Beau travail (1999) ☆ 👁

Szép munka

(Claire Denis)

francia dráma

4,0
★★★★☆
41 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2019-12-18 17:50:55 mimóza (5) #4

Claire Denis filmje Melville: Billy Budd című novellájának kissé szabad feldolgozása. Pár évszázaddal későbbre (mondhatnánk: a jelenbe) teszi rendezőnőnk a cselekményt, és nem egy hadihajó a színtér, hanem Dzsibuti, ahol a Francia Idegenlégió szakasza gyakorlatozik. Egyik főszereplőnk a naiv(nak tűnő), békét és nyugalmat sugárzó, ugyanakkor bátorságával, kemény kitartásával és becsületességével mindenki elismerését kivívó új fiú, akit talán egyedül árvasága kényszerített arra, hogy az Idegenlégióba meneküljön. ("Nincsen apám, se anyám. Úgy találtak egy lépcsőházban.") Hogyan maradhatna azonban tiszta egy olyan közegben, ahol egyedül a felettesek parancsa a Törvény? Adva van még a szakaszvezető, aki - addig megkérdőjelezhetetlen - uralmát érzi veszélyben, s ez idővel rémálommá válik számára; továbbá a főparancsnok a maga hűvös szemlélődésével, "bölcsességével" és racionalitásával.
Habár a történetvezetés időnként igen szabdalt, szürreális képekkel és enyhén a Koyaanisqatsit idéző párhuzamokkal, látomásokkal dolgozik; én szinte lélegzetvétel nélkül, mozdulatlanságba dermedve néztem végig a másfél órát, annyira lekötött a dilemma, hogy mire fut ki végül a sztori.
Higgyétek el, utoljára A félelem bére c. filmet néztem ennyire pattanásig feszült idegekkel.

Én női szemmel csodáltam, nyilván férfiak más szempontokat látnak meg benne, hiszen bőven ad teret a tűnődésnek, némi filozófiának.
Eszembe jutott az a gondolat is, hogy ha már férfi rendezőknek, mint mondjuk Brian De Palmának a Carrie-ben, vagy Argentónak a Suspiriában joga volt lányok zuhanyzójába, öltözőjébe, kollégiumába bemenni - bizonyos belső vágyak képekbe formálása végett; akkor az egyenjogúság jegyében miért ne tette volna nyugodt szívvel egy női rendező is végre ugyanezt? :) Claire Denis elég bátor volt ahhoz, hogy minden pillanatában őszinte filmet forgasson; és míg a fentebb említett férfiak ezt kissé drasztikusan tették - mint porcelánt csapták elénk (bocsi!!), ez a hölgy itt némileg feljebb emelte, kissé transzcendens képekbe varázsolta.
Legalábbis én így éreztem-láttam-éltem meg közben. :)

2013-01-09 22:38:46 Paul Ricard (5) #3

Hát még a többi! ;)

előzmény: emőke (#2)

2013-01-09 22:33:36 emőke (3) #2

Ó, az utolsó 4 perc aranyat ér! :)

2012-08-23 00:10:57 sleepingdancer (5) #1

Sivatag, tenger, vakító afrikai nap - férfiak (francia idegenlégiósok) a szép-embertelen tájban - néha mint egy család - az érzelmek lassan kibomló, sötét-forró koreográfiája - végül a halál szele -- nagyszerü film