American Graffiti (1973)

Igazából azt kaptam, amire számítottam - baromi hangulatos, korhű, remek soundtrackkel, és a gegek rengeteg, később az amerikai vígjátékokban toposszá váló motívumokat is megidéznek. Maga a történet viszont nagyon soványka, a tanulság elkent és igazából nem ismerjük meg a karaktereket sem - de azért ne legyünk igazságtalanok, ennek a filmnek sokkal inkább a tét nélküli szórakoztatás a célja, ellentétben a Haragban a világgal vagy Az utolsó mozielőadás lélektani drámájával.

A folyamatos rádiózás és a felvonultatott zenék szerves része a koncepciónak, a dalok nagyszerűen simulnak bele a sztoriba, és párszor volt olyan érzésem is, hogy szívesebben hallgattam volna őket határozottabb keveréssel - a sokszor süket szöveg helyett hadd szóljanak inkább Buddy Holly, Del Shannon, Beach Boys, Fats Domino, Platters stb örökbecsű slágerei. Stabil négyes.

Micsoda kocsik vannak ebben a filmben! Ilyen szempontból egy igazi kincsesbánya a szemnek. Alapvetően jobban szeretem az európai autók formavilágát (legyen szó az '50-es és '60-as évekről vagy akár a jelenről), de meg kell hagyni, ezeknek az amcsi benzinzabálóknak volt stílusuk.
De persze nem emiatt gondolkoztam el még az ötösön is, hanem mert ez egy remek film. Több érdekes, ötletes szála is van (talán egyedül a "Ronny" Howard-os volt kicsit unalmas és érdektelen) és ezek finoman gabalyodnak egymással itt-ott, aztán végül mind szépen összeér, szóval úgy van megírva, ahogy az ilyet kell.

nagyon jó és szerethető karakterek, remek zenék.

Feljavítottam egy osztályzatot, most jobban tetszett mint sok éve mikor először láttam. De hármasnál így sem tudok rá jobbat adni.

Ritka eset az ilyen: abszolút középszerről indul a film, aztán a hangulat magával ragad, azt mondom, ez egy jó film, majd jön a finálé, és megadom neki az ötöst. Ahogy megtudja Curt a telefonban, hogy az imádott csaja csak egy ribanc, és a "Szeretlek!" kiszólás (amit ugye nem hallott) csupán egy "üzleti fogás" volt semmi más, és a repülőből kinézve ott a fehér járgány, amit egész éjjel üldözött. Csodás befejezés.

A hangulat az, ami még pluszban eladja a filmet, és igen, nyilván Linklater is ehhez nyúlt vissza a Tökéletlen időknél, de itt a forgatókönyvet legalább sikerült megírni.

Végül is első kézből ismerhetjük meg az amerikai álom néhány alapelemét: nagy menő autók, szűk szavú párbeszédek, csini csajok (akik imádják a nagy menő autókat és a szűkszavú párbeszédeket) meg a barátság, mindenek fölött. Egy éjszaka erejéig. Még nincs energia válság, nincs Vietnám, még minden lehetségesnek látszik, legalább is addig, amíg szól a rock. És mielőtt beköszöntene a reggel, vége is lesz a filmnek. Mehetnek haza a legények.

Na, azért a 3-as közel sem a kornak, a nosztalgiának szól - nálam legalábbis:

Kétségtelenül a zenék és a hangulat az erényei ennek a filmnek. Én imádom ezt a korszakot, legszívesebben ekkoriban léteztem volna. Mikor nem volt mást csinálni fiatalon, csak kint lógni az utcán. Nem volt számítógép és efféle hülyeségek (max. tévé vagy a George McFly-hoz hasonló geekeknek a képregények, melyeket olvashattak ahelyett, hogy a bálban feszítettek volna :D).

A hangulat 5-ös. Én mindig is azt mondtam, hogy rossz helyre és időbe születtem: én pont ebbe a korszakba és helyre való lennék, amit a filmben láthatunk. :D A 3-as a megvalósításnak szólt. Mint írtam, szerintem Lucas nem igazán tudott épkézláb sztorit összehozni, és 1-2 kivétellel a karaktereket is eléggé elmismásolta. Pedig ez a korszak többet érdemel.

Igazad van, lelketlen banda a sok hármasozó. Leültetném őket és húzóra végignézetném velük a Happy Days 11 évadát. Akkor majd átéreznék a kor szellemét. :)
Ez meg csillagos ötös.

Áá, nincs ez túlértékelve, kedves next generation... ez nekünk volt, ott és akkor. Pont talált. Jött, látott, zenélt, autózott és vitt. Ma is elvisz valahová, egy letűnt korba, megérint, elmesél, egy igazi kordokumentum. Mit tegyünk, az akkori lelkünk ma már csak egy 3-ast ér. ((

Na jó, de ez nem olyan rég még nem volt ott. Amikor én néztem, akkor még csak simán American Graffiti volt a címe. Meg amúgy is, minek?

"A rock nagy évtizede" :D. Szerintem ez még nem is olyan szar, mint az átlagos mai "átfordítások", mert végülis erről szól a film (50-60-as évekről). Meg gondolom, ha ezt nem 20 éves késéssel mutatták be, hanem csak 5-10, akkor a magyarok még nem igen tudták, mi a franc az a graffiti. :D

Mi ez a magyar cím, emberek? :O

Most gomez1000 pártjára kell állnom: erősen túlértékelt film szerintem is. A gesztus persze szép, és tudjuk, hogy Lucas is így élt, tulajdonképpen Richard Dreyfus őt személyesítette meg. De igazából az egész sztori olyan langyos, langymeleg.

Mondjuk én 4-est adtam volna rá, ha nem hullámzik a minőség. Az első egy óra elég lapos volt, a második viszont már izgalmasabbá vált.

Kétségtelenül a zenék és a hangulat az erényei ennek a filmnek. Én imádom ezt a korszakot, legszívesebben ekkoriban léteztem volna. Mikor nem volt mást csinálni fiatalon, csak kint lógni az utcán. Nem volt számítógép és efféle hülyeségek (max. tévé vagy a George McFly-hoz hasonló geekeknek a képregények, melyeket olvashattak ahelyett, hogy a bálban feszítettek volna :D). S nem gondolom, hogy nincs ennek a világképnek létjogosultsága a 2 évvel korábbi Utolsó mozielőadásé mellett. E két film egy érem két oldala. A kisvárosi miliőt nem szabad összemérni a falusi unalommal. Mindkét világkép igaz. A kérdés csak az, ki, milyen közegben élt. Lucas így nőtt fel, ahogy a filmjében szereplők: autójával fel-alá járkált az utcákon, nőket hajtott fel, rock'n'rollt bömböltetett. Ez egy létező világ volt. Nem hiszem, hogy hazugnak nevezhető a Last Picture Show világával szemben. Ezek párhuzamosan léteztek.

Mondjuk azt a filmet zseniálisnak tartom, mert van egy épkézláb sztorija, kidolgozott karakterei és egy nagyobb célja annál, hogy nosztalgiázzon. Ez viszont tényleg csak arra jó, hogy rákérdezzen: "te hol voltál 1962-ben?". És kétségtelenül jó látni, hallgatni ezt a világot, de azért 2 órában ez kicsit sok. Ráadásul Harrison Ford és a kis szemüveges loser karakterén kívül a többi figurát elég sótlannak éreztem, nem is igazán érdekelt a sorsuk.

Viszont: e filmben még érződött, hogy Lucas szeretetből, szívvel-lélekkel készítette, nem pedig csak lélektelen árucikknek tartotta a filmet. Ez mindenképp értékelendő. De szerintem az American Graffitin is látszik, hogy Lucas nem jó rendező: fantáziája van, de nem tud mit kezdeni a sztorival és a karakterekkel.

Ha a rock and roll számok, és a stílusos kocsik nem lettek volna a filmben, akkor semmi stílusa nem lett volna. A szerelmi szálak kidolgozatlanok,csakúgy, mint a fiúkkal történt események. Hiába a nagy név, nekem ez kevés volt.

Ez olyan, mint egy hatvanas évekbeli Project X

Hah...

Nagy csalódás. A vége felé már azt éreztem, hogy vagy öt órája ott ülök és bambulok. Pedig a szálak érdekesek, csak a kor szellemét nem kapom meg. Ez olyan, mint egy hatvanas évekbeli Project X. :D
Valószínüleg most bennem van a hiba (ha nem is fele-fele arány.)

A sok jó zene közül az egyik nagy kedvencem: [link]

Persze,ebbe az autós lófrálásba én sem,csak az egyes részleteibe.A humora miatt szimpatikus ez a film.
Sok a szerethető szereplő,míg a másik két alkotásban alig találtam ilyet.
Kár,hogy a háborút belekeverték.

Most ugyebár a Last Picture Show-ról beszélünk (az American Graffiti topicjában :P).
Nos, mint mondtam, ott, az Eisenhower érában, még konzervatív volt a közerkölcs (legalábbis külsőleg). Szóval a film biztosra veszem, hogy pontos korrajz.
Visszatérve az American Graffitire. Én ebbe sem tudom beleélni magam a helyzetismeret apropóján, mivel tőlem teljesen idegen a helyzet, hogy a város kollektívan az utcán lófrál. És egyébként a mai helyzethez képest ez még mindig egy fokkal konzervatívabb.
Azért tudom beleélni magam mind a LPS-be, mind ebbe, mert piszkosul jó hangulata, és (rám) hatásos hangulatteremtése van.

Mondjuk eddig nekem is négyes fölé volt a film, most ment át ötös alá szintre, ahogy az LPS is nemrég ugrott gyenge zseniálisról közepesen erős zseniálisra. Lehet, hogy fogékonyabb lettem az efféle filmekre. :)

Ezt az erkölcsiséget Európában már a I.Világháború után túlhaladták.Igaz akkor meg átestek a másik végletbe.Lásd:Berlin a 20-as években.
Az újabb háború után az akkori fiatalok végképp értetlenül álltak anyjaik,nagyanyjaik "erkölcse" előtt.És hol volt akkor még 68...
Ezért nem tudom beleélni magam ezekbe az amerikai kisvárosi filmekbe.Bár tudom,ez egy zárt közösség,a változás nem innen indul el.

Ja, értem.
Nos akkor lásd előző hozzászólás:
"Mondjuk ez egy évtizeddel később játszódik, mint a Last Picture Show. Ez nem a konzervatív Eisenhower ifjúság, hanem a liberális Kennedy ifjúság. Éppen egy merényletre a hippi korszaktól."
(azóta utánanéztem, a másik két merénylet már bőven a hippi korszakban volt)

Pont ez a Viktoriánus erkölcs.A látszaterkölcs.Meztelenül fürdőzünk,de szűzen megyünk férjhez.

Ezt az általad "viktoriánusnak" titulált erkölcsökre értettem. Ami azért messze nem az volt, lásd meztelen fürdőzés, nyílt szeretőtartás.

Mondjuk ez egy évtizeddel később játszódik, mint a Last Picture Show. Ez nem a konzervatív Eisenhower ifjúság, hanem a liberális Kennedy ifjúság. Éppen három merényletre a hippi korszaktól.

Engem pont az ragadott meg,a szereplők itt végre(ellentétben az Utolsó mozielőadás vagy a Ragyogás a fűben c. filmekkel)nem buta,aljas,számító,az életet csak szenvedő,testi-lelki nyomorban élő,kocsival mászkáló,de Viktoriánus erkölcsökbe ragadt fiatalok.
Itt én is néha magamra ismertem,a másik két filmen sokszor csak értetlenkedtem.
A film alaposan alulvilágított,pedig a forgatás helyszínén járó Coppola szólt Lucasnak,legalább az esti jeleneteknél használjon lámpát.

Fura, hogy unalmasnak mondják. Szerintem sokkal pergőbb, mint a Last Picture Show. Amúgy, az az utóbbi megtekintés alkalmával akkorát ugrott előre, hogy lefőzte ezt a filmet, pedig második megtekintésre ez is feljebb ment, de még így is az maradt előrébb.
Furcsamód én éppen a forgatókönyv pergősségét emelném ki. Azt, hogy a négy különböző szálon mindig történik valami, és egyre jobban megismerjük a négy főszereplőt, valamint kalandjaik egyre jobban gyűrűznek, minden epizódról epizódra (ez ügyben Béka a favorit, akinél Lucas szerintem egy random találkozási táblát használt :)). Ja, és amúgy a film sztorija és szereplői nagyon szórakoztatóak, aranyosak, szerethetőek, és néha hasonló helyzetbe kerülnek, mint én kerültem, kerülök, kerülni fognak... csak persze egy másik világban. A forgatókönyv mellett Lucas rendezését is meg kell dícsérnem. Igaz saját könnyű helyzetben van, mikor saját történetét és karaktereit kell vezetnie, de szerintem nagyszerűen teszi. A zeneválasztás fantasztikus, a képi világ megnyerő, és az egész film hangulata szerintem magával ragadó. Igaz, már a LPS-nél is leírtam, hogy nekem bejönnek az ilyen életmód, meg generációrajz filmek. És, ahogy valaki lentebb írta, a hangulat annak ellenére ragad magával, hogy a film a születésemnél két évtizeddel korábban, egy fél világgal arrébb játszódik, tulajdonképpen semmi közöm hozzá.
Eddig négyes volt, de most már ötös a film nálam.

egyet értek, nekem is ez jutott az eszembe
:)

No en pont ellentetesen latom. Az Utolso mozieloadas majdnem megerdemli az otost, ez viszont egy kifejezetten elszabott film. A vidam oldalon akkor mar sokkal inkabb Tokeletlen idok es leginkabb Moszkva ter.

Az amerikai kisvárosokról szóló,fiatalokat bemutató alkotások közül inkább ezt választom,mint a lehangoló Utolsó mozielőadást,vagy a Ragyogás a fűben c. filmet.
Talán a gyorsulásbajnok és a kocsijába betolakodó kislány kettőse a legjobb.

Korrekt "tini" sztori, karakter rajzok.

Kifejezetten szeretem az ilyen filmeket, ennek ellenre ez sajnos hatalmas csalodas volt. Unalmas, tulsagosan is tipikus karakterek, erdektelen fo cselekmenyszal es az epizodok kozul sem tudnek kozepesnel jobbat emliteni.

Olyannyira fellelkesített a lemez árfekvése (990 Ft), hogy megrendeltem.

Mondjuk igen, de feledhető volt.

Engem sem, de kellemes szórakozásban részesített.

Annyira nem ragadott meg.

Én sem rajongom a kommersz amerikai életformáért, bár a stílusos autókat szeretem; és konzervatív polgárként sem okozott számomra meghasonlást, hogy a hatvanas-hetvenes évek "könnyűzenéje" iránti töretlen rajongásom nem illeszthető be politikai meggyőződésembe. :)

Lucas eme filmje számomra csupán kellemes szórakozás, semmi több. A "nosztalgiázás" mindig ellenemre volt, múltba révedezésem pedig inkább az ókori Rómába visz, nem az ötvenes-hatvanas évek Amerikájába.

Számomra pont az a nagyszerű az ilyen filmekben, hogy annak ellenére kelt bennem nosztalgikus érzéseket, hogy nem éltem ebben a korban és nem is voltam még Amerikában. Szerintem ennek a filmnek a lényege, a "mondanivalója" ugyanis pont, hogy univerzális.
Az autók engem sem érdekelnek különösebben, de ebben a filmben mindössze kellékek, díszletek a kocsik.

A '70-es évek elejére felnőtt az a nemzedék, mely az '50-es '60-as évek autósmoziba járó, rock'n'rollt hallgató, gyorsbüfékben hamburgert zabáló, bőrdzsekiben vagánykodó tinédzsereit alkotta. Szívesen néztek tehát a mozikban efféle a "békésen lázadó kamaszkorra" emlékeztető filmeket, ezért is készült ennyi, eme korszakot felelevenítő nosztalgiafilm a '70-es években, hol jobb, hol rosszabb, hol drámaibb és sivárabb, hol nyálasabb kiadásban (pl. Az utolsó mozielőadás és a Grease, ennél nagyobb ellentétet nem tudok mondani).

Sajnos nekem sohasem jött be a műfaj, Lucas eme filmjétől is mindig idegenkedtem. Nagyrészt valószínűleg azért, mert egyrészt nem kedvelem az amerikai életstílust és nem is éltem ott és akkor, ezért nekem nem ad ilyesféle érzelmeket, mint egykori célközönségének. Másrészt mert kevés dolog van, ami kevésbé érdekel, mint az autók, és számomra mindig különös volt, miért tartják egyfajta fétistárgynak más férfiak (péniszpótlék esetleg... ld. a Family Guy ide vonatkozó epizódját... :D).

Nemrég láttam először ezt a filmet, és az jutott eszembe, hogy milyen kár, hogy egy ilyen tehetséges rendező, mint Lucas azóta nem rendezett mást, csak Star Wars-filmeket.
Egyébként jól gondolom, hogy ez volt az első "tinifilm"? (abszolút nem pejoratív értelemben) És így megalapozta ezt a tág értelemben vett "műfajt", amibe később olyan filmek tartoztak, mint a Forró rágógumi-filmek, a Party zóna, a Malackodók, majd az Amerikai pite-filmek stb?
Linklater kiváló filmje, a Tökéletlen idők amúgy nagyon hasonlít erre a filmre.

A befejezéssel kapcsolatban elég ambivalens érzéseim támadtak.Nem tudom mi volt Lucasék célja,de az egész film szabados, felszabadult légköréhez nem illett ez a finis. Viszont minden bizonnyal életszagúbb.
A feliratok alapján kiderül, hogy Milner hamarosan autóbalesetben meghal(James Dean-párhuzam), Béka 2 év múlva eltűnik(tehát valószínűleg ő is meghal), Steve belesüpped a kisvárosi életbe, egyedül Curt viszi valamire: író lesz
Nekem például Béka volt a legszimpatikusabb karakter és erre ilyen csúnyán elbántak vele. :)
Na mindegy, azért jár az 5 pont.