An (2015) ☆

A remény receptje
Sweet Bean

(Naomi Kawase)

francia-japán-német dráma

4,0
★★★★☆
26 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2017-10-05 18:50:01 ryood (5) #4

ezek után már felesleges bármit írnom.
gyönyörű film.

előzmény: somogyireka (#3)

2017-08-09 10:53:04 somogyireka (5) #3

Micsoda halk film, éppen csak lopakodni merek, meg ne halljon, ne zavarjam csendjét. Nem siet sehova, már az első perctől a helyén van, megérkezett, éppen csak rálehel a mozivászonra egy történetet, de nem is a mondandó számít, hanem „az ahonnan szól”. Igen, megint és megint nem csak az esemény, hanem az elbeszélő „helye” nyűgözött le. Hogy hiába itt a sok fájdalom, az élet igazságtalansága, a sors különös bélyegei, a kirekesztettség mégis minden előtt feneketlen csend van, minél mélyebbre hatolok benne annál feketébb és gyönyörűbb. Innen bukkan fel minden, ami már érzékeink számára is felfogható, ám e filmben még érződik a „csend illata”. Szeretném, hogy megsimogasson, átöleljen, ne eresszen. Odabújtam hát picit e filmhez, míg néztem. Jó lenne egy ilyen halkszavú mozi nekem is életnek.

Tokue 76 éves Hansen-kóros(lepra!!) hölgyike, milyen gyönyörű is az arca, hogy ragyog, részidős állasra jelentkezik egy dorajaki sütődébe. Egy speciális japán palacsintáról van szó, melybe babból készült krémet tesznek. A Főnök, a sütöde alkalmazottja évek óta konzervdorajakit vásárol, munkájában semmi áhítat, túlél, ahogy itt sokan, monotonon, szófukaron, morcosan végzi mindennapos robotját. És mindezt persze bele is főzi a sütibe, naná. Egyik nap betoppan hozzá ez a különös forma szerzet, e szinte manó nénike, beteg kezével, és állásra jelentkezik, és innentől indul útjára e csendes csoda.

S miként a babnak és a cukornak is, hogy összeérjen idő kell, Tokue és a Főnök mindennap két órát vigyázza ezt az időszakot, ugyanez kell két ember közé is, hogy egymáshoz megérkezzenek. Ha lehet választani akkor a cukor leszek. Gyere hozzám babocska.

S ha minden egyes babszem történetét meghallgatod, miközben óvatosan kevergeted a barnás krémet, ha a szélre úgy figyelsz, mint jó barátra, aki hírt hoz neked, s nem messzebbről, mint a saját szívedből, s ha a másikban saját magad leglényegét látod, azt, ami csak körülírható az emberi szóval, ugye…és ha ezzel a mozdulattal kevered a krémet, simogatod rá a palacsintatésztára, mintha szerelmed hasát kenegetnéd..szóval akkor…
Ez a közel két óra megmutatja mi van akkor..

2017-04-13 11:32:32 aser10 (5) #2

Ja, és persze nem a gasztronómiáról szól...

előzmény: aser10 (#1)

2017-04-13 11:29:00 aser10 (5) #1

Nagyon jó látni végre már egy nagyszerű japán filmet, amióta megszűnt az Örökmozgó mozi, nagyon hiányzik a japán filmklub. Szép és mélységesen emberi film, költői és filozofikus. Ilyen emelkedett lelki hangulatú mozit leginkább a japánok tudnak csinálni. Többen írták róla, hogy szentimentális, de nem az.