Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
Gyöngyszem: köszönet és hála érte verdeleth-nek, hogy ajánlotta.
Balladai képek, mélységek és érzések, csodaszép film.
A hajó gyomrában összegyűlt 700 menyasszony képe felejthetetlen...
Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
Gyöngyszem: köszönet és hála érte verdeleth-nek, hogy ajánlotta.
Balladai képek, mélységek és érzések, csodaszép film.
A hajó gyomrában összegyűlt 700 menyasszony képe felejthetetlen...
Hozom a formámat, lassan itt, a KT-n is - szinte - egyedül maradok. Csupa olyan filmet nézek ugyanis, amit kb. senki sem látott, vagy szökőévben egyszer egy-egy bátor személy. Osztályzatok száma a legutóbbi filmjeimnél: 5, 4, 3, 1.
Sebaj, legalább nem vitatkozunk. :)
A görög rendezőtől ez a második filmem a Mikra Anglia után. Egy kulturális elemekben gazdag, hosszú utazás a nosztalgia, a becsület, a kötelességtudat és a szerelem hátterén; továbbá - természetesen - lenyűgöző fényképezés. Való élet, igazi érzések, finom, értő ábrázolás, súlyos dráma, kemény kérdésekről. Mindez úgy, hogy elbújhat mellette az uralkodó hollywoodi bullshit. Itt nyoma sincs mesterséges könnyfakasztásnak; művi, felszínes "ál-szerelemnek"; "kötelező", explicit testiségnek. Az jó kérdés - tudom, tudom, naiv! -, hogy miért nem kíváncsi rá a filmrajongók tömege. És miért az ilyen és ehhez hasonló csodákra mondják, hogy "rétegfilm"...?