépett felhasználó (?) #9

Csak, mint az egyetlen igazság, ami univerzális világnézet már arrogáns, mint ahogy a japánok ezt meg is jegyzik. Amúgy az esszencia az inkvizítor és a pap közötti beszélgetés, ott derül ki mennyire akar megtéríteni mintsem befogadni A békés egymás mellett élés meg sem fordult a hittérítők fejében. A problémám a filmmel is ez, hogy, ha egy ilyen történetet mesél el főleg úgy, hogy a végén ajánl is, tehát valahol elköteleződik és mártírokat mutat be egy olyan ügyben ami gyökéreben rossz. Nem Japán egy mocsár, hanem a vallásháborúk például.

2017-02-18 07:53:16 BonnyJohnny (4) #8

Én nem éreztem semmi térítő szándékot. Az igaz, hogy egyfélét mutat be, de hát egy életet helyez a középpontba, így az ő általa képviselt világnézet kerül bemutatásra.
Azt meg nem értem, hogy ebben a történetben hol lenne helye a mea culpának.

előzmény: kilépett felhasználó (#7)

2017-02-18 00:33:54 kilépett felhasználó (?) #7

Rossz, mert elkötelezi magát. Nem támogat más világnézetet, hanem téríteni szándékozik. Pálcát tör, de közben nincs meg a mea culpa önnön vérgőzös történelme miatt. Anakronisztikus, mint bármelyik izmus. Mindenki találja meg a saját hitét, legyen az vallási vagy akármilyen. A kiegyensúlyozottság építő, a korlátoltság romboló erejű. Szerintem.

2017-02-02 13:25:59 Ágó (5) #6

Most már azt is tudjuk, hogy március 16-tól láthatjuk a hazai mozikban. :)

előzmény: dikalosz (#1)

  • 1
  • 2