Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
Mert egy iparág.
előzmény: Kalevala (#4)
Èrdekes bepillantást nyújt a filmkészités szakmájába
. Mintha nem is fimmüvészetröl volna szó, hanem egy iparágról.
A filmrendező szerepében maga, Truffaut.
Lehet, hogy én mégsem szeretnék filmrendező lenni?
Mindenesetre, ezt a filmet minden filmrajongónak látni kell!
Psota Irén is nagyon jó volt. Meg egy kicsit hasolított is a színésznőre akit szinkronizált.
annak idején azért még erre is figyeltek.
Nagyon jól sikerült a szinkron, Kern András ugyan egy-két alkalommal beleröhögött a szerepébe, de ez nem rontott rajta, sőt. Mindenesetre felüdülés volt hallgatni a sok mai gagyi szinkron után. Maga a film is remek, talán egy kicsit hosszúra sikerült, de így is jól szórakoztam.
Wow, a filmkészítésről készült addigi talán legambiciózusabb és legrészletgazdagabb mozi ez, ami mindenfajta modernista trükközés nélkül tud mesélni a művészet és a valóság egymásra hatásáról - szinte nem is tudjuk eldönteni, hol kezdődik az egyik és végződik a másik. Truffaut remekül mozgatja a szálakat, és bár a karakterei önmagukban annyira nem izgalmasak, de a dinamikáik megidézik a Játékszabály komplex viszonyrendszerét, a rendező felelősségvállalásáról és túlterheltségéről pedig beugorhat 8 és fél főszereplője.
Formailag annyira nincs sok újdonság benne - bár kétségkívül ebben is tetszetősebb, mint Truffaut általam látott legutóbbi két filmje - de a koncepció és a tematika van annyira tartalmas, hogy elviszi végig a hátán. Talán egyedül Alexander halála volt az, ami nekem kicsit hatásvadász és erőltetett volt, de tényleg nagyon erős ez a négyes.