Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
Pár tipik idegesitó amerikai bénázástól eltekintve jó film. Ha nincsenek ezek logikátlanságok jobb osztályzást kapna. A realizmusa is tetszett de ezek kiborítottak: Kit érdekel h bevan e jegyeztetve a fegyver, meg sírnak rendőrért a film háromnegyedéig, meg megetetik a bnőjét a kutyával de azért még mindig haverkodni akar a végén.
előzmény: nightgale (#25862)
Na ez rendesen kikészített. Sejtettem hogy brutális, dehogy ennyire... Ritkán találkozom ilyen szinten nyers és erőszakos filmmel. De nem csak fizikai brutalitás van benne, a hangulat, az egészből áradó indulat szinte már fáj. Én azért általában bírom az ilyet, de a rendezőnek sikerült olyan zsigerien és csontig hatolóan bemutatni az erőszakot, hogy le a kalappal előtte.
Meg lehet említeni a színészeket is, jól játszanak (szegény Yelchin-re nagy karrier várhatott volna), de a legnagyobb dícséret szerintem Saulniert illeti. Bitang erős rendezés, profi munka, szinte minden második beállításon csak ámultam. A hangulat is el lett találva, a feszültséget a lehető legtovább sikerült fokozni. A film több, mint egyharmadáig csak gyűlnek az indulatok, a végére szinte már elviselhetetlen szintűre emelkedve, hogy aztán hirtelen elszakadjon a cérna, bumm, berobbanjon. A realista megközelítés is tetszett, a szereplők sem terminatorok, sem pedig agyatlan bénák. Azért hullanak elég rendesen, de leleményesek, annak ellenére hogy néha hibáznak van vér a pucájukban, és ez egy hatalmas pozitívum, ugyanis ezer meg ezer helyen elvérezhetett volna a film ilyen téren.
Viszont sajnos talán ebből a realista megközelítésből adódóan a játékidő második felétől nekem elég fura lett a film íve. Az egyharmadnál bekövetkező nagy bumm után elég nehéz lett volna még jobban fokozni a feszültséget, nem is sikerült, bár ez szinte lehetetlen feladat volt. Inkább valahogy az nem tetszett nekem, hogy a közepe fele szinte egyszerre meghal majdnem mindenki, onnantól pedig kb két szereplőért izgulhatunk, akik ki-be rohangálnak ugyan abból a szobából. Szóval ez itt nekem kicsit fura volt, ennek ellenére örülök hogy a realitás talaján maradt a film, érthető hogy miért volt ilyen. Valamint nem tudom miért, de valami még hiányzik ahhoz hogy rányomjam az ötöst.
De összességében a Green Room egy igazán jó film. Remek alakítások vannak benne, a játékidő nincs túlnyújtva, a fényképezés páratlan, a hangulat pattanásig feszült (valamint az egész egy kicsit lírai hangot üt meg), a rendezés pedig bitang erős. Régóta szemezek Saulnier eddigi munkásságával, és így első látásra nem csalódtam benne. Már nagyon kíváncsi vagyok a Hold the Darkra, a True Detective 3. évadát pedig már inkább meg sem említem, mert annál nezebb lesz kivárni a januárt... (Bár hallottam olyat is, hogy kirúgták valami miatt, és csak az első két részt rendezhette meg. Nyugtassatok meg hogy, nem így van... :/)
8/10
Ilyen filmek után tudom azt mondani, hogy kérem vissza az életemből elvett másfél órát. Már az alapszituáció sántított, hogy egy punkbanda megy zenélni a náci matinéra.
Tudom, hogy ezt is meg lehet magyarázni, de akkor is erősen kérdőjeles...
Én alapvetően szeretem a brutalitást, meg a véres, küzdelmes jeleneteket, illetve filmeket, de ez a film szerintem unalmas volt.
Van bukéja, nagyon érezni a filmet! Aki akar egy sajátosan nyomasztó hangulatot, bátran tegye meg itt a tétjét!
Szerintem a castingnál nagyon benézték szegény megboldogult Yelchin gyereket, a többiek stimmeltek, de mivel ő volt az egyik főszereplő, sokat rontott az összélményen. Imogen Poots-nak csak lerobbant punk csajt kellene alakítania ezek után, annyira övé volt a szerep, hogy az hihetetlen. (mondjuk az adottságai is inkább ezt támasztják alá, nem pedig egy romantikus film főhősnőjét). Az alap szituáció és a helyszín zseniális, de én a véres darálások között sokszor éreztem úgy, hogy laposodik a film.
A Blue Ruin és a Green Room után bátran ki merem jelenteni, hogy nincs olyan kortárs rendező, aki Saulniernél gyönyörűbben levezényelne egy thrillert. Olyan zsigerien teremt feszültséget a faszi, hogy azt tanítani kellene.
Szerintem is roppant túlértékelt. Egyszer nézhető, de semmi különös. Hamár szóba került az Eden Lake, az valóban sokkal jobb! És azt valaki elárulná, hogy ez a film mitől horror??
Az utolsó fél órában pedig sajnos nyer a kommersz, a kisember összekapja magát és szétcsap a rohadékok között nekem nagyon elcsépelt. (megintcsak: az Eden Lake mennyivel jobban zárta le a sztorit.)
Annak ellenére, hogy nagyon szeretem az Eden Lake-t, azt kell mondjam, a vége bőven kevésbé reális, mint ezé a filmé. Ott inkább olyan szaga volt egy kicsit, hogy ha már úgyis folyamatosan facsarjuk a néző szívét, miért ne találjunk ki egy olyan befejezést, ami megadja az utolsó döfést. Azért azt be kell látnod, hogy arra, hogy pont így történjenek a dolgok mint amit látunk az utolsó 20 percben elég kicsi az esély a valóságban.
Míg jelen filmünk esetében szerintem megértvén a karakterek motivációját teljesen reális és hiteles az, ahogy véget ér. Hiszen mégis csak fiatalokról beszélünk, nem kiképzett katonákról, valószínű egy 'pirosfűzős" kezében nagyjából hasonlóan hat egy shotgun mint a főszereplőinkében. Szinte minden, ami az utolsó félórában a vászonra lett vive megállja a helyét, illeszkedik a filmbe, illeszkedik abba a kegyetlen, feszült valóságba ami egyébként szerintem a leginkább magával ragadja a nézőt. Alapból nem vagyok nagy happy end rajongó én sem, nyilván mivel orrba szájba ezt tolják az embernek, de a Green Room végével teljes mértékben meg voltam elégedve, így állt össze kerek egésszé e mű. Csalódott lettem volna, ha nem sikerül nekik kijutniuk és nem így ér véget a film. Az Eden Lake-kel ellentétben ez sokkal inkább megtörténhet így a való életben.
Kiemelném egyébként a film zenéjét, ami számomra nagyon nagy pozitívum volt még sok más mellett (nem a hörgő üvöltésekre gondolok, amikor a háttérben megy a punk, hanem azokra a kis szösszenetekre, amik olykor-olykor nyomatékosítják az emberben azt, amit lát).
Összességében nagyon kellemes élmény volt, feszült, nem nagyon ül le, a hangulat bekebelez, ahogy említették előttem is az erőszak ábrázolásmódja brilliáns volt (számomra majdhogynem tökéletes), és habár nekem személy szerint kicsit jobban tetszett a Blue Ruin e rendezőtől, az ötöst mindenképp megérdemli a Green Room is!
Várom Saulnier következő művét.
előzmény: kaamir (#1)
Nem annyira zseniális, mint a lelkendező kritikák beállítják, de kétségtelenül zsigeri filmélmény. Vitathatatlan erénye a kendőzetlen, húsbavágó erőszakábrázolás (bár pl. a Bone Tomahawk-ban én jobban átéreztem a hús roncsolását, a csont roppanását), a logikus és feszült történetvezetés és a velőtrázó hangulat, valamint a remek színészi játék.
Ugyanakkor nekem az egészből hiányzik valami gondolatiság, valami, ami univerzálisabbá tenné ezt a történetet, mint mondjuk az Eden Lake, vagy a Szalmakutyák esetében. Mert abban számomra nincs nagy meglepetés, hogy ha összeengedünk néhány neonácit egy csapat punkkal, akkor ott - hulla nélkül is - elszabadul a hirig. Az utolsó fél órában pedig sajnos nyer a kommersz, a kisember összekapja magát és szétcsap a rohadékok között nekem nagyon elcsépelt. (megintcsak: az Eden Lake mennyivel jobban zárta le a sztorit.) Talán a karaktereken is lehetett volna még csiszolni, túl közel nem kerülnek az emberhez.
7/10
Egy újabb film kipipálva a rettentően hosszú listámról.
Végre DVD-n is élvezhettem ezt a filmet. Már nagyon vártam!
Lelövöm... előre, nekem brutálisan tetszett! De olyant kell írnom, amit soha nem gondoltam, hogy kijelentek majd! Ennek a filmnek, mivel reális, valósághű sokkal jobban állt volna a kevesebb gyilkosság.
De ugye tudom úgy is nézni, hogy megy a daráló, punk-rock zenékkel és kész.
De tudom úgy is nézni, hogy brutális feszültségkeltéssel, remek színészi játékkal, látvánnyal előadott mondhatni minimál túlélő horror.
Mindegyikben jó. Mindegyikben funkcionál.
Abszolút kedvenc lett, mert tényleg feszültséggel teli, lehet izgulni mi lesz a vége.
Nekem ez egy hibátlan mű. Köszönöm!