(Hölgy) - Nézzünk szembe a tényekkel!
Norman: Sose próbáltam, miért pont most kezdeném? Így minden szép. (Nem "szószerinti" fordítás angolból/ról)
Sir: Volt légi riadó, mégse kerestem menedéket.
Őladysége: Jaj, beszéljen vele, már meg se hallgatja, amit én mondok, biztos, nem is képes rá...
Őladysége: Az a nő én voltam...
Sir: Norman!
Sir: Azt hiszem, írtam ma egy kicsit.
Sir: Nem tudom elmozdítani az elmozdíthatatlant.
Norman: Most meg miről beszél?
Sir: Mit csináltam ma?
Norman: Sétált. Azt hitte, ír.
Sir: Ma kapnak valamit a pénzükért! Norman?!
Norman: Igen?
Sir: Mi volt az első sor?!
Sir: Újra magam vagyok, cicám!
Norman: (...) Ha egyszer magára ölti az álcát...
Sir: ...mikor már több ránca volt, mint hely a nézőtéren!
Sir: Tartsa a lépést és bent a fogsorát! (Jeffrey-nek)
Sir: De hogyan kezdődik?!
Norman: Tűnjön el innen, majd rendben lesz, mire felmegy a függöny...
Őladysége: Keményen dolgoztál, van pénzed, de most már elég, ma este tedd meg a bejelentésed!
Sir: De te a társam vagy, tapintható-élő!
Őladysége: Igen, a társad, én stoppolom a zoknid...
Sir: Minden kimondott szó frissen formálódott. (...) A kín a játék pillanatában keletkezett.
Sir: Újabban sokat foglalkozik magával.
Norman: Mindig kellemetlen dolog a változás.
Norman: Óhajt valamit?
Sir: Megszűnni.
Sir: A színész mások emlékezetében él csak tovább.
Sir: Az életben az a legszebb, ha az emberre emlékeznek.
Sir: Félreérthető, ha egy férfi gyűrűt ad egy nőnek.
Sir: Melyik lesz holnap?
Norman: A III. Richárd!
Sir: Átkozott, átkozott rabszolgasors!
"Jeffrey": Ez a csodálatos a mi életünkben. Mindig vannak meglepetések.
Sir: Leheljen rám!
Norman: Látja? Tiszta Wilston Churchill.
Sir: Most nem lehet részeg!
Norman: Megvan, amire vágyom, s nem kell, hogy mások is tudják.
Norman: Nem volt nagy haláljelenet, semmi különös.
Norman: Te, szemét, hogy´ hagyhattál ki?!
Norman: Azt hiszi, maga szerette? Na, és én?!