A lyukas zászló (2007) ☆ 👁

(Hules Endre - Kovács Klaudia)

amerikai dokumentumfilm

?,?
 
1 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2020-10-29 17:04:34 Tenebra (4) #1

Van benne egy nagy adag naivitás, és meglehetősen "romantikus" (nem írnám, hogy "amerikaias", mert azért mégis csak Amerikában élő magyarok csinálták) a megközelítése, de ettől még ez egy jó kis film, amit meglepve látom, hogy itt még nem értékelt senki. :D Az egy évvel korábbi Vajnás-Tarantinós Szabadság viharánál szerintem jobb, átfogóbb film 56-ról, nagyobb kontextusba helyezi az egészet, és sokkal többféle szemtanút megszólaltat (az ex-ÁVH-stól a forradalmárokon át a kívülálló külföldi újságírókig), így több oldalról meg lehet ismerni az akkori eseményeket. Az interjúkat Kovács László, illetve asszisztense fényképezte, ez pedig látszik is, igényesek a képek, bár nyilvánvalóan kevés volt a mozgástér fekete háttér előtt, ülő és beszélő szereplőkkel. :D A többi archív felvétel részben azokból az anyagokból, amiket Kovács és Zsigmond Vilmos kicsempésztek annak idején. A zenehasználat is kiemelkedő, merész, nagyon sokat hozzátesz a hangulathoz, és az interjúk mellett erősen orientálja az 56-értelmezést szerintem pozitív irányba.

Régen túl vagyok már a "kamaszosan túlbuzgó hazafi" korszakomon, de ez még engem is tényleg megérintett, a film nézése közben örültem neki, hogy ebbe a sok szempontból elbaszott és általam is sokszor kritizált országba születtem, mert elgondolkodtatott, hogy ott, akkor 64 évvel ezelőtt tényleg nagy bátorság és összetartás kellett ahhoz, hogy gépfegyvert és Moltov-koktélt ragadjon az ember a féktelen ÁVH-sokkal és az őket támogató szovjet birodalommal szemben. Különösen hatásosak a harcokban résztvevő civilek beszámolói: szétlőtt fejek, cafatokra robbantott emberek, a legkíméletlenebb megtorlás november 4. után. Ezeket a játékfilmekben nem nagyon láthatjuk, és a könyveket olvasva fel sem foghatjuk azt a féktelenséget és aljasságot, ami "vörös fasizmust" jellemezte (direkt nem írok "kommunizmust", ahhoz köze sem volt a kemény diktatúrának). Sokat olvastam a témában, szóval a hősmítosznál és hőspátoszná azért tudom, hogy kicsit árnyaltabb a kép (gondoljunk csak a lincselésekre, amelyek persze megérthetők, hiszen a nép fél évtizednyi sanyargatás után gyűlölhette a hatalmon levő rendszert és kiszolgálóit), ám az biztos, hogy amit akkor a munkások és egyetemisták tettek szerte az országban (és nemcsak Budapesten: ez a film egyik nagy hibája, hogy a vidék forradalmát egyáltalán nem is említi), példaértékű. Ilyenkor mindig az is eszembe jut, hogy sokan busonganak, hogy mennyi vereséggel és tragédiával van teli a magyar törétnelem, de a film naiv-romantikus hangvételének ez az egyik pozitívuma, hogy rávilágít: lehet, hogy rövid távon 56 is tragédia volt, de hosszú távon meg nem, mert a 70-80-as években formálódó rendszerváltó ellenzékiség sokat köszönhet annak a mentalitásnak, ami 1848-at és 1956-ot is táplálta. Szóval ez a film kicsit segít külső szemszögből átértékelni azt, amit a tipikus magyar pesszimizmus sugall, hogy nekünk szar a történelmünk. Én legalábbis úgy látom, hogy ha sok is a sorozatos vereség, de a lényeg ebből az, hogy a bukások ellenére az emberek nem adták fel a küzdelmet, és csinálták tovább, lassan építve a következő "kollektív cselekvés" alapjait. Ebből mindenképp lehet erőt meríteni és tanulni ma is.