Ordet (1955) ☆ 👁

Ige

(Carl Theodor Dreyer)

dán dráma

4,4
★★★★☆
74 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2024-02-14 23:47:11 dikalosz (5) #31

Némán nézek magam elé... Döbbenetes erejű alkotás.

2021-10-19 20:20:57 Ugor (5) #30

Megrázó, hogy azt csak hatan látták eddig összesen, de a tartalomleírása is nyomorultra sikerült, az biztos. (kissé átirkáltam...)

előzmény: offerus (#29)

2021-10-19 19:58:05 offerus (5) #29

A nap filmje kapcsán érdemes megemlíteni az azonos című, de kevésbé ismert feldolgozást, mindkettőt Kaj Munk - írott és élt - drámája ihlette.

2021-10-19 08:48:05 mimóza (5) #28

Ma A nap filmje.
Szeretettel ajánlom Dreyer örökmívű alkotását!

2021-09-02 17:29:05 Xuja (5) #27

Újranézve is zseniális, ha lehet, még magasabbra került a polcon nálam. Látnoki, szuggesztív erejű esettanulmány a hitről, reményről, emberségről hiteles alakításokkal és egyszerű, letisztult, visszafogott rendezéssel. A rendkívül lassú tempó és az állóképek halmozása miatt a fókusz a dialógusokon, az atmoszférán és a színészeken van, csak néha töri meg ezt egy-egy természetben játszódó felvétel, ahol azért vizuálisan is tud bizonyítani az Ordet. A befejezés meg tényleg az a szint, amit már szavakkal meg sem próbálok leírni. Súlyos, mély remekmű ez, amit még a hozzám hasonló megrögzött ateistáknak is tudok ajánlani.

2021-01-10 22:48:27 Ugor (5) #26

Igen.

előzmény: caulfield (#25)

2021-01-10 22:31:17 caulfield (5) #25

A sikered. A hited túl személyes. Nekem ez olyan, mintha azt kérdeznéd mit jelent a lelked másoknak. Megfoghatatlan és láthatatlan. Szóval szerintem a hit ebben az értelemben használva valahogy úgy viszonyul a valláshoz, mint a lélek a testhez, a szervnek kell a szervezet. De a hit nagyon emberi dolog is, összeköt minket, a siker meg összeragaszt, a szó minden baljóslatúságával együtt.

előzmény: Ugor (#24)

2021-01-10 18:13:27 Ugor (5) #24

Az én hitem vagy az én sikerem?

előzmény: caulfield (#23)

2021-01-10 18:06:23 caulfield (5) #23

Ha a szervezetet tágabb értelemben használjuk, akkor kell tömörülnöd, mert a siker másokon keresztül ér el. Intézményesíted a hited, ha úgy tetszik. De a kérdés mindig ott lóg majd, hogy mit jelent ez másoknak.

előzmény: Ugor (#22)

2021-01-10 15:23:03 Ugor (5) #22

Akkor elmondom, hogy én hogy gondolom. Mondjuk hit az, hogy egy nyomortelepen születsz egy éhező, analfabéta család 12. gyerekeként, abszolút minden létező hendikeped megvan, maradhatnál nyomort újratermelő szupernyomor, vagy lesz egy betonkemény hited, hogy mindezek ellenére világhírű tudós leszel vagy olimpia bajnok, ami százból egynek sikerül, és minden gáncs és papírforma dacára az leszel mégis. Szerintem ehhez nem kell szervezetbe tömörülnöd.

előzmény: caulfield (#21)

2021-01-10 15:08:04 caulfield (5) #21

Persze, más a hit és más a szervezetbe vetett hit, hozzátéve, hogy a te saját hited, mely ugyan szabadabb, viszont önmagában lényegtelen is. Felvetül a kérdés, hogy mihez ad erőt. Arra utalok, hogy a hit szükségszerű hozománya valamilyen vallás.

előzmény: Ugor (#20)

2021-01-10 00:21:23 Ugor (5) #20

A vallás készen ad egy hitet. Nem kell dolgoznod rajta, itt egy használati utasítás, így kell hinned és kész. És ez háztömbönként változhat. A hit, a sajátod viszont szabadabb ennél. Azt te formálhatod kedved szerint. És sokszor kapaszkodót meg erőt ad.

előzmény: caulfield (#19)

2021-01-10 00:15:55 caulfield (5) #19

A vallás bedarálja a hit igazságát az intézményesítésével. A hit viszont nem tudja megvédeni magát a vallás nélkül, ha nem testesül meg lényegtelen marad. Nehéz ügy.

2021-01-09 14:26:59 Ugor (5) #18

Gondoltam már párszor, hogy valamit írnom kéne erről, de mindig visszafogott, hogy méltatlan hülyeségeket írogatni ehhez, meg az, hogy spoiler nélkül olyan nehéz, hogy nem is lehet. De ha sokat foglalkoztat, sokat gondolsz rá, azért leszűrődik valami. Meg formálódik is. Először is, most ott tartok, hogy az egyik legerősebb kinyilatkoztatás amellett a régi tézis mellett, hogy a vallás nem hit és a hit nem vallás. A vallás ott ült, ha már bárányokról van szó, a két vezérkos képében, akik Capuletek és Montague-k voltak, és azon koskodtak éppen, hogy a saját kis privátnézeteik miatt nem adják egymáshoz lányukat vagy fiúkat. A buta, ártékony hagyományok nem engedik a keveredést, a mink mi vagyunk, ti meg a tik bigott ostobasága átitatódott mindenen, erről szól az egész történelem is, milliók meghaltak már ezért a népnemzetieskedő, igazvallásozó hülyeség miatt. Mert vallás lehet ezer, akármilyen szabó, gazda, kovács, posztókereskedő, hajószakács alapíthat egyet-egyet kedvére, attól még nem lesz igazabb egyik sem. A legtöbb ilyen csak a másokkal szembeni gyűlölet, az uszítás melegágya. Tulajdonképpen negatív emberi tulajdonság. A hit meg nem az. Hit nélkül élni, a semmiért, a sehová, olyan, mint végigélni egy biológiai életet az elléstől a vágóhídig a húsiparban. Abban is lehet táplálkozás, anyagcsere, közösülés, bármi. A hit meg valami különleges erő. Gyönyörű szimbólum a gyermeki hit, a tiszta, az érintetlen, az ártatlan. Talán tényleg benne van minden potenciális lehetőség, hogy felnőve hegyeket mozgasson meg, kézrátétellel gyógyítson, vagy mint Yoda, kiemeljen pusztán gondolattal egy űrhajót a Dagobah-n a mocsárból. De ennek baromira semmi köze egy bársonyba és bíborba öltözött vén trottyhoz, aki fölszuszog egy arany szószékre és onnan hinti az igét az általa, meg a király által kizsákmányolt, a műveletlenség csapdájába tartott parasztoknak. Talán a romlatlan hit mindenre képes, és talán éppen a vallások pusztítják el önös érdekből. Talán ezért menekülnek el a remeték évszázadok óta a civilizációból, hogy ezt megkeressék, megtalálják, de már későn. Vagy, ha megtalálják, soha senkinek nem tudják átadni. A gyerek meg csiszolatlan ékkő, mielőtt még elfertőződött volna Koránnal, Bibliával, hindu kasztrendszerrel, marxizmussal, még bármi lehetne. Ha a hitét a mesék keltik, a gonosz boszorkány elleni közdelem, vagy a tündér jósága, az is jó. Ha megmenekülne mindenféle izmus befolyása alól, talán hihetne tisztán felnőttként is. De ez nem lehetséges. Nem lehetünk kommunikációmentes remeték valamennyien. Mert annak sem lenne semmi értelme.

2021-01-07 21:43:20 Ugor (5) #17

Nehéz visszatalálni a mindennapokba ezután a film után. Nekem még nem sikerült.

2021-01-07 12:00:33 macready (5) #16

„Valójában az Ordet több tekintetben is a „legrealisztikusabb" vagy "legnaturalistább" film, ami a hit, a szeretet és a szerelem hatalmáról és a természetfölöttiről szól; Dreyer mellőz minden trükköt. Noha Henning Bendtsen letisztult, mégis kivételesen gyönyörű fekete-fehér képei ragyogó fénybe vonják Borgenék házikóját és legelőit, Dreyer nyugodt ritmusai, hosszú beállításai és csalókán egyszerű jelenetezése azt sugallják, hogy szimpla kamaradrámát látunk közönséges parasztemberekről. Csak Johannes behízelgő hangja tűnik szokatlannak, akinek, végül is, nincs minden rendben a fejében. Ebben van az Ordet nagysága: mire megtörténik a „csoda", a film integritása már meggyőzött bennünket - értjük a vásznon látható embereket, mert a tetteik, érzelmeik, gondolataik és kételyeik azonosak a mieinkkel. És amikor Inger még egyszer kinyitja a szemét, valószínűleg ugyanazt érezzük, amit ők: elképedést, boldogságot és szívbéli álmélkodást. Még ha az Ordet nem térít is minket vallásos hitre, legalább tanúi lehettünk a filmművészet legnagyobb értékeinek.”

2020-11-27 22:39:52 mimóza (5) #15

Ma este tettem egy egészen vakmerő lépést: nem egyedül néztem ezt a felmérhetetlen csodát.
Először merészkedtem el odáig, hogy mással is megéljem az élményt, és a végletekig sebezhetően létezzek, belemerülvén ebbe a történetbe. Hiszen itt nincsenek határok. Csak a hihetetlen ellipszisek, amelyeken végigkeringsz, és megszűnik idő, tér. Máshová érkezel, mint ahonnan indultál, s valami leolvad rólad, ami addig fagyott szoborrá tett... Pontosabban... nem is érkezel meg. Inkább pályára állsz.

Éterien igaz üzenet, nem emberek nyelvén... hanem az egyetemes, a mindenséget átszövő gondolatén... sokkal jobb hely lenne világunk, ha többen értenék - jajjj! nem jó szó ez itt! - inkább: szívük mélyén éreznék ezt a nyelvet...

2019-07-01 20:26:29 mimóza (5) #14

Ezt a finom műalkotást legszívesebben odacsempészném titokban mindnyájatok íróasztalára, éjjeliszekrényére, esetleg e-mailjei közé, hogy egy este, amikor lassan elcsendesedik a környék, beburkol a sötét, és csak egy apró lámpa világít melletted, akkor elővedd, elindítsd, és belépj ebbe a Dreyer-álmodta világba; ahonnan nem úgy jössz majd ki, ahogyan bementél.

Dreyer maga nem pap volt, hanem tudós újságíróból lett direktor, tehát prédikáció helyett - mondom helyett!! - úgy mesél neked Életről, Hitről, Kételyről, Szerelemről egy végletekig letisztult, gondosan lepárolt közegben, hogy rövidesen ott sétálsz a fehér függönyös szobákban, és akarva-akaratlanul meghallgatod annak a fura alaknak a szavait, aki minden bejövőhöz intéz pár szót. Bármilyen is a háttered, a szereplők közül egyikkel valamilyen fokig tudsz majd azonosulni, ezért otthon érzed magad a farmon, ebben a családban.

Amióta leperegtek az utolsó jelenetek, valami ilyesmin gondolkodom folyamatosan:

„Tudod, hogy én miben hiszek? Hiszem, hogy sok kis csoda történik titokban. De Ő csak csendben cselekszik. Hogy ne csináljanak nagy hűhót körülötte.”

2019-02-20 09:37:05 somogyireka (5) #13

Ez a film, amikor csakis elhalkulni illik, itt ér véget az összes mondat. A gondolkodás megtette feladatát, elhozott minket a legutolsó pontig, ameddig a kutatásban eljuthatunk. Könnyeink is elfolytak már, aggódtunk, örültünk az élet okán eleget. Talán most először töltődik fel valódi tartalommal az Isten szó is. És a "csoda" válik az egyetlen valósággá, mellette minden más innentől csak felsejlik, úgy tűnik, mintha lenne, de nincs.

2019-02-15 20:50:13 ryood (5) #12

áh, megadom magam. ez a film mindenhogyan zseniális!

2019-02-15 18:49:15 ryood (5) #11

ha egy kicsit rövidebb lenne, megadnám neki a zseniálist..persze így is borzasztó erős alkotás.

2018-10-01 23:35:23 sleepingdancer (5) #10

Nem nagyon lehet erre mit mondani. 10/10.

2017-11-09 17:11:32 Norbert Simon (5) #9

A legnagyobb és legszebb spirituális/vallásos filmdráma melyet valaha láttam. Sokáig megmarad bennem az élmény. Nagyon jó színészi játék jellemzi. A rendező is nagyon jó. Érdekes, drámai történet a hit elvesztéséről és annak kereséséről, családokról és viszályról. Különleges művészi darab. Bevallom csak a negyedik megtekintés után csillagozom ötre. Négy még nem elég erre. A vége az egyszerűen csodálatosan szép lett. Ezért lett öt!

2017-10-24 14:25:36 Norbert Simon (5) #8

Egy igazán szép és rendkívül érdekes film az Ordet. Nem olyan könnyű de egy igazán emlékezetes filmélménnyel gazdagodtam. Néha az ilyen filmekre is szükség van. Szerény véleményem szerint az egyik legszebb a vallással kapcsolatos témájú filmek soraiból. A színészek alakításai nekem különösen tetszettek. Én nekem kétszer is meg kellett néznem ,hogy jobban megértsem( angol feliratosan) néztem. Ez egy szép és igényes, és igencsak művészi film.

2015-03-20 09:40:05 bambusz11 (5) #7

módosítanom kellett az értékelésemet 4-ről 5-re. nálam az igazán jó film kritériuma, hogy két nappal a megnézés után is eszembe jusson és gondolkodjak rajta, hát ez bőven teljesíti.

2014-10-12 12:36:20 caulfield (5) #6

Nehéz leírni, hogy ez mekkora film. Pedig a szimplaságából, felszíni együgyűségéből látszólag nem fakad több, mint egy hiteles kamaradráma. Aztán legfőképpen Inger lényének köszönhetően olyan határokat lép át a maga természetességével, amelyeket még csak megközelíteni sem képes sok filmes.
Az ember érzése, hogy a film kitölti a teret - maximálisan. Vagyis elmond mindent, amit emberi nyelven a művészet elmondani tud.
Inger (mint főnév), amit hordoz és közvetít a film végével teljes kört alkotva az maga a teljesség. Inger, szó, végeredményben pedig ige. Tiszta és a rothadó időn túli, vallás feletti.

2013-02-19 22:58:11 Xuja (5) #5

Kamaradráma erős transzcendens áthallásokkal. Dreyer az egyszerű, puritán rendezői eszközökkel is elképesztő hatást ér el, nagyon nagy alkotás.

2013-01-24 22:39:31 Adam Taylor (5) #4

Letaglózó, hátborzongató és mégis hihetetlenül felemelő. Azt hittem, ebből a szempontból a Jeanne D'Arc-ot nem lehet felülmúlni. Jelenleg azt érzem, az Ordet-el mégis sikerült.

2011-02-25 19:33:56 filmkritikus (?) #3

IMDb szerint: Az ige. Amúgy fantasztikus film.

előzmény: kezdetektől (#2)

2011-01-06 18:30:06 kezdetektől (?) #2

magyar cím: A szó

2008-09-20 20:15:38 Dougie (?) #1

a történet igen erős (Kaj Munk színművének adaptációja), és a film képei gyönyörűen kontrasztosak
Dreyer ritmusai, hosszú beállításai és csalókán egyszerű jelenetezése azt sugallják, hogy szimpla kamaradrámát látunk közönséges parasztemberekről, pedig micsoda film, legfőképp a hitről - többek között egy túl sok Kierkegaardot olvasott és "kissé" megőrült "Jézusfigurával"...