Nagyon jó film! Az osztályzatom csak azért hármas, mert nagyon szar is. :)
Van egy igen erős '80-as John Carpenter-érzés benne (főleg a They live ugrott be; illetve még az Őrült Stone - persze tudom, hogy ezek későbbiek), jelentős camp/trash "értékekkel" rendelkezik. Szedett-vedett forgatókönyv, teljesen öntörvényűen alakuló fordulatok, véletlenszerű történések jellemzik, pl. mindig mindeki egy időben, egy helyen bukkan fel csak úgy; ha a cselekmény egy jelenetben eljut egy továbbvihetetlen pontra, akkor a következőben a szél összefújja a szereplőket ismét; emellett bénácska speciális effektek domborítják ki a film ironizálónak is mondható oldalát. Ezekkel együtt, vagy inkább ezek ellenére is, van egy követhető íve a cselekménynek. Ugyanakkor például egészen jók a (főbb) színészek, erős a soundtrack, és a rendezés technikai értelemben tök rendben van (az olcsóság és a képregény-szerűség mellett is van valami átütően életszagú az egész filmben). Harry Dean Stanton remek, a fiatal Emilio Estevez karizmatikus (itt kimondottan a fiatal Ryan Goslingra emlékeztetett, mondjuk a Hitetlen-ből; egy amolyan nihiista James Dean-alapfigurát hoz), és a mellékszereplők színesek (a behajtó iroda kollektívája mind szórakoztatóan visszataszító karakter). Bár a kettősség ezen a fronton is jelentkezik, mert a jelentéktelenebb mellékfigurák egy rosszabb Gálvölgyi-showból sem lógnának ki (pl. Otto punk haverjai, a kormányügynökök, vagy a latin konkurenciát jelentő Rodriguez-fivérek mind inkább tűnnek hús-vér rajzfilmkaraktereknek, mint valódi embereknek); de valahogy jól áll a filmnek ez a határokon egyensúlyozás, vagy inkább senkiföldjén lófrálás, ez a folyamatosan érezhetően ott lebegő, de ki nem tett idézőjel. Na jó, a legvégén már nem lehet komolyan venni, valahogy olyan érzés nézni, mintha ott kiszakadt volna a stábból az addig bent tartott röhögés, hogy hát ők ezt az egészet csak viccnek szánták. Lehet, hogy legközelebbre lesz ez még négyes is.
Kár, hogy nem tinédzserként láttam - bár a film így, első nézésre is nosztalgiát kelt: füstszagú koleszszobák és részeg házi videózások hangulatát idézi vissza. Szinte hiányzott, hogy kivegyem a videokazettát a végén. (A film a Netflixen elérhető feliratosan.)
Nagyon jó film!
Az osztályzatom csak azért hármas, mert nagyon szar is. :)
Van egy igen erős '80-as John Carpenter-érzés benne (főleg a They live ugrott be; illetve még az Őrült Stone - persze tudom, hogy ezek későbbiek), jelentős camp/trash "értékekkel" rendelkezik. Szedett-vedett forgatókönyv, teljesen öntörvényűen alakuló fordulatok, véletlenszerű történések jellemzik, pl. mindig mindeki egy időben, egy helyen bukkan fel csak úgy; ha a cselekmény egy jelenetben eljut egy továbbvihetetlen pontra, akkor a következőben a szél összefújja a szereplőket ismét; emellett bénácska speciális effektek domborítják ki a film ironizálónak is mondható oldalát. Ezekkel együtt, vagy inkább ezek ellenére is, van egy követhető íve a cselekménynek.
Ugyanakkor például egészen jók a (főbb) színészek, erős a soundtrack, és a rendezés technikai értelemben tök rendben van (az olcsóság és a képregény-szerűség mellett is van valami átütően életszagú az egész filmben). Harry Dean Stanton remek, a fiatal Emilio Estevez karizmatikus (itt kimondottan a fiatal Ryan Goslingra emlékeztetett, mondjuk a Hitetlen-ből; egy amolyan nihiista James Dean-alapfigurát hoz), és a mellékszereplők színesek (a behajtó iroda kollektívája mind szórakoztatóan visszataszító karakter). Bár a kettősség ezen a fronton is jelentkezik, mert a jelentéktelenebb mellékfigurák egy rosszabb Gálvölgyi-showból sem lógnának ki (pl. Otto punk haverjai, a kormányügynökök, vagy a latin konkurenciát jelentő Rodriguez-fivérek mind inkább tűnnek hús-vér rajzfilmkaraktereknek, mint valódi embereknek); de valahogy jól áll a filmnek ez a határokon egyensúlyozás, vagy inkább senkiföldjén lófrálás, ez a folyamatosan érezhetően ott lebegő, de ki nem tett idézőjel. Na jó, a legvégén már nem lehet komolyan venni, valahogy olyan érzés nézni, mintha ott kiszakadt volna a stábból az addig bent tartott röhögés, hogy hát ők ezt az egészet csak viccnek szánták.
Lehet, hogy legközelebbre lesz ez még négyes is.
Kár, hogy nem tinédzserként láttam - bár a film így, első nézésre is nosztalgiát kelt: füstszagú koleszszobák és részeg házi videózások hangulatát idézi vissza. Szinte hiányzott, hogy kivegyem a videokazettát a végén. (A film a Netflixen elérhető feliratosan.)