Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
És is vártam volna valamit még ott a végén..De talán ez is olyan film, hogy mikor vége van - s visszakapcsolódom ide a sajátomba - nem tudom,hol, itt belül, folytatódik az Ígéret, jönnek az újabb epizódok, és naná, hogy akkor a legszebb véget írom meg neki.
előzmény: sleepingdancer (#1)
E film nélkül sosem tudtam volna meg, mit érez egy belga, na meg egy afrikai. Mivel nincs közös nyelvünk nem adatik meg, hogy találkozzunk. Csak felszínesen.Erre most meg itt e másfél órában ez sikerült. Ez az elhanyagoltan szépséges kisfiú elsírta nekem (is) bánatát, s aztán a sok dioptriás apuka is csak megtört egy időre, a gazella termetű afrikai anyáról tudtam meg a legkevesebbet, ráadásul pont,amikor esély lenne arra, hogy megnyíljon, búcsúzik a film.
Olyan közel jöttek a filmkockák, szinte rajtam futottak át, mintát rajzoltak rám. Gyönyörű film, egyáltalán nem szép díszletek között. Sőt!
Kitűnő film - szikár, jó tempójú, eredeti, izgalmas. Stílusában Gothár Péter néhány korai filmjeire emlékeztet a szereplők arcát a gyakran közeliben mutató, vágás nélkül ide-oda mozduló kamerával. Egyébként a miliő és a figurák is ismerősek Magyarországról - mutatis mutandis. A vége mintha kicsit leülne, de a fene tudja, valahogy le kellett zárni a filmet. Mostanában apa-fiú filmeket gyűjtök, ez nagyon ott van a legjobbak között. Zseniális amikor az apa azzal szereti a fiát, hogy tetoválja, azaz fájdalmat okoz neki
Napokra rá de ötösre érett a négyesről. Egy tizenéves fiú erkölcsi nagykorúvá válásának története egy sivár belga városban. Bár a végétől én is kicsit többet reméltem de összességében meglepően pozitív film élmény. Első Dardenne fivérek tapasztalat. Tetszett a valósághű ábrázolásmód, nyers, intenzív sokszor kényelmetlen élmény de ilyen filmes tapasztalatom nem túl gyakran volt eddig. Felkutatom a többi filmjüket is.