Star Wars: Episode V - The Empire Strikes Back (1980) ☆ 👁

Star Wars V. rész: A Birodalom visszavág

(Irvin Kershner)

amerikai akciófilm, fantasy, kalandfilm, sci-fi

4,4
★★★★☆
1432 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆
2005-06-05 Hannibal Lecter

Fanatikus rajongók hadának testét tölti el zsibbadás mind a mai napig, ha valahol, utcán, plakátokon, mozikban meglátják a kétsoros, sárgás feliratot: Star Wars. A jelenség 1977-ben indult hódító útjára, és egy csapásra ismertté tette az egész stábot: az alapgondolatért, a forgatókönyvért és a rendezésért felelős valódi "főhős"-t, a mítosz atyját, George Lucast, továbbá az addig teljesen ismeretlen főszereplőket, Mark Hamillt, Carrie Fishert és Harrison Fordot. Az akkori mércével mérve nagy költségvetésű űrmese dicséretesen teljesített a jegypénztáraknál, és bár a történet látszólag körbeért -a főhős elindult, megküzdött a gonosszal és győzedelmeskedett- sejthettük, hogy mindennek folytatódnia kell, nem merülhet ki egyetlen epizódban. Lucast azonban mind mentálisan, mind fizikailag megviselték az Egy Új Remény forgatásai, ezért úgy határozott, felkel a rendezői székből, és valaki mást ültet bele. Így jött a képbe Irvin Kershner rendező, és végre-valahára 1980-ban ismét feljajdulhattunk, hátunkon újból végigfuthatott a jól ismert borzongás, üdvrivalgással támadhattuk a mozi pénztárait, és ismét hódolhattunk a popkultúra időszakának legterebélyesebb, legsikeresebb, legmonumentálisabb eposza előtt.
A történet szerint a Galaktikus Birodalom könyörtelenül megtorolta a Yavin rendszerben elszenvedett vereségüket. A lázadók megmaradt csoportja a fenyegetés elől a távoli Hoth jégvilágába menekült, megpróbálván elrejtőzni a birodalmi flotta elől. A gonosz Darth Vader nagyúr (David Prowse) parancsára kutaszdroidok ezrei sereglettek ki a galaxisba, hogy a rebellisek és az élükön még mindig ellenálló Luke Skywalker parancsnok (Mark Hamill), az ifjú Jedi nyomára leljenek. Miután a Birodalom felfedezi gondosan titkolt búvóhelyüket, a szövetségnek menekülnie kell, amilyen gyorsan csak lehet. A meglepetésszerűen támadó birodalmiak -Vader vezénylésével- problémamentesen igázzák le a szövetség létesítményét. Han Solo kapitány (Harrison Ford) és Leia hercegnő (Carrie Fisher) kénytelenek elmenekülni, nyomukban a flottával, az ifjú Luke pedig Obi-Wan Kenobi (Alec Guinness) útmutatását követve elvetődik a Dagobah bolygó mocsarában rejtőzködő Yodához (Frank Oz), az utolsó élő Jedi mesterhez, aki majd felkészíti őt a végső összecsapásra Darth Vaderrel...
Lucas zseniális érzékkel szövögette tovább a galaktikus háború történetét. Miután Vaderék kiugrasztják őket menedékükből, a főhősök előtt ismét tengernyi megpróbáltatás tornyosul. Ügyes csavarok és nagyot lendítnek a nem túl összetett cselekményen a Han és Leia közt kibontakozó, csipkelődős-évődős szerelmi szál, Yoda bemutatása, felvezetése és helye a történetben, Luke önfejű türelmetlensége, és a ki tudja, hányszor idézett ördögi fordulat: "Én vagyok az apád." Mindezek bizonyítják, hogy a Star Wars nem feltétlenül csupán a látványról szól, cselekménymenete nem válik sekélyessé, vontatottá, és A Birodalom visszavág legendásan sötét tónusú is. Lucas az előző epizódénál sokkal pesszimistább hangvételű forgatókönyve nyomán Kershner-nek sikerült egy sokat méltatott, szinte már apokaliptikus atmoszférát megteremteni. Ezt a szinte már félelmet keltően reménytelen hatást a helyszínek erősítik leginkább. Figyeljük csak meg, mekkora szakadék tátong a kilátástalanul homályos, ködös dagobah-i mocsárvilág, a Felhőváros feketés-szürkés színei és az Egy Új Remény képi világa között. Bár az előző részben egy nagy mester ment el a kötelező filmvégi fénykardpárbaj során, ezt mindenféle vér és fájdalom mellőzésével oldották meg. Itt viszont szinte anatómiai pontossággal láthatjuk, amint céltudatos főhősünk a Vaderrel vívott küzdelemben elveszíti a kézfejét. Láthatjuk sistergő csonkját, hallhatjuk velőtrázó kiáltását, szinte érezzük az égett hús orrfacsaró bűzét. Kemény és megdöbbentő montázsok ezek, és ebben rejlik az ötödik epizód nagy erénye, ezért nem válik csupán egy semmitmondó, újdonságot felmutatni nem tudó, önismétléssé laposodó folytatássá; mert új hangulatot teremtett, szemben az előd tündérmese-szerű, felszabadult, reménykedő, idillikus légkörével. Hogy mindezt sikerült véghezvinni, az elsősorban Lucas fantasztikus szkriptjének, és Kershner-nek az érdeme.
A látványvilág természetesen most is felteszi az i-re a pontot. Rendkívül hatásos a jelenet, melyben birodalmi lépegetők közelednek lassan a végtelen hómezőn, közben a lázadók távcsövön kémlelik a túlerőt. A Hoth-on zajló csatajelenet parádés, Lucas ismét bizonyított a trükkök terén, persze az előző film már meg is teremtette az alapot neki erre. Személyes kedvenceim az aszteroidamezőben játszódó jelenetek, amelyek során Han zsonglőrködik néhány termetesebb példány között, és emberfeletti manőverezési képességeinek köszönhetően ki is kerül a kutyaszorítóból. Az egyik ilyen jelenetben egy szembejövő aszteroida tulajdonképpen egy krumpli -a hibavadászok természetesen gyorsan kiszúrták ezt, de sebaj, ennyi még belefér. A báb Yoda is tökéletesen megfelelt, legalább nem kellett csupán "odaképzelni", mint az új epizódokban. Az összképen ismét csak a színészi alakítások rontanak egy keveset. Mark Hamill és Carrie Fisher sajnos most sem tanulta meg a színészmesterséget, Ford persze itt is kirázza a kisujjából a nagyszájú csempészt, köszönetet mondhatunk még Frank Oznak Yoda remek szinkronjáért, és Alec Guinnessnek a pár másodperces cameójáért.
A Birodalom visszavág megreformálta a Star Wars-mítoszt. Nem döntötte romokba az előd hírnevét, akár a szintén ígéretesnek induló A cápa folytatása(i), ellenkezőleg: újdonságokkal is szolgált. Rájöhettünk, hogy a Star Wars nem mindig csupán gyerekeknek szól. Így sikerült hát a Birodalomnak visszavágnia, de keményen, és jócskán "túlszárnyalni" (ugyanmár) az Egy Új Reményt: a rajongók többségének máig ez a kedvence. Én azért mégis maradnék az eredetinél elveim miatt.

100%

Vissza a cikkekhez...