Manifesto (2015) ☆ 👁

Manifesztum

(Julian Rosefeldt)

ausztrál-német dráma

3,5
★★★☆☆
37 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2020-06-23 18:37:02 dittike (5) #5

A művészet és élet különbözőségeinek és összefonódásainak számtalan formája van megjelenítve ebben az egyedülálló alkotásban, mely több részből épül fel, s a részek mégis összefüggő egészet képeznek egymással.

2018-08-11 14:00:33 hhgygy (5) #4

Csupa jó ötlet, brilliáns alakítás, azt azért megkérdőjelezném, hogy mitől dráma, merthogy viccnek, vagy polgárpukkasztásnak inkább elmegy.
Természetesen a süketszobába bezárt (2001-es mintájú) fekete monolit volt a kedvencem.
(OFF: Frida Kahlóval együtt akciósan kapható a Nemzeti Galériában augusztus 12-ig. Ez esetben nem rossz az árukapcsolás)
+
Rá egy hétre megnéztem a filmváltozatot is, erősen meg van vágva, érdemes volt megnézni kiállítás formájában. (Ugye, eredetileg 13x10 perc, ebből lett egy 90 perces vágott film. Viszont néhány jelenetet egymásba fontak, ez kellemes meglepetés volt.)
+
Én is ajánlok egy minőségi beszélgetést a filmről, a nem németeseknek (de legalább angolosoknak).

2018-07-13 20:05:59 somogyireka (?) #3

Közben nézem a rendezővel készített interjút, aki nekem tök rendben van, és az is, amit mond. Mint egy lexikon használom őt, ami egyelőre fejbe vágott csak, mert rám zuhant, de akkor most kinyitom, és fejest ugrok a 20. századi izmusokba egyenként.
német nyelvű: https://www.youtube.com/watch?v=bSpIPeOOMxo

2018-07-13 20:03:14 somogyireka (?) #2

hát elég jól kijózanítottál, totál igazad van.. én mégis bekajoltam most a múzeumban, (Nemzeti Galéria, aug. 12-ig)és eléggé jólesett, de nem hiszem, hogy a film volt jó, hanem, amire utal. Most egy pár hétig elleszek vele, amíg kibontom a kiállítás mellé kapott kísérőfüzetet.
Így olvasva téged nem is osztályzom.

előzmény: leplesbitang (#1)

2017-10-19 06:00:22 leplesbitang (2) #1

Milyen remek téma, és mégis mennyire gyenge ez a film. Nagyjából koncepció nélkül, felületes asszociációk alapján hányja egymásra izgalmas kiáltványok részleteit, amik a megcsonkításuk és kontextusidegenségük miatt elvesztik mindenféle relevanciájukat, tökéletesen lényegtelenné és értelmetlenné válnak. Közben Cate Blanchett eljátszik rengeteg figurát, lényegében fölöslegesen.

A szituacionizmus egy kigúnyolt hajléktalan őrjöngése, a futurizmus valamiért a brókerek világa, a dadaizmus csak egy egyszerű gag egy temetésen, a Dogma 95 kiáltvány egy rajzóra kísérőszövege. Legfeljebb az lehet ennek a filmnek a tanulsága, hogy marhára nem gond, ha az ember semmit sem ért a 20. század nagy szellemi áramlataiból, sőt az se baj, ha büszke rá. Cate Blanchett színészi hatóereje lenne hivatott elvinni a hátán, miközben az egész film arról tanúskodik, mennyire gondolatszegény azokhoz tartalmakhoz képest, amikből építkezik. Hát nem viszi.