My Dinner with Andre (1981) ☆ 👁

Vacsorám Andréval

(Louis Malle)

amerikai dráma

4,0
★★★★☆
45 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2020-06-08 18:51:01 Szaracén (5) #2

Egyetértek veled, én egy éve láttam és újra és újra megnézem, holott sosem teszem ezt. Most pont ebben a rohadt időszakban megint belefonódtam A vacsorába, és ismét hasonlatos valamiféle megtisztuláshoz. Nekem erős színházi kötődésem van, így a gyakorlatok és a szemlélet nem volt sosem ismeretlen, de az, ahogyan ezt Andre keretbe foglalta, az mindent fölülmúlt. Örülök, hogy másnak annyira fontos ez a film, mint nekem, igyekszem terjeszteni. :)

előzmény: szigetvary (#1)

2020-03-31 16:18:29 szigetvary (5) #1

Ezt a platformot én inkább a vélemények olvasására használom, mint saját élménybeszámolókra, de most kedvet kaptam egy pár sort írni, annak ellenére, hogy nincs előre felállított szál, amit szeretnék kifejteni. Már talán több hónap is eltelt azóta, hogy megnéztünk ezt a filmet, de úgy érzem ez volt az a darab, ami a legmaradandóbb élményt nyujtotta, legfrissebb filmélményt, a mindennapi stream-ek között. Így elég meglepő, hogy én vagyok az első kommentelő. - bevezetésnek
Már a filmleírás elegendő a műfaj kedvelőinek felcsigázására, én ezt tovább fokoznám azzal, hogy szerintem, az "átlagostól" eltérően ebben a filmben nem egyszerűen két oldal szembeállítását nézhetjük végig egy nagyon kortárs témában, hanem épp azért egy életszagú BESZÉLGETÉST, mivel az alanyok élethez hű személyiség "fejlődésen" mennek keresztül. Nincs pártfogás, hallgatóként ott ülünk mi is, de beleszólni már nem merünk, ahhoz túl jól vannak megfogalmazva olyan kézdések és élmények, melyekkel a hétköznapok embereként mi is foglalkozunk, de ritkábban teoretikus eszmefuttatásokként, mint inkább folytonosan jelenlévő érzéseinken keresztül.
Nem csak Amiről folyik itt a párbeszéd (úgy kb. minden megválaszolatlan kérdésről - amint az szintén szerepel a leírásban), de inkább az Ahogyan.
Minden megkezdett dialógus egyre mélyebbre hív.
Ami szintén egy személyes aspektus: nagyon ritkán nézek újra filmet, de ennél már a film közben felmerült, hogy ezt újra, nem azonnal, de még, sokszor! A barátomban szintén így. És már közben az is: minél többekez eljuttatni, lehetőleg úgy, ahogy az rám/ránk is hatott; ennek a kivitelezését persze még elképzelni is nehéz, de a lényeg, hogy az igény felmerült, erősebben, mint valaha, felelősséggel.
Nagyon tömör ajánló, ha azt mondom nem mindennapi, maradandó és ha ezt az olvasó a legsúlyosabb jelentésében értelmezi - ehhez talán a kiemelés is segítség.
Minden, amit színház és film, zene és képzőművészet az ember magányosságáról felsejthet.
Ha valaki olvasta ezt, és látta a filmet, és kedve is van, örülnék, ha írna, vagy bármilyen módon megosztaná velem az élményét.
Szóval engem hónapokra letaglózott, asszem sokáig kísérni fog még.