The Collector (1965) ☆ 👁

A lepkegyűjtő

(William Wyler)

amerikai-angol dráma, thriller

4,1
★★★★☆
131 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2022-07-26 20:46:11 Xuja (4) #11

Feszes, kiválóan megírt és eljátszott, mindössze kétszereplős kamaradráma, ami egy egyedülállóan bizarr témát dolgoz fel - Stamp kukkoló emberrablója még a Kamerales gyilkos hajlamú operatőrénél is félelmetesebb jelenség - a kimért, visszafogott, de így is átütő alakításnak ebben nagy szerepe van. Azért az ásós jelenet okozott némi fejfájást, viszont a befejezés a maga egyszerűségében visszarántja a filmet a rendes kerékvágásba. A négyes erősebbik fele.

2021-12-12 09:23:59 oscarmániás (5) #10

Alternatív befejezés, direkt, vagy véletlen, szerintem hatásosabb (a monológos "sorozatgyilkos" jövő zárójelbe helyezi a korábban történteket) : autó a pince mellett, beteg elme leszalad a haldoklóhoz, aztán nem történik percekig semmi. Olyan mint síremlék+halottaskocsi, elől a temetői virágok, a fák sötét árnya a halált sejtetik. Ez véletlenül jobb, de aki nem olvasta a regényt, abban kérdések maradnak a végkifejletet illetően.

2020-01-15 16:50:37 DevilTakeU (5) #9

Ferdinand "Freddie" Clegg egy csendes,aluliskolázott,nem túl népszerű hivatalnok. Ezenkívül eltorzult értékrendű,fanatikus,a maga teremtette fantáziavilágban él. Rajong a szépségért,kiskora óta lepkéket gyűjt hogy aztán gyönyörködjön bennük,ám élete "legnagyobb lepkéje" Miranda Grey festőnövendék,maga a megtestesült kifinomultság és szépség. Freddie 71 ezer fontot nyer az állami totón,munkahelyén felmond,tágas vidéki házat vásárol (Tudor-stílus),amit aztán szépen berendez,különös műgondot fordítva Miranda leendő börtönére lakrészére. Mert tervei szerint hazaviszi a lányt mindenáron,akár annak akarata ellenére is - minden más alantas célt mellőzve pusztán azért,hogy birtokba vegye,hogy gyönyörködhessen benne. Végül az elrabolt,a rideg valóságra ráeszmélő, ijedt, kétségbeesett lány belemegy egy alkuba: hajlandó kereken egy hónapig maradni.

A Lepkegyűjtő a XX. századi posztmodern irodalom egyik legfontosabb alakjának,John Fowles-nak az első regénye,tűpontos pszichológiai tanulmány,korát megelőzve már-már zavarbaejtően reálisan ábrázolja egy pszichopata elme belső vívódását,őrületét és fanatizmusát,talán túlságosan is éleslátóan: sajnos utóbb több kéjgyilkos is komoly inspirációként hivatkozott a műre,köztük Wolfgang Přiklopil is,aki 1998-ban, tízéves korában elrabolta az osztrák Natascha Kampuscht. (Nem árt felidézni,hogy 1965-ben maga a sorozatgyilkos kifejezés még nem is létezett,a pszichológia sem volt elismert tudományág,a profilozás pedig gyerekcipőben járt.)

Ferdinand karaktere igazán szánnivaló,a néző szinte már elhiszi hogy valóban szerelmes a lányba: szexuálisan - egy kisebb incidenstől eltekintve - nem közeledik hozzá,látogatásai előtt udvariasan bekopog,minden jóval elhalmozza,sőt jegygyűrűt is ad Mirandának. Mégis,beteg elme ő,ehhez kétség sem férhet. A rendezőóriás William Wyler zseniálisan sakkozott a szereposztásnál,a fáma szerint ugyanis annak idején a főiskolán a Mirandát alakító Samantha Eggar kikosarazta a ráhajtó Terence Stamp-et,és ez a kettejük közötti furcsa feszültség és vibrálás egyértelműen lejön a vászonról is,sőt,állítólag Wyler direkt megkérte Eggart,hogy a forgatáson is bánjon ridegen és elutasítóan a férfival. Nesze neked Ragyogás,nesze neked Kubrick...

Nyomasztó filmről van szó,az utolsó öt percet nézni pedig egyenesen kényelmetlen. Elborzasztó látni hogy egy bomlott elme milyen könnyedén képes a maga képére torzítani az őt körülvevő világot,így igazolva
minden - egyébként beteg - tettét,egyáltalán fel sem fogva annak következményeit. Jó ötletnek tartom hogy Freddie-ről gyakorlatilag semmi sem derül ki,nem tudjuk hogy a szülei verték-e,hogy az iskolában megalázták-e,ő egyszerűen csak ilyen,el kell fogadnunk. A Mi történt Baby Jane-nel? kapcsán írtam a műfajteremtő szót,Wyler filmjével hasonló a helyzet: hivatalosan a Lepkegyűjtő minden pszichothriller prototípusa. (Mondjuk öt évvel a Psycho után ezt kicsit furcsának tartom,nálam mindig is Norman Bates és édesanyja lesz az alfa és omega,bár ha nagyon kukacoskodni akar valaki,az nyugodtan érvelhet úgy,hogy Hitchcock = suspense.)

Wyler rendezését 3 Oscarra jelölték,de díjat végül nem vitt haza,nem úgy Cannesból,ahol mindkét főszereplőt jutalmazták (Eggar a Golden Globe-ot is bezsebelte). Stamp játéka szerintem korántsem olyan átütő mint mondjuk Perkins-é,mai szemmel nehéz ezt megítélni,1965-ben azért simán frászt hozhatta a nézőkre,nekem mégis hiányzott belőle valami (na nem mintha pszichopatákkal paroláznék naphosszat). Eggers nagyon jó,ahogyan feszegeti a határait,ahogy néha beletőrődik a sorsába,aztán megint küzd tiszta
erőből,tényleg egy tű végére nyársalt pillangó vergődéséhez hasonló,ez a fajta szimbolika a filmben tökéletesen átjön,mesteri. A lepkegyűjtő igazi kamaradarab,az egész film összesen négy szereplőt mozgat
csupán,ezért is sajnálom hogy Maurice Jarre zenéje nem több az átlagosnál,itt igazán kiteljesedhetett volna.(Ha ehhez a filmhez "aláképzelem" John Carpenter szintis prüntyögését a Halloween-ból vagy Morricone témáit a The Thing-ből,hát megáll bennem az ütő!) A fényképezés a veterán Robert Surtees érdeme (14 Oscar-jelölés,ebből három díj,egyebek mellett a Ben Hurért),néhány beállítás például az áldozat szemszögéből,vagy az "eldőlő" perspektíva nagyon tetszett,hiába a több szintes ház és a nagy tér,a klausztrofób érzet végig velünk van. A befejezésről lehetne vitázni,nem azt mondom hogy tökéletes,de Miranda halála kellett ahhoz hogy az utolsó képkocka beleégjen a retinánkba: kocsibelső,Freddie már tovább is lépett,és a következő áldozatát figyelve monologizál. Hát ennyit a nagy szerelemről. (A külsős felvételeket Robert Krasker-re bízták,ő a zseniális A harmadik ember-ért Oscarozódott be.)

Nyomasztó film lett a Lepkegyűjtő,szórakoztatónak semmiképpen sem mondanám,megterhelőnek viszont annál inkább. Nekem a mostani első nézés volt,és véleményem szerint a mai napig hatásos,működő alkotás,pszicho,thriller,illetve pszichothriller rajongóknak alapfilm. Nem árt tudni hogy nem egy pörgős darab,azért ezt a majd' két órát végig kell seggelni. Némi töprengés után megy az öt csillag,mert a műfajában meghatározó és egyben kiemelkedő alkotásról van szó,a sima "jó"-t kevésnek érzem.

9/10

2019-12-09 09:54:16 hollyaudreyanne (4) #8

Láttam is és olvastam is.
Jó adaptációnak tartom. Nekem tetszett, hogy a film kihagyott egy bizonyos szálat, ami engem a könyvben nem kötött le. Terence Stamp jó választás volt a szerepre.
Egyébként még színházban is láttam, ott is jól működik ez a történet.

előzmény: betti (#7)

2019-12-09 08:41:38 betti (?) #7

Látta vki aki olvasta a könyvet? Érdekelne a véleménye.

2017-06-09 16:04:23 Calavera (?) #6

a filmben benne van a saját maga kritikája, szóval jó, mert nem kell leírnom, de pont ahogy a csóka megnyilvánul a Picasso képről és a Zabhegyezőről, szerintem is pont ugyanolyan szar volt!

2013-07-28 00:16:08 Hannibal Lecter (4) #5

"Szerintem épphogy a film vége erősíti fel az egészet."

Amennyiben?

előzmény: gomez1000 (#4)

2013-02-25 23:02:53 gomez1000 (4) #4

Szerintem épphogy a film vége erősíti fel az egészet. Mindkét főszereplő remek választás volt, a zseniálistól viszont elmarad a színészkedésük, bár az volt az érzésem, hogy lehetett volna ebből több, ha mégjobban elmélyül kettejük viszonya.

2012-07-23 18:18:58 Hannibal Lecter (4) #3

Pszichológiai thrillerként indul, aztán váratlanul átcsap kétszereplős kamaradrámába, de ez egyáltalán nem baj, hiszen alaposan körüljárja a férfi-nő viszonyt, ha nem is szolgál bergmani mélyanalízissel. A hab a tortán viszont kétségkívül Terence Stamp játéka. Bámulatosan alakítja az elszigetelt lelkibeteget, félszeg járása, rideg tekintete, ijesztő közönye szinte azonnal hatást gyakorol a nézőre. Viszont végig az járt a fejemben, milyen szenzációsan állt volna ez a szerep a fiatal Hopkinsnak (néha, egy-egy pillanat erejéig el is tűnt Stamp, és nagynevű kollégáját képzeltem a helyébe, aki A mágusig sajnos nemigen tűnt ki hasonló szerepkörben - amúgy A bárányok hallgatnak is felrémlett bennem, miközben futott a film, már csak a lepkemotívum miatt is).

Sajnos azonban a befejezés több szempontból is csalódás. Egyrészt a két főszereplő viszonya egy ponton túl már nem fejlődik semmilyen irányba, és ezen az áldatlan helyzeten a zárlat sem segít, másrészt pedig nem túl elegáns egy egyszerű "deus ex machiná"-val véget vetni egy ilyesfajta történetnek. Kár érte, persze egy közepesen erős négyesre így is simán elég.

2010-07-12 09:15:27 Gasz András (4) #2

A lepkegyűjtő:

Ez igazán ütős volt. Majdnem elérte a Tortúra szintjét nálam. A vége pedig egy jó nagy csattanó a negatív főszereplő Freddie, Miranda iránti 'igazi' érzelmeit illetően. Terrence Stampot mindig is kedveltem színészi alakítása okán, de ebben a filmben megmutatta a film elejétől a végéig mit tud magából kipréselni ha nagyon akar. Samantha Eggar Miranda béli alakítása a film második felétől a forgatókönyvnek/regénynek is köszönhetően erősödött fel.
A feszültségkeltő zene és a forgatókönyv pedig segíti előhozni a Hitchcock féle feszültség érzést.
Igaz a film nehezen indul és nagyon lassan, beszéd is alig van a filmben ekkor, illetve a vége számomra olyan volt mintha még folytatódhatna. (el kéne olvasni a regényt)
Igazi dráma és thriller keverék, így a műfaj meghatározás most jelesre vizsgázott, ahogy a film is majdnem.

85%

2010-01-14 03:03:00 -senki- (4) #1

Hangulatosan ábrázolja a karaktert, némi mélységgel, korrekt. A korában még egész újszerű is lehetett, feltételezem.

Ám sajnos a vége felé érezhetően problémáik voltak a történet csavargatásával... A befejezés is, bár nem happy-end, bennem nem hagyott elégedettséget... :(