Da hong deng long gao gao gua (1991) ☆

A vörös lámpások
Raise the Red Lantern

(Zhang Yimou)

hongkongi-kínai-tajvani dráma

4,5
★★★★☆
79 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2018-06-13 16:43:25 mimóza (5) #5

- Szegényhez mész hozzá inkább, vagy gazdaghoz? A szegénynek egyetlen felesége, a gazdagnak csak sokadik ágyasa lehetsz.
- Inkább leszek a gazdag ágyasa.

Nos hát... hősünk megtapasztalta döntésének minden kellemetlen, kínos, drámai és tragikus következményét. Van ebben a történetben intrika, cselszövés, szégyen, féltékenység, vágy és gyűlölet bőven.
Észrevettétek? A ház Urának arcát soha nem látjuk közelről. Vagy függöny takarja, vagy csak hátulról veszi a kamera, vagy olyan távolról, hogy vonásai felismerhetetlenek.
Pedig, attól a perctől kezdve, hogy beléptünk ebbe az erődbe, az ő szemébe akartam belenézni. Várhattam két órát, ebben a kiváltságban nem lehetett részem.
Ő marad egyedül homályban. Mindenki másnak láthatjuk a tekintetét, átjönnek az érzéseik, lelepleződnek jellemvonásaik.
Talán az az üzenete ennek a fogásnak, hogy ő felcserélhető. Ezer gazdagból akármelyiket választhatnánk: mind jellegtelen, akárha egy nagy dollárjel lenne a fejük (szívük) helyén. (Jó, jó, elismerem, ez anakronizmus egy kínai film esetében. :D)
Az általa megtestesített gazdagság miatt minden feleség minden éjjel az ő kegyeit akarja megnyerni, életük egyetlen célja nap mint nap legyőzni a többieket. Meleg fényű lámpások jelzik esténként, kié az aktuális diadal. Nem csoda, hogy Songlian gyönyörű arca és szeme elsötétül, amikor 19 évesen rádöbben, minek a kellős közepébe került.


Döbbenetes a film, társadalomkritikája pedig - ahogy említettétek is - olyan átütő erejű, hogy évekre be is tiltották hazájában.

A rideg, börtönszerű zárt udvar, a tetőn lévő, sötét torony, a lámpások hívogató, meleg fényének képe még jóval utána is kísér, hogy lecsengtek az utolsó hangok és lepergett az utolsó kocka.

2013-03-15 10:26:54 ChrisAdam (5) #4

Valóban remekmű. Egy pillanatig sem unatkoztam, pedig aztán nem egy gyors film!
A fényképezés, a hangulat gyönyörű, szinte beszippantott ez az elszigetelt erőd.
Többet nem is akarok mondani, csak azt, hogy mindent leírtál helyettem. :)

Csupán egy dologra reagálnék: Az igazán érdekes persze az, ahogy a főhősnő hozzááll a dolgokhoz. Egy rendkívül ellentmondásos karakter. A sztoriban vannak epizódok, mikor szinte gonosznak tűnik. Holott ez a "gonoszság" csupán a hagyományokból ered, melyek nem sok teret adnak a nőnek.

Teljesen igazad van abban, hogy a nő ellentmondásos. Ez a film egyik legjobb pontja, hogy milyen zseniálisan tudja bemutatni a karaktert.
A gonoszságai nem is őbenne alakulnak ki, hanem pont, hogy valami külső hatás váltja ki belőle, hogy árulkodjon. Ugye mikor mondja a Harmadik, hogy a Második lehet, hogy úgy mosolyog, mint Buddha, de valójában ő a gonosz, aki egymásnak ugrasztja a háznépet (szobalány, Gao doktor). Tehát egyszer sem saját akaratából gonoszkodik, hanem mindig valaki, többek között a Második kiügyeskedi, hogy rajta csappanjon le minden, ezért lesz ő gonosz. Ugyanakkor pedig a versengés is kihozta belőle a kisördögöt.

update: Hű de jó film, pár óra távlatából csak kövéredik az ötös!

előzmény: Tenebra (#3)

2013-01-16 12:09:39 Tenebra (5) #3

Eleinte kicsit féltem, mert sokáig csak karakter- és helyszínbemutatás ment, de kb. 1 óra után lenyűgözött. S megértettem, miértk ellett ez az alapozás. Hát azért, ami történt. Nem lehetne megérteni teljes egészében, ha nem ismerjük meg, hogy működik ez a "hacienda". :D Főleg egy európai számára, aki nem nagyon tud erről. Én eddig nem is tudtam pl., hogy a kínaiaknál is volt ilyen többnejűség. Azt hittem, ez a közel-keleti szultánokra volt jellemző inkább.

Az igazán érdekes persze az, ahogy a főhősnő hozzááll a dolgokhoz. Egy rendkívül ellentmondásos karakter. A sztoriban vannak epizódok, mikor szinte gonosznak tűnik. Holott ez a "gonoszság" csupán a hagyományokból ered, melyek nem sok teret adnak a nőnek.
S tulajdonképpen egyfelől ez is egy tanulság: a vagyon nem minden. A szép, elegáns szobák és a drága ruhák, meg ételek semmik. Mondhatnánk férfiszemmel, hogy mi baja van ezeknek a nőknek, mikor mindenük meg van, még dolgozniuk sem kell? Igen, minden ANYAGI. De az embernek vannak egyéb szükségletei is, melyek magasabbrendűek. Zhang Yimou ezt is megmutatta, nem klisésen, nem giccsesen szerencsére, és nem is indított el egy szerelmi szálat szerencsére. Ízlésesen behozott egy fiatalabb férfit, de a hagyományok miatt ő nem mert lépni, ellenben a kiüresedett főhősnővel. Na, meg a furulyázás. Tehát tökmindegy, milyen elegáns dolgok veszik körül az embert, ha az érzéseit el kell folytania és nem azzal a férfival/nővel lehet, akivel szeretne.

Persze benne van ebben a filmben Tienanmen is burkoltan - bizonyára cseszegették is emiatt a rendezőt.

Ja, és a fényképezés tényleg gyönyörű, látszik valóban, hogy Yimou operatőr is.

Egyébként az utolsó 30 perc az igazán lenyűgöző! Itt teljesen ambivalenssé válik a főhősnő, tökéletesen ellentmondásos lesz, és nem is tudjuk, hogy most szabad-e egyáltalán "hős"-nek nevezni. Két embert is a halálba kerget. Majd ugye megőrül, és az utolsó kép, amint őrülten ott kering az udvarban: megdöbbentő! Szinte Antonionit idézte.
Így Zhang Yimou-nak azt is sikerült megmutatnia, hogy az elnyomás hogyan szül elnyomást. Nem tudom, milyen a kínai "puhadiktatúra", de bizonyára ott is erős "besúgórendszer" létezik, akárcsak itt Magyarországon volt. Egy olyan rendszer, ami teljesen felborítja az értékeket és egymás ellen fordítja a honfitársakat azáltal, hogy a vezető az "árulás"-hoz köti az egyéni boldogulást. Itt a férj nem volt diktátor egyértelműen - ahogy a kínai pártfőtitkárok sem azok. Csak éppen abban nyilvániul meg az elnyomás, hogy az úrhölgyei úgy lehetnek boldogok, AHOGYAN Ő AKARJA. Magyarországon is ez volt (pl., ha jól tudom, szabály volt arra is, hogy hányszor mehet valaki külföldre egy évben). De Jan Nemec Ünnepségről és vendégekről c. filmje is ugyanezt mutatja meg. A "paternalista elnyomás".

Persze erősen kérdéses már itt is, ami a Hősben is előjön: szabad-e lázadni? Főleg, ha az csak bajt hoz és pusztítást. Itt még nyilván a lezárás miatt a lázadás mellett teszi le a voksot Yimou, nem úgy, mint a Hősben, ahol a lázadás teljes értelmetlensége és romboló mivolta ütközi ki. Hát igen, sajnos ezzel a filmmel összevetve a későbbi munkáit, látszik, hogy ő is kezd elkurvulni.

Mindenesetre ez valóban remekmű.

2012-06-27 18:13:06 critixx (5) #2

Hibátlan film. Az is nagyon látszik, hogy Zhang Yimou eredetileg operatőr volt.

2010-06-13 23:53:34 sleepingdancer (4) #1

nagyszerű, sistergő dráma arról, hogy tragédiához vezet(het), ha több kultúra - jelen esetben a nyugati individualista és a keleti közösségelvű - közül még vagy már egyikhez sem tartozunk igazán