The Wild Bunch (1969) ☆ 👁

Vad banda

(Sam Peckinpah)

amerikai-mexikói akciófilm, western

4,3
★★★★☆
339 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2023-01-05 11:09:39 Xuja (5) #84

Újranézve még magasabb polcra került. Mesterien ambivalens - miközben a vadnyugat totális deheroizálása a koncepció, mégis nagyon közel hozza a nézőkhöz a banda tagjait, és könnyedén szimpatizálunk a legimmorálisabb tagokkal is (a'la Rejtett erőd). Másrészt bár valamennyire stilizált - ilyen vágású, remek zenéjű és tempójú akciójeleneteket utoljára az Észak-Északnyugatban láttam - viszont vannak benne úgymond "üresjáratok", ahol hangulatos, mélázó tablót fest a korabeli vadnyugat végnapjairól, és itt sokkal inkább szerzői filmes jegyek érvényesülnek.

Karakterközpontú, itt a szereplők nem csak eszmék, hanem valódi, átérezhető jellemek - Holden és Ryan szikár, visszafogott alakítása, illetve a köztük levő elszakíthatatlan kapcsolat a film egyik motorja, de Sánchez (Angel) is kiváló a moralitást és patriotizmust még képviselő szerencsevadász szerepében. A végső párbaj a filmtörténelem egyik legjobb jelenete - és itt is kontraszt van a jelenet vérgőzössége és aközött, amit képvisel - pátoszosság nélkül, megkapó természetességgel, nagy szavak helyett tőmondatokkal zavarja le Peckinpah, ahogy a banda a végzetébe vonul. Remekmű.

2020-09-12 18:22:16 oguszt (5) #83

Az a jótékony vadász az összefoglalóban fejvadász lesz (bounty hunter).

2016-02-05 19:37:12 Modric (5) #82

Jó,akkor csata jelenet,ahol annyi vér folyik,mint egy horrorfilmben. :D

előzmény: BonnyJohnny (#81)

2016-02-05 07:10:08 BonnyJohnny (5) #81

Párbaj? Inkább csatajelenet. :D

előzmény: Modric (#80)

2016-02-04 20:27:57 Modric (5) #80

Nagyon jó western,pedig ez a műfaj nem áll közel hozzám,kivétel a A hét mesterlövész,és A jó,a rossz és a csúf. A végső párbajlenyűgöző,és nem tévedek nagyot azzal,hogy lekörözi a mai akciófilmes zúzásokat. :D

2016-01-07 00:19:07 Ugor (5) #79

Nagyon barátságosnak éreztem a szinkront.

előzmény: SoZi (#78)

2016-01-06 23:08:17 SoZi (2) #78

Bizony, bizony. Be is szereztem. Ez milyen szinkron, ami rajta van? Vmi régi klasszik? Alapból eredetiben nézem elsőre mindig,mert nem vagyok szinkronpárti egyáltalán, de ha ez vmi régi csemege, akkor rámegyek másodikra.

előzmény: Ugor (#77)

2015-12-15 16:29:50 Ugor (5) #77

És igen! Kapható, kevesebb, mint 1.000 forint, most vettem, rendezői változat, lepd meg vele magadat vagy barátodat!

2014-05-24 03:15:13 oguszt (5) #76

A bounty hunter az fejvadász és nem jótékony vadász.

2013-12-08 12:03:31 zozonagy (5) #75

Zseniális, tényleg. Mikor nézed Tarantino csak 2. vonal.

2012-02-29 22:50:57 Lil Martin (5) #74

Fingolfin más tészta, neki totál elborult az agya mikor kihívta Melkort, és ő tényleg tiszta volt mint a szűzleány. hogy ne csak OFF-oljak, szerintem olyan betyárbecsület-féle lehetett, de véletlenül sem bosszú vagy dac miatt, még hősiesnek sem mondható(főleg nem Zrínyis hősiesség).

előzmény: Jill (#73)

2012-02-20 21:29:51 Jill (5) #73

Nincs hová menniük, a világ megváltozott. És Deke Thornton meg a hiénák követnék őket akárhová. Bolívia meg nem túl biztonságos, főleg hogy van olyan a TvTropes-on, hogy Bolivian Army Ending...

És Angel közéjük tartozott. Lehet, hogy eleinte nem akartak balhézni, de ők se szívtelen dögök, és miután látták, hogy mit művel vele Mapache, valamit tenni kellett. Azt úgyis tudták, hogy az idejük lejárt, hát akkor már epic legyen a vég.

Miért, amikor Fingolfin, a noldák Nagykirálya, odalovagolt Angband kapujához és kihívta Morgoth-t, az nem ilyen volt? (Oké, ő makulátlan hős, de az esélyei kb. ugyanezek.)

2011-11-20 20:06:33 Dynast Grausherra (5) #72

Mivel nemrég láttam Leone Dollár-trilógiáját, először szokatlan volt ez a másabb hangvételű és egyben mozgalmasabb western. Itt szó sem volt "Öt percig nézünk farkasszemet egymással, és akció gyanánt kétszer elsütjük a pisztolyt" típusú jelenetekről, de ettől még ugyanúgy zseniálisnak tartom. Sőt, jobbnak, bár nehezen tudnék választ adni, hogy melyik is tetszett jobban.
A végén nekem személy szerint nem volt váratlan vagy érthetetlen, amit tettek. Az ő idejük lejárt, és ezt ők is tudták. Akkor tudatosult ez bennem a legjobban, amikor Mapache a kocsiján megjelent. ("Hát ez meg mi az ördög?) Peckinpah ezzel a kis epizóddal zseniálisan bemutatta, hogy új idők járnak a vadnyugaton.

2011-10-12 17:32:17 csabaga (5) #71

Nem hagyták simán a sorsára,hiszen pénzt akartak adni érte.A halála után nem volt más választásuk,mint elmenni.
A folytatáshoz(harc-bosszú) hosszabb töprengés kellett.

2011-10-11 19:17:22 Olórin (5) #70

Az a baj, hogy teljesen a film kontextusából, Peckinpah mikrokozmoszából kiragadva értékeled ezeket az érveket, és veted el őket. Így nincs értelme.

előzmény: JeszKar (#69)

2011-10-11 19:00:48 JeszKar (4) #69

Én legyek nyitott, mi? Amikor más sem kapok, hogy nem értem a filmet? Mindjárt az jön, hogy "miért nem ismered fel az egyetemes mesterűségét ennek a filmnek, kis hülye"
Nem véletlen, hogy ugyanazt hajtogatom, amikor mindig ugyanaz a kérdés merül fel, pedig már nagyon nincs kedvem huszadsor is leírni, de megteszem még egyzzer szépen sorjában.

Dac: Nem nagyon hiszem, hogy ez érv lehet. "-Miért haljunk meg?" "-Csak"
Betyárbecsület: Ez még egy jó érv lenne, ha mondjuk Dutch kerülne fogságba. Akkor simán. elfogadnám. Viszont leírtam mindent a sráccal kapcsolatban (nem a bandáért cselekedett, csak régóta volt benne.) És azt még nem is tettem hozzá, hogy ha jól rémlik az előző nap még Simán a sorsára hagyták. Mi változott azóta?
Életmód: A gyilkosságokkal és a rablásokkal teli életmódhoz az is hozzátartozik, hogy feláldozzák magukat?
Makacsság: Lásd dac.
Férfiasság: Kvázi öngyilkosságot elkövetni minden, csak nem férfia.

Jah, és történekem: de arról nem szól fáma, hogy magukkal vitték az ötvenezres sereget is.

előzmény: gerbence (#68)

2011-10-11 18:49:02 gerbence (5) #68

Nem a Szigeti veszedelemre utaltam, hanem a saját történelmünkre. Amit jelenleg így ismerünk: "Zrínyi Miklós 2500 magyar és horvát katonája 1566-ban egy hónapig állt ellen I. Szulejmán szultán 50 ezres, jól felszerelt seregének. Amikor Zrínyi látta, hogy a vár elesik, néhány megmaradt emberével kirohant utolsó menedékéből a belső várból a már török kézen levő külső vár felé. Az utolsó ütközetben csaknem mindannyian meghaltak. A sikernek a törökök nem örülhettek, néhány nappal diadaluk előtt Szulejmán szultán is elhunyt." (Múlt-kor történelmi portál)

Amúgy én a te álláspontodban érzek némi céltalan konokságot: egyszerűen kizárod az ellenérveket.
1. folyton a mexikói kölyökkel foglalkozol, és azt az érvet hozod fel (lassan inkább dobálod), hogy ő nem is volt jó barátjuk.
2. totálisan figyelmen kívül hagyod, amit itt többen is egyből leírtunk: hogy szerintünk sem a srácnak van jelentősége. Ezen a ponton tehát nem vitatkozunk: hiszen szerintünk sem ő a valódi ok arra, amit tesznek. Többször/többen leírtuk, mégis újra ezzel jössz.
3. ha pedig már mégis a srácnál tartunk: az ő szerepét pedig - bár szinte teljesen indifferns, lásd. 2. pont - tudatosan eltorzítod: nem volt "folyton" a banda kárára, sőt, nemhogy nem hátráltatta állandóan, de az első vitánál maga a vezér jelenti ki a többieknek, hogy egyenlő részt kap, mert kitett magáért. Ernest Borgnine életét konkrétan a két kezével menti meg (amikor az majdnem a vonatütközők közé esik), Ernie karakterében tehát a lelkiismeretfurdalás is dolgozik alighanem, miután otthagyja a tábornoknak ebek harmincadjára a korábbi megmentőjét. Ráadásul: neki egyedül vannak társadalmi-erkölcsi motivációi, igazságérzete és szociális felelősségtudata. És a fegyverrablás során is ő az egyik legaktívabb tag.
4. a többit az eddigi hsz-ekben megtalálod, én nem szeretném magam ismételni.

Picit több nyitottságot és figyelmet kérünk, ha már vitatkozunk!

előzmény: JeszKar (#61)

2011-10-11 18:47:59 Olórin (5) #67

"dac, betyárbecsület, életmód, makacsság, férfiasság"

Erre nem reagáltál. Márpedig ez a lényeg.
És amit az #50-ben írtál az nekem tényleg arról árulkodik, hogy vagy nem érted a filmet, vagy tényleg túl rég láttad, és homályosak az emlékek.

előzmény: JeszKar (#64)

2011-10-11 18:45:34 Csende Kristóf (4) #66

Az legelső revizionista westernfilm az Ox-Bow Incident (1943) volt.

2011-10-11 18:43:48 Hannibal Lecter (5) #65

"Szerintem ezt ilyen markánsan az amerikai filmesek közül ő vállalta fel elsőként, bár persze ez lehet, hogy csak a hiányos műveltségemnek tudható be."

Súlyosan tévedsz. Nem ő volt az első, aki ilyennek állította be a Vadnyugatot. De a revizionista gondolkodásmód még csak nem is az ötvenes évek alkonyán vált "divattá", mint ahogy azt sokan hiszik: a B-szériában már jóval korábban meggyökeresedett. Ezzel kapcsolatosan ajánlom Varró Attila kitűnő szövegét.

előzmény: gerbence (#49)

2011-10-11 18:42:22 JeszKar (4) #64

Visszaolvastam:
Szóba került, olyan, hogy nincs más lehetőségük, betyárbecsület stb. és ezekre reagáltam.
Az hogy kegyetlen banda, tény
Az hogy megvan a pénzük, tény
és az, hogy a gyerek csak nyűg volt, az is tény.

Ebből egyenesen kéne annak következnie, hogy nem törődnek a fiúval, hanem a sorsára hagyják, de még csak egy ellenvetés sem merül fel, még annak a karakternek a részéről se, aki leginkább ellenezte a kölyök tevékenységeit. Az egész dolgot nagyjából négy szóval "beszélik meg."

előzmény: Olórin (#63)

2011-10-11 18:32:42 Olórin (5) #63

Nem mentünk személyeskedőbe, de tényleg nem írtál érveket. Az, hogy ez egy kegyetlen banda, ami nem áldozza fel magát egy büdös kölyökért, nem érv, hanem maga az állítás, amit cáfolni/alátámasztani igyekszünk. Ezt többször elismételted, ugyanakkor az én érveimre semmi érdemit nem reagáltál. És ez tényleg nem kötözködés, olvass csak vissza.

előzmény: JeszKar (#61)

2011-10-11 18:32:40 Hannibal Lecter (5) #62

Peckinpah - szemben pl. Altmannal - a western remitizációjának zászlóvivője volt: ő a maga véres, mocskos, kegyetlen, illúziómentes vadnyugati mikrokozmoszában is hősöket teremtett. Ez nem vélekedés kérdése, ez tény. Ezek után szerintem nincs miről vitatkozni.

2011-10-11 18:29:11 JeszKar (4) #61

Átmegyünk személyeskedőbe, ezt nem vártam volna tőled.
Nincsenek érveim, nyilván csak összevissza nyomkodtam a gombokat az elmúlt időszakban. Leírtam minden, hogy miért nem illik hozzájuk, hogy kegyetlen banditák, akik nem fogják egy büdös kölyök miatt feláldozni magukat. Egy olyan kölyökért, akti csak saját érdeke hajtott, és nem a bandáért cselekedett (sőt gyakran annak ellenében.)

gerbence: A szigeti veszedelem maximum a karakterek névazonosságában egyezik a valósággal(de az mondjuk meg se próbál hiteles lenni pl. Jézus lehajlik a keresztről.)

előzmény: Olórin (#58)

2011-10-11 18:19:59 gerbence (5) #60

És gondolom Zrínyi sem lovagolt ki a török túlerőbe, mert az hiteltelen lett volna. :)

előzmény: JeszKar (#57)

2011-10-11 18:17:30 gerbence (5) #59

Oké, lehet, hogy tévedek az oda-, vissza-hatások kronológiájával kapcsolatban, és talán nem is érdemes felrajzolni ezeket az irányokat, de az biztos, hogy rokonságot mutatnak Peckinpah filmjei a spagetti filmekkel. Mégpedig szerintem jóval többet, mint a klasszikus USA westernekkel. James Stewart, John Wayne, Gregory Peck és a többiek egy másik istállóból lovagoltak ki, még ha ugyanazon a vadnyugaton is.

előzmény: Olórin (#56)

2011-10-11 18:14:52 Olórin (5) #58

Dehát a jellemüknek tökéletesen megfelelően cselekednek. Ahogy azt már leírtam (veled ellentétben érvekkel:))

(Nem nyílt terep és nem körbevéve, de ezen a részén szerintem kár vitatkozni.)

előzmény: JeszKar (#57)

2011-10-11 18:09:52 JeszKar (4) #57

Nyílt terepen állnak körbevéve száz katonával, szerintem az első lövés után öt másodpercen belül halottak lenének. Leone figurái persze, hogy túlmisztifikáltak, de ilyenre még ők se képesek.
És nem, nem emlékszem semmi szimbolikára a filmből, de rég láttam, úgyhogy elismerem, lehet, hogy emiatt van. (amúgy nem mintha Leone nem használna szimbolikát a Vadnyugatban) De semmiféle szimbólumrendszer nem jogosítja fől a szereplőket arra, hogy ne a jellemükhöz megfelelően cselekedjenek.

előzmény: Olórin (#56)

2011-10-11 17:57:01 Olórin (5) #56

Cesare: a hitelesség a karakter kapcsán került szóba. Jeszkar szerint nem hiteles a karakterek döntése, holott pont az lenne karakteridegen tőlük, ha ellovagolnának a fenébe.

gerbence: nana, azért a vadnyugattal kapcsolatos deheroizálás és mítoszrombolás messze nem az olaszok találmánya. Elég csak a már említett Délidőre gondolni. Ráadásul Peckinpah első filmjei, amikben már ott vannak a később is jellegzetes motívumok, konkrétan korábbiak, mint Leone spagetti westernjei.

Jeszkar:
"1 vs. 3 szemtől szembe vagy 4 vs. 100 úgyhogy teljesen körül vannak véve."
A körülményektől függően akár előbbi is lehet hiteltelenebb. A banda tagjai az első adandó alkalommal fedezékbe vonulnak, és onnan osztják (Gatling ágyúval) a jókora nyílt terepen szóródó sereget - egy kis ideig.
És sehogy sem látom magam előtt, hogy ezek az emberek képesek lennének egy 1 vs 3 párbajt megnyerni. Pontosan azért, mert emberek. Leone hősei pedig annyira misztifikáltak, annyira "emberfelettiek", hogy arra szavak nincsenek (még ilyeneket is mondanak, hogy "majd a halál pillanatában" árulják el az okot - a halál pillanatában. WTF)

"Peckinpah minden eddiginél kegyetlenebbnek akarta bemutatni a vadnyugatot"
Ha neked ennyi ez a film, ha tényleg így látod, akkor nem csodálom, hogy értelmetlennek találod a szereplők filmvégi döntését. Csak ezzel szerintem elmész az egész mű, és úgy általában, a Peckinpah szinte minden filmjében meglévő jelentéstartalom és szimbolika mellett.

2011-10-11 17:45:23 JeszKar (4) #55

Tényleg el kell magyaráznom még egyszer?
A jellemükhöz marhára nem illik, hogy egy ilyet tettet hajtsanak végre egy olyan emberért, aki a film folyamán végig csak nyűg volt. Az meg még nagyobb hülyeségek lenne, ha azért indulnának el, mert végre meg van a pénz.

előzmény: Cesare Gonzago (#54)

2011-10-11 17:24:20 Cesare Gonzago (5) #54

"... és ehhez marhára nem illik a filmvégi döntés?"

Miért nem illik?

előzmény: JeszKar (#50)

2011-10-11 17:22:58 Cesare Gonzago (5) #53

A Sierra Madre kincse Peckinpah életművében mindig is hivatkozási alap volt. A Mester imádta John Huston remekművét, és a Hozd el nekem Alfredo Garcia fejét című remekművében egy röpke tiszteletadás erejéig fel is idézi Fred C. Dobbs alakját.

előzmény: gerbence (#51)

2011-10-11 17:20:22 Cesare Gonzago (5) #52

"Ha Angel a banda régi tagja, és mindenki nagy barátja lenne, ténylegesen akkor érne kevesebbet a jelenet."

Pontosan.

előzmény: Olórin (#44)

2011-10-11 17:19:41 gerbence (5) #51

Egyébként valóban, a Sierra Madre kincse nekem is eszembe jutott a film nézése közben, de egyébként szerintem az a spagetti-filmesekre is hatást jelentett amúgy. Szóval szerintem ez nem töri meg a kört, inkább kerekre zárja.

előzmény: Csende Kristóf (#45)

2011-10-11 17:19:34 JeszKar (4) #50

1 vs. 3 szemtől szembe.

vagy

4 vs. 100 úgyhogy teljesen körül vannak véve.

Tényleg ugyanaz.

Amúgy meg nem tudom mit nem lehet ezen a filmen értani. Peckinpah minden eddiginél kegyetlenebbnek akarta bemutatni a vadnyugatot, olyan karakterekkel a főszerepben, akik már igazából antihősnek sem mondhatóak, sokkal inkább negatív szereplőknek (gazemberek, gyilkosok stb.) és ehhez marhára nem illik a filmbégi döntés.

előzmény: Olórin (#47)

2011-10-11 17:17:06 gerbence (5) #49

Abban látom Leone (és a spagetti-westernek) hatását Peckinpah-ra, hogy ő amerikai filmes létére az európai western-megközelítésben forgatta filmjeit. Azaz nem a hagyományos, "klasszikus" amerikai mítoszteremtés (Ford, Wayne és a többiek), hanem a spagettiwesternekre jellemző mítoszrombolás az ő attitűdje. Nem a "man of the west" hagyományos erényei érdeklik, hanem az elmúlás, a porba süllyedés; nem az aranyló napkorong a préri végtelen kék egén, hanem a véres-sáros-hugyos-viszkimaradékos sár a földön.
Alapvetően a témaválasztásban, de egyébként külső stílusjegyekben is megmutatkozik ez: a szuvas fogú, zsíros-ráncos bőrű, csatakos hajú, borostás arcok, a "leszarok mindent" tipusú, maga körül mindent elemésztő erőszak, az öregség, elmúlás hangsúlyossága, a mindenütt jelen levő mocsok. Nem a jó és a rossz harcát regéli meg, hanem felveti a kérdést: van-e jó? Ha van, mi az? Nem elénk állítja az értékeket, hanem megkérdőjelezi őket.
Nem jelzőoszlopokat ver le a földbe, hanem sírkereszteket.
Szerintem ezt ilyen markánsan az amerikai filmesek közül ő vállalta fel elsőként, bár persze ez lehet, hogy csak a hiányos műveltségemnek tudható be.
Mindenesetre az, hogy ő tulajdonképpen a saját folklórjához nyúlt ilyen deheroizáló és rögközeli módon, számomra rendkívül mély, őszinte alkotót mutat.

előzmény: Olórin (#44)

2011-10-11 17:16:13 Cesare Gonzago (5) #48

Szó sincs itt hitelességi problémáról. A hitelesség ugyanis nem a megfelelő szó arra, amit JeszKar gondolatmenetében kifogásoltam. Én csupán azt állítom, hogy a Vad banda az elkerülhetetlen végzet hatalmáról szól első képkockájától az apokaliptikus végkifejletig. A Mapache tábornok megszállta erőd valóságos Szodoma, a mészárlást követő percekben pedig nem csak az üldözők válnak hullarablókká, hanem a dögkeselyűk is megjelennek. Aki olyan életet él, mint a bandatagok, üldözőik, vagy a nem kevésbé undorító tábornokék, az jó eséllyel leli erőszakos halálát. Peckinpah mindig kéjes örömét lelte abban, hogy hőseit - akik sokszor a legkevésbé sem voltak alkalmasak arra, hogy a néző azonosuljon velük - lehúzza a pokol kénköves bugyraiig, amely a vadnyugaton sárral kevert vért és mocskot jelent. Ha mindez elmaradt volna, és a bandatagok ellovagolnak az alkonyban, akkor a film semmit nem érne.

előzmény: Olórin (#44)

2011-10-11 17:14:59 Olórin (5) #47

"Simán visszavonulhatnának és élhetnének békében"

Hát, ha szerinted ennek akár csak a távoli lehetősége benne van ezekben a karakterekben, akkor felmerül bennem, hogy talán nem teljesen érted a filmet.

A Vad banda mészárlása semmivel nem hiteltelenebb amúgy, mint a Volt egyszer... párbajai.

előzmény: JeszKar (#46)

2011-10-11 17:06:49 JeszKar (4) #46

Már hogyne lenne lehetőségük, végre megvan az áhított pénz. Simán visszavonulhatnának és élhetnének békében, és a karakterek elnézve hitelesebb reakció lenne. Most mégis mi lesz a következő, minden egyes western, ahol a gonosz nem áll vágóhídra, az rossz film?
Ráadásul nem csak a döntés rossz a film végében, hanem a tűzpárvbaj is. Oké, hogy baromira látványos, de kb. annyira hihető, mintha azt mondanám, hogy a mikulás nyáron egy rakétáról osztogatja az ajándékokat.

előzmény: Cesare Gonzago (#43)

2011-10-11 17:05:11 Csende Kristóf (4) #45

Peckinpah filmjein érezni kedvence a Sierra Madre kincse, illetve John Ford hatását.

2011-10-11 17:01:13 Olórin (5) #44

Gondolom, úgy érti Cesare, hogy nemhogy nem lenne hitelesebb, ha ellovagolnának, de az egész film és a karakterek lényege is elveszne ezzel. Gerbence is rátapintott a lényegre - dac, betyárbecsület, életmód, makacsság, férfiasság, és ez mind benne van a filmtörténet egyik legcsodálatosabb és legkifejezőbb dialógusában ("Let's go. Why not?"), Holden és Oates tekintetében. Ha Angel a banda régi tagja, és mindenki nagy barátja lenne, ténylegesen akkor érne kevesebbet a jelenet.

(én ezt a nagy Leone-hatást még mindig nem látom Peckinpah-ra amúgy...)

előzmény: JeszKar (#39)

2011-10-11 16:55:36 Cesare Gonzago (5) #43

"... inkább csak tudják, hogy értük így is, úgy is eljött a vég."

Pontosan. A véleményfolyam abból fakadt, hogy JeszKar ezt a triviális tényt nehezen akarja elfogadni. :)

előzmény: gerbence (#40)

2011-10-11 16:53:32 Cesare Gonzago (5) #42

Ennek a filmnek az a rendeltetése, hogy bemutassa a "főhősök" végzetét. S ennek minden ízében tökéletesen eleget tesz. Ergo: semmi értelme Bolíviáig lovagolni, és ott folytatni, ahol abbahagyták: rabolni, inni, nőket hágni. A sors előbb-utóbb utolérné őket ott is. :)

előzmény: JeszKar (#39)

2011-10-11 16:11:55 gerbence (5) #41

megjegyzés: nem is azt írtam, hogy a Volt egyszer egy vadnyugat hatott Peckinpah-ra, hanem hogy Leone (ti. addigi) életműve.
Amúgy szerintem van miben összehasonlítani a kettőt, bár én is a különbségeket fogtam meg.

előzmény: Tenebra (#24)

2011-10-11 16:04:27 gerbence (5) #40

Nem gondoltam, hogy ilyen "gondolatébresztő" lesz a hozzászólásom, de nem bánom éppen.
Amúgy szerintem a kulcs nem feltétlenül az, hogy a barátjuk kiszabadításáért halnak meg: inkább csak tudják, hogy értük ígyis, úgy is eljött a vég. Többször elhangzik, ill. utalnak rá, hogy ez az utolsó balhé, hogy már nem megy úgy, mint régen, hogy céltalan a jövőjük. Kiöregedtek - fizikailag, biológiailag is, meg az új, modernebb világképből is. A választásuk csupán ennyi: lassú, magányos halál, kiöregedett, gyengülő, bujdosó öregemberként; vagy fegyverrel a kézben, együtt esni el - úgy, ahogyan éltek. Ezt azonnal érzik mindnyájan, kimondatlanul is: amint elérhető közelségbe kerül számukra az első verzió, rögtön választják a kettest. És így már nem hogy nem érthetetlen, de szinte kötelező is ez a sorsválasztás.
Ami egyébként nem esik messze az outsider ex-bandatagétól sem: a láncait lerázta a bokájáról, nem tartozik senkinek semmivel, ellovagolhatna a naplementébe mint egyedüli nyertes, ehelyett visszamegy a poros kisvárosba egy kilátástalan küzdelem megvívására, egy "utolsó nagy balhéra".

2011-10-11 16:04:07 JeszKar (4) #39

Ezt a kérdés nem is értem.

előzmény: Cesare Gonzago (#38)

2011-10-11 15:50:54 Cesare Gonzago (5) #38

És ha ellovagolnának, mi értelme volna a filmnek?

előzmény: JeszKar (#37)

2011-10-11 15:43:27 JeszKar (4) #37

"Tehát poroszkáljanak le váltott lovakkal mondjuk Bolíviába?"

Nem hinném, hogy ők lennének az elsők.

"ők a bandán kívül nem tagjai más közösségnek."

Ez helyén álló, de hát együtt is ellovagolhatnának. A srác csak félig-meddig tagja a bandának. És ehhez kegyetlen filmhez sokkal hitelesebb lenne, ha sorsára hagynák.

előzmény: Cesare Gonzago (#36)

2011-10-11 15:29:02 Cesare Gonzago (5) #36

Tehát poroszkáljanak le váltott lovakkal mondjuk Bolíviába? Ha a kijelentésed helyénvaló lenne (szerintem nem az), akkor nem lenne értelme e filmnek sem. Vannak sorsszerű események, a banda exodusa is ilyen esemény, és - ahogy Olórin nagyon helyesen leírta - ők a bandán kívül nem tagjai más közösségnek. Együtt élnek, rabolnak, ölnek, mulatnak, hajtják a nőket - egészen a végzet bekövetkeztéig.

előzmény: JeszKar (#33)

2011-10-11 15:21:34 JeszKar (4) #35

De hát nem is volt igazán a bandarésze, éppen csak hogy csatlakozott, és akkor is csak a saját háborúja érdekelte. És nem mondd már, hogy pár zsák arannyal/pénzel (már nem emlékszem pontosan mi volt) nem lenne hova menniük.

előzmény: Olórin (#34)

2011-10-11 15:07:17 Olórin (5) #34

Nem, arra sokkal könnyebb rásütni ezt a jelzőt, mint a Vad bandára - arra szinte lehetetlen.
Nem azért mennek kiszabadítani Angelt, mert olyan baromi sokat jelent nekik, mert akkora hatalmas cimborák, mert ezerszer piáltak/csajoztak együtt, és oda-vissza 20-szor megmentették egymás életét. Hanem mert valóban nincs más választásuk. Nem csak azért, mert nincs hová menniük, hanem azért is, mert a bandán kívül nincs semmi másuk. Ha ehhez nem ragaszkodnak, akkor akár meg is dögölhetnek.

előzmény: JeszKar (#33)

2011-10-11 14:57:58 JeszKar (4) #33

Mint mondtam szerintem nem az, de ha Vadnyugatot annak vesszük, akkor ez is az.
Cesare: Szerintem lenne, elég nagy a világ.

előzmény: Olórin (#31)

2011-10-11 14:51:51 Cesare Gonzago (5) #32

Az emberi természet már csak ilyen. Néha hiábavalóságokért halunk meg. Egyébként szerinted van más választásuk? Különösen azok után, hogy az Egyesült Államokba nem térhetnek vissza, a határ mexikói oldalán pedig a fél országot markában tartó rablóhorda üldözi őket? Legalább férfiként halnak meg. Ez nem kevés, sőt.

előzmény: JeszKar (#30)

2011-10-11 14:51:18 Olórin (5) #31

Hát ez minden, csak nem ömlengés - ellenben kb. az egész film lényege.
A Volt egyszer... sokkal érzelmesebb, szentimentálisabb film, ez tény, de nem is baj. Más a kettő.

De hogy számomra ez benne van a világ három legjobb westernje közt (a Lonesome Dove és a Pat Garrett mellett), az biztos.

előzmény: JeszKar (#30)

2011-10-11 14:48:25 JeszKar (4) #30

Szerintem semmi, de ha A volt egyszer annak nevezzük, akkor ezt is simán lehetne
olyan emberért mennek a biztos halálba, aki egyfolytában keresztbe tett nekik, aki minden tönkretett, ráadásul még új a bandában.

előzmény: Olórin (#28)

2011-10-11 14:33:23 Csende Kristóf (4) #29

Peckinpah legjobb filmje a Pat Garrett..., no meg a Getaway. Azok nagyon ütnek, benne vannak a top 50-be nálam.

2011-10-11 14:31:55 Olórin (5) #28

Ennek mégis mi ömlengő a végén? (Mondjuk szerintem a Volt egyszer... sem az)

előzmény: JeszKar (#27)

2011-10-11 14:26:13 JeszKar (4) #27

Ha a Volt egyszer ömlengő, akkor ennek a vége mi?
Amúgy persze, hogy a legjobb western A volt egyszer, és a jó-rossz-csúf.

előzmény: Tenebra (#24)

2011-10-11 14:13:26 Cesare Gonzago (5) #26

Számomra a Volt egyszer egy vadnyugat túlságosan barokkos, ha nem is ömlengő, de méltóságteljesen hömpölygő dráma. Ami persze korántsem baj, de semmiképpen sem veri a Vad bandát.

Peckinpah remekműve a bajnok, annak ellenére, hogy Leone filmjét is szeretem, akárcsak az '57-es 3:10 to Yumát. Titkos favoritom viszont nem más, mint a Délidő.

előzmény: Tenebra (#24)

2011-10-11 13:57:35 Csende Kristóf (4) #25

Egyébként titeket nem zavart egy kicsit Edmond O'Brien karaktere? Szerintem rettentően ráerőltették - az egyébként remek színészre - ezt a jópofa öregember karaktert.

Amúgy meg ha már a bajnokról beszélünk, akkor az egyértelműen a 3:10 to Yuma 57-es verziója!

2011-10-11 12:53:38 Tenebra (5) #24

"egyértelmű, ki a bajnok"
Így van: A vad banda:)


Pont. :> Legalábbis nekem is jobban bejön a Vad Banda. A Volt egyszer egy Vadnyugat számomra túl ömlengős, érzelgős vagy nem is tudom. A Vad banda pedig annyira feelgood, mégis elégikus, hősies, de mégis végletekig deheroizáló... A zárójelenet meg hatalmas.

Egyébként bár én is kitartok amellett, hogy Peckinpahra valamelyest hatottak az olasz westernek, de ez az állítás a Volt egyszer egy vadnyugatnál állja meg legkevésbé a helyét. Az egyik egy romantikus, emelkedett film, sokkal inkább a klasszikus westernekhez áll közel (Volt egyszer...). Míg a másik egy szikár, kemény, sok helyütt véres, brutális, poros, valóban "vad" Vadnyugatot bemutató remekmű (Vad banda). Szerintem annyi köze van a kettőnek egymáshoz, hogy mindkettőben van borostás hős és por. :D

2011-10-11 09:11:47 Olórin (5) #23

"egyértelmű, ki a bajnok"
Így van: A vad banda:)

2011-10-11 08:52:57 gerbence (5) #22

Amikor egy filmet értékelek, önkéntelenül is a maga kategóriájában (sporthasonlattal élve: súlycsoportjában) pontozom, így lehet az, hogy néha értékesebb alkotások kapnak ugyanolyan, vagy akár kisebb osztályzatot, mint felejthetőbb, jelentéktelenebb filmek.
A Vad bandával nehéz helyzetbe kerültem (vagy a film került nehéz helyzetbe nálam): az agyam egyből a Volt egyszer egy vadnyugat mellé helyezte, és bizony összemérve a kettőt, egyértelmű, ki a bajnok.
A Vad banda sokban hasonlít Leone csúcsművére (sőt, nyugodtan merem leírni, hogy egyenesen merít az olasz mester életművéből), azonban lényeges különbség, hogy míg Leonénál minden egyes apró kis mozzanat (és itt értsd: minden, egyes, apró, kis mozzanat) megkapja a maga súlyát, jelentőségét, árnyaltságát, kidolgozottságát, addig Peckinpah filmje jóval elnagyoltabb, zanzásabb; a viszonylag hosszú játékidő ellenére is vázlatos, sőt, sok helyütt zanzás. Így nem is nyújt akkora katarzist, mint a Vadnyugat, sokszor ránk van bízva a részletek, háttérinfok hozzágondolása. Peckinpah így ugyan elkerüli, hogy filmje szájbarágós legyen, de nem is enged olyan beleélést, totális azonosulást, a rimussal való együtt lélegzést, mint Leone. Mintha egy monumentális klasszikus zenei mű felvételét hallgatnánk cédéről: Leone szépen végighllgattatja velünk a koncertet az elejétől a kirobbanó fináléig, Peckinpah, amikor beleun egy-egy tételbe, továbbnyom a következő trackre. Bár ez a fajta (kicsit talán a francia újhullámot is követő) vágási technika a rendező kézjegyének számít, jelen filmben engem, úgy éreztem, kicsit többet dolgoztatott az ideálisnál, nem hagyott teljesen elmerülni abban. Persze lehet, hogy aki a mester életművével szorosabb és gyakoribb kapcsolatban van, vagy éppen Godard-on, Antonionin és a többieken edződött, azt ez csöppet sem zökkenti ki.
Hiányoltam még a karakterek kicsit további elmélyítését, különös tekintettel a banditákat üldöző ex-bandatagra, aki rettentő érdekes figura, de a filmben szinte csak mint önmaga trailere jelenik meg.
Peckinpah művében tehát kivetnivalót nem, de kipótolni valót találok, így a tökéltességtől számomra elmarad.
Ugyanakkor az a film, amit csak a Volt egyszer egy vadnyugattal tudok összemérni, még akkor is megérdemli az 5 csillagot, ha az összemérésben alulmarad.
A királyt nem lehet megütni... Végülis, attól még, hogy Ali a király, Tysont se macskajancsiznám le.

2011-06-13 13:38:41 wayage (5) #21

Szintén az első Sam Peckinpah filmhez volt szerencsém, s már első nézésre is nagyon megfogott. Mindenképpen top3-as westernfilm lesz belőle.

2011-03-30 22:09:31 BonnyJohnny (5) #20

Sajnos második megtekintésre ez a film is visszább eset nálam. De igazából ez csak azért történhetett, mert elsőre nagyon magasra helyeztem. :)
A rendezésre (Peckinpah minőség) nem lehet panasz, és elég impozáns színészgárda előadásában láthatunk csupa jól működő, jól megírt karaktert.
Nekem a forgatókönyv tűnt másodszorra egy kicsivel gyengébbnek (amiben mondjuk szintén benne van Peckinpah keze munkája), mint először hatott. A történetvezetés lassú. Bár se nem unalmas, se felesleges jelenet nincs benne. A dialógusok sem annyira coolak, mint ahogy emlékeztem, pontosabban kevesebb, mint amennyire emlékeztem. Dake szerintem is egy kicsit hanyagolva lett.
Az utolsó negyed óra (attól a bizonyos idézettől kezdve, melyet Cesare angolul, én magyarul idéztem be) aztán... a "vérmocskos mennybemenetel" (ahogy Jill olyan találóan megfogalmazta). És az utolsó párbeszéd Sykes és Dake között nekem bájosan meghatónak hatott. Jól jellemzi mindkét férfit, és azt az embertípust, ahova ők tartoznak.

2011-03-14 21:06:22 Jill (5) #19

"If they remake it... kill 'em."

előzmény: sartana (#18)

2011-03-03 19:24:55 sartana (5) #18

Na, ez a film sem fogja megúszni a remaket. :(

2011-01-21 18:34:24 Jill (5) #17

Na, ez mondjuk igaz! Deke izgalmas karakter és kaphatott volna több játékidőt, illetve érdekes lett volna látni, legalább egyszer, hogy a bandatagokkal beszéljen. A flashbackben, ahol elfogták, még csak ő és Pike van. Hol voltak akkor a többiek? Meddig volt Deke börtönben?
(Jóvanna, imádom Robert Ryant, olyan igazi, kopott, elnyűtt keményfiú kinézete van, és nagyon mentek neki az ilyen gyötrödő figurák (meg a gonoszok is).)

előzmény: jorgecosta (#13)

2010-07-10 12:44:44 mchn (5) #16

Otos. Mi mas is lehetne ilyen karakterekkel, rendezessel, szineszekkel, akciojelenetekkel stbstbstb.
Bar Peckinpahtol meg csak ezt meg a Pat Garret-et lattam, de mindket filmnel vmi hihetetlen jok voltak a diszletek is, mintha tenyleg ott es akkor forgattak volna oket Mexiko es az USA hataran.

2010-01-17 14:54:46 Cesare Gonzago (5) #15

Jól látod, az Alfredo Garcia El Jefe-jét "nemes bosszú" vezérli, amikor leánya rangon aluli "megbecstelenítőjének" fejére egymillió dolláros vérdíjat tűz ki. Mapache tábornak maga a megtestesült amoralitás: hatalom-gép, akit nomád jellegű területfoglaláshoz hasonló expanzió láza fűt: beéri a törvényes kormány nélküli Mexikó egyik tartománya feletti rendelkezéssel, ám ha megfordul a hadiszerencse, egyszerűen odébbáll, és egy másik territóriumot foszt ki rablóbandájával. A Generalissimót látva Szent Ágoston szellemes mondása jutott eszembe a földi hatalom és a rablóbanda közötti alig észlelhető különbségről.

előzmény: Hannibal Lecter (#14)

2010-01-17 13:31:24 Hannibal Lecter (5) #14

Mapache és hőseink közös eredője, hogy mindketten káoszból káoszba tartanak. A káosz öntörvényű zászlóhordozói a megfogyatkozott vadnyugati civilizációban. Az érdekes kérdés szerintem éppen az, mennyiben mások a bandatagok, mint a dagadt, félkegyelmű mexikói kiskirály és gusztustalan pereputtya. A becsület még haloványan pislákol Pike leharcolt banditáiban, de ez már csak betyárbecsület, a hajdani markáns hősideál utolsó fellángolása. Mapache pedig ékes bizonyíték arra, hogy ebben az új, illúziómentes vadnyugatban már valamire való decens ellenségkép sem létezhetik - a szőrös, gusztustalan, mocskos militaristát csak a fegyverkezés és a hatalom érdekli, az első perctől fogva nem méltó az életre. Zsarnokoskodásával és türanniszának otromba erkölcsi szabályaival együtt visszataszítóbb és hányingerkeltőbb, mint az Alfredo Garcia rendezetlen fogsorú, immorális haramiái. Hát így látom én Mapachét. :)

előzmény: Cesare Gonzago (#12)

2010-01-17 03:14:34 jorgecosta (4) #13

mindenképp érdekes film. kicsit hiányoltam a deke-pike szállal való hangsúlyosabb törődést, habár ez majdnem az egészről elmondható: nem szentel túl sok figyelmet egy pontra sem. hosszú, de így is elég tömör az egész. asszem ez még megérdemel egy újranézést, habár elsőre a ride the high country nekem jobban bejött.

2010-01-17 02:56:23 Cesare Gonzago (5) #12

Amint látom, a Délidőt is a közelmúltban osztályoztad. Örülök, hogy a Vad banda is tetszett. Be kell valljam, a tengernyi westernfilm közül számomra ez a legkedvesebb. Utaltál a civilizálatlanságra: hogy tetszett Mapache tábornok tivornyája, s milyennek látod Mexikót? Én a Vad banda láttán értettem meg igazán, miért volt Peckinpah számára megkerülhetetlen jelentőségű film A Sierra Madre kincse. Freddy Sykes (Edmond O'Brien) karaktere és külleme Howard-ra (Walter Huston) emlékeztet.

előzmény: Hannibal Lecter (#11)

2010-01-17 02:05:23 Hannibal Lecter (5) #11

Hihetetlen rendezés, bravúros, megfelelő arányérzékkel adagolt akciójelenetek, hangulatos zenei aláfestés, és mindenekelőtt: FANTASZTIKUS karakterek. Régen a magányos westernhős a civilizációt vitte magával a koszos vidéki miliőbe, Peckinpah borostás arcú, levitézlett haramiái viszont maguk is a civilizálatlanság szolid variánsának hordozói, de a rendező nagy érdeme, hogy erkölcsi ingatagságuk ellenére sikerül hozzátapasztania őket a néző szívéhez. Zseniális.

2009-10-11 22:01:44 critixx (5) #10

Shall we gather at the river... :-))

Amerika válasza Sergio Leone-nak. A film, amit John Wayne azzal vádolt, hogy szétrombolta a vadnyugat mítoszát. :-)

2009-10-11 21:23:24 Cesare Gonzago (5) #9

Hajrá, én is nézem! Peckinpah legjobb filmje A szökés mellett, amúgy pedig a western műfajának egyik legékesebb dísze: véres és mocskos gyémánt.

előzmény: critixx (#8)

2009-10-11 21:14:56 critixx (5) #8

Épp most megy a TCM-en! :DDDD

2009-04-25 17:58:13 Jereváni Rádió (4) #7

Bár nem láttam még a filmet, de az.

előzmény: Cesare Gonzago (#6)

2009-04-25 11:28:48 Cesare Gonzago (5) #6

Jól teszed. Steve McQueen egy félisten.

előzmény: acidphase (#5)

2009-04-25 11:26:33 acidphase (5) #5

ehhez mondjuk harmadik megtekintés kellett, elsöre egyáltalán nem tetszett arra emlékszem..
azota igyekszek beszerezni még peckinpah filmeket, pl az általad emlitett getawayt mcqueen-el.

2009-04-25 11:18:43 Cesare Gonzago (5) #4

Megértéssel fogadják a Vad banda rajongói, így magam is. :)

előzmény: acidphase (#3)

2009-04-25 11:15:19 acidphase (5) #3

meg kellett valtoztatnom a szavazatomat jó-rol zseniálisra.. ;)

2009-03-21 14:50:10 VVega (5) #2

Ez volt az első Peckinpah westernem, és nagyon bejött ez a stílus. A film már az első 15 percével lazán rászolgál a zseniális minősítésre. Számomra még sohasem volt ennyire mocskos, erőszakos, és egyben meghaladott a vadnyugat.

2008-04-28 14:40:06 Jill (5) #1

Mit lehet írni a világ egyik legjobb westzernjéről? Nálam körülbelül holtversenyben kedvenc a Volt egyszer egy Vadnyugattal.

Nagyszerű pillanatban született, Peckinpah pályája csúcsán volt. Egész életét részegen élte le, de zseni volt a pasas. A filmjei könyörtelenek, erőszakosak, véresek, mégis költőien szépek. A Vad Banda a haldokló Vadnyugatról szól, mint minden westernje, egy olyan világról, ahol már nincs becsület, nincsenek illúziók, pár öregedő csirkefogó van, hidegvérű gyilkosok, akik csak annyiban "hősök", hogy egy fokkal még mindig jobb emberek, mint a szadista, részeges mexikói tábornok és sleppje.
És ezek a pénzéhes banditák, akik eleinte csak a saát hasznukat nézik, a végére hőssá és mártírrá magasztosulnak, megmutatják még egyszer, utoljára, mit jelent férfinak, westernhősnek lenni egy olyan korban, ahol mindez mér reménytelenül anakronisztikus. Emelt fővel és eposzi haraggal indulnak el a fináléban a végső, apokaliptikus lövöldözést megcsinálni, ami maga a vérmocskos mennybemenetel.

Áh, mindig patetikus leszek, ha Peckinpah-ról van szó... :D