Jaws (1975) ☆ 👁

A cápa

(Steven Spielberg)

amerikai horror, kalandfilm, thriller

4,0
★★★★☆
1051 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Quint: A kis angolna kibújik a barlangjából, beúszik a lyukba, kijön a lyukból, azután megint vissza megy a barlangjába.

Quint:Laposfogó, harapófogó, kötél, fegyver.
Matt Hooper:Jelző lámpák, mentőmellény,hőmérő, szigonypuskák.
Quint:Hra-a, mi a fene, mire készül, űrutazásra? Vidd le az összes cuccott és kötözd le! Emlékszem kölyökkoromban, minden kis pisis szigonypuskára vágyott. Mi a fene ez hordozható zuhany vagy majomketrec?
Matt Hooper:Cápabiztos ketrec.
Quint:Cápabiztos ketrec. és maga megy majd bele?
Matt Hooper: Aha.
Quint:Maga bemegy a ketrecbe, a ketrec belemegy a vízbe és a cápa is a vízbe, a mi cápánk. Isten veletek gyönyörű spanyol hölgyek.

Ellen Brody:Betettem egy tartalék szemüveget a fekete szemüveg tartóba, a kenőcsöket és az orrcsepjeidet is megtalálod, a táskában vannak.
Quint:Ezek a mai nők megőrítenek nem értenek semmihez, bezzeg a nagyanyjuk korában!
Ellen Brody:Ez biztosan Quint.
Martin Brody:Színes egyéniség.
Ellen Brody:Megrémít.
Martin Brody:Ne használjátok a kandallót a nappaliban mert még nem ellenőriztem a kéményt.
Ellen Brody:Mit mondjak a gyerekeknek?
Martin Brody:Azt, hogy pecázni mentem.
Quint:Itt nyugszik a híres nemes Mary Lee sokáig élt amikor elhunyt, volt vagy 110, 15éves koráig megtartotta a szüzességét és ez nem is rossz az itteni viszonyokhoz. Jöjjön már Főnök lassan besötétedik, ti meg ne lazsáljatok mert seggbe lesztek billentve , két ilyen tetű megalszik a tej a szájukba.
Szomorkodik az asszony, Főnök? Lesz majd nagy öröm ha hazamegy a szép fogással. Kóstolják meg a rumot ilyet még biztosan nem ittak! Ji-héj Ju-Héj!

Martin Brody: Nagyobb hajóra lesz szükség!

Martin Brody: Ha most megnyitjuk a strandot a nyaralók előtt, az olyan, mintha meghívnánk a cápát ebédre!

Quint: A japánok küldtek egy tengeralattjárót, és megtorpedózták az Indianapolis-t. A visszaúton. Amikor jöttünk visszafelé, miután leszállitottuk a bombát. A hiroshima-i bombát. Ezerszámra voltunk ott a vizben. A hajó 12 perc alatt elsüllyedt. Vagy fél óra múlva jelent meg az első cápa. Tigriscápa. Jó 4 méteres volt, tudja, honnan lehetett megállapitani? A vizben jobban látni a fejétől a farkáig. Mi semmit sem tudtunk, ugyanis az akció annyira titkos volt, hogy még vészjelzést sem adtak le. Az eltűnésünket sem jelentették egy hétig. Amint világosodni kezdett, megindultak a cápák. Megpróbáltunk szorosan együtt maradni. Ahogy ilyen régi képeken láttuk, amik a waterloo-i csatát ábrázolták, arra gondoltunk, ha jön a cápa, az első ember, akit megtámad, majd üvölt meg rúgkapál, mire a cápa beijed, fogja magát és elkotródik. De előfordult, hogy nem kotródott el. Van, hogy csak egyszerűen bámulja az embert. Egyenesen a szemébe bámul. Rettenetes az a tekintet. Olyan élettelen a szeme, olyan, mint egy baba üvegszeme. Ahogy közeledik feléd... olyan, mintha nem is élne. Csak, amikor harap, akkor érzed, hogy él, olyankor kifordul a szeme fehérje, és valami idegborzoló, rettenetes sikolyt hallasz. A viz hirtelen vörös lesz, és te hiába sikoltozol, hiába rúgkapálsz, jönnek a cápák, és darabokra tépnek. Aztán mire felkelt a Nap, 100 ember veszett oda. Nem tudom, hány cápa volt, talán 1000, óránként felfaltak átlagban 6 embert. Aztán csütörtök reggeltájt megláttam az egyik barátomat, Bobby Robinson-t Cleveland-ből. Baseball-játékos volt, méghozzá válogatott. Azt hittem, hogy alszik. Megböktem, hátha felébred. Lemerült, aztán felbukkant, aztán megint lemerült. És ez igy ment. Igeen... A derék alatt ketté volt harapva. Aztán az ötödik nap délben egy gép pilótája szerencsére észrevett minket, egészen fiatal srác volt, jóval fiatalabb, mint Mr. Hooper, a lényeg az, hogy meglátott jelentette a dolgot, és úgy 3 órával később jött egy gép, és kezdtek kimenteni minket. Az az érdekes, hogy akkor féltem a legjobban, ahogy ott vártam a soromra. Soha többé nem húzok mentőmellényt az életben. Szóval 1100 ember volt a hajón, 316 menekült meg, a többit megették a cápák 1945. július 29-én. A lényeg, hogy a bombát leszállitottuk.

Martin Brody: Vigyorogj te rohadék!

Martin Brody: Ennek semmi értelme. Fizetsz azért, hogy cápákat bámulj?
Matt Hooper: Miért? Te meg egy szigeten élsz, miközben víziszonyod van.
Martin Brody: Végül is csak a víz felől nézve sziget.

Quint: Városi ficsúr. Azt hiszi, hogy az ő seggéből süt a nap. Na mindegy, nehezéknek jó lesz, legfeljebb kidobom.

Ellen Brody: Légy óvatos, jó?
Martin Brody: Ebben a városban?

Ellen Brody: Martin utálja a hajókat. És a vizet is.

Martin Brody: Mindig is utáltam a vizet.
Matt Hooper: Nem is értem, miért.

Quint: Isten veletek, gyönyörű spanyol hölgyek,
Isten veled szép napfényes föld...
Vár minket Boston meg jött a parancs,
Hát indulunk, többé már nem látjuk egymást soha...