A film készítéséről a rendező, Grigorlj Csuhraj így nyilatkozik:
— A sztálingrádi csatáról sok könyvet, visszaemlékezést írtak már. játék- és dokumentumfilmet is láttunk róla. Mégis, meggyőződésem, hogy a grandiózus csata történelmi tapasztalatait korántsem merítettük ki. Ezeket a tapaszaitokat teljes egészében kell közvetítenünk a mai generációnak, hiszen ők alakítják majd a jövő történelmét. Az érzelmek a nemzedékekkel együtt változnak; azért törekedtünk as események olyan ábrázolására, hogy azok megfeleljenek a mai néző érzelemvilágának. A ma emberének megvannak a maga problémái és a maga módján szeretné megérteni az eseményeket. A sztálingrádi csata még nem a múlté.
A nézőnek az események részesének kell éreznie magát, és az volt a célunk, hogy ezt elérjük. Filmünkben pszichológiai és filozófiai szempontból foglalkoztunk a sztálingrádi csatával és azt hiszem, ez nagyon is aktuális. Megpróbáltam a saját kifejező eszközeimmel kimondani amit gondolok és érzek. Közel 11 ezer kilométert tettünk meg Franciaországban, Angliában, az NSZK-ban, Nyugat- és Kelet-Berlinben, valamint a Szovjetunióban. Megkérdeztük a járókelőket, mit tudnak a sztálingrádi ütközetről. Érdekes és értékes tapasztalatokat szereztünk.
Ez a csata történelmünk fordulópontja volt és nemcsak a történészeké, hanem a művészek feladata is, hogy tovább adják tapasztalataikat a mai ifjúságnak.
A film a fiataloknak szól.
