The Lobster (2015)

kaamir forgatókönyvírós közkérdésén fellelkesedve újranéztem A homárt, és már kétségem sincs, hogy az egyik legeredetibb forgatókönyv mögött, mellett az egyik legfontosabb társadalmi üzenetet hordozó film áll. Valószínűleg nem értettem első nekifutásra, csak tátva maradt a szám, és simán lenégyeseztem akkor. Most már azért nemesebb fémből van az az osztályzat is. Talán benőtt a fejem lágya.

A szívtelen nő vagy a magányosok vezetője, aki most hirtelen eszembe jutott.

Ki volt benne pszichopata?

Beteg és visszataszító egy film.

Az, hogy a szereplők 90%-a pszichopata, és 100%-a úgy játszik, mintha egy autista átesett volna egy lobotómián, nos az számomra nem több mint egy szimpla álművészi onanizálás.

Csodálatosan bizarr film. Ritkaság az ilyen. A szürrealistáknak is tetszene.

Egy meglehetősen beteg, ám annál egyedibb alkotás, amelyben az egyedülálló embereket összegyűjtik egy szállodába, ahol ha 45 nap alatt nem találnak párt maguknak, akkor állattá változtatják, majd száműzik őket az erdőbe. A történet bár hihetetlenül abszurd, mégis a mi társadalmunkra reflektál, és 1 igen éles kritikát fogalmaz meg róla. A Valóságban is ugyanazokat az élethazugságokat szajkózzák állandóan, mint amiket a filmben: „az ember csak párkapcsolatban, családban lehet boldog... ha gyerek születik, az majd minden problémát megold... aki egyedül marad az magányos lesz...” stb. Ezerrel megy a propaganda (a mi világunkban a politikában meg a médiában, az A homár világában pedig a színpadi játékokban), és akik nem értenek egyet a többséggel, nem hajlandóak a társadalom elvárásai szerint élni (a filmben az erdőben élő lázadók, a Valóságban a szinglik + MGTOW-k) azokat üldözzük, megszégyenítjük, lejáratjuk, kirekesztjük. Ezt a jelenséget hívják a férfiszférában kék pirulás terrornak, vagy Blue Pill-nácizmusnak – erre próbál a mozi zseniálisan rávilágítani.
A görög Yorgos Lanthimos hozza az Egy szent szarvas meggyilkolása c. művében is visszaköszönő stílusát: a vicces, fél percenként felcsendülő zenét, a valóságtól elrugaszkodott, abszurd dialógusokat, a nyomasztó atmoszférát és a színvonalas fényképezést. A téma nagyszerű, az elvont tálalás sem rossz, a poénok is működnek, de sajnos a játékidő vége felé közeledve, a cselekmény erősen unalomba fullad.
Az alapötlet miatt mindenképp érdemes megnézni, de aki esetleg 1 tipikus romkomot vár, az hatalmasat fog csalódni, mivel az alkotás 1 elborult, egyedi művészfilm, ami rendesen felrúgja a sablonos romantikus komédiák szabályait.

Nekem nem hiányzik a filmből a magyarázat. Ez egy utópia, amiben valamiért így alakultak a szabályok, és ennyi. Ezzel természetesen nem a véleményed akarom leszólni. Az egyedülállók viselkedésére szerintem jó magyarázat, hogy a szélsőséges szabályozásra válaszképpen, annak ellensúlyozására jutottak el eddig a szélsőséges válaszreakcióig. A vezércsajra azért hallgatnak, mert úgymond ő birtokolja a hatalmat. A dominanciájával elnyomja a többieket, és nemigen mernek ellene lázadni. De így van ez a köznapi életben is. Elég akár csak akár egy osztályközösségre gondolni, ahol van egy domináns fiú vagy lány, akit vakon követnek a többiek, még ha nem is mindig tetszik nekik az irány.

Én úgy látom, hogy ha egy kicsit bemutatják a világot, hogy ez az egész mi miatt van és magyarázatot kapunk arra hogy miért is kell ilyen kemény szabályozás az egyetlen dologra a világon, amibe kb senkinek nem szabad hogy beleszólása legyen, akkor az nagy plusz pont.
Nem teljesen értettem, hogy miért mennek oda az egyedülállók, hogy mások életét tökretegyék. Ezt is egy pici magyarázattal kellett volna illetni, mert így csak szimplán szemétség, ok nélkül.
A Vezér csajról mindenki tudja, hogy mekkora egy szar alak és mégis mindent megtesznek amit mond. Miért? Mi az hoyg nem párosodhatnak ki az erdőben?
Na mindegy, szóval soha az életbe mégegyszer meg nem nézem, mert csapongó és sajnos el lett rontva, de teljesen megértem azt is, akinem nagyon bejön.
Hangulatban, látványban és sztoriban is nálam még mindig a She marad.

Eljátszottam a gondolattal, hogy a nőt akit átváltoztatott bosszúból egy nyúllá változtatta, amit később megevett az új nője. Nem derült ki, hogy milyen állat lett így elég kemény lenne ha valóban így történt volna.

Vegyük ezt az egyszerű állítást: Az emberek párkapcsolatban élnek. Azt hiszem ezzel nagyon sokan, valószínűleg a többség egyetért, jelenében, múltjában vagy majd a jövőjében gyakorolja ezt az életformát. De ha ezt kötelezővé tennék, mindjárt megtelnének nálunk is a "hotelek" és az erdők. Vagy vegyünk egy másik egyszerű állítást: A spagetti finom. De azért nem kötelező mindenkinek. Szóval ez a film szerintem a dogmákról szól, amik megkeseríthetik az életünket, ha hagyjuk.

Ejha, ez aztán egy eredeti hangú film. Pedig előzetesen annyi rosszat hallottam róla, így mindenféle fenntartással kezdtem el nézni, de már az első filmkockánál láttam, hogy ez tud valamit. Aztán vártam, vártam, hogy majd biztos elrontja, lezuhan a kötélről, melyet maga elé kifeszített, és nem visz át..de nem, végig sziklaszilárd fegyelemmel kitart, hű marad a saját minimalista filmes eszközeihez. Az érzelmektől lecsupaszított nyelvhez, ahhoz az egérszürke színhez, mely valahogy az egész filmet átfesti.
Ja, nem egy gyorsforgalmi autóút, szóval van időnk közben merengeni, nézelődni, hogy ez meg mi lehet..
A történet szerint az állam hoteleket hoz létre, ahol a beköltözőknek 45 nap alatt párt kell találniuk, ha ez nem sikerül állattá változnak. Szabadságuk abban áll, hogy a beköltözéskor meghatározhatják, mivé szeretnének varázsolódni. A mi főszereplőnk a homárt választja..Egy-egy kapcsolat kialakulásához elég a legkisebb egyezés is, pl, hogy mindkettőnek gyakran vérezzen az orra. S néhányan inkább amikor csak lehet fejüket az asztalba verik, hogy megtalálják "hasonló" vérző orrú társukat, ahelyett, hogy állattá változzanak..és ez még éppen csak a kétórás film kezdete.
Egyet sajnálok, hogy mindezt el kellett vinni angol nyelvterületre, mert a rendező már aligha kapott a filmjeihez Görögországban támogatást, pedig mekkorát ütött volna ez görögül..

Számomra zseniális alkotás ez a film. Zeneileg, képileg, rendezésében és színészi alakítás terén is kiváló. Abszurd, bizarr, helyenként mégis reménnyel teli. Az, hogy az emberek végletekbe menően a hasonlóságok alapján választottak maguknak párt egy fricska is talán a világ felé: van őszinte mély szerelem? Ha a hasonlóságokon túl megcsillannak a különbségek akkor már nem is szeretjük egymást?
Kiemelendő a két főhős sajátos kommunikációs formája. A „magányosok” között, emberként mégis állatokhoz hasonló mozgáskultúrát alakítanak ki, hogy titokban beszélni tudjanak. Mint egy tánc.
A befejezés elég keserédes és valahol abszurd is: nem lehetünk együtt boldogok, ha a külső-testi hasonlóság elveszik? Ez a külső hasonlóság fontosabb, mint a belső? Másfelől a film talán mégsem róluk szól, hanem ahogyan a film is mondja: a homárról. Aki, ha esélye van rá, még akkor sem tud boldog lenni. Egy árnyalak (mint a film plakátján), akit meg lehet ölelni de sosem ölel vissza. Lehet ilyen világban bárki boldog? Lehet egy ilyen ember valaha boldog?

Ez beteg....

Vegulis tetszett,bar elegge vontatott volt,s nem volt tiszta kep mi miert tortenik.A4es csak azert mert nagyon eredeti sztorija van.:)

Végig olyan érzésem volt, mintha Bodor Ádám Sinistra körzetébe csöppentem volna. Annyira megdöbbentő volt a hasonlóság, pedig kétlem, hogy az alkotók tudnának a "regény" létezéséről... Volt ezzel még így bárki?

Nem értem, hogy lehetett egy ennyire izgalmas témát ilyen elképesztően unalmasan és vontatottan kifejteni. A mondanivaló rendben van, de hiába, ha elalszok rajta. Lanthimos korábbi filmjei sokkal nagyobb hatást tettek rám, ez csalódás.

Nekem annyi a bajom , hogy nem mutatja be a világot amiben játszódik. Nincs elmagyarázva mi miért történik. Egy filmnek nem csak a leírásból kell kiderülnie mi az alap helyzete / fikciója a filmnek.

Hihetetlenül jó film, különösen egyedi és eredeti az ötlet, a megvalósítás, ezért már járna az ötös, persze azon a vékony pengén táncol, ahonnan könnyen lehet zuhanni a totális blődségbe, szerencsére itt ez nem történik meg. Ahhoz képest, hogy abszurdabbnál abszurdabb jelenetek követik egymást, amiknek látszólag nem sok értelmük van és szinte bántóan irreálisak, rengeteg mondanivaló és értelem szorult a filmbe, amik rendkívül aktuálisak, tökéletes társadalom- és emberkritikával bírnak.
Hosszasan lehetne erről beszélni, de ahhoz már igen késő van. Annyi biztos, az ötös megadatik néki. 90%

Érdekes fikció és tégláról téglára jól fel van építve a nagy semmi, mert annak ellenére, hogy nagyon tetszett, ahogy a vicces abszurdból szép lassan valami nagyon esendő és nyomorúságos világ bontakozik ki, nem tudnám megmondani, hogy adott-e valamit a film azon felül, hogy remekül szórakoztam rajta. Ráadásul többszörnézős, de akkor sem értem, mit akart ezzel a költő. Ötös lufi! :)

A második felével nem tudtam mit kezdeni

A film első 3/4 órája még egész szórakoztató és érdekes volt, sajnáltam, hogy utána totális érdektelenségbe és értelmetlenségbe fordul. Kár, mert bőven volt benne potenciál és egy nagyon jó kis filmet lehetett volna összeütni ebből a témából, mely még akár egyedinek vagy műfajteremtőnek is nevezhető.

Az is nagyon zavart, hogy semmit nem tudunk meg ennek a társadalomnak, illetve magának a rendszernek a hátteréről, működéséről és létjogosultságnak mibenlétéről. Rögtön mély vízbe dobják a nézőt, nesze fejtsd meg, és gondolkozz el a látottakon. Sajnálatos, hogy az embernek közben esélye sincs feljönnie levegőért. Belefullad az abszurditás tengerébe, melynek oltárán a logikát és az értelmet is feláldozták. Kár. Nagy kár..

Nem hittem volna, hogy Lanthimos tud duplázni, de sikerült neki. Sőt, sokat komolyodott is a Dogtooth óta, ahol az erőszakot és a debilitást nem mindig tudta beleforgatni a történetbe, és annak szerves részévé téve azt kiaknázni a benne rejlő erőt, míg itt az első (nagyon felesleges és totál öncélú) jelenetet kivéve pont ezt teszi. Elképesztő, ismételten debil de elgondolkoztató világkép, remekül megírt történet, ami bár kicsit túlfut és hosszabb lesz a kelleténél (ezért nem ötös, amihez pedig így is nagyon közel van), erős rendezés és így végül egy nagyon bivaly végeredmény.

nem a népességfogyás a lényeg, meg alapvetően nem a disztópia fontos, az a vonal alig van kidolgozva és inkább csak egy zavaró logikai hézagot jelent. sokkal inkább arról szól a film, hogy a jelen társadalomban az egyén annyira specifikálódott, hogy nagyon ritka kincs az, ha valaki valaki mással úgy istenigazából megtalálja a közös hullámhosszt. a film mondanivalója szerint ez nem is lehetséges. profán absztrakciókban jeleníti meg a rendező a párok tagjai közötti közös nevezőt jelentő hasonlóságokat, mint orrvérzés, rövidlátás, ezzel jelezve, hogy a gondolkodási, szellemi hasonlóság is csak egy efféle nüansszá sorvadt. véletlenszerű, jelentéktelen. végtelen kiábrándult és keserű nézőpont ez, de nem lenne ezzel probléma, ha a meglevőnél is több humorral, esetleg egy az egésznek csavart adó happy enddel tálalták volna. így viszont olyan érzésem van, hogy ez alig jobb, mint valami pálfi györgy-féle aberrált idiótaság, csak kevésbé kínosak a párbeszédek meg narrációk.

Volt benne valami, ami megfogott. A fényképezés, az abszurditás tetszett.
Ezek mentették meg attól, hogy az indokolatlan erőszak miatt a felénél kukázzam a filmet.
Amikor a kutyát kinyírták, akkor kikapcsoltam először. Később tudtam csak rávenni magamat, hogy tovább nézzem.
Nem ismerem a rendezőt, de ez a beteg brutalitás nálam kiverte a biztosítékot. Pedig anélkül még talán 4-es is lehetett volna.

A befejezés szerintem is nyitott. Az mondjuk biztos, hogy a férfi (bár úgy az egész világ) nagyon ragaszkodott a hasonlósághoz, így ha valóban a nővel akart maradni, megtette. De, hogy nem láttuk sem azt, hogy megtette, sem azt, hogy visszajött, igen... lehet, hogy úgy döntött homár lesz. :)
Amúgy borzasztóan abszurd film. :D

Szerintem ezt nyitva hagyja.

Ezt a befejezést most úgy kell érteni, hogy ez a homár ott hagyja a lányt magára a kávézóban a helyett, hogy kiszúrná a saját szemét? Amúgy marhára élveztem a filmet, az első felére simán tolnám a zseniálisat, de a második szerintem gyengébb lett.

Egészen aktuális lett a téma: "szingliadó, nőknek tessék támogatni a férfit és szülni...stb"-így pláne elgondolkodtató és érdekes volt, ráadásul üdítően furcsa, és más. Sosztakovicsért pedig jár még egy plusz pont..
Viszont olyat sugallt nekem ez az alkotás, mint amit az Enemy című film nemrég. Azaz a szerzőnek nehéz ügy a monogámia, vagy inkább a polgárosodás, ami egy érdekes téma is, mint az Utas és holdvilágban, de nekem összességében eléggé lehangoló a film végkicsengése-az Enemynél méginkább.
A város, a rendszer elvárja, hogy párban élj, ezért folyamatosan engedsz az igényekből, az ideákból. Apró dolgokba, hasonlóságokba kapaszkodsz, mert szükséged is van a társra, hogy legyen, aki bekeni a hátad, és aki végül eltemet. De mekkora áldozatokra vagy hajlandó a mindezért? Érdemes egyáltalán, vagy inkább elhiszed, hogy 100 évig élsz és örökké nemző képes leszel?-
Mikor megvakult a lány rögtön szurkolni kezdtem, hogy jajj csak nehogy Collin is megvakítsa magát-gondoltam olyan egyszerű út ez, de így, hogy ezt a kérdést nyitva hagyták így belefért, de jó lett volna valami kreatívabb, valami konkrétabb, igyekeztem nem a "szerelem vak" marhaságra gondolni, viszont az, hogy otthagyja az sem igazán tetszik pedig a cím miatt mégis erre gondolok . Aztán lehet, hogy tévedek, és Collin nem is Homár :P

Ez túl mutat a szinglijelenség kifordításán, viszi tovább az abszurd vonalat, Beckett, Ionesco megnyalná a tíz újját. Keserű, de lenyűgöző film. Colin Farrell pedig zseniális, teljesen üres, érzelem mentes, biológiailag irányított test, aki megy, ahova mennie kell, és cselekszik, ahogy mások vagy esetleg az ösztönei diktálnak... nem könnyű ez egy klasszikus szerepeken felcseperedő színésznek. Rachel Wiesz szintúgy, különösképp a hangja, mint narrátor is nyugtalanító.

a fényképezésen kívül más értékelhetőt nem találtam ebben a filmben. kár érte, a plot igazán ígéretes volt.
a rendező korábbi filmje, az alpeis miatt is nagyon vártam ezt a filmet..ott nagyon tudtam azonosulni a filmben látottakkal, itt ellenben annyira idegen volt viszont minden, a színészi alakításoktól a beszédmódon át a történésekig. egyszerűen értelmetlen blődség az egész, valódi tartalom nélkül. hatalmas csalódás.

Akár jó film is lehetett volna a leírása alapján. De ez egy nagy semmitmondó semmi.

A kosztumtervezoi dijjal nem tudok mit kezdeni.
A film abszurditasa eleg sokkolo, meg emeszteni kell egy kicsit.;)

már ahol..egyébként nem a népességnövekedés vagy csökkenés a film témája, nekem a leírás alapján legalábbis úgy tűnik.
a "szinglijelenség" igenis itt van velünk elég sok országban..ahogy egyre nagyobb teret nyer az interneten való kommunikáció-ismerkedés, egyre nagyobb az izoláció, elmagányosodás. szóval eléggé releváns tematika.

Kár, hogy a film témája egyáltalán nem aktuális. Sőt, pont a néppesség fogyás ellentéte, vagyis a népesség növekedés a jelenegi emberiség egyik legégetőbb probémája.
De kíváncsi vagyok, hogy ennek a tudatában mit is akarnak majd kihozni mondanivalóként.